Ung, 1908. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1908-04-05 / 14. szám
2. oldal. 14. szám. XT 2ST Ötnek megteremtéséhez pedig mindenekelőtt ki kell küszöbölni azokat a tényezőket, a melyek a degenerációt, az erkölcsi és testi elfajulást elősegítik. És e téren nem is tisztán egészségügyrendőri ténykedésekre van szükség, mint inkább egészséges szociális viszonyok létesítésére. Messzemenő munkásvédelem, a lakosság élelmezési s lakásviszonyainak, a szegény- és árvaügynek helyes rendezése, munkásbiztosi- tás, stb. lesznek azok a tényezők, a melyek nagy mértékben fognak hozzájárulni — az egyéb direkt állami intézkedések mellett — az alkoholvész csökkentéséhez. Mindezen intézkedések kivitelére és az egész állami beavatkozás helyes irányítására megfelelő hivatalos fórumot kell teremteni és az egész államgazdaságnak az egészségügyi, a kereskedelmi, gazdasági és adópolitikának egyaránt magán kell viselnie az alkoholelleni harcnak legalább némi jellegét! „Miből élünk rokkantságunk vagy aggkorunk idején?“ Nagyon sokszor foglalkozik ezzel a kérdéssel az iparos és munkásomber fiatalabb éveiben. Mikor még erős, egészséges: bírja a munkát, a mivel magának és családjának a mindennapi kenyeret megkeresi. De mi lesz akkor, ha valami baleset vagy szerencsétlenség következtében örökre nyomorékká lesz, vagy ha az agg korral a munkaerő hanyatlóban van s az elaggott embernek kénytelen-kelletlen abba kell hagynia munkáját s nem bírja tovább megkeresni kenyerét? Miből fog megélni? Talán alamizsnából, a mit mások szánakozva nyújtanak neki? Ez a kérdés sok keserű órát okoz iparosnak és munkásnak egyaránt, s a gondolkodásnak legtöbbször az a vége, hogy elfásultan, közömbösen várják a bizonytalan jövőt, azon hiedelemben, hogy szűkös anyagi viszonyaik között nincs módjukban a megélhetésre szükséges tőkét előteremteni. Pedig meg van annak a módja, hogy minden kisjövedelmű ember gondolkodhassék nemczak a maga, hanem a családja jövőjéről is. Hogyan volna ez lehetséges ? — kérdeznék mosolyogva sokan — a mikor nincsen miből ? Megmagyarázzuk, Szívlelje meg minden munkás és iparos jó szívvel adott tanácsunkat. Igaz, a takarékosság elvén alapul ez is, de nem afféle takarékosságon, a mely nyomasztólag nehezedik rá a takarékoskodóra, őt még nagyobb nélkülözésekre kényszerítené. Nem. Mindössze heti 20, 24 vagy 30 fillérnyi megtakarításról van itt szó, melyet még a legszegényebb sorsú embernek is lehet, sőt kimondjuk: kell nélkülöznie, hogy ezzel a maga és családja jövőjéről gondoskodjék, ha a sors kegyetlen csapása folytán keresetképtelenné válik . családfenlartói kötelezettségének eleget többé nem lehet. Okos előrelátással biró munkás, iparos e néhány fillért szívesen áldozza, ha arra az időre gondol, a mikor testileg, szellemileg elgyöngülve önkéntelen nyugalomra van kárhoztatva, mert az öreg, magával tehetetlen ember munkát már alig-alig kap. Éhség, nélkülözés, szegődik társává öreg napjaiban. Magyarországon 15 évvel az előtt keletkezett egy egyesület, a Magyarországi Munkások Rokkantés Nyugdíj egyesülete, a mely megérdemelné, hogy az egész hazai társadalom vállvetve támogassa, nemcsak azért, mert a sokféle a egyesület között a legfontosabb szociális hivatást teljesiti azzal, hogy a rokkant, öreg munkásokat segélyezi és az árváknak neveltetési járulékot ad, hanem azért is, mert működésével lényegesen hozzájárul a szociális béke megóvásához, a mi nálunk Magyarországon mondüatatianul fontosabb, mint bárhol. Ebbe az egyesületbe 1 K 20 f beiratási dij lefizetése mellett bátran beléphet minden iparos, munkás és minden szerény jövedelmű ember. Széles Magyar- országon ismerik ezt az egyesületet mindenütt, a mi kivilágik a kezeink közt levő 1907. évi jelentéséből is, a mely szerint 60,000 tagja, 185 vidéki fiókpénztára, számos tagcsoportja és három milliót fölülhaladó vagyona van. 18 '3—1903-ig csak a segélyezésre szolgáló alapot gyűjtötte. 