Ung, 1908. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)

1908-08-30 / 35. szám

35. szám. ■Q IT G­3. oldal. Az e heti, különösen a csütörtök esti szomorú í tapasztalatok alapján felhivjuk a színház szinügyi ve-1 1 zetőségét, hogy gondoskodjék az előadások zavartalan z élvezhetése tekintetében és óvja meg a közönséget a e közönség köréből eredhető parlagia és kevés müveit- t ségre valló folytonos közbeszólásoktól. Az pedig, a ki ( nem tudja magát a színházi közönség sorában tiszte- < sógesen viselni, ne menjen a művészi élvezetnyujtásra f hivatott színházba, hanem maradjon otthon az eke- 1 szarva, vagy béresei és kocsisai között. A közönség t érdeke és a jóizlós megköveteli, hogy a jövőben is- í métlődő rendzavarás esetén a rendzavarokat karhata- j lommal távolítsák el a színházból. 1 Az elmúlt hét színházi estéiről a következőkben i számolunk be: t Szombaton, augusztus 22-én Mascagni pompás ] zenójű melodrámája, a „Parasztbecsület“ került színre. Santurzát Bárdos Jolán, Lolát Sugár Jolán, Turridót Sz. Nagy Imre, Alfiót Oláh Gyula, Lunát 0. Székely René énekelte. Nehéz feladat volt e műnek színre- : hozatala, de színészeink fényesen megbirkóztak a zenei problémákkal. Bárdos Jolán mint énekesnő brillírozott, kár, hogy mint színésznő nem áll oly magaslaton, mint énekmüvészeté. Sugár Jolánban a temperamen­tumos színésznő tehetsége párosult az énektudással. Oláh Gyula jól játszik és szépen énekel. Sz. Nagy Imre csak dalolni tud, bár a múlthoz képest kevés fejlődést láttunk a játékában. — Ezen az estén került bemutatásra egy helyi szerzőnek, Reisman Sárinak egy felvonásos dramolettje „Karrier* címén. Meséje sablonos: egy fiatal ur könnyelműsége veszélybe so­dorja a szerető családot, minek vége egy lövés. Kezdő íróról van szó, de azért nem okvetlenül vettük volna elő a kritika vastag dorongját, ha legalább állagmű­vel állunk szemben. — A mű a kezdők átlagán alul maradt, a miből azonban nem következik, hogy a szerző, a ki azért nem csekély tehetséget árult el, — kellő tanulás, tudás után jobb munkákkal meg ne pró­bálkozhatna. — Radó Sándor, mint vendégszereplő, továbbá Szohner Olga, Székely Ilonka, Majthényi és Pártos igyekeztek szint, életet adni a kezdetleges dramolettnek. Vasárnap, augusztus 23-án két előadás volt. Délután Strauss kedves operetteje, a „Cigánybáró“, este pedig a „Tatárjárás“ második felujiltásban gyö­nyörködtette a szépszámú közönséget. — A „Cigány­báródban Bardos Jolán és Bihari Erzsiké tetszettek. A „Tatárjárás“ második előadása is érdekes volt. Rétién, augusztus 24-én a „Varázskeringő“-t másodszor adták elő. Kedden, augusztus 25-én a „Császár katonái“-t másodszor mulatták be. Szerdán, augusztus 26-án premier volt. Bemu­tatásra került Henry Bernstein 4 felvonásos színmüve, „Sámson“ Góth Sándor fordításában. Alapeszméje a férfierő győzedelme a szerelem fölött modern kiadás­ban. A mig azelőtt a férfierő a személyes bátorság­ban, a fegyverforgatásban lelte meg az útját a női szívhez, ebben a drámában Bernstein a férfi erejét a hatalmas koncepióju gazdasági tevékenység utján ve­zeti a női szívhez. Brachard Jaques (Pártos DJ szák­hordómunkásból milliókkal rendelkező gazdag vállal­kozó lett. Feleségül kap egy arisztokrata leányt, Anne Maryt (Vécsey Ilona), a ki nem szerelemből megy hozzá, hanem csak úgy, mint egy pénzért megvett nő. Brachard imádásig szereti nejét, de ez még a jelenlé­tétől is irtózik és Le Govain Jerome (Majthényi) nevű úrral meg akarja csalni. Mig Brachard üzleti ügyben Londonba akar távozni, Anne Mary kedvesével egy félreeső mulatóhelyre megy. Grace (Szohner Olga) azonban Brachardot értesíti a találkáról, nem megy Londonba, hanem lakására tér. Felesége nincs otthon. lajd a mikor megjön és megtudja, hogy kivel és minő lelyen volt. bosszúra gondol. Felesége kedvese a bőr­én