Ung, 1908. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)
1908-11-08 / 45. szám
2. oldal. 45 .szám TT HST Gvaskoronareaddel tüntette ki. Tulajdonosa ezen kívül a szerb Takova-rendnek is. Az alkotmányos korszak beállta alkalmával a magyar erdészet még gyenge csemete volt, melynek nagygyá fejlesztésénél a magyar erdészet két megteremtője, Wagner és Diwald mellett Rónay is kivette az oroszlánrészt tollal és tettel. Szerénysége ekkor is álnév alá rejtette az „Erdészeti Lapokéba irt tarla- lomdús cikkeit. Az ungvári kincstári uradalom erdőgazdaságát ö állította a jelenlegi fejlettségre és jövedelmezőségre. Jubileuma alkalmával mi is őszinte szívvel üdvözöljük s kívánjuk, hogy a Mindenható öt a közérdek javára jó egészségben és lelki erőben tartsn meg, hogy vármegyéjének és a magyar erdőgazdaságnak javára még sokáig működhessék. A nagykaposi függetlenségi és 48-as párt válsága. — Kiküldött tudósitónktól. — Szabó Endre volt országgyűlési képviselő és református esperes halálával megüresedett a nagykaposi választókerület függetlenségi és 48-as párt elnöki állása. Ezt az állást a megboldogult annyi bölcs mérséklettel és tapintattal töltötte be, hogy nem kis gondot okozott annak az egyéniségnek a kiválasztása, a ki Szabó Endre örökét úgy az elvi álláspont, mint a párt ügyeinek vezetése szempontjából méltóan betöltse. A párt előértekezlete 8 tagú jelölő-bizottságot küldött ki Bernáth Zoltán országgyűlési képviselő elnöklete alatt, kik a f. hó 1-én megtartott gyűlés elé, az elnöki, alelnöki és jegyzői állásokra javaslataikat beterjesztették. A pártnak régi, de legtöbbször elhúzódó, vagy a nagy és általános többség szándékait a múltban nem követő némely tagjai, a pártvezetőségnek ezúttal nagy meglepetést készítettek elő, a mennyiben eltagadhatat- lan demagóg szellemben dolgozva sikerült az előre megpuhitott 26—30 ember segítségével az elseji párt- gyülésen az előértekezlet és jelölő-bizottság megállapodásait lehetetlenné tenni, a mindenki által tisztelt és becsült elnökjelöltet elbuktatni. Természetes következménye lett ennek az, hogy a megválasztott alelnökök utalva arra, hogy a romboló munkának részesei lenni nem akarnak, állásaikról lemondottak és ezzel a nagykaposi függetlenségi és 48-as párt hivatalos szervezetéből kivonultak mindazok, kiket a közvélemény eddig a párt vezető fér- fiainak ösmert és kiknek nevéhez a függetlenségi eszméknek a nagykaposi kerületben minden győzelme és megszilárdulása fűződik. A párt vezetősége most az eddig félre állott és küzdelemben meg nem edzett egyesek kezébe került. A párt sorsa iránt azonban aggódásnak helye nincs, mert a felültetett nehány emberen kívül — kiknek nagy része nem is tudta, minő munkára használják fel — az uj vezetőség háta megett senki sem áll és a kerület nagy többsége, sőt mondhatni az egész választókerület, a pártnak addig is elösmert és képviselőjükkel egyetértésben működő vezető-férfiakat követi. Az eredmény: vagy az egyedül maradt elnök és egy alelnök lemondása, vagy a pártnak teljesen uj alapon való szervezése lesz. A november 1-én d. u. 3 órakor a nagykaposi Társaskör helyiségében megtartott pártgyülésről szóló részletes tudósítást az alábbiakban adjuk közre: A Mokcsay Sándor alelnök által egybehívott pártgyülésen körülbelől 70 párttag jelent meg, közöttük feltűnően sokan Nagykaposról és a közvetlen szomszédos 2—3 