1903-ban megkezdte rokkant tagjainak segélyezését. Jelenleg 306 rokkant élvezi a heti 8 K 40 f—12 K 52 f közt váltakozó segélyt és 81 árva részesül heti 1 K 40 f—2 K 09 f között váltakozó neveltetési járulékban Ezenkívül számos esetben gyakorolta a jótékonyságot tagjaival szemben az alapszabályok keretén kívül is külön segélyezési alapítványokból, úgy, hogy 1903-tól a mai napig körülbelül 250,000 K fizetett ki különböző segélyekre. És ezen jótéteményekhez a tag (vagy az árvái) már tiz évi tagsággal szerez jogot. A fönt jelzett csekély heti illeték ellenében rokkantsága esetén élethossziglani segélyt kap s ebben az esetben kitűnne, mily gyümölcsözőleg helyezte el filléreit. Minél később válik valaki rokkanttá, annál nagyobb összegű segélyt kap. Negyven évi befizetés után hetenkint 12—17 K nyugdíj jár a tagnak, tekintet nélkül munkaképességére. Tekintve azt, hogy tanoncokat is felvesznek, ezek 55—56 éves korukban, mint oly emberek, kik jól végezték dolgukat, nyugdíjba vonulhatnak s hátralevő napjaikban legalább anyagi gond nélkül élhetnek s helyüket fiatalabb erőknek engedhetik át. Ha pedig tiz éven fölüli tag apró árvák hátrahagyása nélkül hal el, özvegye a befizetett összeg 30°/o-át kapja végkielégítésül. Nagyobb gondoskodást ily csekély befizetések ellenében valóban kívánni nem lehet. Egy érdemes, biztos alapokon nyugvó egyesülettel állunk szemben, a melynek törekvéseit az állam is elismerte azzal, hogy évi 5000 korona támogatásban részesíti. Megbízhatóságát igazolja az is, hogy a hazai sajtó, a főpapság, a hatóságok, városok, községek, körjegyzők, tanítók, mindenütt rokonszenvvel viseltetnek iránta, anyagilag és erkölcsileg előmozdítják térfoglalását. Mindnyájan tudjuk, hogy „az állam kötelessége gazdaságilag gyönge polgárairól gondoskodni“, a mint azt I. Vilmos német császár oly szépen mondta, a mikor a német munkásbiztoöitásról szóló törvényjavaslatokat első ízben a német birodalmi gyűlés elé terjesztették. De el kell ismernünk azt is, hogy Magyar- ország még jelenleg sincs a gazdasági fejlődés azon fokán, mint volt akkoriban Németország és nálunk számolni kell ezzel a körűimónynyel. A gazdasági megerősödés majd idővel nálunk is megszüli majd az óhajtott munkásjóléti törvényeket. Addig is azonban hazánk kisjövedelmű, vagyontalan, dolgozó népének önként kell gondoskodnia a rokkantság és eggkor idejéről. Tartsuk szem előtt, hogy „az élet hosszú harc és rövid béke!“ s amikor naponként küzdünk, harcolunk a kenyérért, gondoljunk a békére, nyugalomra, melyet ime ezen egyesület által megszerezhetünk magunknak. Az egyesület központja Budapesten VIII., József- utca 23. szám alatt, az intézett saját házában van. Városunkban is van egy népes fiókpénztár. Rossi Rosina és Werner Sárika művésznők hangversenye. Már egyik számunkban megemlékeztünk arról az eseményszámba menő hangversenyről, melyet folyó hó 19-én a városi színházban tartanak, a hol két vérbeli művésznő fog az ungvári műértő közönség részéről nyújtandó elismerés babérjáért versenyre kelni. A hol a művésznők eddig hangversenyeztek, a sajtó mindenütt a legnagyobb elismeréssel és dicséretekkel halmozta el őket. Igen sok jót olvastunk és sajnáljuk, hogy szűk terünk nem engedi meg, hogy azokat itt reprodukálhassuk. íme a sok közül Rossi- ról egy töredék: „Van Rossinak egy csudálatos tulajdonsága, mely önkénytelenül lefegyverezi a legerősebb kritikust is. És ez az a kellem, a báj és kedvesség, melyet minden énekébe, minden szavába, minden hanglejtésébe beleönt. Nincs benne semmi fülsértő, semmi disszonáns, semmi bántó. Nem töri meg a hangját, mikor a felső regisz erekből hirtelen alácsap a legmélyebb