Ung, 1908. július-december (46. évfolyam, 27-52. szám)
1908-10-11 / 41. szám
41. szám. "CT ÜST 33. oldal. volna, a melyben különösen Vécsey Ilona s Somiár Zsigmond remekeltek. Peéry Húsban a művészet szeretetének a hatalmát, bámultam s bár csak kisebb szerepekben láttam, én is azok táborához tartozom, kik benne a jövő sub- rett-primadonnáját látják. Nagy elhatározásával s bájos megjelenésével meghódította közönségünket, mely szívesen látná „Franci“ szerepében. Tisztelettel dr. J M. * Tisztelt Szerkesztő ur 1 A színészt az ember két szempontból bírálhatja, mint színészt és mint embert. Első esetben bírálja annak játékát, utóbbi esetben egyéniségét. Az egyéniség megismeréséhez nekünk alkalmunk nincs, tehát mi őket csak mint színészeket ítélhetjük meg. A kedvenc színészünk az, a ki azt állítja magáról, hogy papucshős (a mit nem nézne ki belőle senki), a kinek elég megjelennie a színpadon, hogy már is kacajban törjünk ki. Legfőbb érdeme: hogy nem túloz. És hogy melyik tetszik a legjobban ? Hát az a szép „führer“ a „Tatárjárás“-ban, a mikor kommandiroz, vagy a „Bőregér“-ben, (mikor ő is becsaphat mást). De van még két tagja a társulatnak, kik csalódottan távozhattak a miskolci szépségversenyről, éppen azért jó barátok maradtak. Az egyik magas, szőke, „nagy lábon él“, fogai épek, a miről mindenkinek bő alkalma van meggyőződni. Intelligens, fess úri ember úgy a színpadon, mint az életben. Játéka kifogástalan, erénye: hogy nem hajhászsza a tapsot és ünnepelte- tést, ki mint „heidelbergi diák“ nagy páthoszszal szavalja Geőthe költeményét. A másik zömök, barna. Mindig a szép fiukat játsza, de azért csak a hangjával hódit. Nagy előszeretettel viseltetik a kemény „a“ és a festék iránt. Szeret festeni, (de csak a saját képét), pedig drága a festék és nehéz az élet! Bocsánat, ha kissé őszinték voltunk, de megvan ez a rossz szokásunk. Két Buksi. * Az igen tisztelt Szerkesztő ur furfangos módját eszelte ki, hogy miként jöjjön rá az ungvári férfivilág szivviszonyainak titkaira. Persze hogy van mindenkinek kedvenc színésznője, a ki a legszebb, legédesebb, legnagyobb művésznő, a ki tetszik minden szerepben, akár énekel, akár beszél, akár tüzesen ragyog a szeme, akár merengve el néz a feje fölött. Nekem is van ily kedvenc művésznőm. De csak nem vagyok bolond, hogy az esztétikai titkomat elárulva, az egész világ előtt újságba kiírjam, hogy a legódesebb, legaranyosabb művésznő : Bárdos Jolán 1 „T Nevem? * Hogy ki a kedvenc színésznőm ? Kissé merész a kérdés házas embernek 1 No, de azt ki merem mondani, hogy nem vagyok még annyira vén, hogy csak a íiatal kezdők érdekelnének. Nézetem szerint, a ki jegyét megváltja, joggal követelheti, hogy a színpadon kész színészeket lásson, miért is a pálmát Szohner Olgának nyújtom át. A színészekről nem nyilatkozom, mert mint családos ember irtózom a párbajtól. Dr. T. S. Népszerű útmutatás a kolera ellen való védekezésre.* (Két közlemény.) II. 6. Mit tegyünk, ha kolerás beteg van házunkban ? A beteget az egészséges lakóktól minden áron különítsük el. Ha házunkban a beteget nem különíthetjük el és nem ápolhatjuk úgy, a mint kell, akkor vitessük őt el a kórházba, mert az a betegre nézve is a legjobb. Mihelyt kolerás vagy kolerára gyanús beteg van a háznál, első gondunk az legyen, hogy alkalmas fertőtlenítő (a csirákat elölő) szert készítsünk vagy szerezzünk be, mert ezzel kell majd ártalmatlanná lenni a beteg hányadékát és ürüléket, nemkülönben a beteg fertőzött ruha- és ágyneműjét; Ilyen fertőtlenítővel kell az ápolónak kezeit mosnia, miután a beteggel vagy a fertőző anyaggal érintkezett, főleg pedig minden étkezés előtt. Ily fertőtlenitő anyagokat házilag is készíthetünk magunknak. A hamuból vagy a mosó-szódából a szokásos módon készült erős és forró lúg ágy- és fehórnemüek fertőtlenítésére szolgálhat; ugyanerre a czélra