Ung, 1908. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1908-02-23 / 8. szám
46. évfolyam. — 8. szám. Megjelenik minden vasárnap. Ungvár, 1908. február 23 Előfizetési feltételek: Csak ai „Un*“ lapra : Egész évre ..UK j Negyedévre . V K Félévre .... 4 K Egyes szám . 520 K Amerikába : Egész évre . . . 10 K (iO „Unt rármn&f» Hiratalot Uapjá“-Tal «»Jött : egész évre 19 K — Félévre . . . . tí K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — további magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronkint 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Riadóhivatali teleionszám 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Uj járást Szerednye vidékének! {te.) A modern állami életnek legfontosabb gépezete a közigazgatás. Ennek célszerűvé, gyorssá, hozzáférhetővé és egyszerűvé tétele az állampolgárok legvitálisabb érdekét képezi. Nincs az az életkör, életviszony, a melybe a közigazgatás kezdeményező, tiltó, paiancsoló, megtorló vagy alkotó minőségben beleszólással ne bírjon. Ha az állampolgár gazdasági, kulturális, politikai vagy bárminő köztevékenységet akar kifejteni, ott találja magával szemben, vagy maga mellett a köz- igazgatás beavatkozását. A közigazgatás az élő, lüktető erőt képviseli az állami életben. — És mivel az élet fejlődésnek, fluktuációnak van alávetve, a fejlődéssel kapcsolatosan szaporodik napról-napra a modern élet újabb meg újabb követelménye és mivel ilyenformán az életviszonyok ezer meg ezer uj változatot, ujitást, haladást, követelményt támasztanak, — a közigazgatás teendője, hivatása és munkaköre ezzel párhuzamosan növekszik. A helyes, a jó közigazgatásnak lépést kell tartania a fejlődő élet követelményeivel. A mig azelőtt a kevésbé fejlett életviszonyok mellett nagyobb kiterjedésű körökben lakó egyének csekélyebb igényéit képes volt kielégíteni egy-egy közigazgatási szerv, addig a modern életviszonyok súlyosabb követelményei mellett a polgárok határozott anyagi, erkölcsi és szellemi hátrányára vezet az, hogy egy-egy közigazgatási egységben az állampolgárok oly tömege foglal helyet, a kiknek igényeit, érdekeit nem képes kielégíteni, megvédeni, fejleszteni és istapolni az arra hivatott közigazgatási szerv. Vagyis a helyes, a célszerű és megbízható közigazgatás első és legfontossbb kelléke, hogy a közigazgatás szervei könnyen igénybevehetők legyenek, a mivel határozott ellentétben áll az alapszerveknek nagy kerületekre, nagyszámú embertömegekre kiterjesztett hatásköre. Tehát a közigazgatás állandóan visszamarad, ha az alapszervek, illetve az alapegységek: a járások úgy vannak beosztva, hogy egyrészről a járási hatóság vezetője nem képes a reá bLoít nagy embertömegek igényeit kielégíteni, érdekeit, fejlődését lelkiismeretesen iekinie.be venni, — másrészről az egyesek nem képesek megközelíteni hatóságukat a nagy távolság vagy amiatt, hogy a túlontúl elfoglalt és sok irányban igénybe veit járási vezelő nem jelenhetik meg a vezetésére bízott községekben. A járás vezetőjének, mint egy jó orvosnak, állandóan népe iúőerén ke'l tartani a kezét, folytonosan figyelni, mi a gazdasági, kulturális vagy erkölcsi követelménye a nép nek, — azt felismerni, annak útját egyen-1 getni, a megvalósítás érdekében határozottan közbelépni, egyszóval mindazt megtenni, a mit egy gondos családapától, vezetőtől elvár és megkövetel a család. És vájjon a mi viszonyainkat véve tekintetbe, lehet-e nyugodt lelkiismerettel ráfogni I vármegyénkre, hogy a jó közigazgatás legelső I kellékének: a járások, mint közigazgatási egységek beosztásának megfelel ? A válasz csak I nemleges lehet. Lehetséges-e lelkiismeretesen, a törvények és rendeletek követelményei szerint, de gr." dasági és egyéb életbe vágó kérdések megvalósítása és istápolása szempontjából is kifogástalanul, célszerűen és a nép érdekeit kellő figyelemre méltatóan igazgatni egy olyan járást, a mely 50, vagy több községet foglal magában ? — Képes-e a járás vezetője valamennyi községei gazdasági érdekét előmozdítani, alkotni, teremteni, a mikor agyonnyomja őt a folyton szaporodó aktahalmaz ?! És nem is az akta elintézése a fő a közigazgatásban, hanem a nép irányítása, vezetése, oktatása, kereset és munkaképességének növelése. Ezekre mind rá nem ér az, a ki ha az aktákat elintézte, munkaerejének és idejének nagy részét fölemésztette. Mert bizony az aktamennyiség elintézése lévén a döntő a szorgalom és munkásság elbírálásánál, — mindenki azt igyekszik előbb elvégezni és a nép érdekében álló kezdeményezés, irányítás, alkotás és teremtés munkájára, mely paragrafusokba foglalva nincs, nem is kerülhet sor. — Mig ellenben csekélyebb számú népességgel rendelkező járás vezetőjének sokkal több ideje, alkalma és kedve is van foglalkozni azon kérdésekkel, a melyek a népet gazdasági, kulturális fejlődése szempontjából legközvetlenebbül érdeklik. Vármegyénk lakosságának gazdasági és kulturális terén való elmaradottsaga nem csekély okát és magyarázatát leli abban, hogy a közigazgatás szervezetei célszerűtlenül voltak és vannak beosztva Három járásunk van, a melynek körébe több mint 50 község van bekebelezve. Az ungvári járás 54 községgel és 13 körjegyzőséggel, a kaposi járás 52 községgel és 9 körjegyzőséggel, a szobránci járás 51 községgel és 11 körjegyzőséggel rendelkezik. És e községek nagyrésze a járási székhelyektől több mint 30-40 km. távolságra esnek ! Mennyi fölösleges idő, pénz- és erőpazarlásnak lett e körülmény szülőanyjává. E ferde, hiányos és hátrányos állapotok megszüntetése Keli, hogy képezze az illetékes tényezők egyik törekvését. Közigazgatásunk hiányainak, hátrányainak a javítása vezet bennünket akkor, a mikor varmegyénkben egy régóta érzett követelményre irányújuk a közvélemény figyelmét. Esztendők, sőt évtizedek óta állandóan napirenden volt a panasz, hogy vármegyénk gazdaságilag legfontosabb részének, a hires bortermő szerednyei vidéknek közigazgatási érdekei határozottan hátrányt szenvednek az által, hogy a tőle távól eső, geografiailag elkülönített és gazdaságilag különböző érdekű nagykiterjedésü ungvári járásba van bekebeBoldogságunk. Irta Kováasy Elemér. Bíbor hajnal, napfelkelte idején, Kertembe mentem egykoron, Elsőnek nyílt rózsiim közt jártam, Te még aludtál édes asszonyom. A mig álmodtál tündér-álmokat, Rózsáim legszebbjét letéptem én Neked, álmodó kedvesemnek, Dús hajad azzal ékítém. Felébredtél ..Se semmi kis figyelmet Hálás mosolylyal köszönéd nekem. Boldog valék és te is az valál egy percre, Felejthetetlen, elhunyt hitvesem. Az éjnek sápadt arcú fúriái Álmom rabolják régtől, s mostanán, És gondolkozva rajta fentvirrasztva, Mért bánt velünk a sors ily mostohán ? A hitnek balzsam irját vágyva, Imakönyved átlapozgatom, Száraz rózsa mellett, feljegyezve ottan, Ezen írásod olvasom: „Kedves e reggel, derűs a táj, az ég, Boldognak érezem nagyon magam, Mert e rózsaszálat hozta, mig aludtam, S hajamba tűzte titkon az uram !