Ung, 1908. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)
1908-10-25 / 43. szám
46. évfolyam. — 43. szám. Megjelenik minden vasárnap. Uagvár, 1908. október 25. Előfizetési feltételek: C»ak >i „Ung“ lapra Egész évre .. 8 K Negyedévre . 2 K Félévre .... 4 K Egyes szám . 20 f. Amerikába : Egész évre ... 10 K 60 „Ung Tármegye Hivatalos Lapji“-val «grstt egész évre 12 K — Félévre .... 6 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronkint 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. HETILAP Kiadóhivatali telefonszám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér l-ső szám. Az emberszeretet nevében! Az ügyvezetésem alatt álló ungvári siket- néma-intézet igazgató-tanácsa — társelnökei Firc{ák Gyula v. b. t. t., munkácsi püspök, Mec^ner Gyula Zemplén-, Patay András Bereg-, ifj • Ugrón Gábor Ugocsa-, és báró Perényi Zsigmond Máramaros vármegyék főispánjai — nevében édes hazánk és szerencsétlen siketnéma embertársaink iránti szeretettől indíttatva Ungvár város és Ung vármegye nemesen érző közönségét, az alábbiakban kifejezett kérelem megszivlelésére és embermentési akciónkban való résztvevő segítésre ezennel felhívom. Hazánk legszegényebb vidékén, az északkeleti megyékben feltűnő nagy számban levő siketnémák nyelvi és szellemi képzésére Ung- váron intézetet szerveztünk. Ez intézet éltetője, fenntartója: a „Szeretet“, az érző szivek könyörülte, nemesen gondolkodó emberek kegyes adományai. E nélkül meddő volna minden fáradozásunk, üresen állana az embermentést szolgáló hajlék s e vidék boldogtalan siketnémái továbbra is emberhez nem méltó sorsban sínylődnének. A természettől siketséggel sújtott és ennek következtében némaságra kárhoztatott szerencsétlenek a legszegényebb néposztályhoz tartoznak. Szülőiknek is alig van betevő falatjuk. Honnan vennék hát a szükséges költségeket ahhoz, hogy gyermeküknek az intézetben ellátást biztosítsanak? . . . Tehetetlenül kell lát - niok, mint válik az utca gunytárgyává, cselekvéseiért beszámíthatatlan istencsapássá: az ő édes gyermekük, a mi embertársunk. A magyar művelt társadalom tudja, ismeri e helyzetet, tudja, hogy mire vállalkoztunk, mily nemes célt szolgálunk. E társadalom könyörületétől függ, hogy hány siketnéma gyermeknek adhatunk ellátást és tanítást és hányat menthetünk meg emberséges életre. A gyermekeket u. i. a vidékről Felelős szerkesztő : Segédszerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. kell hoznunk az intézetbe s tisztán jótékony adományokból tápláljuk, ruházzuk és gondozzuk gyámoltjainkat. Látván e nyomort, lehetetlen, hogy az cselekvésre ne indítson bennünket! Fogjon velünk kezet a szeretet, az embermentés e magasztos munkájában ! Szólítsa fel környezetét, ismerőseit az adakozásra. Adományaikat nem idegeneknek, hanem saját megyéjükből az intézetbe felvett siketnéma gyermekeknek juttatják. Szabályzatunk értelmében Zemplén, Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegyékből egybe- gyült adományokból külön megyei segélyalap létesittetik, a melyből csak az illető szegény- sorsú gyermekek segélyeztetnek. Az intézetben elhelyezett siketnémákat, céltudatos és önfeláldozó munka árán megtanítják édes hazánk nyelvén szólani, őket beszélő emberekké nevelik, szellemüket kiművelik, kezüket