Ung, 1908. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)
1908-11-01 / 44. szám
44. szám. TJ 1<T Or 3. oldal. képviselőnk itt is remekelt, s agy a leikéhez beszélt Polónyinak, hogy aztán öröm volt hallgatni a megnyilatkozás szeretetteljes közvetlenségéből eredő azon szavakat, melyek arról tettek bizonyságot, hogy Fölény i Géza törvényszékünk ügyét nem csak igaz szeretettel karolta fel annak idején, de kész azért harcolni is ha kell azokkal, kik az ő örökében nem az átvett intenciókhoz híven sáfárkodnak. Reméljük azonban, hogy erre szükség nem lesz. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter másnap, 27-én déli 12 órakor fogadta — a tetemesen megapadt — a 25 tagra leszállott küldöttséget, mely azonban élén főispánunk, püspökünk, alispánunk és más kiválóságokkal igy is impozáns volt. Kossuthoz, mint a többségben levő párt vezéréhez és a kormány azon tagjához óhajtott a küldöttség fordulni, ki már az ungvári törvényszék kérdésében állást foglalt, és ki Bernáth és Visontai képviselőnk kitartó szorgalmazása folytán az ügyet Günther igazságügyiminiszternél sürgette is. A küldöttség szónoka itt Berzeviczy István rendőrkapitány volt, ki az előző nap tisztelgéseinek eredményeit is felölelve, oly módon adta elő a küldöttség kívánságait, hogy azzal a Kossuth Ferenc figyelmét nem csak teljesen lekötötte, de a küldöttség tagjainak megelégedését is kiérdemelte. Firczák püspök és Sztáray főispán siettek is őt ezért üdvözölni. Kossuth aztán az igaz érdeklődés hangján mondotta el, hogy a törvényszék létesítése befejezett dolog, melyhez a kormány minden tagja hozzájárult. 0 a minisztertanácsok alkalmával ismételten felhozta és sürgette az igazságügyminiszter előtt a törvényszék létesítését. Nincsenek is akadályai a dolognak, csupán azért késik, mert a jászberényi 'törvényszékkel egyidő- j ben való létesítését tűzte ki célul annak idején az igaz- j ságügyi kormány és ezzel a törvényszékkel még nincs rendben minden. Miután az igazságügyminiszter a junktimhoz ragaszkodik, az ungváriaknak a jászberényi törvényszék ügyét kell lehetőleg szorgalmazni. Ő nem rég egy memorandumot kapott Visontai képviselő utján az ungvári törvényszék ügyében*. Annak olvasása után azonnal beszélt Günther igazságügyminiszterrel, ki a létesítést kimondó törvényjavaslat beterjesztését 1909. január havára Ígérte meg. Igen csodálkozik, hogy nehány nap múlva a küldöttség más határidőt kapott. A maga részéről mindent el fog követni, hogy az ungváriak jogos igénye kielégítést nyerjen mielőbb. A küldöttség a lehető legjobb benyomásokkal távozott a kereskedelmi minisztériumból, mert látta, hogy Kossuth, ki nem is rezortminisztere ez ügynek, meleg érdeklődéssel és igazi jóakarattal viselhetik irántunk és a kormányban fontos pozícióját a mi javunkra tudja és akarja érvényesíteni. Érdekes dolog részesévé tette a véletlen a küldöttség két tagját, Berzeviczy Istvánt és Egry Ferencet. Visontai Somával időztek, a midőn a függetlenségi pártkor titkára, Pallay Sándor sürgősen hívta telefon utján a képviselőt, mert Burián közös miniszter a pártkörben időzik, hogy Bosznia bekebelezése ügyében a függetlenségi képviselőket informálja a közös kormány szándékai és tervei felől, s alig van néhány ember, a kivel beszéljen. A küldöttség fentnevezett tagjai — kik a függ. klubbnak kültagjai is — szintén felmentek a körbe és részesei voltak annak az igen érdekes, de bizony nem valami kecsegtető dolgokkal biztató beszélgetésnek, melyet Burián miniszter minden megjegyzésre figyelemmel, meglepő kedves modorban tiszta magyarsággal folytatott. A sok érdekes dologgal külön kellene foglalkoznunk s most csak arra a találó megjegyzésre terjeszkedünk ki, mely az informáló beszélgetés során elhangzott. Szóba jött a paritás hiánya, mert a közösen adott pénzen és ösztöndíjon bosnyák ifjakat nevelnek Bécsben osztráknak és magyar ellenségnek. Keserű humorral tanúskodik az elröppent szó : „Meg van a paritás, hisz legalább annyi politikai bosnyák foglyot hoznak Aradra elzárni, mint a mennyi bosnyák ifjat visznek Bécsbe osztráknak nevelni!!