Ung, 1908. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)

1908-03-01 / 9. szám

9. szám­TJ N O­és alakú, a garcinia-fa alma — s a Rambutanfa narancsszerü gyümölcsökkel, a Papaya-fa, melyen dinnye terem és még más ismeretlen gyümölcsfajták. Az ananász csaknem magától tenyészik, a legszebbet meg lebet kapni 10 fillérért. Minden kunyhó magas bambusznád kerítéssel van körülvéve, mely a vadálla­tok támadása ellen szolgál védőimül. Hogy az egész­ségtelen nedvesség s a mérges kígyók be ne hatol­hassanak a kunyhóba, mindegyik másfél méteres osz­lopon áll. Falazata, ablaka, teteje, bútora, minden bambusznádból készült. A jávai benszülöttek viselete a leggazdagabbé mint a legszegényebbé egészen egy­forma, csak az ékszerekben van külömbség. A férfiak térdig érő nadrágot, felső testükön szűk ujju fehér vagy fekete kabátkát ing nélkül, a nők sarong-ot (szoknya) és fehér mellénykét viselnek, azonkívül az elmaradhatatlan sált, a melyet a vállukon átvetve hor­danak. Mindkét nem nélkülözhetetlen fónyűzési cikke a skhiri szelence. A skhiri egy jávai fának szárított s mindenfélével preparált levele, melyet férfiak és nők bagó gyanánt rágnak. E levelek vérvörös levet bocsá­tanak és ezt mindenüvé kiköpve, undorítóvá teszik közellétüket. Elhagyva a kis falut, vagy kampongot, a köz­vetlen közelségben különféle fajtájú Ficus (füge)-fák alkotnak festői csoportokat. Ne a mi kis fügebokrunkra gondoljunk, hisz a trópusok alatt minden grandiózus, majesztetikus, hanem afféle húsos, fénylő levelű Fi- cus-okra, melyek egy-egy szép példányával lakásain­kat is díszítjük. Ezek leghatalmasabbika a Waringin-fa, mely valóságos koloszus, a legmagasabb ágairól a földig alábocsátkozó sűrű léggyökér hálózatával, koro­náinak gigantikus méreteivel. Igen, ezen fának koronái vannak, melynek száma eléri olykor a harmincat is. Mesés pazar bőkezűséggel viselkedett a természet ezen fa termetének a kifejlesztésében. A főtörzs elágazódásai mindjárt hatalmas léggyökereket bocsátanak a földig s a gyökérzet felett uj korona keletkezik, igy folytatódik ez tovább is. minek eredménye a számtalan korona s a sűrű gyökérhálózat a föld felett, mely búvóhelyül szolgál a legundokabb s legveszedelmesebb hüllőknek. Egy tengerész kapitány elbeszéléséből tudom, hogy Calcutta mellett, a katonai gyakorlótéren van egy óriási példánya a Waringin-fának (Ficus benjamina), mely alatt egy egész angol ezred talál menedéket, üdítő árnyékot az indiai gyilkos nap tűző heve elől. Nézzük meg közelebbről e dús, árnyékos fákat. Legott szemünkbe ötlik, hogy egyik-másik füge vagy Genitri- fának teljesen hiányzik a levélzete s ágairól nagy, fekete gyümölcsök lógnak alá, melyek azonban meg­megmozdulnak, ide-oda himbálóznak, sőt ámulatunkra szárnyra kapva elröpülnek. Nem is gyümölcsök ezek, hanem a kihaltnak látszó fa ágairól fejükkel alácsüngő óriási denevérek, az úgynevezett repülő kutyák, melyek az általuk kedvelt fák terméseit teljesen felfalják s itt várják be az est közeledtét, hogy azután uj táplálék után nézzenek az őserdők sűrűjében. Egy ilyen fa alatt az orrfacsarintó ammoniákkáli bűz miatt nagyon kellemetlen a tartózkodás. A nap korongja aláhanyatlik az égboltozatról, nincs esti szürkület, azonnal teljes szürkület borul mindenre. Csupán erre vár csak a nappali hőségtől eltikkadt állatvilág, hogy