használható szappanos viz is, a melyet úgy készítünk, hogy egy kiló mosószappant 50 liter meleg vízben feloldunk. Az ürülék és hányadék fertőtle itésére frissen oltott mész alkalmas, melyet úgy készítünk, hogy egy kiló égetett mészre egy liter vizet öntünk s ha a mész ezt magába szívta és szétesik, akkor még három liter vízzel összekeverjük. Ilyen oltott meszet mindennap frissen kell készítenünk. A kezek fertőtlenítésére szappannal való mosás után erős ecet is alkalmazható. A ki a fertőtlenítő szereket házilag elkészíteni nem tudja vagy nem akarja, az az orvos rendelésére mindennemű fertőtlenítésre karbolsavat használhat és szerezzen be néhány liter 5 százalékos oldatot. Kéz* A belügyminiszter által kiadott óvóintézkedések. Szerk. mosásra ezt az oldatot úgy használjuk, a mint van, vagy legfeljebb ugyanannyi vízzel keverjük. A fertőzött fehérnemüek beáztatására az 5 százalékos karbolsavból 1 százalékost készítünk akkép, hogy 2 liter 5 százalékos oldatot 8 liter vízzel keverünk. 7. Mihez tartsa magát a kolerás beteg ápolója ? A kolerás beteg ápolójának fő gondja a beteg ápolásán és a saját megóvásán kívül az legyen, hogy minden koleracsirát még a beteg szobájában elpusztítson és élő csirát onnan ki ne hurcoljon. Hogy ezt elérjük, a következőképen járunk el: Tartsunk a beteg szobájában az ürülék és a hányadék számára külön egy-egy edényt; úgy az ürülékhez, mint a hányadókhoz mindig azonnal hozzá öntsünk legalább is ugyanannyi frissen oltott meszet vagy 5 százalékos karbolsavat és fadarabbal alaposan összekavarjuk; a keverés után pedig mind a két edényt egy közös nagyobb edénybe ürítjük. Ennek a gyűjtő edénynek a tartalmát csak akkor önthetjük az árnyékszékbe, ha a hányadék vagy ürülék utolsó betöltése után legalább már két óra telt el, nehogy még élő csirákat vigyünk ki a beteg szobájából. Tartsunk ezen kívül a beteg szobájában egy nagyobb dézsát, hordót vagy teknőt, a melyet félig lúggal, szappanos vízzel vagy egy százalékos karbolsavval töltünk meg és ebbe tegyünk be a beteg által beszeny- nyezett ágy és fehérnemüeket. Ha a szennyezett fehérnemű ilyen folyadékban 2—3 óráig ázott, akkor kicsavarható, a szobából kiadható és baj nélkül a szokott módon kimosható. Az ápoló ügyeljen arra, hogy a beteg ürülése és hányása alkalmával, valamint az ürülék és hányadók mészszel való összekeverése és átöntése közben a ragályozó anyag szét ne freccsenjen, ha pedig abból valami mégis a padlóra vagy bútorra kerül, akkor azt fertőtlenítőbe (ecetbe, karbolba) mártott ruhával törölje le, a törlő ruhát pedig a fertőtlenitő folyadékba tegye. A beteg által használt evő- és ivóeszközöket csak akkor használhatja más ember, ha maga az ápoló egy fazék forró lobogó vízbe teszi és azok legalább egy negyed óráig benne maradtak. A beteg szobájába kutyának, macskának ne legyen ki-bejárása, valamint a legyeket is lehetőleg távol tartsuk és a szobában lévő minden edényt befödjünk. Az ápoló ügyeljen arra, hogy a beteg az arcába ne köhögjön vagy trüsszentsen, mert igy a kolera csiráit tartalmazó nyálka juthatna a szájába. Ezért az ápoló napjában többször öblítse ki ecetes vízzel a száját és mosatlan ujjaival ne érjen a szájához. Az ápoló a beteg szobájában ne étkezzék, a mikor pedig kimegy, no mulaszsza el felső ruháit még a betegszobának egy félreeső sarkába felakasztani, azután kezeit szappannal mossa meg és fertőtlenítse. A betegszoba ajtaja előtt fertőtlenitő folyadékkal áztatott rongy feküdjön állandóan s ebbe dörzsölje az ápoló a lába illetve cipője talpát, nehogy a kolera csiráit a talpával terjessze a házban. Ha a pedig a szobába visszatér, az ápolói felső ruhát ismét magára vegye. Ha a beteg veszélyen túl van és gyógyulásnak Indul, a javulástól számított két héten keresztül az ürülékét épugy kell még fertőtleníteni és az ápolónak is ugyanúgy kell még óvakodni, mint annak előtte. Ha az orvos másként rendeli, akkor ahhoz tartsuk magunkat. Ha a beteg meggyógyult, akkor úgy, ő mint ápolója langyos szappanos vizzel megmossa egész testét (haját is) vagy pedig szappanos vízben megfürdik ; azutáu tiszta ruhát öltve, emberek közé mehet. Ha a beteg meghalt, ki ne vigyük a szobából, reá ne boruljunk, idegent, gyermeket be ne bocsássunk hozzá, ne mossuk és ne öltöztessük, hanem az orvos rendelése szerint zárjuk koporsóba. 