“ — Szomorú paritás! Az ungvári küldöttség tagjai igazán páratlan lelkesedésüknek adták jelét, a midőn oly számosán jelentek meg és oly kitartóan járták végig a fárasztó, kilincselő utat. Különös hála és elösmerés illeti vármegyénknek szeretett, általánosan becsült főispánját és a korban már előhaladott püspökünket, a kit a szeretet legnemesebb érzései fűznek a vármegyéhez. Reméljük, hogy ez volt az utolsó deputációzás. A küldöttségnek egyik kalmár-szellemű tagja kimutatta, hogy 34 év óta a törvényszék érdekében való utazások és ezzel járó költségek összegyűjtésével a fél törvényszéket már felépíthettük volna és a mostani ut 8—10,000 koronájába került a közönségnek. * Úgy tudjuk, ez az emlékirat Berzeviczy István tollából származik. Szerk. T i r | r I szabadalmazása vagy QlQlmdnUntf értékesítése előtt úgy fllülllIflliyUIX Magyarországon, min é barmelj kultolai allamX- „Szabadalmi Újság“ VII., Erzsébet-körut 26. szám. 2884,17—20 Kérje a „Szabadalmi Újság" ingyen mutatványszámát. Gyűlés a munkásházak érdekében. — Október 25. — (di.) A városháza ódon falai ritkán látnak olyan fenségesen megnyilvánuló lelkesedést, mint a milyennek az elmúlt vasárnap voltak tanúi. A sors mostohasága összehozta a munkások százait a jövőben való bizó hit, reménység és nyugodt öntudat kifejezésével az arcokon. Öröm volt nézni az egymás közt vitatkozó csoportokat, a mint közös bajaikat talán századszor mondták el egymásnak s mindig valami újabb formában, közvetlenséggel előadva, hogy a csak valamivel jobb sorsban levő ember a lelke mélyén szánalmat érzett a vitatkozó, panaszkodó egyszerű munkás iránt, a mint öntudatlanul feltárta az élet zordon sivárságát, s a jobb sorssal biztató remény egy szikrája feledtette velük a múlt és jelen tengernyi szenvedéseit, csak a jövőt, a boldogabb jövőt látták s mintha kicserélték volna őket — az egy perccel előbb elégedetlen, zúgolódó munkás megelégedett, boldog polgárrá változott s szinte templomi áhítattal hallgatta az elnöki v<gy előadói székből elhangzott beszédeket . . . A ki látta, elfogulatlanul szemlélte a megkapó jeleneteket, örökre a szivébe vésődött az a kép s nem tud tőle szabadulni hosszú ideig. Láttunk már sok munkásgyülést, a hol a féktelen szenvedély, izzó gyűlölet lett úrrá a munkásokon s önkéntelenül összehasonlítást kellett tennünk, mert a munkásházak felépítése tárgyában október hó 25-ére összehívott munkásgyülés a bizalom, a felsőbbség iránti tisztelet és a szeretet jegyében példás rendben folyt le. Mélyreható okok, fontos tanulságok vonhatók le ebből társadalmunk és magyar hazánk jövőjére nézve. Mert ha az a súlyos anyagi gonddal küzdő munkás érzi a társadalom, a kormány jóakaró gondoskodását, nem hisz az idegenből ideszakadt, átplántált hamis jelszavaknak ; nem tagadja meg magyar hazáját, vallását s nem ellenséget lát munkaadójában, hanem becsületes munkatársat s szivvel-lélekkel ragaszkodik szülőföldjéhez, magyar hazájához — még akkor is, ha talán nem is köti ide más, mint a szüleinek porladozó csontjai fölött domboruló hant . . . Hogy a munkásság mennyire ragaszkodik a magyar földhöz, mi sem bizonyítja jobban, mint az a minden várakozást felülmúló eredmény, hogy ezideig mintegy 180 munkáscsalád csatlakozott a mozgalomhoz. 