Ung, 1907. július-december (45. évfolyam, 27-50. szám)
1907-12-01 / 48. szám
48. szám. XT OST' <33. oldal. szére szükséges, s hogy ez az erőt fentartja és szaporítja, s a fáradtságot megszünteti. A fáradság érzete az emberi test szervezetében azon biztositó szelep, amely lehetetlenné teszi, hogy magunkat testi munkával agyoncsigázzuk. Ha már most ezen biztositó szelepet szeszes ital élvezetével elzárjuk, azaz ha a fáradtságérzetet pálinkával eltompitjuk, úgy ez a szervezetnek nem hogy hasznára, hanem ellenkezőleg végtelen kárára és romlására van. Értessék meg a köznéppel különösen azt, hogy az iszákosság a családi szeretet ellensége, s hogy ez a kötelességek feledésére, a munka megvetésére, a lopáshoz, rabláshoz s egyéb sötét bűnökhöz vezet. A szeszes ital a kórházba vezető legbiztosabb ut s a legborzasztóbb és legkínosabb betegségek előkészítője. A tüdővósz, az epilepsia, az ideg- és elmebetegségek különféle nemei, a vérbaj az alkoholizmusban, a pálinkaivásban bírja legerősebb előmozdítóját. Ennek terjedését meggátolni, az iszákosságra hajlókat e rut és bűnös szenvedély karjaiból kiragadni, őket józan életmódra szoktatni s ezáltal őket az életnek és hasznos munkának visszaadni legyen legszentebb hazafiui kötelességük. Ez oknál fogva nemcsak a járások vezetőit s Ungvár város polgármesterét, hanem ezek utján az egész vármegye társadalmának intelligens tagjait arra kérem, hogy ezen — szeretett magyar hazánkat —! mindjobban fenyegető veszedelem elhárításán tel- ! jes erejökből közreműködni szívesek legyenek. A midőn pedig az összes közigazgatási tisztviselőket jelen körrendeletéin megszivlelésére felkérem, értesítem a járási főszolgabirákat s Ungvár város polgármesterét, hogy az „Alkohol! Ellenes Szövetséginél, általam a bejelentések be- j érkezése után megrendelendő hirdetmények ára az egyes községek — az előre nem látható kiadások rovatán — pénztárát fogja terhelni. Ungvár, 1907. november 20. Lőrinczy, alispán. A községi és körjegyzők fizetése ügyében nagy fontosságú rendeletet adott ki e napokbang róf And- rássy Gyula belügyminiszter. Elrendeli ugyanis, bogy a községek költségvetésébe a jegyzői fizetésekre fölvett összegek ezentúl az illetékes kir. adóhivatalba szállitandók be s a jegyzők innen veszik fel fizetéseiket. E rendelkezésnek igen nagy előnye van a jegyzőkre, mert illetményükhöz ezután rendes időben hozzájuthatnak; a községekre pedig szintén előnyös a rendelkezés azért, mivel a szóbanlévő járulékok befizetését akkor eszközölhetik az adóhivatalnál, midőn azt anyagi helyzetük, illetőleg az adózási viszonyok legjobban megengedik. Háztulajdonosok figyelmébe. A városi adóhivatal ismételten felhivatja mindazon házbirtokosokat, kik házbórvallomásukat a már közzétett határidőben be nem adták, hogy ezen vallomásukat m. hó 30-ától számitott 8 nap alatt annyival inkább adják be, mivel ellenkező esetben a törvényben megállapított, súlyos következmények terhe alatt hivatalból fognak azok megállapittatni. HÍREK. Tájékoztató. Dec. 3. A Közművelődési Egyesület Pálmai-művészestélye a színházban. Dec. 7. A Gyöngyösy irodalmi Társaság felolvasó ülése d. u. 5 órakor a vármegyeháza nagytermében. A Társaskör (Kaszinó) könyvtára nyitva van kedden és pénteken d. u. 5—6 óráig. A népkönyvtár nyitva van minden vasárnap d. e. 10—1/,12 óráig (Drugeth-téri állami iskola.) A visszavándorlók. Azt hittük eddig: a „Kárpátia“ Csak visz, de vissza sose hoz, És ime, a falánk szörny visszajár Az Adria mólóihoz. S gyomrában magyar ezerszámra van, A kiknek kicsi volt a hon, De nem leltek a boldogságra, lám, Túl, tenger-mosta partokon. Az elhagyott szülőföld bérceit A lelkűk visszasírta kint, S távozva az u/'-ból bucsutlanul, A régi-be jöttek megint. Isten hozott, ti visszavándorolt Magyarok, az Isten hozott! Leljétek meg a honi tájakon, Mit nem találtatok meg ott. Van itt is munka, — oh de mennyi van ! Csak legyenek munkáskezek. Csak fogjatok hozzá, és nem leszen Meddő majd az igyekezet. Ninos a világon olyan árva nép, Mint a magyar S kétszerte