Ung, 1908. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1908-03-01 / 9. szám
46. évfolyam. — 9. szám. Megjelenik minden vasárnap. üngvár, 1908. március 1. Előfizetési feltételek: Csak aa „Eng“ lapra : Egész évre . . 8 K j Negyedévre . 2 K Félévre .... 4 K i Egyes szám . 20 K Amerikába : Egész évre ... 10 K 60 „Eng vármegye Hivatalos Lapjá“-va! együtt: egész évre 12 K — Félévre .... 6 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronklnt 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tór l-ső szám. A munka értéke. A mai anyagias gondolkozást! korban, midőn valaminek az értékét akarják meghatározni, pénzértékre számítják azt át, s így minden annyit ér, a mennyi annak koronákban és fillérekben kifejezett értéke. Minden csak üzlet. Ezen eljárás egészen helyénvaló a szorosan vett anyagi dolgokban, és kereskedelmi téren a legbiztosabb vezetőszerepre hivatott, de szellemi téren való alkalmazása végzetes tévedésekre, kiáltó igazságtalanságra vezet. Érthető, helyes, ha pl. a kibányászott kőszenet, vasat, akár a legértékesebb gyöngyöt vagy drágakövet is folyó ár szerint koronákba számítják át, ha az erdőbirtok értékének meghatározásánál felvesznek mindent, a mi belőle nyerhető és pénzértékben fejezik azt ki; józanul nem emelhető kifogás az ellen sem, ha a munkás munkaerejét a feldolgozott vagy kibányászott stb. anyag értéke szerint mérlegelik és díjazzák: ha az anyag értékének emelkedésével az ő munkabérét is magasabbra emelik; de ha a szellemi munkások díjazását is ily gyalogjáró anyagias gondolkozással akarják megállapítani, az igazságtalanság kikerülhetetlen. A magyarázat igen egyszerű: a fizikai munka közvetlen összefüggésben és viszonyban áll az anyaggal, a szellemi munka nem. Ha pedig nem áll vele közvetlen viszonyban: következőleg a szellemi munka értékének meghatározásánál más szempontból kell kiindulnia és nem merő anyagias, hanem magasabb, nemesebb gondolkodásra valló eljárással kell azt javadalmazni is. Nem azt mondom, hogy a szellemi munkát teljesen a maga értéke szerint javadalmazzák, mert ez egyszerűen lehetetlen, hanem igen is azt, hogy a szellemi munkát becsüljék többre az anyaginál, és ennek megfelelően, magasabb értéke szerint díjazzák is. A szellemi munka értékét meghatározni és a szerint megfizetni bajos, még az u. n. produkFelelős szerkesztő : Segédszerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. DEÁK GYULA. tiv pályák szellemi munkásainál is legföljebb nagyon távolról hozzávetőlegesen lehet azt értékelni. Tüneményes lirikus költőnk, Petőfi Sándor szellemi munkája semmi összefüggésben nincs az anyaggal. Ki tudná tehát anyagilag meghatározni, koronákban kifejezni azon hatalmas szellemi munka értékét, melyet lánglelke kifejezett ? Ki tudná pénzértékben kifejezni és megfizetni a különböző tudományszakok fejlesztőinek, annyi jeleseinknek — szellemi munkáját. Senki! és ezerszer is csak ez volna a felelet: senki! Miért? Mert semmi összefüggésben nem állanak az anyaggal, melyben kifejezni akarnák. Ha nem tudjuk anyagilag kifejezni és értékelni, legalább döntsük el azt: fölötte áll-e általában a szellemi munka a fizikai munkánál? Erre egyhangú a felelet: fölötte. Ismét kérdem : miért? Mert ez irányítja az anyagi munkát is. Ha nincs szellemi munkás, a fizikai munkás pihen, nincs igazi foglalkoztatója. Ha nem pihen : vaktában dolgozik; a munka értéke kétes és az eredmény bizonytalan, s a munkaerő legalább részben elvész. Ha tehát oly annyira szükséges a szellemi munkás, hogy hiánya az anyagi munkás munkaerejének értékét és eredményét megingatja, kétessé teszi, ebből józanul más nem következhetik, mint azon föltétien következtetés, hogy a szellemi munka fölött'’ áll az anyagi munkának. Ezen világos, megcáfolhatatlan igazság azonban a gyakorlatban, a társadalomban — majdnem általában ki lehet mondani — nem érvényesül. A mai társadalmunk sokkal inkább rabja az anyagnak, hogysem a fizikai munkát ne tartsa előbbrevalónak. Nem csoda! A szellemiek iránt nincs érzéke, nem is törődik vele ; mivel nincs érzéke hozzá: megveti, lekicsinyli, lebecsüli, semmibe sem veszi. Azt hiszi, különösen az anyagi munkás, hogy minden jólétnek ő a forrása, minden, a mit lát, az ő munkájának a gyümölcse és a szellemi munkás here, ki csak élvezi az ő munkájának gyümölcseit, a Hullámsir.* * Irta Margócey Aladár. Két királyi hű szív, hű a jóban-búban, Egyik itt e partról, másik legott túlnan ; Ölelnék ők egymást, szivből, szeretettel: Boldogitnák csókkal, égő tekintettel. De mély volt a folyam,, zavaros és habzó, Átkelésre nem jó, hulláma haragvó; Oroszlánsörényes, tornyosuló hegygyé, Ki, ha megpróbálná, sirját is ott lelné! „Jere által, édes“, ekként szól arája, Szerelmese jöttét nagy nehezen várja, Ha sötét az éjjel, gyújtok neked lángot, Három gyertyatartón, három fényvilágot. Engedj leszállanom, le a habok közé, Drága holttetemét könnyeim öntözzék.