községből. Az alelnök a gyűlést megnyitván, a megjelenteket üdvözölte és felhívta, hogy az elnökválasztást ejtsék meg, egyben alelnöki állásáról lemondva, helyét elhagyja. A jelenlevők azon figyelmeztetésére, hogy csak az uj elnök megválasztatása esetén hagyhatja el az elnöki széket és hogy elő kell terjesztenie az előmunkálatokat, gondoskodnia kell a választás lefolyásának módozatáról, esetleg szavazatszedő bizottság kiküldéséről, az elnöki széket — nagy fejetlenség között — elfoglalja. Jászay Mihály ügyvéd erre elnökül Mokcsay Sándort ajánlja, mig Böszörményi Ferenc Egry Ferencet, a párt eddigi jegyzőjét. Egry Ferenc jegyző utalva arra, hogy az elnöki állásra egyáltalán nem vágyik, megválasztatását nem óhajtja, előterjeszti a jelölő-bizottság javaslatát, mely szerint ajánlják az elnöki állásra : Szűcs István esperest, az alelnöki állásokra: Mokcsay Sándor, Berzeviczy István, Tóth Lajos és Egry Ferenc párttagokat. Minthogy a felkiáltásokból a többséget megálla pitani nem volt lehetséges., az elnök elrendelte a sza vazást. A szavazás eredményéről Bernáth Zoltán orsz. képviselő, a szavazatszedő-bizottsági elnök számolt be, mely szerint 28 szavazattal a megoszlott 34 szavazattal szemben Mokcsay Sándor választatott elnökké. (Az elnöki állásra Egry Ferenc 26 szavazatot kapott.) Alelnökök közfelkiáltással Jászay Mihál) Tóth Lajos, Berzeviczy István és Egry Ferenc lettek. Tóth Lajos megválasztatása ellen tiltakozván, Galgóczy István választatott egyhangúlag helyére. Jegyzők dr. Skultéthy Viktor, Szőllősy Ferenc. krvay Ödön és Galgóczy János lettek. Berzeviczy István utalva arra, hogy a párt egyhangú megállapodásai itt méltánylásra nem találtak, be óhajtja azt az időt várni, a mikor az egyöntetű eljárásra kedvező alkalom nyílik és az egyhangú megválasztást megköszönve, annál is inkább és megmásit- hatatlanul lemond, mert a jelölőbizottság javaslatának mellőzésével oly kiváló és közbecsült egyéniségen esett sérelem, kivel és az eddigi pártvezetőséggel magát azonosítani kötelességének tartja. Egry Ferenc utalással arra, hogy a mi itt történt, az nem alkotó, de romboló munka, melyből részt nem kér, az alelnöki állásáról lemond. Galgóczy István a történtek hatása alatt szintén lemond az alelnöki állásról. Dr. Skultéthy Viktor kijelenti, hogy a jegyzői állást semmi körülmények között el nem fogadja. Szőllősy Ferenc megválasztott jegyző, ref. lelkész nevében jelenlevő társai tiltakoztak — az ő tá- vollóte folytán — a megválasztatás ellen. A lemondások motiválásaként Jászay Mihály azon eljárására utalt a lemondottak legnagyobb része, hogy Jászay elnökül Mokcsavt ajánlva, tiltakozott az eile hogy a párt jelölőértekezletet tartson, jelölteket javasoljon, különösen tiltakozott az ellen, hogy pap legyen az elnök, — maradjon az a kathedrában. A lemondottak a gyűlésről azonnal távozva, elvonult a félrevezetett párttagok nagy réc _e is, úgy hogy a 20 tagú választmányt és a 100 tagú végrehajtóbizottságot megalakítani nem lehetett, azt meg sem kisérlették. A párttagok legnagyobb része mélyen fájlalva a történteket, azzal a kifejezésre is juttatott meggyőződéssel távozott, hogy a gyűlésen meglepetésszerűen forralt dolgok nem a párt meggyőződését és akaratát fejezik ki és hogy a végzetes ballépés kijavítása iránt, a közeljövőben hatékonyan cselekedni a párt összességének olyan erkölcsi kötelessége, melyre