hanglépcsőkre ; megtartja azt a finom, fátyol-szerű átmenetet, melyet a komponáló zenész és az érzékeny fül megkíván. A mű szépségeit a legapróbb részletekig megérti és megérteti a hallgatóval és a kitűnő detaili- rozással a szerkezet egységessége, a költeményeknek alaptónusa sem vészit egy sziporkát sem s a mellett a legírappánsabb dinamikai hatásokat tudja elérni. Olyan kiváló tulajdonságok ezek, melyeket igy egy énekesnőnél összetorlódva és összehalmozódva a legritkább esetekben, sőt egyenesen csak nagy, nagy amazonok egyes igazi egetverő zene-portentumainál találhatunk. Az éneklő-világnak eddig csak egy Patti Adeli- nája volt (és van), de azt hiszszük, hogy egy Rossi Rosinája is lesz! Mert, hogy valaki az elképzelhető művészi interpretálással adja elő ének-számait, azt értem, mert másként nem boldogulhat. De hogy valaki olyan káprázatos énekprodukcióban részesítsen, mint Rossi, azt aligha képes elvégezni más mezzó-szoprán énekesnő. A játékos a vonójával nem tud olyan tiszta kromatikus futamokat, tremolákat, stakkátokat, arpeggiókat azzal a játszi^ könnyedséggel kihozni, mint a hogy azt Rossi teszi. És trillái bátran fölvehetik a versenyt akár az Arnoldson asszonyéival is . . .“ Werner Sárika cimbalom-művésznőről pedig a többek közt ezeket olvassuk: „Szükségesnek tartjuk, hogy ha csak néhány sorban is ismertessük Werner Sárikát, ezt a tipikus magyar hangszert kultiváló igazi művésznőt. Már mint a zeneakadémia kiváló növendéke tűnt fel azzal a művészi virtózitással és bámulatos technikával, mely játékát jellemzi. Önálló hangverseny keretében szülőhelyén Sátoraljaújhelyen s más nagyobb városokban már többször szerepelt s mindenütt a legnagyobb elismerést és leghatározottabb kitüntetést érte el. Játékának művészi modora abban a kiforrott egyéniségben keresendő, mely a klasszikus darabok mellett legszívesebben az ódon zamatu, édes magyar nóták kultiválásából fejlődik ki. Érdekes, szinte megfejthetetlen jelenség, hogy mint végzett zeneakadémiai növendék, hogy mint oki. cimbalom-tanárnő és igy hatalmas és erős tudásu kottista, semmi uj nincs az ég alatt. Talán a múlt évben olyanféle irodalmi hírről referáltak a német lapok, hogy két japán testvér óriási irodalmi sikereket ért gyönyörű dalaival a felkelő nap országában. Igen sajnálom, hogy akkor oly bátortalan voltam s nem indítottam meg címükre egy táviratkát azzal a diszkrét kérdéssel, hogy ugyan kettőjük közül melyik tartotta a szent kobozt s melyik pengette annak olajos, lágy húrjait: To-Hi-Ko avagy To-Hi-Csang uraság-e? Bár igy az egész esetet komikus színében is szemlélhetjük, de azért kell, hogy komoly meggondolásra is késztessen bennünket, kik az irodalmi életet szeretettel s érdeklődéssel figyeljük. Mi más a művészet, mint az emberi lélek s a nagy természet rejtett szépségeinek visszatükröztetése a szellem alkotó erejével? Az „ignoti nulla Cupido" elvénél fogva mást a művészet nem nyújthat, a fantázia más eszmék világában nem repkedhet, mint az ismertek között. Igaz ugyan, hogy az emberi szellem a művészet utján újat teremt, de csak az ismertekből, s a világ, a honnan anyagát meríti a makro- és mikro- kozmos, a harmadikról szó nem eshetvén. E kettős kör szabja meg a teret, a melyen belül a lélek szabadon száguldhat! Szabadon, de nem szabálytalanul! A mint a lelki működések legtitkosabb fázisairól ma már kétségtelenül megállapitotta a pszichológia, hogy normák uralma alatt állanak, ugyan ezt kell fogadnunk a lelki élet azon pillanatára nézve is, a melyet a kifejezéstelen ihlet szóval próbálunk meg- érzékiteni. Egység, rendszer érvényesül a természeti világ minden megnyilvánulásában, lehetetlen tehát, hogy egyedül a lelki tevékenységek nélkülözzék e jellemző kritériumot s képezzenek kivételt a szabály alól. Nem nélkülözheti