“ „„Hová mégy egyedül, drága kincsem, lelkem, Szűzi szép virágom, angyali gyermekem; Ne menj el egyedül, ne menj bajba, vészbe, Öcséd vidd magaddal szerencsétlenségbe.““ „Gyermek még ő anyám, kicsike és gyönge, Anyai szemednek szép, ragyogó gyöngye; Virágot, ha szakaszt, lepkét hogyha űzi, Fájó gondok terhét nagy, messze elűzi.“ „„Kis öcsédet vidd el, még se menj el lányom Enmagad; ha elmégy, sirom itt találom. . „Nem, jó anyám, nem, nem, madár lelövése Legyen ő neki a legszebb kedvtelése.“ Már az ingó sajka a mélyre sikamlik, Nyilnál sebesebben szem elől iramlik ; Vad, erős, zivatar veri fel a mélyet, Eloltá a lángot, viz alá fenéklett. Szegény anya, szegény, templomba hogy mégyen; Összetörve hajlik, imádkozik mélyen. Lesiet a leány, a folyóhoz érve, Halászt igy szólítja, az egekre kérve : Cikkázó villámnak tüzes fényű lángja, Hogy fényt vetett, erre elszörnyed arája. Rohan, mint az őrült, dúlt vonásu arccal, Anyja előtt roskad tépő lelki harccal. „Anyám, édes anyám, én szeretett anyám 1 Szerelmesem vesztét hogyan ne fájlalnám, _ * Bemutattatott a Gyöngyösy Irodalmi Társaságnak február j hó 22-én Nagykaposon tartott felolvasó-ülésén. Szerk. i „A viz legmélyére vessed azt a hálót, Szép királyfit ottan hátha megtalálod. . .“ Veti is le gyorsan ... s óh egek csodája . . . Emelkedik is már vizből koronája. . . Koronája ékes, sáraranyból, fényes Gyöngyökkel kirakott, gyémántos, értékes, Szép arany gyűrűje csillog, ragyog, fénylik, Halotthalvány arca liljomként fehérük. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. nélkül, hogy fáradalmait is érezné! Azt már elfelejti, ha pedig el nem felejtené, érzését elnyomja benne a gyűlölet felizgatott lángja — hogy a szellemi munkásé az oroszlánrész az elért eredményben, ki őt munkájának végzésére bármi módon kiképezte, tanította, nevelte, munkájában irányította, vezérelte. Tekintsünk bárhová, a valamire való ipari ágak jobb munkásai nagyobb fizetést élveznek, mint a szellemi munkások. Sőt a semmi képzettséget nem kívánó alkalmazásban állók is aránylag sokkal jobb díjazással dicsekednek a művelt, tanult tisztviselőnél, kiben áldozatkész szülői igen tekintélyes tőkét helyeztek el, ki hosszú ideig küzdött, fáradt és tanult, a nélkül, hogy munkáját tisztességesen megfizetnék. Azok száma pedig igen kevés, kiket a körülmények szerencsés találkozásai az elsőrendű állásokba emeltek és sorsuk ellen nem panaszkodhatnak. Mindaddig, a mig látom, hogy oly igazán közhasznú pályákon közönséges munkafizetésben részesülnek a tisztviselők, kik hivatásuknak rabjai és sokszor valóságos áldozatai is, nem tudok szakítani azon meggyőződésemmel, hogy társadalmunk a szellemi munkást nem becsüli, vele nem törődik és leginkább a fizikai munka iránt van érzéke, sőt ez utóbbit értéke felett is becsüli, a mi elbizako- dottá teszi az anyagi munkást, sőt a társadalom zsarolójává, elvakított zsarnokává! így válik a társadalom valóságos átkává: a fizikai munkának a szellemi fölött való túlbecsülése, melynek következményeitől nagy megrázkódtatás nélkül már meg sem szabadulhatunk. A mi alapjában véve helytelen és igazságtalan, következményeiben is szükségképen az. Ez pedig oly sok szép reménynek elhervasztója s könnyen kerékkötője lehet a haladásnak is, melynek csak az önérzetes, megbecsült, az anyagi gondok özönével nem küzdő szellemi munkások lehetnek igazi előkészítői. „Koronáját nesze, gyűrűjét is vidd el, Fáradsági dijul én tőlem fogadd el; De a jó halottat, azt a szentet, drágát, Lelkembe hadd zárjam, szemem két világát." Szivére ölelte, lelkét rálehelte, Könnyűi záporát ontotta felette, Ölelte, csókolta, forrón szorongatta,' Majd hogy csak a lelkét érte ki nem adta. Szorította hévvel, szólította névvel, Tartotta édeskés, mézizü beszéddel; „Szólj, no szólj csak, édes, miért nem vagy beszédes Arcod miért oly hideg, szemed miért oly fényes. . .“ És mielőtt fogta s zuhant volna mélyre, Sötétes mélységű folyóviz fenékre, .. . Szava, a mely hangzott, utoljára ez volt, — Könynyel harmatozva, szivrepesztően igy szólt: „Anyám, édes anyám, drága lelkem, anyám, Soha téged többé nem látunk mi talán: Bölcsőnk, ki ringatád és neveiéi szépen, Áldásinkat fogadd im ilyenténképen: Lépteid nyomában az áldás fakadjon, Hir, szerencse, jólét, soha el ne hagyjon 1 Ezt kívánjuk sírból, anyánk, jó éjszakát, Boldogsága napját, az ég hintse reád. —“ Lapunk mai száma 8 oldal. hetilap