élelmét megszerezze. A vadonban újraéled minden. Sűrű egymásutánban vonul­nak a repülő kutyák az őserdők belsejébe. Megkez­dődik a rovarok zümmögése; kabócák, szöcskék és a szúnyogok megszámlálhatatlan tömegei, melyek nap­pal a lombok közt rejtőztek, a nap leáldozását várták, hogy ezerféle hangú versenyre keljenek, mintha az erdő minden falevele szólalna meg. A sötétségben lidércfények kísértenek, hulló csillagok s más szemet kápráztató fény jelenségek vonulnak el az ámuló szemlélő előtt, a világitó rovarok testének foszforesz- káló fénye ez, mely megvilágítja a közvetlen környe­zetet s elvész az őserdő misztikus sötétjében. Hagyjuk el a falusi magányt, vizsgáljuk a forró földövi őserő soha szünetet nem ismerő megnyilatko­zását. Erre legalkalmasabb Jávának északi lapályos partvidéke, hol számtalan folyója torkollik be a tengerbe, sok iszapot s álluvialis földet sodorva magával, úgy, hogy torkolatuk egészen elposványosodik. E posvá- nyokban s a folyók alacsony partjain nőnek a világ legsajátságosabb fái, az úgynevezett Mangrove-fák me­lyeknek levelei fénylő ezüstösfehérek, bóditó illatú virágaik rózsaszínűek s a hyacint virágaihoz hasonlók. Az ember oly szívesen tartózkodnék alattuk, úgy vonz­zák maguk alá a fáradt utast; pedig az ott tartózkodás életveszélyes, a gyökérzetük közt felgyülemlett iszap a halál csiráinak a melegágya, a tropikos malária fő­fészke. E fáknak gyökerei a tenger apálya idejében kiemelkednek a földből s mint pányvázó léggyökerek tá­masztják alá a föld színe fölött 3 méter magasságban levő 20—25 láb magasságú törzset. Annak aljából sugár módjára indulnak ki s villamódjára sokszorosan elagazodva, mint valami rács, mindent megakasztanak, feltartóztatnak, a mit a folyó hömpölygő hullámai ma­gukkal sodornak. Dagály idejében, midőn a tenger árja behatol a folyó torkolatába, a gyökérzetből mi sem lát­szik, s a fatörzsek mintha a vízből nőttek volna ki, a mint az apály bekövetkezik, s a tenger visszavonul, akkor kell megtekinteni a gyökérzet által feltartóztatott iszapot s a benne nyüzsgő s vergődő életet. Hemzseg­nek ott a visszamaradt tengeri állatok, kagylók és csi­gák, vergődő halak, köztük a gyikalaku halfajok, remeterákok, holoturiók, tengeri tüskésállatok s Isten­nek egyéb különös teremtményei. Ott leskelődik zsák­mánya után a kaimán (Crocodilus biporcatus), vagy döggel kielégítve étvágyát sütkérezik a lankás parton vagy valamely homokszigeten. Oly egészségtelen, oly dögleletes itt a levegő! S még itt is találkozunk ben- szülöttekkel, azoknak cölöpökre épült kunyhóival, mert hisz a bisnes még Jáva szigetén is bisnes. Élénk keres­kedelmi összeköttetésben vannak ezek a kínai keres­kedőkkel; e dögleletes iszap pedig gyöngykagylókat is rejt magában. Azokat halászgatják s szedik ki belse­jükből a kincseket érő nemes gyöngyöket. De hisz ők a maláriával szemben teljesen immunisok, legfeljebb csak a betolakodott s még nem aklimatizálódott európaiak kapják meg azt. A létért való küzdelem rémes látványát nyújtják a Jáva déli oldalán elterülő homokzátonyok, melyeket éjjelenként nagy tömegekben keresnek fel az óriási teknősbékák, sokszor ezor lépésnyire is elhagyva a tengert, hogy a porhanyó homokba elássák tojásaikat. Ott leskelödnek rájuk az erdőszéleken a Jáva-szigeti vadkutyák s csapatokban támadják meg őket. Ügyet­lenül