Ung, 1908. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)

1908-07-12 / 28. szám

28. szám. TT u a 5. oldal. ségházánál a napokban átadta. — Jubiláló szemlész. Bernáth Sándor nagyszőllősi pénzügyőri szemlész a napokban ünnepelte meg 40 éves szolgálati jubi­leumát. Ez alkalomból nagymise volt a róm. kath. templomban, hol a pénzügyőrség legénysége díszben vonult be. — Előléptetés. A v. és k. miniszter Halmágyi Ferenc ugocsavármegyei kir. tanfelügyelőt jelenlegi állo­más helyén való meghagyással a VII. fizetési osztályba sorozott tanfelügyelők közzé nevezte ki. (Szabolcsmegye.) Jutalmazás. Jármy Gyula kemecsei uradalmá­ban 40 éve szolgál Nagy Ferenc, a kit most a föld- mivelésügyi miniszter 100 koronával és elismerő okle­véllel tüntetett ki. — Jóhir a káposzta termelőknek. Egy pár éven belül sok volt a panasz az államvasutakra, mert a káposztát elszállítani nem volt képes. Demecserben például 200 százalékkal is többet adtak az elwaggoni- rozott káposztáért, mint az állomásra kiszállitottért. Körülbelül 1500 kocsi káposzta ment tönkre a múlt évben a szabolcsmegyei állomásokon a vasúti kocsik elégtelensége miatt. A termelők nem hagyták annyiba a dolgot, hanem a kereskedelmi kamara és a gazdasági egyesület révén felszólaltak a miniszternél, sőt az ország­házban is hangzott el interpelláció a szabolcsmegyei szállításoknál tapasztalt hiányok miatt. Most a Máv. debreceni üzletvezetősége átirt a szabolcsmegyei gazda­sági egyesülethez, hogy a községekben írassa össze a feladásra szánt káposzta mennyiségét és azt e hó 15-éig jelentse be hozzá, mivel a vasút kiküldötte a gazda­sági egyesület megbízottjával az állomásokon helyszini szemlét fog tartani és megteszik az intézkedéseket a szállítás akadálytalanságának biztosítása érdekében. — Hazajáró lélek. Hetekkel ezelőtt egy gazdálkodó Pazonyban öngyilkossá lett. Most elterjedt a hir, hogy az öngyilkos lelke hazajár. A babonás nép annyira hiszi ezt a mesét, hogy a félénkebb asszonyok és gyer­mekek alkonyat után nem merik lakásukat elhagyni; a temető környékét még nappal is kerülik. Közgazdaság. Faiskolakezelök jutalmazása. Az Ung vármegyei Gazdasági Egyesület közhírré teszi, miszerint faiskolái­kat gondosan kezelő tanítók s gyümölcsfáikat gondo­san kezelő gazdák és tanítók jutalmazására 8 — 8 juta­lomdijat tűzött ki. És pedig egy 100 koronás, kettő 75 koronás és öt 50 koronás jutalomdijat. Pályázók kér­vényeiket f. évi augusztus elejéig tartoznak az Ung vármegyei Gazdasági Egyesülethez (Uugvár, vármegye- háza) benyújtani s mellékelni kell a faiskola vázlatos rajzát, részleles leírását s kor és szám szerint az olt­ványok kimutatását. CSARNOK. Emlékezzünk régiekről. — Ung vármegye főispánjai és tisztviselői a legrégibb kortól 1867-ig. Közli Gálocsy Zoltán. — Régi feljegyzéseket olvasva, még régibb proto- kollumokban lapozva, megélénkült előttem a múltak emléke, felelevenedtek vármegyénk régi vezérlő alakjai, isik századokon keresztül jó és balszerencse között vezetői voltak közéletünknek, s kimagasló egyéniségeik­nél fogva méltókká tették magukat a késő nemzedék előtt követendő például szolgálni. Megérlelődött bennem a gondolat neveiket a feledés homályából kiemelve megösmertetni a vármegye közönségével, ez az egye­düli ut arra, hogy hálánkat irántuk leróhassuk. Ezzel kívánok áldozni az ősök emlékének. Ebből kiindulva bocsátom közre Ung vármegye főispánjainak és tisztviselőinek névsorát, a mennyire azt ez idők szerint hitelelesen meg lehet állapítani. Mielőtt azomban ezt tenném, rövid pillantást kivá­gok vetni a vármegye, mint legtekintélyesebb kormány­át! szervezet bölcső korától való fokozatos fej­ődésére. Magyarország a vezérek korában egy törzsszor- ezeten nyugvó egységes államot képezett ugyan már, de még az állam nem volt egyébb, mint az egyes törzseknek egymás közötti szövetsége, a mely kezdet­ben a magyar nemzet gondolkodásának meg is felelt, de mint laza szervezetű intézmény az idők haladásával sok veszélyt rejtett magában s a már ekkor Európá­ban rendezett viszonyok között élő államok sorában ' tntartható nem volt; ezt már Géza fejedelem be­látva, igyekezett a nemzetet egy szervezett központi llamkormányzat keretébe tömöríteni, de az ő gyenge gyénisége ennek megvalósítására nem volt elegendő. Csak fia István jutott azon helyzetbe, hogy erős jelleme és tántorithatlan akaraterejénél fogva elődje szándékát egérlelje s nemzetét a többi polgárosult államok kormányformája alatt egységes erős magyar állammá íejleszsze, s központi kormányzat alá vonja. Evégből •■íz eddigi törzskötelék megsemmisítését tűzte ki fel­adatául, minek megtörténtével felvette a királyi címet, s magát az egységes magyar nemzet uralkodójává tette, a törzsek főnökei által eddig gyakorolt legtöbb jogot királyi jognak nyilvánitatta s saját kezébe össz­pontosította. A törzsek kezében egyelőre csak a hon­fi glaló 108 nemzetiség tagjai feletti ^bíráskodás jogát h gyta meg. Szent István tehát a magyar királyság megalapi- ;a alkalmával arra törekedett, hogy oly Jrormány- ervezetet létesítsen, mely a királyi tekintélyt és hatal­mat az ország minden részében teljesen érvényre emelje. mélfogva szüksége volt a vidéken tőle függő oly i rganumokra, illetve közegekre, kik akkor a valóság- n még absolut királyi hatalomnak alárendelve, a hadi és pénzügyi gazdaság ellátása és a bíráskodás meg- t’( élőbbé és közvetlenebbé tétele céljából kellő szolgá­la ot tehessenek. Ez okból az ország területét kerüle­tekre osztotta fel, és pedig „várkerületekre" (vár­megyékre, comitatus, provincia, parochia, districtus). Minden várkerület (Vármegye) élére egy „ispánt“ (Comes Castri, Comes Comitatus, Comes provinciális, Comes parochiae) állított, kik katonai és polgári tisztvise­lők lévén, a várterület (vármegye) hadi népének bírái, vezetői és parancsnokaiként szerepeltek, ők tartották számban a hadköteleseket. Minden várkerület egy-egy zászlóaljat képezett, mely a várispán zászlója és veze­tése alatt vonult a király táborába. Hogy hány ily várkerületre osztotta fel Szent István az országot, teljes biztossággal megállapítani nem lehet, mert azon korból Írott emlékek nem marad­ván fel, csak a későbbi okmányok tanúságaira kell következtetéseinket alapítani. Legvalószínűbbnek látszik, hogy kezdetben a várkerületek, vármegyék száma 45 volt, melyek a következők : Esztergom, Visegrád, Ko­márom, Hont, Bars, Nyitra, Trencsény, Pozsony, Mo- sony, Győr, Veszprém, Karakó, Zala, Somogy, Pozsega, Valkó, Baranya, Tolna, Bodrog, Bács, Csanád, Csong- rád, Békés, Zaránd, Arad, Alsófejér, Torda, Kolozs, Doboka, Szolnok, Bihar, Szabolcs, Szatmár, Borsova, Ung, Zemplén, Borsod, Gömör, Nógrád, Pest, Fejér, Soprony, Vas, Kevi, Újvár, mely utóbbi csakhamar kétfelé szakadván, belőle Heves és Abauj vármegye alakult. III. Béla korában ezen 45 várkerület — vár­megye — helyett már 72-őt találunk, mig már Nagy Lajos idejében csak 54 vármegyéről van tudomásunk. A várispán — vármegyei ispán — gyakorolta a kormányzósága alá rendelt területen