az, Mert a sajat édes fiaiban Sincsen megnyugtató vigasz. VÁROSI ÜGYEK. A hús árának leszállítása. Ungvár város tanácsa mint I. fokú iparhatóság az 1884. XVII. t. c. 54. §-a alapján közzéteszi, hogy 1907. december 1-től kezdve a marhahús eladási ára: kóserhus 1 K 40 f, trefni hús 1 K 20 f. Jelen hirdetménynek a huskimórő üzletekben való kifüggesztését az 1879. XL. t. c. 137. és 138. §§-aiban foglalt következményekre való figyelmeztetéssel az iparhatóság elrendeli. Kelt Ungvárt, november hó 29-én a városi tanács, mint I. fokú iparhatóságüléséből. Fincicky, polgármester, Fekésházy, v. főjegyző. A városi fogyasztási adóhivatal ügyvivői és ellenőri állására pályázat van kiírva. A pályázati kérvények e hó 10-éig adandók be a polgármesternél. Az ily hazát elhagyni szörnyű bűn, De ti immár megtértetek, S egy megtért bűnös mindig többet ér, Mint száz, a ki nem vétkezett. * A Közművelődési Egyesület Pálmai-estélye holnap este lesz, a mint már azt többször jeleztük. Pálmai Ilkáról reklámot Írni nem lehet, mert a mit róla Írnak, az nem reklám, hanem a való igazság. A ki őt hallotta, annak fogalma lehet arról, hogy egy vidám kis dal, a mely egy poéta életének valamely boldog, önfeledt pillanatában született, milyen örök- életű hatásokat rejt magában, ha egy színművész lelkén át, eleven valósággá támadt. Örökéletű tűz van az ilyen életre lelkesített dalokban és lángra lobbantja a mi örömünket is és mi is érezzük egész izzó tartalmát annak a pillanatnak, a mely boldog szenzáció volt egy költő életében. Délceg önbizalom, derült nyugodtság, friss, üdítő, jókedv árad el az emberek között, ha Pálmai énekel és groteszk, kacagó, bölcs gondolatok elevenednek meg nemes szimbólumokban, a mikor ő játszik. A szinészművészet és az énekművészet minden nagy értéke kell ahoz, hogy a vidám pillanatokban született, művészi alkotások ilyen gazdag és kifogyhatatlan bőségű forrásokban ömöljenek át a mi lelkűnkbe és a művészet egész teljessége kell ahhoz, hogy egy dalt örökké emlékezetes élmény gyanánt éljen át mindenki, a ki csak hallja. A rithmusok misztériumát kell a művésznek megérezni és Pálmai csodálatos intenzitással érzi is ezt. Valami derűs görögség van az ő művészetében, egy pár csöppje a Molpeia forrásának, a hol Pan sípjához való nádat talált, a faunok és a driadok naiv, egyszerű, romlatlan életöröméből van egy rész az ő művészetében és éppen ezért nagyon megérdemli azt a világhírt, azt a dicsőséget, azt a nagy, hódoló szeretetet, a melylyel az egész világ publikuma körülveszi. A legnagyobb jót hálálja meg ezzel a dicsőséggel az emberi társaság: a boldog önfeledt, kacagó jókedv áldását, a mit kevesen hintettek lelkünkre olyan gazdag özönben, mint Pálmai Ilka. A többi művészek is kiválók. Batizíalvy Elza, Tollagi Adolf és Horváth Károly, mind nagy művészek. A holnapi nagy művészi sikerű estéről még csak annyit Írunk a közönség tájékoztatása végett, hogy a színházba az Ung felőli oldalon nem lehet bemenni, az ajtókat ott zárva tartják, hogy a légvonatot elkerüljék. A közönség közül sokan készülnek arra is, hogy az estély után a Korona-vendéglőben töltsenek néhány kellemes órát. * A miniszter elismerése. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Rózsai Rezső nyug. erdőtanácsosnak, ki az áll. alreáliskolának értékes bogár- és rovar- gyűjteményt ajándékozott, elismerését nyilvánította. * Kinevezés. A pénzügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök kinevezte Morgen Sándor pénzügyi számgyakornokot ideiglenes minőségű pénzügyi számtisztté, az ungvári pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevőséghez, a kaposi járásba a járási számvevői teendők ellátására adott megbízatással. — A vallás- és közoktatásügyi miniszter Paulovits Margit okleveles óvónőt a sóslaki áll. óvodához óvónővé kinevezte. * A Kath. Kör Szent Erzsébet-ünnepe. November 24-ikén vallásos és hazafias érzületének adott kifejezést a Kath. Kör, midőn II. Endre magyar király leányának, Szent Erzsébetnek ünnepelte hét- százados születését. Az „Árpádházi szent Erzsébet, Thüringia és Hassia fejedelemnője“ cimü darabbal, melyet a Mária-házi irgalmas nővóíek fáradhatatlan vezetése mellett az intézet volt s jelenlegi növendékei szép sikerrel adtak elő, újította fel a múltak emlékét. A hat szép képben lelki szemei előtt elvonult a magyar királyleány. 