“ És ráborulok a szent könyvre, Dobogva dobban marcangolt szivem. Reá hull szemeimnek könnye Írásodra, én édes kedvesem. Tünde-álom volt a boldogságunk, Mint villámcikkázái az egen, Tűnő hópehely a hő napon, Izzó parázs az olvadó jégén. „Five o’ clock tea“ a pokolban. Irta Csernek Antal. Valahányszor bent vagyunk a farsangban, mindannyiszor mint kedves álomképek újulnak fel lelkemben, azok a művészi farsangi esték, a melyek Münchenben lejátszódnak. Egy kis könyvtárra való novellát lehetne ezekről a kedves estékről irni. A híres Karneváli ünnepélyről már beszámoltam egy Ízben ; azért most egy sokkal intimebb kis családias özszejövetelről, „Zwölfer-Club“ maszk-estélyéről fogok egyet-mást följegyezni. E furcsa egyesület, mely ezt a nevet viseli, nem egyéb, mint grafikus művészekből alakult társaság, melynek mindössze csak 12 tagja van. A 12 tagú társaság vegyes nemzetiségű. Volt abban német, francia, román, orosz, svéd, s kívülem még egy magyar, Józsa Károly, a hires illusztrátor, a ki elnöke is volt a klubnak. „Öt órai tea-estély“ — a pokolban! E furcsa estély iránt, elképzelhető, hogy milyen nagy volt az érdeklődés. A megbivón, az estélyen résztvevőknek az öltözék is hivatalosan meg volt szabva, vagyis csak fekete vagy vörös kosztümben lehetett bárkinek megjelenni. A hölgyek szintén fekete vagy vörös dominóban jelentek meg. Az ünnepség a Török-utca 28. sz. „Aranyszarvas“ vendéglőben volt rendezve. Erre az alkalomra, természetesen a művészek nagyban buzgólkodtak, hogy a helyiség az est jellegéhez korhűen all; mazkodjék. A vendéglő előcsarnokát a pokol tornácává alakították át. A belső nagytermet, a poklot, pedig szintén átalakították úgy, a mint a képzeletben magunk elé varázsolhatjuk. Az óriási falakat, hatalmas szines freskókkal borították. A pokol belső életét, a gyötrelmek, vergődésok s a kínzások különféle fajait láttuk azokon megörökítve ! A világítás, a vörös misztikus fény, csak jobban növelte a hatást. Az estély 8 órára volt jelezve a meghívókon. A jelzett időre csakugyan úgy gyűlt a sok maskara, bogy a pokol tornáca ugyancsak meleg is kezdett lenni a nagy tolongolásban, A pénztárnál éber szemmel ott őrködött folyton Lucifer pénzügyminiszter ur, s a kinek még jegye nem volt, az nála még utólagosan 3 ezüst márkáért megszerezhette. Minden egyes résztvevőnek mint értékes kitüntetést akasztotta a nyakába, a veres szallagon levő kis fayence teás-csészét. E kis fityegő nélkül a pokol tornácáról a nagyterembe senkit nem bocsátottak volna be, mert e nélkül senki sem udvarképes ott. Az estély riporterje már szintén ott sürgött-for- gott a tömeg közt fekete nagy darutollal a fületövén. Az ő feljegyzéséből, tudjuk meg, hogy már Lucifer ő fensége is megérkezett egész udvartartásával s magas kormányának az élén. A pokol nagytermének bejárata előtt meg ott gubbasztott egy nagy dob előtt Saturnus, az öreg órás, a ki a negyedórákat ütötte ki a nagydobon. Már háromnegyed nyolcra járt az idő, s Lucifer ő fenségének minden pereputtya jelen volt már, csak kedves neje: Belzebub ő nagysága hiányzott. Sajnálattal kell kijelentenem, hogy még a pokolban is az asszony első személy, s a férj ezúttal is csak a papucshős! A korhűség kedvéért, igy aztán itt is be kellett várni őnagyságát. Egyszer csak nagy sürgés-forgás, zenebona, kürtök harsogása, s pokoli lárma adta tudtára mindenkinek, hogy Belzebub ő nagysága is itt van ! . . . Az óra már egynegyed kilencet ütött, mikor a díszes menet elrendezkedett s jelt adtak az indulásra. Elől harsonások, s apró manók tipegnek, mig közbül a ceremonariusoktól körülvéve lépkednek méltóságteljesen Lucifer ő fensége s bájteli felesége: Belzebub. A diszes menetet végül az udvari zenekar zárja be. A pokol királya s élete párja a piramishoz hasonló vörös drapériás trónuson helyezkednek el. A főszertartásmester épen jelt akar adni az ünnepség Lapunk mai száma 8 oldal. Felelős izerkesztö : Segédszerkesztő : Szerkesztőség: Vármegyeház-tór l-sö szám. BÁNÓCZY BÉLA DEÁK GYULA Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése.