játszik, sőt egyedül abban fekszik minden vagyona, lhatározza tehát, hogy egy börzemanőverrel tönkre eszi vetélytársát. Az sikerül is neki, bár tudja, hogy ízzel a manőverrel egy-két óra alatt az ő milliói is ilusznak. Addig ingerelték, mig — miként a bibliai s Sámson — megragadta az oszlopokat, megrázta s el- ( eníeleivel együtt magát is alátemette. Anne Mary meg- udja, hogy férje, kiben ő csak a pénzimádót látta, , szerelőmért minden vagyonát feláldozta: bámulja fér- ; ében az igaz szenvedély óriási erejét, megszereti, s | erjéé lesz szive. E színműben az emberi szenvedélyek ( 'ugói a maguk meztelenségében tárulnak szemeink elé, sok helyen az erős kifejezések szokatlanul hatottak a Dublikumra. Erős drámai ütemű jelenet volt Pártos és i Majthényi viaskodása. A becsület védelmének uj, nodern teóriája eredeti felfogásban nyilvánul e műben. A modern becsület teóriája ez! Nem a régi módszer szerint, karddal vagy pisztolylyal intézi el a becsületen ssett sérelmet, hanem a modern élet fegyverével, az anyagi fegyvereket üti ki az egyik ellenfél a másik kezéből. A drámai személyzet tagjai közül ez alkalom­mal ismertük meg Vecsej> Ilona tehetségét. Királynői alakja imponáló jelenség a színpadon. Az önérzetes nő jellemének hű festése és megszólaltatása drámai erővel hatott Vécsey játékában. A ki nem a kor szerint, hanem a belső érték szerint méri a művészi egyéni­séget, az Vécsei játékában gyönyörűséget és élvezetet talált. Szohnevnek nem volt nagy szerepe, de kevés szavú játékában is tudott érvényesülni. Follinuszné, Palágyi és Czobor igyekeztek a darab sikerét mun­kálni. Maga a színmű nem tudott nagy hatásra szert tenni a közönség lelkében. Jó volt, de a hang, a mo­dor szokatlansága, a mi a műben kifejezésre jut, még nem tudott tért hódítani a mi közönségünkben. Csütörtökön, augusztus 27-én harmadszor került színre a „Tatárjárás“. Ez az este azért érdemel külön megemlítést, mert ekkor búcsúzott el a közönség ked­vence, Gulyás Menyhért, — kinek Walernsteinja első­rendű alakítás. Azt hiszszük, jobban nem tudja senki azt megjátszani, mint ő. Annyi humort, kedélyt tudott Gulyás ebbe a szerepébe belevinni, hogy a közönség nem tudott eleget mulatni, nevetni a pompásan meg­testesített félszegségeken. A közönség hálás is volt Gulyásnak, ünnepelte, tapsolta és a kihívásnak se hossza, se vége nem volt. Szép babérkoszorút kapott, mint megérdemelt művészete emlékét. A Mogyoróssy önkéntest Bihari Erzsiké játszotta figyelemre méltó temperamentummal. Pénteken, augusztus 28-án a „Gretchen“ cimü bohózatot mutatták be. Mit Írjunk erről a darabról, hogy a szemérem elleni vétségbe ne essünk, mint a hogyan e műnek szerzői Davis és Lipschütz estek ! ? Jellemzésül csak azt mondhatjuk, hogy „Van elvámolni valója“ cimü vigszinházi darab ehhez képest még elég erkölcsös munka. Mulatni lehet rajta, de csak férfiak­nak és a pikantériát szerető asszonyoknak. Igazán sajnáljuk, hogy egy pár úri leánykát is láttunk a né­zők sorában, a kik bizonyára nem tudták, hogy minő spektákulumban lesz részük, ha megnézik a „Gretchen“-t. És éppen ez alkalomból nem mulaszthatjuk el figyel­meztetni a szinügyi bizottságot, hogy az ilyen borsos művek előadását külön kellene jeleztetni a színház igazgatóságával. Nem azt mondjuk, hogy az előadását tiltsák meg, mert hiszen a kik megnézhetik az ilyet, azok pompásan mulathatnak, hanem azt, hogy mint másutt, sikamlós darabok előadását például piros szin- lapon kellene hirdetni. Ezt kívánjuk nem csupán az erkölcs és jóizlés nevében, hanem a színművészet tisztaságának érdekében. Meséje a darabnak alig van. Von der Plain Sylvia (Vécsey Ilona) grófné a megtérő bukott nők részére Magdolna-hajlék címen menhelyet alapit. De védenc egyáltalán nem akad, holott Őfen­sége (Palágyi) látogatása már csak órák kérdése. Nagy­nehezén