ügyesitik, hogy majd az intézetet elhagyván, halló embertársaikhoz hasonlóan ők is a maguk és családjuk kenyerét két kezük munkájával megkeresni tudó értelmes és hasznos honpolgárokká válhassanak. Az idei kimutatások alapján Ung vármegyében van 94 tanköteles korú siketnéma, ezekből az intézetben ezidő szerint 13 nyer tanítást és ellátást. Hol van még a többi, mi történjék azokkal ? Szivünk fáj, ha azok sorsára gondolunk, a mikor az intézetben lévőket is alig, csak emberfeletti munka árán vagyunk képesek eltartani. Az intézet most, e napokban küldi szét gyűjtésre, adakozásra felhívó iveit s ez alkalommal kérve-kérünk mindenkit, kinek érző szive szánakozással van e szerencsétlenek iránt s ki megmentésükre akárcsak néhány fillért is áldozhat, juttassa azt hozzánk, köszönettel fogadjuk a legcsekélyebb adományt is, mert minden egyes fillér egy-egy falat kenyér párt- fogoltjainknak. Szénpor. ! .Bársony leplemből édes illat árad, Gyönyört lel nálam lepke- és bogárhad, — Irta Szamolányi Gyula. Te ráncos, rút vagy és rongy a ruhád 1“ Borostyán. a LapU szólt: „Igaz lehet a vád. Borostyánlomb befutja a falat, De én adok fáradt bogárnak árnyat Veréb tanyázik zöld disze alatt. És menedéket tépett lepkeszárnynak. Ö, a világon gyakori eset, ____________ Hogy borostyán övez verébfejet. Egy lassú ember. Tisztaság. Irta Aigner Ferenc. A hattyú szennyes árban is Fehér, mint szűzi váll. Kékhegyi Kálmán alig volt 28 éves. Külseje megA disznó tiszta kádban is nyerő, de modora kifogás alá esett. Inkább a félszeg Csak pocsolyát csmái. emberek sorába tartozott. Sokat beszélt, de keveset tett Repülés. és végre sokat nevettek rajta a városban. Nem csak a szárny teszi a madarat. - u Kékhegyit a nők el is nevezték „lassú emA liba számynyal is liba marad. er , . Tr,, . . Nők adtak a jelzőt Kekhegyi Kálmánnak es azóta Varjak. mindenki előtt csak „lassú ember“ volt. Mikor legjobban ujjongsz, - honnan és miért ? — Hiába akart ő gyors is lenni, nem sikerült. Sziveden át gyászsejtelmek suhannak. Végre olyan hirre vergődött lassúsága révén, hogy A napsütött, pillangós, játszi rét uton-utfélen róla beszéltek. Felett sötéten szállnak fgy a varjak. Beszéljük mi is el e lassú embernek egyes dolgait. Bogár. A példabeszéd azt tartja: „lassan járj, tovább A lét nyitott könyv. Sok nagy eszme, álom érsz“' Kékhegyi Kálmán talán azért volt olyan lassú, Van beleírva isteni kezekkel. hogy annál többet érjen ©11 ? S a legtöbb ember Lehetséges! Hanem azért, ha akarta is, nem ért Közönynyel gázol a dicső Íráson el semmit sem. S mit sem sejtön, betűit látja bár, - ő a ]asgu ember elkés£)tt mindentől. Mint könyv lapján szokott a kis bogár. , , , ,,, ., Evről-evre megvásárolta az allami sorsjátéknak Rózsa és Lapu. egyik sorsjegyét. Persze nem nyert. A pénzt mindig A Rózsa gőggel mérte a Laput, kidobta a zsebéből. Közeledett a sorshúzás. Annyi Mely a szomszédban csendesen lapult: ideje volt már, hogy ismét megvásárolhatta a sorsjeLapunk mai száma 8 oldal. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Legyen mindenki, a ki e sorokat olvassa, apostola a siketnémák megmentése ügyének! Ungvár, 1908. október hó 24. Hazafias üdvözlettel: gróf Sztáray Gábor, ungvármegyei főispán, az igazgató-tanács ügyvivő elnöke. Gyöngyösy István emlékezete. — Románecz Mihály emlékbeszéde Radváncon, 1908. szept. 