lakó összes nem nemes szabadok, várjobbágyok, telepesek (hospes) várnépek és az úri hatalom alatt álló földmivesek felett a bíráskodás jogát. A nemesek feletti bíráskodásban azomban csak később a XIII. századtól kezdve a nádor vezetése alatt tartott vármegyei törvényszékeken vesz részt. A Szent István áltál létesített várkerületi, — vár­megyei — intézmény keretébe bevonva, illetve az is­pán fenhatósága alá rendelve, a nemesek nem voltak, mert ők, mint a honfoglalók korabeli 108 nemzetség tagjai még mindig az ősi törzsszerkezet kötelékébe tartoztak. Peres ügyeikben a nemzetiségi bírák jártak el s ha ezek ítéletével nem voltak megelégedve, a királyhoz, mint a régi „Nemzetbirák" utódához for­dultak, minélfogva a király személyes bíráskodásának voltak alárendelve, személyesen katonáskodtak, közvet­lenül a király zászlója alá tartoztak sorakozni. Az is­pán bírói és katonai fenhatósága tehát reájuk nem terjedt ki. A midőn azomban a Szent István által alapított államszervezet mindjobban kifejlett és megerősödött, azonnal bekövetkezett a régi törzsszerkezet meglazu- lása, a nemzetségi bírák intézménye megszűnt, s a királyok a nemesség feletti bíráskodást saját legköz­vetlenebb jogkörükbe vonták. Ezen átalakulás már Szent László idejében teljesen végbe ment s ettől kezdve a királyok a nemesség feletti bíráskodást vármegyéről vármegyére utazva gyakoridtól: s ennek intenzivebbé tétele céljából Kálmán király decretumának 3-ik pont­jában elrendeli, hogy a királyt bíráskodási kőrútjában két „megyei biró“ (duó judices megales) mindenüvé kísérni tartozik. Ilyen volt első alakulása a vármegyéknek, a me­lyek autouom testületeknek egyáltalán nem tekinthe­tők, miért is az Árpád királyok korabeli vármegyét a történészek „királyi vármegyének“ nevezik, és a mely csak századok leforgása alatt alakult ki a köz­kormányzat mai szervévé. Eleinte a várispán, — vármegyei ispán — maga képezte az egész hatóságot, személyesen bíráskodott, de már Szent László idejében találjuk az ispánok mel­lett „a királyi bírákat“ (judices regis), kiket maga a király rendelte ki s kiknek szereplése 1240-ig tartott, midőn is IV. Béla a királyi birák intézményét meg­szüntette. Hogy ezen királyi birák azonosak vollak-e a Kálmán király fentemlitett decrelumában jelzett me­gyei birákkal — adatok hiányában eldönteni nem lehet. A vármegyékben az ispánok mellett működő többi tisztviselőket az ispán nevezte ki, ezek voltak az „udvarbiró" (Comes Curialis, Cavtri, vet comitatus, seu parochiae) és a „hadnagy.“ Az udvarbiró az ispánt mint személyes megbízottja a bíráskodási teendőkben helyettesítette, a hadnagy pedig a haderő szervezése, vezetése és felügyeleténél működött közre. Az udvar- biróból lett a későbbi „alispán", a vice comes, de egész a XVI. század közepéig mindig mint az ispán személyes helyettese, nem pedig mint teljesen önálló vármegyei tisztviselő működik s egész 1548-ig minden­kor a főispán nevezte ki, de az 1504. évi II. t.-cikk 3. és 4. cikkelye a kinevezési jogot már olyképen korlátozta, hogy a kinevezendő alispán személyére nézve a vár- megye nemeseinek megegyezését is megkövetelte. Úgy az ispán a Comes, mint az alispán Árpád­királyaink korában lehettek nem nemesek is, sőt több példa van reá, hogy az ősi magyar nemes nemzetisé­gek tagjai mellett várjobbágyokat is találunk az ispá­nok sorában s csak az 1290. évi decretum 3. és 4-ik cikkelye rendelte el, hogy ezentúl ispán és alispán csakis nemes ember lehet. Ettől kezdve az ispánok sorában nem