8. Mi történjék a szobával, miután a beteg meggyógyult vagy meghalt? Minden ruhaneműt és ágyneműt, a mi a betegen és ápolón volt, vagy vele érintkezett, azt a lúgban vagy szappanos vízben áztatjuk legalább egy fél napig; azután kivihetjük a szobából és moshatjuk. A szalmazsák vásznát lúggal vagy szappanos vizzel benedvesitjük és néhány óra múlva kivisszük, a szalmát félreeső helyen elégetjük, a vásznat lúgban kifőzzük. Az olyan ágyneműt vagy ruhaneműt, a melyet fertőtlenitő folyadékban áztatni nem lehet, mint a milyen a posztóruha, a szőrrel tömött matrac, a tollas vánkos és dunna vagy a paplan, azt erős ecetbe vagy az orvos által rendelt más fertőtlenitő folyadékba mártott ruhával minden részében jól dörzsöljük meg és lehetőleg néhány napig tegyük ki a nap sugarainak. A szobában lévő bútordarabok külsejét, úgyszintén az ablakok és ajtók minden részét 5 százalékos karbolsavval vagy az orvostól rendelt más fertőtlenítővel nedvesített ruhával le kell dörzsölni. A nem festett bútorok forró lúggal vagy szappanos vizzel is moshatók. A betogség alatt használt összes edényeket csak azután adhatjuk ki a szobából, ha már néhány óráig lúgos vagy szappanos folyadékban feküdtek és azokat benne lemostuk. A szoba falait frissen meszeljük. A padlót forró lúggal mossuk; ha földes, akkor bemeszeléssel is lehet fertőtleníteni. Ha ezt mind megtettük, akkor az ilyen szobától már nem kell félnünk; de ha lehet, hagyjuk néhány napig lakatlanul és szellőztessük. Éppen igy kell eljárunk a betegszobával akkor is, ha a beteget a kórházba vitték. Színház. (te) Még egy-két nap és egy esztendőre ismét bezárúlnak az ungvári színház ajtai. Palágyi társulata két hónapi ittműködés alatt kedves emlékeket hagyva maga után, távozik Miskolcra, a téli szállásra. Az igazi színházlátogató közönség kedvesen emlékezik vissza a sok kellemes és élvezetes színházi estére. Nem tudjuk azonban, hogy az igazgató fog-e teljes megelégedéssel távozni, mert bizony a színházlátogatás iránti kedv az utolsó hetekben nagyon megcsappant s így valószínű, hogy deficittel távozik az igazgató Ungvárról. Kellene a megoldási módokat keresni, hogy a jövőben hathatósabb pártolásban legyen része a társulatnak. Egyik mód az lenne, hogy a színtársulat ne egyfolytában játszsza le a két hónapi repertoárt, mert az ungvári közönség egyfolytában nem bírja ki a színházlátogatás költségeit. E végből nagyon helyesnek kell tekintenünk azt a javaslatot, hogy jövőre május 20-tól junius 20-ig és augusztus 15-től szeptember 15-ig tartson a színi szezon. Sok indok szól e terv mellett. A másik megoldási mód az lenne, hogy neveljünk szinpártoló közönséget. E végből meg kellene alakítani a más városokban is fényesen működő Szinpártoló-Egyesületet, melynek lényege az, hogy az egyesület tagjai havonként bizonyos összeget fizetnek s ennek ellenében az illető a színi szezon alatt a befizetett összegnek megfelelő állandó bérlethelyet kapna. Ezen két javaslatunk megvalósítását ajánljuk a szinügyi bizottság figyelmébe. Az utolsó heti műsorban kiváló előadásokban volt részünk. Szombaton, október 3-án hírhedt, de szellemes ötletekben gazdag bohózat került bemutatásra. Nagyon helyeseljük a színházi igazgatóság azon tapintatos eljárását, melylyel megfogadva az általunk már korábban adott tanácsot, — a „Nincs valami elvámolni való“ cimü bohózat előadását piros szinlapokon hirdette. — Nem vagyunk