mozogván a szárazon, ritkán menekülhetnek visz- sza a tengerbe. E kutyák azonnal megragadják a pajzs által nem védett részeiket, fejüket, lábaikat s valóság­gal beeszik magukat a halalmas páncélokkal védett testükbe; igen sokat közülök hátukra fordítanak s a hasi oldalt védő pajzsokat felszaggatva, rövidesen végeznek velük. Lakmározásaikat igen gyakran zavarja meg a vadon ura, a tigris, mely ha embert vagy más állatot nem ejthetett zsákmányul, megelégszik a szerényebb teknősbéka lakomával is. Persze ilyenkor a megzavart gyáva kutyák nyilsebességgel eltűnnek az erdő sűrűjé­ben. Az óceán lakói és a vadak között végbement küz­delmet elárulják a csatatéren visszamaradt óriási üres páncélok és fehérlő csontok, olykor a csontokon vissza­maradt s már bomlásnak indult testrészek s a csatatér felett hatalmas körökben kóválygó ragadozó madarak, melyek hálásan fogyasztják el az éjszakai lakmározá- sokból megmaradt falatokat. Jáva kimondhatatlan gazdag hasznos fákban és növényfajokban, melyek részben az úgynevezett őserdőket alkotják, s nagy jövedelmi forrásai a hollandusok eme koronagyarmatának. Valóságos eldorádója az a ben- szülötteknek, a kiknek mindent nyújt a természet, anél­kül, hogy földjüket verejtékes kezök munkájával kellene megművelniök. Megtörténik, hogy az őszi hónapokban (értem a szárazabbi dőszakot) sűrűségeket, erdőrészeket gyújtanak fel, az égés után minden a pusztulás képét mutatja, de csak az esős időszak beálltáig, akkor a fák, a cserjék visszakapják lombdiszüket s uj életre kél minden a vadonban. Ezen életről csak azoknak lehet fogalmuk, kiknek lábai tapodták már az őserdők szűz tala­ját. Mély meghatottság szállja meg azokat, a kik elő­ször hatolnak be ilyenbe. Nem a félelem érzete azon veszélyekkel szemben, melyeknek lépten-nyomon ki van téve az életük a vérengző vadak, a veszélyes hüllők részéről, de semmiségük tudatában kell, hogy felébredt jen bennük azon fönséges lény iránti hódolat, a ki az elmúlásban is életet fakaszt. Igen a fenséges természe- eme templomában, az őserdők halotti csendjében néma áhitat vesz erőt rajtunk, megcsodálva ama pazar, szin- dús alkotásu lényeket, melyek mindenütt és minduntalan környékeznek minket. Képzeljünk hármas erdőt egy­más fölé borulva, melyek legelsőjét alacsonyabb bokrok vagy fává növő páfrányok képezik, vagyis olyan növé­nyek, melyek a miuimális világossággal is beérik, ezek fölé emelkednek a husoslevelü, sürü lombu Ficus-fajok, melyek minden águkból ürü léggyökér-hálózatot bocsá­tanak a föld felé, s uj koronát növesztenek az elága- zódások felett. Végre még ezeken is túlnőnek a növény­világ gigászai, a büszke Tectouia-k és Iriná-k. E koro­nákon csak gyéren szüremlik át az éltető napfény. De még e csekély napfényt is kiaknázzák a karvastagságu liánok, s kigyószerü indáikkal felkusznak a növény­óriások tetejébe, halálos öleléssel kapaszkodva a tör­zsekbe az életnedvet kiszívó gyökereikkel. Hát még a fatörzsekről a moha között micsoda fantasztikus alakú s szinpompáju növények kandikálnak felénk, a forró földövi kosborok, melyek a legpompásabb vaníliaszerü illatukkal valóságos kábulatba ejtenek. Ily őserdőkben a gyökérzet, a liánok miatt csaknem lehetetlen a tova- haladás. Hosszadalmas volna előszámlální mindazon hasz­nos fákat, melyeket az őserdők szolgáltatnak, s a szám­talan közül: a pálmafák több hasznos faja, köztük az Areng-páíma, melynek nedvéből cukrot készitnek, a szappanfa, melynek gyümölcsét szappan gyanánt hasz­nálják, a kenyérfa, chininfa, berzseoyfa, a gyapot és indigócserje érdemelnek említést Azonkívül óriási thea és kávéültetvényeik vannak. Állatfajokban is rendkívül gazdag Jáva szigete. A végtelen Alang-mezőkben (nád­faj) talál búvóhelyet a királytigris. Az őserdőkben a rinocerus és több macskafaj, szarvas, vaddisznó, a mi őzikénkhöz hasonló mosusz-állat, denevérfajok, repülő ivet és majmok; a madarak közül a vadpáva, mint a tigris közellétének hirdetője, továbbá a bankivatyuk, mely a mi házi tyukunk őse, a szarvorru madár, papagájfajok stb. találhatók Még gazdagabb különféle kígyókban és gyíkokban. Az erdőkben combvastagságu óriáskígyók csüngnek alá, prédára leselkedve, s a fák gyökérzete közt számtalan mérges és nem mérges kígyó leselkedik. Legnevezetesebb specialitása a fa­koronákban tartózkodó, rendkívül hosszúra növő smaragdzöld szinü fakigyó. A tavak és folyók med­rében a kaimárok ütöttek tanyát s a kristálytiszta patakokban aranyhalak úszkálnak. Mit mondjak még Jáva pazarszinü rovarairól és lepkéiről, azoknak mesés színárnyalatairól, van ott sáska, mely száraz ághoz, s olyan, mely zöld falevélhez hasonlít. Látni kell mindazt, szóval leírni képtelenség ! Nem fejezhetem be közleményemet a nélkül, hogy a tisztelt olvasóim figyelmét fel ne hívjam édes hazánktól oly messzire szakadt s annyi viszontagságon keresztül ment szeretett honfitársam érdekes művére, melynek teljes címe : „Jáva szigeten, egy tolnamegyei ifjú tapasztalatai és kalandjai“ nyomán sajtó alá ren­dezte Koritsánszky Ottó. Szekszárd, Molnár Mór könyv­nyomdái intézetéből. Ára 3 korona.“ (Helybeli könyv- kereskedők állal is megrendelhető;) annál inkább, mert mig a mű érdekes és kedves olvasmányt nyújt, más­részt az abból esetleg befolyó tiszta haszon az ő ne­héz helyzetén való könnyítésre van szánva. Nyiltt Mindazon nagyrabecsült jó seim, kik múlt heti súlyos betegst tam és családom iránt oly kiváló tanúsítottak, fogadják ezúton őszinte t Ungvárt, 1908. március 1. Hersko\ 2649 varrógép­Lakásomat; a Bradács közjegyzővel szemben lévő Oesterreicher-féle uj házba Dayka Gábor-utca i. szám alá tettem át. Dr. Lendvai Vilmos 2646-2 "3 orvos-fogorvos. Ezen rovatban közöltekért felelősséget nem vállal a Szerk. :■ _ - 111 - ■■■■" 11 ■' " ■ ——innj-n. Kiadó és laptulajdonos: SZÉKELY SIMON. Dombalja-utca 10. sz. alatt tévő ház eladó.s Értekezni lehet a tulajdonossal. A Központi vendéglőbe csapos vendéglőst keresek. ptelmann Sándor. Raktárkezelésben járatos expeditort keresünk. 2663 Magyar és német nyelven irt ajánlatot, az eddigi működés és családi állapot feltün­tetésével délelőtt 11 és 12 óra közt kérünk személyesen benyújtani. Egyesült Magyar Hajlított Fabuiorgyárak ungvári gyárvezetősége. ig Van szerencsém a nagyérdemű kö- & jg zönség becses tudomására adni, hogy a valódi $ 1 porosz kőszén I % megérkezett, métermázsánként I-ső fé­Í rendűt 5 koronáért, Il-od rendűt (§- 4 korona 50 fillérért házhoz szál- (g- litva árusítom. 2446,11- fé­■ig Tisztelettel Q»­1 Preusz Sándor | ^ Kaposi-utca. ^ UJ SZÓ ... ^ ÄITVATER } GESSLER BUDAPEST GESSltR ftlE VALÓDI DANUBIUS k MUSTÁR. 3Mb. i^ivÁlÓ utOQr«5»ÁC>

Next

/
Oldalképek
Tartalom