20. — (4) És itt van helyén fölvetnem a kérdést: Igaz-e, hogy Gyöngyösy gyenge, ingatag, sőt szolgai jellemű ember és meg nem bízható hazafi volt? Mert e tekintetben is Gyöngyösy egyéniségét adatok hiányában szinte napjainkig nem ismerték, vagy legalább is tévesen fogták fel és tudatlanságból félreismerték. Hiszen hazai történelmünknek még millenáris kiadási müvében is (VII. köt. 400—1.1.) Acsády Ignácz egész köny- nyedén veti oda, hogy „minden válogatás nélkül, pártkülömbség nélkül megénekelte kora hatalmasait ... s hol kurucz, hol labancz volt“. És ez, bár korunkra jellemző, de annál szomorúbb, mert mai közéletünk úgyis tele van becsmérléssel. És ha még elhunyt nagyjainkat is becsméreljük és annyi tiszteletreméltó vonás daczára nem tiszteljük, akkor a nemzet nem érdemli meg, hogy létezzék és fenmaradjon, mert önmaga vágja alá a saját élete fáját. Hogy-hogy, tisztelt hazámfiai ? Köznapi értelemben a jellem gyöngesége vagy szilárdsága abban leledzik és azon fordúl meg, hogy az ember híven, állhatatosan és az erény szolgálatában-e, vagyis a közjóra, mindnyájunk közös boldogságára irányúivá, vagy mindezzel ellenkező módon teljesíti-e kötelességét azon hivatáskörben, melyet a Gondviselés e sártekén részére kijelölt ? Mert örök igazság marad Cicero' eme mondása: Optima hereditas a patribus traditur liberis om- nique patrimonio praestantior — gloria virtutis rerumque gestarum. (De offic. I. 33. fej.) És ilyen nézőpontból véve a dolgot, azt kell felelnünk, hogy Gyöngyösy mindennemű kötelességét híven teljesítette: családi, köztisztviselői, irodalmi és honfiúi kötelességeit egyaránt. Jó családapa volt, tizenkét gyermeknek apja. És ezgyét. El is indult, de egyik kávébáz ablakában sakkozókat látott, leült nézni és az idő telt. . . Nagykésőre eszébe jut a sorsjegye. Elment érte, de elkésett. A megkezdett sorshúzásnál éppen most húzták ki nyertesnek azt a sorsjegyet, a mit eddig mindig megvett. A sors iróniája volt, hogy főnyereménynyel húzták ki. Szegény Kékhegyi halálsápadtan botorkált haza, egy egész hónapig gyűlölte a sakkjátékosokat. Végül sakkozási szenvedélye felülkerekedett és a sakkjátóko- sok között kereste a feledést. Ezért a lassúságért maradt aztán örökre szegény ember Kékhegyi Kálmán. Az elszalasztott szerencse, mely egyszer feléje mosolygott, nem tért többé vissza. Teltek Kékhegyi évei és a házasságra gondolt. Ettől is elkésett. És mikor szerelmet vallott, a nők kinevették, mert mások őt mindig megelőzték. így járt egy szép vidéki barna leánynyal is. Nagyon tetszett neki a leány. El is indult lassan a boldogsága felé. Benyit a szobába és imádottját egy másik férfi karjai közt találta. — Nem érnek semmit a leányok, mert hamisak, — mondogatta attól kezdve és Tbália papnői felé kacsingatott. Megtetszett Somváry Izabella, az operett fénylő szemű tündére, a ki pajkosságával, édes mosolyával belopta magát a lassú ember szivébe. Minden előadáson ott volt, a mikor a kecses Izabella a diadalokat aratta. Tapsolta a tündért és gondolkozott, sokat gondolkozott, végre egy eszméje támadt és egy rendkívül nagy virágbokrótát csináltatott, előzőleg azonban bejelentette magát a kedves Izabellánál ily formán, egy névjegyen:
