Ung, 1908. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1908-01-05 / 1. szám
2, oldal. nemzedék vállaira óriási terhet, nemzedékekre kiható politikai és társadalmi {öladatot rótt. Magyarország ujjáte- remtése ez a föladat, belső szervezetének egészséges megalapozása és megépítése, nemzetközi állásának tisztázása és tekintélyének föltétien elismertetése. A Budapesti Hirlap a nemzet e korszakalkotó erőmegfeszitésében részt kér és részt vesz; biztatója, útmutatója, fegyvertársa mindazoknak, a kik a nemzet sorsa jobbraforditásán dolgoznak: üldözője, ellensége mindazoknak, a kik kishitűségből, tudatlanságból, önzésből és gonoszságból az ujjáteremtés nagy munkáját zavarják, ócsárolják és lehetetlenné tenni akarják. Úgy érezzük, hogy a Budapesti Hirlap-nak, mint teljesen független sajtóorgánumnak a föladáta nem a helyzet, a dolgok célzatos összezavarása, kiélesítése haszonleső érdekből és önző pártszenvedélyből, nem a nemzet vágyainak kigúnyolása, csalódásainak frivol kihasználása, eszményeinek kifosztása, hanem a valóság, az akár kedvező, akár kedvezőtlen valóság becsületes föltárása és pártatlan megítélése, hogy egy szilárd közvélemény és közitélet képződhessen, mert megtévesztett közérzéssel még a mostaninál kisebb feladatokra is hasztalanul vállalkoznék a mai nemzedék. A Budapesti Hirlap politikai magatartásának egyetlen szabályozója, egyetlen rugója egy céljaival tisztában levő, céljaitól el nem tántorítható magyar közvélemény irányítása, támogatása és kialakulása. E magunktartásában nem feszélyez bennünket senki és semmi, legkevésbbé a látszattól való félelem, ha a ma uralkodó politikai hatalomról és rendszerről van szó. A közelmúlt időkben a balsors a nemzetet csaknem egy táborba terelte; egy súlyos kényszerhelyzetbe sodródtunk, melynek agendáit becsülettel le kell bonyolítani. Egy önérzetesebb nemzeti lét és fejlődés után való sóvárgásunkra és fölbuzdulá- sunkra kétségkívül a csalódások hosszú sora következett, de végzetes hiba volna, ha a csalódás reményvesztetté tenné a nemzetet. A mi politikánk ebben a helyzetben az, hogy a mig az uralkodó politikai tényezők nem a hatalmi célt teszik politikájuk sarkpontjává, hanem becsületes szívvel, férfias erővel és kitartással dolgoznak a nemzeti lét változatlan céljaiért, addig ne engedjük át magunkat a csalódásnak, a keserűségnek, a politikai viszálynak. Lehetünk barátai, lehetünk ellenségei a most uralkodó rendnek, de nem lehetünk kárörvendői a becsületes politikai küzdelmek kudarcának, nem lehetünk szószólói a lemondásnak, a kétségbeesésnek, nem mérgezhetjük meg a nemzeti újjászületés kutforrásait. A Budapesti Hirlap ennek következtében irtózik minden közösségtől a politikai és erkölcsi züllöttség ama párt- és sajtóbeli tényezőivel, melyek azon vannak, hogy a nemzetet rettegés, kétségbeesés és teljes anarkia ejtse hatalmába. Az országnak észre kell venni, hogy ebben az utálatos hóhérmunkában a minden hazafias érzésből kivetkőzött újságok egész falkája jár legelői. Valóban a pokolnak telnék benne kedve, ha a nemzet józan Ítéletét és egészséges közérzését e nemzetellenes sajtó gpnosz munkája tévedésbe ejthetné és megbonthatná. Éppen ezért a politikai sajtó süiyedtsége teljes mértékben kihívja a magyar hirlapolvasó közönség ellenőrző figyelmét, óvatosságát és bírálatát. A politika féktelenkedése sehol sem olyan veszedelmes, mint a sajtóban, mert korlátlan. Az ebben rejlő veszedelmeket: nevezetesen a könnyenhivők, a jóhiszemüek becsapását, a pártérdek és a pártszenvedély elvaditását, a közvélemény idegességét és ziláltságát, a meggyőződések megfélemlítését, a közélet önfeláldozó harcosainak meghurcolását és leszerelését semmi más nem közömbösitheti, semmi más nem korlátozhatja és teheti lehetetlenné, mint a sajtó misztériumaiban tájékozott közönség világos judiciuma és megfölebbezhe- tetlen ítélete. De nemcsak politikai, hanem társadalmi szempontból is a sajtó hivatása, a mily fontos, hatása is annyira nagy és csaknem kiszámíthatatlan. Ennek teljes átérzése mellett adjuk napról-napra a Budapesti Hirlap-ot a magyar közönség kezébe. Egyetlen társadalom egyensúlyát sem bolygatja meg annyira a politika hullámzása, mint a magyarét. A politikai elvetemültség, ha nem tud magán másképpen segíteni, akkor ráveti magát a társadalmi tagozatokra, a felekezetekre, osztályokra és fajokra. Ez teszi nálunk ingataggá a társadalmi békét, kietlenné a társadalmi életet. Egy megbontott társadalom erkölcsei könnyen hozzáférhetőkké válnak és nemzeti célok szolgálatára mindig csak megosztott erőkkel vállalkozhatnak. Egy ilyen társadalom csak alig-alig szolgálja a nemzeti egységet. És valamint a politika, azonképpen a társadalom ösztönei és szenvedelmei is a sajtóban és a sajtó által gyulnak lángra. És itt kezdődik a sajtó szerepe. A Budapesti Hirlap egyik legnagyobb gondja e társadalmi szerep lelkiismeretes betöltése. Tudjuk, hogy egy eleven, életképes társadalom képe nem hasonlíthat egy álló tó nyugodt, sima tükréhez. A természetes evolúció utján levő társadalom is csupa mozgás, csupa élet. E mozgásnak, az életnek öntudatosnak kell lenni, de nem erőszakodnak. A mi társadalmunk lázas tünetei igen gyakran kóros állapotra mutatnak. És a sajtó a legtöbb esetben nem orvosságot nyújt a betegnek, hanem mérget, és a közönség, sajnos, szívesen nyúl a méreg után. Egy társadalom, a melynek mindig a gyöngéit, a bűneit firtatják az újságokban, nem tud ellenállni a vérmérgezésnek. Egy társadalom, melynek uj és régi elemei nem tudnak összeforrni, mert egymásnak csak a hibáit tanulják el, erényeit pedig lebecsmérlik. Egy társadalom, a melyet naponként a legagyafurtabb izgató szerekkel kinálgatnak, nem a békés munkában keresi nyugalmát és boldogságát. Az erkölcsi értékek oda devalválódnak, hogy a bűnt megcsodáljuk, az erényben tamáskodunk. Egy pompás automobil ma irigyeltebb portéka, mint a tiszta kéz és a nyugodt lelkiismeret. Eszményünk volna a demokratizálódás, de fönhéjázó gőg és szertelen versengés dúl köztünk a társas érintkezésben, az életmódban, csúfságára a demokráciának. Pedig a legreakcionáriusabb elvnél is nagyobb veszedelme a társadalmi egyensúlynak és egyenlőségnek: a provokáló versengés, fényűzés, dölyí és hiúság. A Budapesti Hirlap, a mikor a társadalmi egység és egy békésen fejlődő, virágzó társadalmi élet céljait kívánja szolgálni, nagyon érzi, hogy a föladat nehezebbik részét vállalta. Mert mi nem vállalkozhatunk arra, hogy naponként ok és alkalom nélkül szenzációval kedveskedjünk az eltompult idegeknek, nem szívhatunk naponként idegen erjesztő anyagot a világba, nem léphetjük át a magánélet tiltott határát, nem nyújthatunk táplálékot a nagyzásnak, az irigységnek, az agyarkodásnak, a léhaságnak. Azt hiszszük, hogy kitűzött célunkat szolgáljuk, a mikor összhangot hirdetünk vágyaink és helyzetünk közt, igénytelenséget, egyszerűséget szokásainkban, előkelőséget Ízlésünkben, kedvet a munkához, az élet nemes örömeihez és áldozatkészséget a köz javára. A széttagolt sokféle nyavalyában sinlődő, az ide-oda ráncigáit magyar társadalomnak semmitől sem kell annyira óvakodnia, mint egy hazug, vagy képzelt ultramodern társadalom ábránu:a':T. vágyaitól és kiszínezett szenzációitól, melyekről oly olvashat a sajtó öntudatlan, vagy nagyos. .. : : 7c.í részében. E romboló csempészmunka tilalmas határa á családi kúrzöb legyen, melyet a Budapesti Hirlap mindig tiszta s .vvel és tiszta szándékkal lép át, abban a tudatban, nogy a család kímélése és védelme egyúttal a társadalom oltalma és erőssége. A lelkűnkből fakadt eme szavak igaz voltát és őszinteségét a Budapesti Hirlap negyedszázados múltja bizonyítja. De meg akarjuk velők világítani a jövendő útját is, melyen a közönség bizodalmától kisérve és bátorítva akarunk haladni előre és mindig előre. A munkásbiztositás köréből. — Munkaadók figyelmébe. — Az uj munkásbetegsegélyző és balesetbiztositó- pénztárra vonatkozó intézkedések életbeléptetése folyamatban van. A múlt óv november havában megalakult országos pénztár alapszabályait december hó 24-ón hagyta jóvá a m. kir. állami munkásbiztositási hivatal azzal, hogy az alapszabályok 17. §-ában megállapított bér- osztály-táblázat, valamint a 18. §-nak a 3 százalékos járulék fizetésére vonatkozó rendelkezése ez év lebruár hó 1-én lép életbe. Február hó 1-én megszűnik tehát az ungvári kerületi munkásbiztositó-pénztárnál az immár 15 éve fennálló három átlagos dijosztályzat is, azaz ezután nem 36 (férfiak után), 21 (nők után) és 15 (tanoncok után) filléres járulók befizetésére lesznek kötelesek a munkaadók, hanem a következő napi bórosztály-táblázat lesz az irányadó, azaz a tényleges kereset: I. osztályba tartoznak az 1 K-ig keresettel bírók II. „ 1-2 „ III- - „ 2—3 „ IV. „ „ 3-4 „ V. „ . 4-6 „ VI. „ „ 6-8 „ A betegség esetére biztosított tagok után tehát e napi bérosztályok szerint lesz a járulék fizetendő, és pedig azon iparosok alkalmazottai után, a kik üzemükben ötnél több munkást nem alkalmaznak, és a kiknek üzeme a kisipar szokásos mérvét meg nem haladja, a járulék csak az átlagos napibérek 2%-a szerint számítható, mig más foglalkozási ágaknál 3% lesz a számítási kulcs. Minthogy heti járulékul a napibér hatszorosának 2, illetve 3 százaléka veendő, ennélfogva február hó 1-étől a következő heti járulékok fognak fizettetni ; az I. osztályban 1 K napibér után 2% —'12 3% —-18 a II. „ 2 „ „ —'24 „ — 36 a III. „ 3 „ „ „ n — 36 , —*54 a IV. „ 4 „ „ , -'48 „ -72 azV. „ 5 „ „ „ „ —,60 „ —'90 a VI. „ 7 „ „ — 84 „ 1-26 Látható ez osztályzatokból, hogy a heti járulékok s igy a munkaadók terhei is február hó 1-től erősen emelkedni fognak, amire különben feltétlenül szükség van egyrészt a folyton fokozódó szükségletek, másrészt azon oknál fogva, mert az uj törvény a családtagok ingyenes gyógykezelését és ingyenes gyógyszerekkel való ellátását is kötelezővé tette. A munkaadók terheit az is nagyban növeli, hogy a járulék mindig egy egész hétre fizetendő, még ha a biztosításra kötelezett egyén valamelyik héten csak egy napig volt is alkalmazásban. Ez pedig különösen az ópitő iparral foglalkozókat érinti, a kiknek figyelmébe ajánljuk, hogy e körülményt most, a midőn az ez évi építkezésekre költségvetéseket készítenek, vagy vállalati szerződéseket kötnek, — számításon kivid annál inkább se hagyják, mert emellett a baleseti dijakat teljesen sajátjukból kell befizeiniök, a mi a kifizetett munkabéreknek körülbelül 1 százalékát fogja tenni. Itt említjük meg a törvény azon érdekes intézkedését is, hogy építési üzemeknél, ha a pénztári követelés a vállalkozó ól be nem hajtható, az illető izemben vagy munkánál alkalmazottak után esedékes biztosítási tartozásokért az építtető, illetve a munka megrendelője szavatol Az elsőfokú építési hatóságok pedig közölni tartoznak a kerületi munkásbiztositó pénztárral az építkezési szabályok értelmében mindennemű építkezésre kiadott engedélyeket, — tehát a pénztár megkárosítása eleve ki van zárva. Béla (gúnyosan): Lamentálj csak édes testvérem, lamentálj! Én hideg vérrel hallgatlak. Lásd, milyen más az éu életem! Egész nap nyugodtan alhatom. Este meg, ha te s urad itt nem volnátok, akkor se gyújtana meg engem senki se. Mert az én uram (az Isten áldja meg a szokását!) hajnalkelés előtt soha sem ér haza . . . Ármin (közbevág): Pedig ugy-e mindig siet? Béla (nem akarja megérteni a célzást): Igen. Különben a hogy veszszük. Azonban mindenesetre nem olyan kis látókörű, mint a te gazdád, a ki a napi korzóját ón körütöttem végzi. Ármin: Ugyan kérlek, már megint rád jött a csipkedés? Mesélj hát inkább a te remek életedről! Béla: Most meg azért se ! Sőt, ha meggondolom, haragudnom is kellene reád. A mióta ti is itt vagytok, nekem sincs pihenésem! Az én gazdám úgy egyezett meg a tiéddel, hogy közösen használnak engem s mivel az én jó uram soha sem nyúl hozzám, el kell tűrnöm, hogy a te urad ideges ujjai babráljanak rajtam s ráncigáljanak hol le, hol fel. Megmondhatnád kérlek, már egyszer neki, hogy kimóletesebben illenék bánni a félig idegen jószággal s talán reám férne egy kis töriilgetés is. Ármin: Uyyan kérlek, ne ad a bankot! Semmi se aljáig tejföl. Pláne nálatok nem. Hát hol volnátok ti ma minden cókmókjaitokkal, ha az én gazdám könyörületes szive immár harmadszor meg nem ment! titeket a háziasszonytól, a ki a havi bér fejében jött be foglalni? Ott pislákolnál most lelkem valahol az udvaron, a bejárónál! Érted, kint az esőben, szélben s egész éjszaka nem hunyhatnád le egy pillanatra sem a szemedet 1 Nem hogy örvendenél hát anuak, hogy velem itt lehetsz, hanem m;g el is galoppirozod magad. Hát illik ez egy olyan izéhez, mint te vagy! Béla: Kikérem magamnak az ily konfidenciát! A ki a földön csúszik, az ne kívánkozzék feljebb s pláne ne merészkedjék kritizálni a felsőbb köröket. Úgy látom, már nagyon is magunkra kapattalak ! Ideje lesz, hogy mi is felbontsuk a szerződésünket. Ármin (csodálkozva): Miféle szerződést? Hol, miért, mikor, meddig, minek ? Béla : Kedvesem, nekem cseveghetsz, a mit akasz, de én jól emlékezem még arra a bizonyos téli délutánra, a mikor egyedül maradtunk a hideg szobában s te kétségbeesve panaszoltad el az urad állapotát. Emlékszeme? A szája mellett a sok ide-odadörzsöléstől a mit tanulás közben, szokástól végbevitt, ki volt vörösödve a bőr, a fejobubján meg már nem volt egy szikra haja sem. Ármin (szégyenkezve)}: Ugyan kérlek, |hova beszélsz ? Béla-. De igen, cseppig igy volt, a hogy mondom. Magad beszélted, hogy milyen ideges s Jhogy fel-leszaladgál a szobában, a pincsét tépi s reggeltől estig úgy magol, hogy rengenek belé ezek a gyenge vizes faiak. Te azután mindig tele voltál hajszállal s néhány hét múlva azt vetted észre, hogy a szigorló gazdádnak olyan holdacskája támadt, mint a tintatartó alja. így volt-e, vagy nem? Ármin (a szégyentől lehanyatlik, suttogva): Igen, ah bár soh’se idéznéd fel-e rómséges napokat! Béla (hidegen folytatja): No és akkor én s az uram, megkönyörültünk rajtatok. Összebeszéltünk, hogy az én szenvedéseim árán megmentjük uradat az elszőr- telenedéstől és kipálástól. Bár a szivem mélyén, a tartóm fenekén véreztem, mégis hagytam, hogy vizet töltsenek belém. Este azután, a mikor a gazdád szokás szerint meggyújtott, nem akartam égni s úgy pislákoltam, hogy kénytelen volt abba hagyni a tanulást. S ez így tartott két álló hétig. Az őrüléshez voltam már közel s a torkom égetett, a mikor egy reggel örvendve vettük észre, hogy az urad haja újra ki- az az benőtt s a szája körül se olyan piros már. Abba hagytuk tehát a kúrát, mely az én véremből táplálkozott, de megegyeztünk, hogy ha ismét az idegesség eme tagadhatatlan jeleit látnók szegény szigorlandó gazdádon — mi nagylelkűen újra megmetünk titeket. Ármin (melancholikusan): Igen, ah ! így volt. S ez alatt én is nagyon szenvedtem. Ide-oda csapkodott, rugdosott s oly ugrálva járkált bennem, hogy majd I mmmmmmmmr- mrutUi _ /* köhögés, skrofuiozis, influenza _ T* i d Sir VM w WM m ma&ogr értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérj«« KiuómSm || rn «T*S3*t m • tesMtft WBSBeft»- „Roche“ «reOefi msomogotósU **p*itó resdefetre « fyAgysrtrtfc**- ; || : * MMcm viladékot, éfteU ------------------- , as —■ im titt« ,<*; XT 3>T 3 1. szám.