priidek, de ízléstelenségnek tartjuk, ha gyermekek vagy lányok részt vesznek olyan előadáson, a melynek sikamlós részeiben az öregebbek is el-elpirulnak, habár egyébként jól is mulatnak. Miskolcon ennek a darabnak az előadását betiltották. Mi ennyire nem megyünk! Ezt a mulatságos és rendkívül szellemes bohózatot férfiak és asszonyok megnézhetik és a sok ügyes ötleten, mely néha vaskosabb pikantériával van fűszerezve — pompásan elmulathatnak. A majdnem telt ház pompásan mulatott az előadáson. Olyan kacaj és nevetés ritkán volt színházunkban, mint ezen az estén. A sok taps és kihívás nem csupán az ötletes szerzőknek szólt, hanem színészeink kiváló játékának, a mely viszonyítva a darab tartalmához, eléggé diszkrét volt, sőt a sikamlós részleteket egyáltalán nem domborították ki mereven. — Legnehezebb helyzete volt Komlós Ilonkának, a kinek a könnyüvérü Zózót kellett alakítania. A ki a Zézé alakját kreálja, vigyáznia kell, hogy egy kissé erősebb túlzást ne vigyen játékába, mert akkor lesü- lyed — hogy is mondjuk — a „csipkeverő“ lányok nívójára s ízléstelenséget ízléstelenségre halmozhat. Komlós pompásan fogta fel szerepét. Egyetlen egyszer sem vétett az ízlés ellen, sőt temperamentumos, színes játékával a vaskosabb pikantériát is sima mezbe öltöztette. Kifogástalan játéka mellett szép megjelenésével is hatott. Hasonló elismeréssel emlékezhetünk meg Oregus Margitról, a ki az ártatlanul „szenvedő“ Pau- lette-t diszkréten, finoman és bájosan játszotta meg. A kezdet nehézségein és fólszegsógein áteső Gregust mire jövőre viszontlátjuk, művészetben megizmosodva fogjuk üdvözölhetni. — Breznay Anna mint Dupontné, minden tekintetben kiváló alakítást nyújtott; jókedvvel és ötletességgel játszotta meg hálás szerepét. Bihari Erzsiké is bájos Lise volt. A férfiak között Palágyi, Borbély. Gedő, Stella, Fekete és Kerekes pompás játékukkal mulattatták a közönséget. Külön kell megemlékeznünk Majthényi-vó\, a ki bebizonyította, hogy nemcsak a szalon szerepekben tud értékeset produkálni, hanem a groteszk szerepben is képes érvényesülni. Az ő Frotignac-ja kitűnő volt úgy a játék, mint a maszk szempontjából. Vasárnap, október 4-én délután a „Tatárjárását ötödször mutatták be rendkívüli pongyola előadásban a délutáni közönségnek. Nem helyeselhetjük, hogy a délutáni előadásokra egyáltalán semmi gondot sem fordít sem az igazgatóság, sem a szinészgárda. Este másodszor ment a „Nincs valami elvámolni való“ csekély közönség előtt. Hétfőn, október 5-én régi háládatos bohózatot elevenítettek föl: „A sabin nők elrablásé“-t. Az előadás mindvégig lekötve tartotta a cseaóly számú közönség figyelmét. Borbély a Rettegi Fridolin alakját jóizü humorral állította elénk. Bieznay Anna megint elsőrangú anyós volt. Palágyiról megint csak jót írhatunk. Somiár, mint rendesen, hű természetességgel játszotta a Bányai tanárt. Greguss Margit és Komlós Ilonka testvérek voltak még a színpadi sikerben is. Neményi Lipót talán örmény eredetű, hogy olyan pompásan beletalálta magát a Marosán szerepébe. Győrffy Mariska a tudákos szobaleányt élvezetes humorral karrikirozta. Komor Emma és Kolozsváry Albert kis szerepeikben is jók voltak. Kedden, október 6-án ünnepi előadás volt az aradi vértanuk emlékezetére. Színre került „Bánk-bán“. Az érdeklődés óriási volt. Ilyen táblásházat még e szezon alatt nem láttunk. Az ifjúság tömegesen jött megnézni drámairodalmunk e remek művének előadását. Az előadás általánosságban gyors menetű és jól rendezett volt. A szereplők közül kimagaslott a Vécsei Ilona Gertrudisa, a Komlós Ilona Melindája és Somiár Tiborca. Vécsei már alakjánál és megjelenésénél fogva is királynői szerepekre hivatott. A büszke és nagy- erélyü Gertrudis szerepe az ő hivatásos játékában szint, életet nyert, hogy halált és egy csokrot arasson. Komlós Ilonka Melindája olyan volt, mint a minőnek a
