Ung, 1908. január-június (46. évfolyam, 1-26. szám)
1908-01-05 / 1. szám
46. évfolyam. — 1. szám. Megjelenik minden vasárnap. Ungvár, 1908. január 5. Előfizetési feltételek: Cs«k »x „l'mg“ l»pr» : Égé:« évre . . • K ] Negyedévre . ü K Félévre . . . 4 K Egyes szám . 20 K Amerikába : Egész évre ... 10 K HO ^ ,,Cng liimegjo Hivatni»« !.apji“>ta! Í gr rítt : . egész évre <S IC — Félévre .... 6 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „Ung“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung". mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyllttér soronklnt 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal! telefonszám 11. \Z UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeíiáz-tér 1-sÖ szám Felelős szerkesztő : BÁNÓCZY BÉLA. Segédszerkesztő : DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Tarlózás. Boldog új esztendőt! A természet örök törvénye elkezdte immár újra szembekötősdi játékát. Nagy kérdőjelként mutogatva megszemélyesített mivoltát, mintha gúnyosan kérdezni akarná: „ember, ugy-e eszed végtelen“ ? Meg megismétlődő játéka mindig egy és ugyanaz, de a homo sapiens ezt nem veszi észre . . . örvend neki, mint a gyermek első vesszőparipájának és örömében nem látja, hogy szalad az idő, előtűnnek az ezüst szálak, közéig az enyészet. Az idő csak halad . . . Kezdi gőgicsélő kisded játékát a tavasz virágíakadásával, rügybontásával, hogy első örömünk megnyilvánulását jelképezve, átmenet nélkül mutassa meg az ember tetterejének bizalomgerjesztő színvonalát — az élet nyarát. Mintha éreznék a forró napsugár éltető melegét. Játszi boldogság enyeleg velünk, szivünk titkon epedve sóhajt ismeretlen nyugalom után, vágyakozunk egy elérhetetlenért. Küzd, siet, rohan az ember elérni vágyait . . . boldogságát. Már nyomában van! Kinyújtja kezét is . . . talán eléri, talán nem . . . észre sem veszi, hogy magasan süt a nap, perzsel sugara, árnyékot vet útjára és már nem a sugár. hanem az árnyék vezeti. Az. ember esek siet, a természet meg halad. Az embert sietségében az árnyéka vezeti . . . észre sem veszi az ezüst szálakat, csak a természetnek örvend, hogy az is fáradt, — ősz van. Nem látja, nem tudja, hogy ez csak játék, csalóka kép ! Keresi boldogságát, míg a nagy küzdelemben teljesen kifárad és kimondja, mert ki kell mondania a nagy igazságot, hogy a boldogságával is úgy van, mint az árnyékával: hol előtte, hol utánna ... de elérni soh'sem tudja! Nem tudja, mert kifáradt. A természet is figyelmezteti, hogy pihenni kell ... itt a tél! A nagy mindenség évről-évre megismétli e figyelmeztető játékát. Kacag, vigad, pihen, sir velünk, intő szavát is hallatja, hogy — ne siess! Ki hallgat reá? Könnyű neki az élet mozgó képeit folyton szemünk előtt lebegő enyészet vásznára vetíteni. Ő kornédiázik, de mi érezzük is a lét sajna többnyire — viszontagságait, s ha mégis egy-egy önfeledt pillanatban hallgatunk a szirén csábszavára: Hol virányokkal játszik az alkonyi szellő, Szép Cupido jer — Amor hív enyelegni . . . és elindulunk — — keserves a kiábrándulás! Azért ... ne siessünk, és ne csüggedjünk mi, porszemei a nagy mindenségnek . . . Ember sorsát úgy sem kerülheti el, de bölcsen élve megkönnyítheti. A bölcsességhez tartozik a kölcsönös megbecsülés, tisztelet és szeretet ! Ez vezéreljen bennünket az uj észtén- j dőben ! Amerika. A meggazdagodni vágyók Mek- 1 kája. A bűnösök menedéke. Valami csodálatos varázsereje van sok ember előtt. Akárhányan; nem is tudják, hogy miért, de valami erőt éreznek lelkűkben, a mely vonzza arra az ismeretlen táj felé. Egyiknek, másiknak sikerül is céljuk. Meggazdagodnak. Nagyrészük azonban nem éri el vágyának teljesedését és szárnya- szegetten, csüggedten -'jtTyí a^szeTcTlcsés pillanatot, a mely visszahozza a könnyelműen elhagyott hazába. Ez a néhány sor abból a szomorú alkalomból jön a toliunk hegyére, hogy Amerikában sok honfitársunk vesztette életét. Vármegyénk fiai is, számszerint 19-en, ott vesztek a bányában. Idegen hant borítja véreinket. Az amerikai lapok meginditóan Írják le a jeleneteket, a melyek lejátszódtak a holttestek kihozatalakor. A siránkozó asszonysereg nem akart távozni a bányától, a melyben a férj és apa lelte halálát. — Könnyelműen ne hagyjátok el hazátokat! Ezt kiáltja felétek az özvegyek és árvák tömege, honfitársaink! Vélemények. Mit gondolsz, nyájas olvasóm, egyezik-e teljesen két ember véleménye? felejtsd el azt a közmondást: „A hány fej, annyi vélemény.“ Ne engedd magadat befolyásoltam! a közmondással, gondolkozzál önállóan és azután mondd ki véleményedet! Ha azután arra jönnél, hogy igenis teljesen megegyezhet két ember véleménye, akkor olvasd el az újévi üdvözletekre vonatkozó véleményeket. Látni fogod, hogy nincs ott két vélemény, a mely teljesen fedné egymást. Jól jegyezd meg nyájas olvasóm, csak a „húsos fazekak“ körül egyezhetnek meg a vélemények. A Budapesti Hírlap a sajtóról. A Budapesti Hírlap egyik legutóbbi számában általános érdekű cikket irt a magyar sajtó hivatásáról és szerepéről politikai és társadalmi téren. A cikkely, mely egyúttal a Budapesti Hírlap programszerű megnyilatkozása, a következő: Magyarországon a közérzés ma az elégedetlenség, a nyugtalanság és csaknem a reménytelenség tünetei közt hánykolódik. A sajtó a maga rikító színeivel e közérzésnek szinte torzképét rajzolja meg. E napról-napra ismétlődő pillanatíölvételek egyre növelik a zavart az elmékben és szivekben és a nemzetet sötétlátóvá teszik. Terjedőben van a pesszimizmus, mindinkább nagyobb a fogékonyság a baljóslatok valószerűtlenségek, hihetetlenségek és képtelenségek iránt. A rossz könnyebben talál hitelre, mint a jó; a közfigyelem inkább áll a rombolás, a vakmerő handabandázás és a kölcsönös gyaláz- kodás szuggeszciója alatt, mint a komoly munka, a nemes törekvések és a szeplőtelen példák hatása alatt. A nemzet e szokatlan, rendellenes lelkiállapotának a sajtó nemcsak tükre, de részben okozója is. E súlyos vádban enyhítő körülmény a sajtó komoly részének lelkiismeretes erőfeszítése és közállapotainknak az a tagadhatatlan bonyolultsága, mely megnehezeti a tisztánlátást és próbára teszi a legelfogulatlanabb itélet- mondást is. Politikai égboltozatunk nehezen tisztul, még mindig sötét felhők kergetőznek, a viharágyuk egyre szólnak, nem csoda tehát, ha a nyugtalanság és a türelmetlenség is szemlátomást fokozódik. E nehéz időjárásban a hazafias sajtó föladata szembeszállni a mesterkélten szított reménytelenséggel, rémlátással és színlelt kétségbeeséssel. A gondviselés a mai Ä kis kivándorló. Freund : „Der Verlassene“ nyomán Munkát keresni ment atyám, Letérdelt hát e bükk tövén ; Fejemre tette két kezét, Fiátul így búcsút vevén : Ajkán buzgó fohász zengett, Öreg szemébe könny tolul. Elment szegény, örökre el . . . S hogy bánatom teljes legyen, Anyámra is halál borult. Isten veled, szülőfalum ! Zephyr fuvall kelet felől; Ez lesz kisérőm utamon. Képed tűnik szemem elől . . . De szól falumnak útja most „Ne hagyd el ősi fészkedet, Hived csak ez, a gaz világ Szives hajlékot ám nem ád S nem nyújt neked barátkezet. Te porszem vagy a földtekén, Sűrű erdőn piciny levél ; Világ viharja vész reád, Ember legyen, ki ott megél! Szemedbe néz ezernyi vész. Maradj tehát otthon, szegény, S ha majd erős karod leszen. Isten vezessen utadon. Célt érni most: hiú remény." „Mit is tegyek, mi lesz velem? Világba hív a küzdelem. Szülőfalumban nincs kenyér, Megszerzi hát a két kezem.“ Letérdel erre a fiú S imádkozván apja helyén, Sűrűn csorognak könnyei; Világít rá a napsugár, S apja kezét érzé fején. Valló Albert. A szigorló szobából. Irta Darvas Istváu. Személyek: Ármin a papucs. Fekete, magas szárú, „halina“ fajta, felhajló orral. Elől néhány gyanús pecsét rajta. Talpa már kopott. Az egésznek viselt színezete van. Béla, a kis asztali lámpás. Ellenzővel, negyedrangu tisztogatás nyomait sejteti. A kanóctartó elhajolva, a cilinder meghasadt. Hely: , * , egyetemi város egyik szűk, sötét utcájának még sötétebb udvari hátsó szobácskája. A szobában két egymáshoz tolt rozoga asztal, rajtuk szanaszét heverő, félig nyitott könyvek. A két asztalt összekapcsoló papendekli- hidon áll Béla. Mindenütt rendetlenség. A félrecsuszott falitükör felett egy felírás : Szives tartóztatást ne tessék komolyan venni! Egy széken ruhadarabok s összebogozott harisnyák. A fal mellett súlyzók és néhány boros üveg (persze csak a jó időkre emlékeztető üresen). A baloldali ágy mellett, odadobva hever Ármin. Az ágyból hangos, időnkint megszűnő horkolás ha latszik. A vízcsapon, melyet nyitva felejtettek, komoly méltósággal csepegj a viz. Idő: éjfél után 2 óra. Béla (suttogva) : Ármin, hallod Armin! Ébren vagy ? Ármin (álmosan fóllábra egyenesedik): óh hagyd el, dehogy is alszom! Kínoz az a sok bátorság, a mely ma mind belém szállott. Nem tudok még el se szenderedni. Béla: Mi az, sok benned a bátorság ? És te még panaszkodol ? Mit szóljak én, a kinek fáj minden végtagom. Annyit csavartak ma rajtam, hogy szörnyűség. Azután meg micsoda iszonyú ló az, a mit innom adnak. Hallatlan kínzás! Hisz ebben több a viz, mint a petroleum ! Ármin : Hja 1 elfeleded kedves testvérem a szenvedésben, hogy hónap vége felé járunk? Örülj, ha egyáltalában nem szárad ki a torkod. Én látod, megadással tűröm már két hete, hogy meg sem kefólget- nek, ki sem foltoznak, s a talpamon már olyan vékony vagyok, hogy a kenyérmorzsának se tudok ellentállani. Az is belém szűrődik. Béla: Ugyan, ugyan, és te még gúnyolódni is tudsz s kenyérmorzsákról mesélsz, a melyek a földre estek? Hát lehetséges volna ez, mikor a mi jó uraink még azt is figyelmesen összesepergetik körülöttem az asztalon s délben elteszik estére, este meg reggelre a teához, vagy hogy a kávéba szórják, A propos! te Ármin, miért nyög annyit álmában az urad? Hallod-e, most is ! Talán rosszakat álmodik ? Ármin (figyelve): Igen, én is azt hiszem. Szegény, szegény fiú ! Tudod, sokat tanul s a mit nappal elolvas, azt éjjel álmában is fújja. Azután meg a hogy a tegnap is összeszámoltam, kerek nyolcszázszor futott velem körül a szobán. Estére oly fáradt voltam, hogy örültem, a mikor az ágy lábához ide dobott. Mialatt levetkeződött, jobban megnéztem. Istenem I milyen sovány már. Bizony nem úgy nézett ki, a mig az aranyhaju Mariska kosztján élt, ott a Sallay-utcai vendéglősnél. Akkor én is el voltam hanyagolva 8 hónapokon át csak késő este vett elő. (Elmélázva). Egész nap bent állottam a szekrényben . . . Szép idők, elmúltak ! . . . Azóta elkerültem a Sallay-utcából, ide ebbe a rongyszedő sikátorba, a ide s tova tiz hete lesz, hogy kemény munkában vagyok. En ugyan nem tudom hallod-e, miért lett egyszerre olyan komoly az én szigorló uram ? Naphosszat ki sem mjzdul itthonról s mind csak engem élvez. Azután meg a könyv talán beleragadt a kezébe? Tudod-ó, hogy legújabban olyan szórakozott már, hogy a ceruzát a füle helyett az óa érzékeny száraimba dugja? Lapunk mai »ám» 8 oldal. hetilap