180 család mintegy 800 családtaggal nyilvánította abbeli óhaját, hogy szeretne a saját otthonába jutni. S hogy azt elérhesse, bizalommal fordul a városi képviselőtestülethez ama reményben, hogy rövid időn belül érezni fogja a társadalom szeretetteljes gondoskodását a családi otthonok létesítése által. Vajha ne csalódnánk reményeinkben s vágyaink, álmaink ne foszlanának szét csalóka délibáb módjára ! * A gyűlés lefolyásáról a következő tudósításban számolunk be : A gyűlést összehívó előkészítő-bizottság nevében Dani János üdvözölte a nagy számban megjelent munkásokat s ecsetelvén a munkásházak országos jelentőségét, ama reményének adott kifejezést, hogy Ungvár város képviselőtestülete sem fog a szociális szükségparancsolta intézmény létesítése elől kitérni, hanem minden téren segítségére lesz ezen nagyarányú mozgalom vezetőinek munkájában. A nagy hatást keltett beszéd után elnökül ajánlta dr. Ország Jakab városi főorvost, a kit a gyűlés nagy lelkesedéssel egyhangúlag megválasztott, minek megtörténte után egy 4 tagú bizottság hívta meg a gyűlésbe dr. Ország Jakab elnököt, akit belépésekor dörgő éljenzéssel fogadott a termet zsúfolásig megtöltött munkásság. Az éljenzés csillapultával a gyűlés nevében Dani János üdvözölte az elnököt, a ki hatásos beszédben köszönte meg a bizalmat és kifejtette a munkásházak mielőbbi felépítésének szükségességét, majd általános helyeslés közben jelentette ki, hogy tőle telhetőleg mindent el fog követni arra nézve, hogy a munkásházak mielőbb felépülhessenek, melyhez Isten segítségét, az összes vezető férfiak és a munkások támogatását kéri. A sűrű éljeazéssel kisórt, nagy tetszéssel fogadott megnyitó beszéd után az előkészítő-bizottság előadója, Dani János tette meg jelentését, ismertetve a mozgalom előzményeit és ama módozatokat, a melyek mellett lehetőnek tartja a munkásházak létesítését. A jelentésből kiemeljük, hogy ezideig Szentesen és Csongrádon 500—500, Nagykikindán 300. H.-M.-Vásárhelyen, Újvidéken, Moóron, Fehérvárott és Ternes- várott 200—200, Aradon, Szabadkán, Félegyházán, Zomborban és Sátoraljaújhelyen 100—100 munkásház épült. Csanád vármegye 80Ö, Tolna vármegye pedig 650 munkásház létesítését határozta el, Zentán pedig most van kiírva a pályázat 450 munkásház építésére. A képviselőtestülethez intézendő kérvény felolvasását nem kívánta a gyűlés, mivel annak tartalma az előadói jelentésben főbb vonásokban ismertetve volt s dr. Ország Jakab elnök is mindenki által megérthető módon, gyönyörű előadásban magyarázta a kérvény célját és részleteit. A kérvény aláírásával és a további lépések megtételével az elnökség megbizatott. A választások megejtése előtt az előkészítő-bizottság előadója jelentkezett szólásra, bejelentvén, hogy a szerény keretek közi megindított mozgalom kezdeményezője három segédsorban küzdő, névtelen munkás volt. Három héttel ezelőtt még csak három tagra szorítkozott e mozgalom s ez a három tag kinevezte magát „előkészítő-bizottsággá“ s a mai napig vezette az ügyeket önzetlenül, odaadó buzgalommal s az ügy iránti lelkesedéssel. Minthogy ez a bizottság önmagától nyerte mandátumát, a híven teljesített munka megnyugtató tudatával az előkészítő-bizottságot megszűntnek jelentette ki. A felhangzott éljenzés és a „kik azok, neveket“ közbeszólások bizonyítják, hogy a volt előkészítő- bizottság eredményes munkát végzett. Nem is maradt adós a gyűlés, meri Weisz Manó indítványára Dani János, Németh Imre és Molnár Józsefnek, mint az előkészítő-bizottság tagjainak, a mozgalom megindítása, tapintatos és eredményes vezetéséért jegyzőkönyvi köszönetét szavazott. A választások során közfelkiáltással megválasztattak jegyzővé Dani János, pénztárossá Németh Imre, ellenőrökké Molnár József és Ács Béla, az intéző- bizottság tagjaivá: Hidasi Sándor, Deák Gyula, Berzeviczy István, Nemes Emil, Kavasch Ernő, Hámos Aladár, dr. Tahy Endre, Flach Jakab, Székely Simon, Szuhanek József és Oaar Iván; az érdekelt munkások közül: Horváth János, Sztupár András, Kosán Viktor, Reisman Ignác, Papp