nemesekkel nem találkozunk, de az alis­pánokra vonatkozólag ezen korlátozás nem valósult meg azonnal, mert még Róbert király idejében is volt reá eset, hogy a főispán nem nemes embert nevezett alispánná, látjuk például, hogy 1331. évben Sáros- megye alispánja egy Senis Péter nevő nem nemes aranyműves hospes volt. Hogy az ispán és alispán csak nemes ember lehessen, azt az 1290. évi decretum a nemesség kife­jezett kívánságára rendelte el, mert már 1232 óta ki­vételesen többször megtörtént, hogy a vármegyék királyi engedély mellett a nádor jelenléte nélkül is bíráskodtak nemesek ügyeiben, kiknek önérzetét sér­tette, hogy felettük nem nemes ember mondjon Ítéletet. (Folytatása következik.) Szerkesztői üzenetek. Alkalmi tudósitó. Munkásságát becsüljük, de riportjának csak ebben a rovatban adhatunk helyet. íme: „Csörtető Áron vasár­napra kirándulást tervezett, ám a kirándulása csak részben sikerült ; ugyanis, mikor kilépett az utcára : kirándult a lába s igy otthon kellett maradnia.“ Ifjú poéta. Beküldött verseiből konstatáljuk, hogy önnek meglepően ügyes tehetsége van — a plágiumhoz. Szalmaözvegy. Kérdését kiadtuk szalmaözvegy munkatár­sunknak, a ki ezt üzeni önnek: A szalmaözvegy sem a jobb, sem a bal kezén nem hordja a jegygyűrűt, hanem — a mellényzsebben. Perlekedő. Menjen ügyvédhez, más tanácsot nem adhatunk. X. Ha akadnak egyesek, a kik nem fogadják köszöntését illendő módon, hát egyszerűen ne köszönjön nekik. De erről a kér­désről hosszú cikket közölni egyáltalában nem érdemes. Nem közölhetők, Mártához, Szeretlek, versek; Cillagos egem, Kálmán és Ilonka, novellák. Nyilttőr. I r I r | szabadalmazása vagy I Q Q manUíW értékesítése előtt úgy I QlűIllIflllyUlX Magyarországon, mint # bármely külföldi allarn­„Szabadalmi Újság“ Ä: VII., Erzsébet-körut 26. szám. 2884,1—20 Kérje a „Szabadalmi Újság" ingyen mutatványszámát. A legkiválóbb és legelterjedtebb ásványvíz a POLENAI és = LUHI ERZSÉBET. Elsőrangú asztali és gyógyvíz. Kapható minden kereskedésben. 7283,10-lObl Uradalmi ásványvizek bérlősége. JCársfalva gyógyfürdő Klimatikus gyógyhely. Vasúti állo­más. Posta- és távírda. ™,«-iobi 230 méter magasságban fekszik a tenger szine felett. főröőtöény: jVíájus 1.—Szeptember 30. Gyönyörű fekvés, ózondus levegő. Hársfa- és fenyő­erdők. Kényelmes és olcsó ellátás. Modern berendezők. Hidegviz-gyógyintézet. Sós és fenyő belégzőtermes, (inhalatórium.) Savanyuvizes és vasas ásványfürdők. Orvosi felügyelet alatt álló kitűnő vendéglők. Gyógyvize kitűnő hatású: tüdőbajosok, malária (mocsárláz), gége,- hörg- és tüdő­hurut, máj és lépdaganatok, hólyaghurut, specifikus esontbántalmaknál. Mindenféle idegbántalmaknak, fej­fájás, migraine, história, szédülés, nehéz légzés, hy­pochondria. Vérbajok, köszvény, görvóly, delirium trem. potat. Női bajok, fehérfolyás, sápkór, havi zavaroknál. Részletesebb felvilágosítással szívesen szolgál a fürdőigazgatóság Hársfáivá, (Beregm). Kiadó és laptulajdonos: SZÉKELY SIMON. Tisztasága 30.000 koronával szavatoltatik. A konyhában és házban mindent, ami egyáltalában maiható éa tlu- titható, Csákié Schicht szamsszappanával tisztítsunk. E szappan évtizedeken át folytatott beható és lelkiismerete« tanulmányozásnak eredménye. Mosóereje rendkivtUl, szavatolt tiszta és ment minden káros keveréktél. Gond nélkül használható tehát minden tisztítási célra, még ott is, hol kózöneéges szappan felmondja a szolgálatot vagy különós gondosság f szükségeltetik. © □ □ □ □ □□□□□□□□□

Next

/
Oldalképek
Tartalom