holmi Ígéretekkel mégis tudnak ideig-óráig 3 védencet fogni, a kik azonban egyáltalán nem a meg­török közé tartoznak, sőt Gretchen csak olyan feltétel alatt hajlandó az ideiglenes védenc szerepét elvállalni, ha a grófnő egy házát átengedi neki, a hol ő csipke­verő tanfolyamot ' nyit lányokkal férfiak számára. Gretchen a vizsgát pompásan kiállja. Őfensége, a ki a grófnő után áhítozik, három alapítványt tesz a Magdolna- hajlék számára. Gretchen a házba bevonul s őfensége véletlenül egy pompás éjszakát tölt el a csipkeverő (! ?) házban s annak örömére a kis falut várossá emeli. Az egész darab a jó erkölcs és erény kigúnyolása többó- kevésbé szellemes modorban. Szohner Olga elemében volt. Pikánsan, de elég ízléssel játszotta végig hálás szerepét. Hálás persze a férfiközönsóg volt. Vécsey Ilona pompásan festett. Palágyi az Őfensége szerepébe sok életet és természetességet öntött. Majthényit eb­ben a szokatlan szerepben sajnáltuk. Ez nem neki való! Jobbai Anna, mint a Magdolna hajlék védence, megtalálta szerepkörét és azt sikerült is neki érvónye- siteni. Somiár, Dezsőíi és Ungvári sokszor meg­kacagtatták a publikumot. * Heti műsor: Vasárnap d. u. „Egy angol detektív élemónyei“, este „Vasgyáros“. Hétíőn „Vetélytárs“. Bemutató-előadás. Kedden „Anyós“. Irta Szohner Antal. Bemutató- elóadás. Szerdán „Bőregér“. Csütörtökön „Kerülő ut“. Bemutató-előadás. Pénteken „Varázskeringő“, harmadszor. Szombaton „Vig özvegy“. VÁROSI ÜGYEK. Tisztuj itó-közgy ülés. — Augusztus 26. — Ungvár város tisztviselőinek egy részét az elmúlt szerdán választotta meg újból a képviselőtestület, min­den állást közfelkiáltással töltve be. A tisztújító közgyűlésen Lőrinczy Jenő alispán elnökölt, a ki a jelölő-bizottságba a maga részéről Benkő József és Popovics Miklós képviselőtestületi tagokat nevezte, mig a képviselőtestület Szieber Ede és Bradács Gyula tagokat választotta meg. A kijelölő bizottság működésének megkezdése előtt Fincicky Mihály polgármester mondott köszöne­tét a képviselőtestületnek az eddigi bizalomért, egyúttal kérve azt továbbra is, úgy a maga, mint tiszttársai részére. Fejér Emánuel indítványára a képviselőtestület elismerését fejezte ki a lemondott tisztviselő karnak eddigi működéséért. A kijelölő bizottság befejezvén működését, az al­ispán bejelentette, hogy a polgármesteri állásra egye­dül Fincicky Mihály köz- és váltóügyvéd pályázott. Lelkes éljenzés volt rá a felelet, Imire az alispán Fin­cicky Mihályt Ungvár város közfelkiáltással megválasz­tott polgármesterének kijelentette. Fincicky Mihály polgármester letevőn a hivata­los esküt, szép szavakkal köszönte meg a bizalmat, s Ígérvén, hogy kötelességének ezután is híven és lelki- ismeretesen fog megfelelni, mire Lőrinczy Jenő alis­pán üdvözölte a polgármestert, kiemelvén, hogy Fin­cicky polgármesteri működése alatt tényleg érdemeket szerzett a közönség elismerésére, egyúttal a maga ré­széről biztosította, hogy a közjóra irányuló működésé­ben mindenkor a legmelegebben fogja támogatni. A tiszti ügyészi állásra az egyedül pályázó dr. Sajó Elek eddigi ügyészt választatott meg, a ki a hivatalos esküt szintén azonnal letette s lelkes éljenzés közepette köszönte meg a megújuló bizalmat. Közigazgatási tanácsossá és egyúttal árvaszéki előadóvá dr. Mocsári Miklóst, adóügyi tanácsossá Reviczky Károlyt választotta meg a közgyűlés ellen­jelölt nélkül. A katonaügyi tanácsosi állásra jelöltettek : Fel- földy István eddigi tanácsos, Jankovich Ákos városi iro­datiszt és Tabódy Elemér városi Írnok. Jankovich a jelöléstől visszalépett s mert a nagy többség Felföldy nevét hangoztatta, s mert névszerinti szavazást senki sem kórt, egyhangúlag megválasztottnak Felíöldy Istvánt jelentette ki az alispán. A határozat kimondása után Szabó György képviselőtestületi tag általános derültség között óhajtott szavazást kérő ivet benyújtani, de persze ekkor már elkésett. A többi állásokat ezután mind közfelkiáltással töltötte be a közgyűlés. Megválasztattak: alkapitánynyá : Markovszky Sándor, pénztárnokká: Gulácsy Ignác, számvevővé : Saáger Bertalan, ellenőrré: Podlussányi Ottó, a kik az előbb megválasztottakkal együtt tették le a hivatalos esküt. Az igy megválasztott uj tisztviselői kart az elnöklő alispán melegen üdvözölte, mire Popovics Miklós kép­viselőtestületi tag mondott köszönetét az alispánnak mai működéséért, kérve a város iránti jóindulatának továbbra való fenntartását. Ezzel a tisztújító-közgyűlés az alispán és az uj tisztikar lelkes éltetése között véget ért. * A közgyűlést villásreggeli követte a Korona­vendéglő nyári helyiségében. A megválasztott uj tiszti­kar meghívására a képviselőtestületi tagok közül szá­mosán megjelentek az áldomáson. A választókra Fin­cicky Mihály polgármester mondott felköszöntőt. Sirokai Albert felköszöntőjében azt óhajtotta, hogy hat év múlva is olyan elismerő szavak hangozzanak el a tisztikarról, mint a milyeneket lehetett hallani a tisztujitó-közgyü- lésen. Mihalics János erőt, egészséget kivánt az uj tisztikarnak. Margócsy Aladár a polgármestert éltette és biztosította, hogy a közügyek terén követni fogja a képviselőtestület. Dr. Sajó Élek a vármegye alispán­jára emelte poharát. Számos felköszöntő hangzott még el ezután a legkedólyesebb hangulat között. Uj városháza. A jelenlegi városháza napról-napra alkalmatlanabbnak bizonyul. A városházán most uj he­lyiségről óhajtanak gondoskodni, s a mennyiben a Ko­rona-szálloda eladóvá tétetett, felmerült az a terv, nem volna-e helyes ez épületet a városháza céljára megvenni. A III. oszt. adókivetés e hó 28-án nyert befejezést. Az ülés befejezése után Tábor Péter pénzügyigazgató köszönetét fejezte ki a kivető bizottság tagjainak min­den tekintetben kielégítő működésűkért. HÍREK. Tájékoztató. Auff. 30. Az Erzsébet-Kör hangversenye a vármegyeháza nagy­termében d. e. ’/all órakor. A Társaskör (Kaszinó) könyvtára nyitva van kedden d. u. 5—6 óráig. A népkönyvtár julius—augusztusban zárva. Ä fiatal férjek katekizmusa. Egy londoni folyóiratban nemrég „Útmutató“ je­lent meg „fiatal házasemberek számára“, mely számos tanácsot ad arra nézve, hogy mint kell egy asszonyt boldogítani s mint kell vele bánni. E tanácsok közül ismertetjük az alábbiakat : Másnap éppen egy ungvári játékos felejtette ott­hon a kapukulcsot, neki kellett reggel 5 óráig mulatni, ő volt halálosan fáradt a tánctól s végre ö talált leg­inkább a pohárfenekekre nézni — és legvégül neki kellett másnap reggel játszani. — Rosszabb is volt ő aznap plusz harminccal a rendesnél s ki is kapott alaposan. így vált be a nevickei haditerv. Tibor bohóskodása. Nehér helyzetbe jutott Tibor. Erős ellenfelek elé került, a kik komolyan vették a labda-bajvivást s egymásután nyerték a játékokat. — „Ebből még háló­csók leszen, ha ilyen komolyan veszik a dolgot“ — gondolta magában — „jó lesz tréfára fogni a dolgot“. És erre elkezdett mókázni. Két ujjra fogta az ütőt, mint a keze tisztaságát féltő kisasszony, mikor csirke­combot fog s aztán mikor a labda feléje jött, elkapta előle. Majd úgy ütött a labda után, mintha legyet fogni akarna. Ha a labdát nem érte el, az ütőt dobta utána. Máskor a saját lábába botladozva bukdácsolt. Egyszer-máskor cirkuszi bohócot utánzóit Egyszóval kifogyhatatlanság volt a kópéságban. A közönség nem törődött már a játékkal, csak Tiborra figyelt. Tapsolt és éljenzett neki. De mi lett az eredmény? A ellenfelek kénytele­nek voltak maguk is nevetni s tréfára venni a játékot s Tibor barátunk gém után gémet nyert s megszorította ellenfeleit. így nyert Meczner Tiborunk tapsokat is és já­tékokat is egy csapással. (Budapest.) Kéméndy Rezső.

Next

/
Oldalképek
Tartalom