őket nemcsak erkölcsi érzésük, de párthűségük is kötelezi. egyetlen „gercses“ hasábot, a mint ők mondják. Itt meg az volt a baj, hogy elsőosztályu, aztán vastag hasábok, tehát nehéz fűrészelni. Nemcsak 8 koronáért, de semmiért sem vágják fel. S tényleg még ma is ott áll a fa felvágatlanul, mert nem akad favágó, a ki felvágja. Hát nem tűrhetetlen a favágók terrorizmusa? Egyiket azért nem vágják fel, mert másodosztályú, a másikat pedig azért, mert elsőosztályu. Ez aztán logika. Itt csak hatósági beavatkozással lehet segíteni. El kell látni őket bárcákkal, melyeket láthatóan tartozzanak viselni s szabályrendele- tileg kell megállapítani !a favágás méltányos diját. Csak igy lehet és kell rendet teremteni, mert a mai állapot tűrhetetlen! Rónay Antal negyven éves szolgálati jubileuma. Ungvári Rónay Antal min. tanácsos, az ungvári m. kir. főerdőhivatal főnöke f. hó 1-én töltötte be állami szolgálatának 40-ik évét, mely alkalommal a főerdőhivatal tiszti kara a szeretett és tisztelt főnöknél testületileg tisztelgett. A jubiláns érdemeit Zahár Jakab m. kir. erdőmester, helyettes hivatalfőnök méltatta a tisztikar lelkes ovációja mellett. Ismerve Rónay Antal szerénységét, az ünnepelés csak szűk körben történt. Rónay az üdvözlő beszédre adott válaszában megköszönte tiszttársainak megemlékezését, s kifejezést adott annak, hogy nem barátja a hiú ünnepeltetésnek. Korunk betegségének tartja, hogy valakit kötelességének teljesítéséért ünnepelnek, annál is inkább, minthogy többnyire érdemteleneket ünnepelnek a nagy nyilvánosság előtt. Rónay szerénysége tehát megakadályozta az őt méltán megillető ünneplést; pedig az ünneplés őt megillette volna, mert ha végig tekintünk pályáján, látjuk, hogy kötelességét mindig híven, körültekintő bölcs előrelátással párosult vas szorgalommal és erős akarattal teljesitette. Az alája rendelt tisztikar és altisztek iránt mindig jóindulattal és szeretettel viseltetett; az esetleges hibákat atyailag korholta, de jó szive soha sem büntetett. E kitűnő tulajdonságainak köszönheti, hogy pályáján oly gyorsan emelkedett. 1862. évben végezte el a a Selmecbányái erdészeti akadémiát, s a Bach-korszak alatt szolgálni nem akarván, az árvái közbirtokossági uradalomnál vállalt hivatalt, honnan Szlavóniába került egy magán uradalomhoz. Az alkotmányos korszak bekövetkeztével, 1868 október 31-én állami szolgálatba lépett s mint erdész Ungváron kezdte meg szolgálatát. Ez időtől kezdve gyorsan emelkedett. 1873 ban, tehát öt évre szolgálatba lépése után, már mint erdőtitkár működött Má- ramarosszigeten. Ugyanezen év folyamán erdőmesterró neveztetett ki s visszakerült Ungvárra. 1875-ben már főerdőmester lett. Ungváron szolgált 1881-ig, a midőn főerdőtaná- csossá nevezték ki és a minisztériumban szolgálattó- telre behívták. Az 1891. évben ismét visszajött Ungvárra, mint az ungvári m. kir. főerdőhivatal főnöke s mint ilyen, kapta 1905-ben a miniszteri tanácsosi címet. Ezen gyors előléptetésen kívül az erdőgazdaság terén kifejtett tevékenysége elismeréséül Ő felsége a 18 éves, akaratos női szívvel eveztem neki szived hnllámzásának. Hajóm a mélységes, erős lélek, örök szeretetben akart kikötni nemes, érzelmes kebleden. Hogy ott örök, békés tündéroázist találjon az élet kemény hányattatásában. Hogy imádva legyen az imá- dottjától. De nem ment oly könnyen. Ellentállásra