Emil, Polgár Albert, Pletenyik Sándor, Weisz Manó, Cseplák Sámuel, Paulik Antal, Szitár György, Csillag Ignác és No vies Mátyás. Köszönetét szavazott még a gyűlés Fincicky Mihály polgármesternek a terem átengedéséért, mely után lelkes hangulatban az elnök éltetésével 1/ib órakor ért véget. * Az általános kedvező összbenyomást, mely a munkásházak kérdésének felvetése nyomán a közönség közt kialakult, eddigelé egyetlen disszonáns hang zavarta meg. Egyetlen hang emelkedett, a mely a nagy- fontosságú szociális kérdést kicsinyes, önző célzattal fogta fel s ama kérdést kockáztatta meg, hogy a munkásházak felépítése esetén „mit csinálnak a háziurak ?“ Berlini képek. Irta dr. Nagy József. Berlin, 1908. október 28. Unom olvasni a leírásokat. Nincs bosszantóbb : valaki kiugrik egy kis külföldre, befut valamit és kitűnő készültséggel hadar évszámokat, neveket, műveket, történetet. Pedig mindent alaposabban, szebben ir le a sok útmutató, a melylyel a külföldit elárasztják és a melyből a leiró is kivonatol rosszul, színtelenül és rémitően keveset. A ki nem tanulmányoz, a ki nem hónapokat tölt egy-egy nagyobb gócpontban, a ki nem szakismereteket gyűjteni utazik, hanem utazik — mint jó magam — szórakozásból, látni és tanulni is, sokat látni rövid idő alatt, az csak általános képeket és benyomásokat gyűjt. Ha én most előállnék nagyképü adatokkal, önmagam nevetném ki, mert érzem, hogy bennem részletesen kidolgozott képzetek nincsenek; sokat láttam és látok, azoknak csak a találó nagy vonásai élnek lelkemben. Lehet több, mikor Bécset először nézem meg és csak egy hetet töltök benne? — és Berlin világváros, már 5 nap óta benne ülök és még alig láttam belőle valamit. Nyújtok pár képet a berlini benyomásokról. Hiszen Berlin szédít, felemel, elragad. * A császár! A minden németek ura. Széditő hatalom. Az istenadta, ki a földi és égi erők birtokában van, császár és zseni. Vasárnap reggel jó napos idő volt. Szállodámból a dóm irányába kóboroltam. A dóm harangjai zúgtak, istentiszteletre hívták Berlin népét. A hatalmas kupola tömve volt már emberekkel. Körültolongtam a templomot, megnéztem nagyjából. Kiértem újra a nagy térre. Künn néhány rendőr cirkál, majd jelt adnak egymásnak, a kocsikat megállítják, a forgalom pár percig szünetel, mert jön a császár. A császár jön ? Megkérdezem a legközelebbi rendőrt. Igen, ott jön ki a Burgból és erre fog jönni a templomba. Semmi kordon, elzárás, a közönség megáll a szegélyeken, én a templom mellett állok meg — császárt nézni. Láthatatlan kezek kinyitják a Burg nagy kapuit és kilép a császár, császárné egész családjával, a főhercegfiukkal, a főhercegnővel. Gyalog átsétálnak a téren, a közönség felé egy köszöntést dob a császár, a férfiak leveszik kalapjukat, az egész császári család a templomba vonul. Minden oly egyszerűen és természetesen. És a templomban az udvari pap beszédet tart az egyenlő emberi hivatásról, hangsúlyozza: nincs kivétel a kötelesség teljesítésében, mindenkinek van keresztje, terhe az élettől, ezt viselni kell és szolgálni mindenkinek az egészet. Krisztus csak azért volt Isten, mert isteni tulajdonságokkal birt, de azért ő is vitte a keresztjét. Hatalmakat csak azért ismerünk el fölöttünk, mert lelkileg kiválóbbak és kiváló tulajdonokkal bírnak ahhoz, hogy vezessenek bennünket. 1 üflöDeteqséqefc, hurutot, számár^ • /* köhögés, skrofulozis, Influenza 7Pnnhn** H FFlT//W WW ellen számtalan tanár és orvos által ^ náponta ajánlva. M |L #/JTl , . Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor rona.ii*™.„ ■ Em"‘ “ é,vá^' é9 3 testsúlyt, -megszün-. „Roche“ eredeti csomagolást. Kap*a'6 T' ^e^ o H teti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. ______________ ban ~ ^ra üvegenklnt 4. korona. F. Hoffmann-La IP,«ehe & Co. Basel [Stile] a