azonban az egységes működés eredménye sem az egységet s határozott formát. A művészetek, a költészet terén is érvényesülniük kell a lelki működések, respective az „alkotás“ eredményeire vonatkozó általános tételeknek. Ha mindezek nem úgy lennének, úgy el kellene vetnünk a modern művészetek jelszavát, legfőbb követelését: az egyéniséget, kezdve a legkisebb asztali poémán, fel egészen a legnagyszerűbb négyfelvonásos Bernstein drámáig, fel a legfegyvercsörgetőbb epopeáig! Azt is mondja Alfa, hogy az egyéniség szuverén, korlátlan és kizárólagos. Igen helyesen. A szuveréni- tás Bodin által kicirkalmazott fogalmának minden lényeges kelléke hatványozott mértékben érvényesül a legszorosabban lelkiek, a művészetek, a költészet terén. Költő igazán csak az lehet, a ki lehetőleg minden befolyástól menten, tisztán és egyedül a maga sajátos énjét adja, mely egyúttal irodalmilag értékes is. Az egyéniséggel pedig úgy vagyunk, mint az antropológiában a hasonló bűntetteket elkövető született deliquen- sek testrészeinek, csontjaival méreteivel. Ezer esetben se tudott találni Ferri két egyformát. A lelkiekre pedig ez éppenséggel- úgy áll. Bár a Hobbes és Kidd Benjamin utópiája szerint minden individumnak, mikor a világra jön, oda kellene lépnie az „életre elindulás“ hosszú határvonalához, hogy teljesen magára hagyatva, legyen mindenki csakugyan saját szerencséjének kovácsa, — csakhogy már születésünk pillanatában sem vagyunk egyformák. Az öröklés s kivált az atavizmus kérlelhetetlen törvényei már a kiinduló pontnál külömb- ségeket tüntetnek fel, melyek ott ugyan halványak, de jelen vannak, s a minden iudividium által egy életen megépítendő alkotmány alapjában konstatálhatok. Ez pedig már elég arra, hogy a későbbi fejlődés s ezer külömböző behatás a legteljesebb differenciálódást eredményezze a benső, lelki élet minden terén. Egy szó, mint száz, az individium már fogalmilag kizárja az iker- vagy többszörösséget. Soha két emberi lélek teljesen egyformán nem működhet s a mint Rudolf császár hiába igyekezett azon, hogy soksok, kincseket érő órája egyszerre üsse az éjjeli időt, úgy a neveléstudósok nagy tábora sem tudna felmutatni csak két embert is, a kikről elmondhatni: no ezeket egyformán lesimitva, hasonló körülmények közt nevelve, ezek most mindenben olyan egyformák, mint két vízcsepp. Ha nincs két egyforma egyéniség, azoknak lelki működése s következésképpen az igy előálló eredmények is magukban hordják a különbözőségek jeleit. Együttes működésre tehát a két lélek csak annyiban képes, a mennyiben az illető munka egymástól elkülöníthető részekre bontható. A költészetben például gyakori jelenség, hogy az egyik költőnek inkább csak jó gondolatai vannak, mig a másik a forma iránt mutat különös hajlandóságot. Az operetteknél pláne szokásos, de érthető is, hogy többen állnak össze s egyik a szorosan vett szövegkönyvet Írja meg, másik az esetleges dalokat, a harmadik meg muzsikát komponál az egészhez. Elképzelhető tehát, hogy két poétalélek (e fogalmat a legtágabb értelemben fogva fel) egymást mintegy kiegészítse s egyik adja az ötletet, a másik öntse azt megfelelő alakba s ebben az esetben az a lelki eredmény, a költemény csakugyan kettőjük műve lesz. Igaz különben az is, hogy a valódi talentumban a Tüdőbetegségek, hsirutokT számár»*™ köhögés, skrofuíozis, Influenza 7? nr\h m J jf Jf ellen számtalan tanár és orvos állal^naponta ajánlva. /I //ML /f _ ... , , .... Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor .. . „„a-,.,-* ,s,.t ■ Emeli az étvágyat és a testsúlyt-megszüli- SJ Rn*ha“ »vésisJi rxnematsnlAjit Kapható orvosi rendeletre a gyögyszertárakjfl tea a köhögést váladékot, éjjeli izzadást. „ttotfh» eréOelí covnaffOÍOSt. bao. - Ara Qvegenklút 4.- korona. F- HoffmanB-La Reehe ék €©. Basel