találtam. Kerestem okát tartózkodásodnak, zárkózottságodnak. Nehezen találtam meg. Csak hosszú szenvedés után. Árva lényem belegörnyedt a küzdelemben. ‘tMég sem akartam nyakadba varrni erővel leányszivem. Büszkeségem is küzdött, lelkem is forrongott. Csata volt köztünk. Te is szerettél kitartással, bátran. Miért nem kellettem neked, nem tudhattam. Ifjak bókjaikkal elbizakodottá tettek. Csak te álltái félre és higgadtan, nyugodtan tanitgattál jóra. Szemed végéből olykor-olykor kilövelt egy meleg, fényes sugár, mely nekem reményt jelentett. De oly hirtelen sütötted le azokat, hogy újból magamba szállottam bátortalanul. Közelgett születésnapod. Titkon dolgoztam a születésnapi ajándékon. Előbbieken egy csokor virág, egy sor csók járta. De az ezutánin ? Lesz-e ugyan munkámnak, figyelmességemnek jutalma? Kézszoritás volt az üdvözlésem viszonzása. Letöröltem égő könnyeim. Vártam újból egy évig. Könnyű volt jónak, türelmesnek lennem. Tőled tanulhattam sok szépet, nemeset. Kifogyhatatlan gyöngédséget, nemes, nyugodt tartást. Boldog voltam közeledben. De ha szobámba kerültem egyedül, elcsüggedtem és azt zokogtam: Sohsem fogsz szeretni! Nehezen vártam ismét közelgő születésnapodat. Nem bírtam már titkolni szerelmemet, elhallgatni vágyamat, 20 éves lettem. Pénztárcádba fehér szivet hímeztem. A szívbe vérbetükkel varrtam keresztneved, úgy küldtem szobádba e sorok kíséretében: „Csókom helyett könnyeimet küldöm szimbolikus munkámon. Könnyeim nem hagynak nyomot neveden. Tiszták és forrók azok, mint a szeretetem.“ Magam meg leborultam Mária-képem elé kizokogni fiatalságom vágyát, szenvedését. Árvaságom melancholikussá tett. A földre rogytam, a neved’ imádkoztam. Mikor fájdalmamból felocsúdtam, karjaidban voltam. Hogy csititgattál, Istenem! Hangosan dobogó szivedre vontál, néma csókokkal boldogítottál. Nem bírtam ujjongani, csak hálálkodni. Nem bírtam szólani, csak szeretni! A tekintetünk tűz volt, az arcunk láng. A szivünk templom, a dobogása ének. A mosolyunk Ígéret, a könnyeink pecsét. A némaságunk eskü, az ölelésünk szent. Micsoda isteni születésnapi ünneplés! Micsoda égi gyönyörűség, szeretve lenni boldogan. 1 Azóta szeretjük egymást eszményi mód, igazán, egészen. Gyámalyám az édes, drága uram lett. Élünk egymásnak, a világ szokásaival, szeszélyeivel, divatj i- val mit sem törődve. Szivünk, lelkünk gyönyörűségére és nem mint sok ember, egymás terhére. Szerelmük üdesége örökös, mint a költő múzsája. S élvezetetek olyanok, mint a paradicsom illatos virági, csábítóak, ingerlők. Hangulatunk égi, magunk élete emberi. A születésnapod ma is nagy szerepet játszik ;e- tünkben. Ünneplem is méltóan. Régen szivemet hímeztem bele, ma beleírom érzelmem a születésnapi ajándékra Te az enyém, én a tied, Nekünk áll a világ! Magas a nap fejünk fölött, Messze földet belát, De a meddig szeme elhat, Nem lát nálunk boldogabbat. Effigy. M " Tüdőbetegségé hurutok, szamársT//a-a köhögés, skrofuíozis, influenza 72 nnh írS* ■ <£> ^ W W'W1M W Wjí ellen számtalan tanár és orvos által ^ naponta ajánlva. M 4 _ „ .. . .... „ Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor ______ f T n r í, LT^ TgST; »Védeti comagoiéuu. Kaph*'6 “"T r!"de,et" “ OrfO®'*** H teti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. ______________ w baa. — Ara Ovegenklot 4.— koropa. InBHHBnKnKeeean F. Hoffmann-Le Reche & Ca. Basel ÍS?l!c)