1207—1231-ig csak arasznyi az idő s mennyi jóság, mennyi szépség van benne I Erzsébet, a meráni Gertrud leánya, rövid ideig élvezi a szülői-ház melegét, négy éves korában mint a thü- ringiai fejedelem Lajos nevű fiának jegyese a vartburgi várba kerül. Itt nevelkedik, itt boldog a férje oldalán, itt szenved kimondhatatlanul, de minden körülmények között nagy. Nagy a betegek között, kiknek kötözgeti sebeit; nagy a szegények között, kiknek enyhíti nyomorát ; nagy a szomorúak között, kiknek törülgeti könnyeit; nagy a megpróbáltatások idején, türelemmel viseli nyomorult helyzetét s férje korai halálát. Élete az erénynek folytonos hadakozása az ármánynyal. Legyőzi az ármányt, diadalmaskodik rajta, de nem vasmarokkal tud megbocsátani ellenségeinek. Legyőzi a világot is ; visszanyert trónját, melyről erőszakos kezek taszították le, nem fogadja el, a kolostor magáhogy őt nem is bántotta a dolog annyira, inkább csak az örményt, a ki még melegiben, t. i. a tropheák megtalálásakor alaposan kikapott a generalissimustól. Az örmény erdészem azonban még most is csak úgy pattogott s duzzadt a méregtől. Jó későre láttam csak be, hogy egy 20 rubelnyi duszőr, melyet a jegy megváltása címén nyomtam a markába, végre kibékítette örményünket. Hiába, ott is csak a pénz beszél. Ezen kényes tárgyalás közben megérkezett Schönberg is, ki nagyot nézett a hangos és izgatott tárgyalások hallatára. Később meghívtuk a komissziót vacsorára, kint egy terebélyes fenyő alá, hol elfogyasztva a morzsát, nem sokára a legszivélyesebben elbúcsúzva a komissziótól, nyugalomra tértünk. Korán reggel útnak indultunk ismét lefelé, s a harmadik napon elérve Nevinnomiszkáját, Rosztovig meg sem álltunk. Itt jól esett egy kis fürdő, s a jobb étkezés. Estére tovább indultunk. A határon az orosz hatóság nem akart kiereszteni, mivel elfelejtettük utolsó tartózkodási helyünkön a passusokat láttamoztatni s itt is csak a nagyherceg ajánlata segített ki a bajból — bár nagyon nehezen. Az osztrák fináncok is kellemeteskedtek azzal, hogy ide való fegyvereinket meg akarták vámolni, de ezeket is nemsokára elhallgattatta a tifliszi konzulunk, Ugrón Istváunak a lesse- passója. Ezek után Lembergbe megérkezve, utaink elváltak s a jó barátságon kívül maradt mindkettőnknek egy feledhetetlen kedves utazási emléke. Talán érdekelni fogja vadásztársaimat, hogy ezen második Kaukázusi utazásom mindössze 2700 koronámba került, mig első utamon 4800 koronát adtam ki, ennyivel kellett megfizetnem járatlanságomat. Bizony most alig is akadna oly merész vállalkozó, ki ezidő szerint a Kaukázust vadászati célokból fölkeresné. Adja Isten, hogy az ott dúló forradalmi állapotot a békés rend váltsa fel a kultúra s a derék lakosok érdekében. még vagy 5 órai járás, úgy hogyha például másnap akartunk cserkészni, még aznap alapos reggeli után kellett elindulni; fönt valami éjjeli szállás fölkeresése is néha sok időt vett igénybe. Tehát egy napi cserkészet két napba került. Mily gazdagok vadakban ezen rengetegek 1 Kőszáli zergét, közönséges zergét, medvét, farkast, mindennap láttam eleget, ezen kívül párduc, szarvas, vaddisznó, őz, s egyébb apró vad mindenütt fordult elő. Feltűnő sok a keselyű, s kivált a gyönyörű szakálas keselyű gyakori, mely egykor bőven volt az Alpesekben, a Kárpátokban is, jelenleg azonban nálunk csak a Retyezátban, meg a Fogarasi- havasokban található elvétve egy-egv példány. Schönberg e tanyáról is lőtt két kőszáli bakot, én nekem pedig még sokkal nagyobb szerencsém volt, mert egy napi cserkészeten, illetve fölmenetel alatt lőttem egy kapitális medvét, s következő nap délután 1 órakor sikerült három lövéssel három kapitális kőszálit le- teriteuem. Ezen kívül még hibáztam is ogy medvét s egy bakot Meseszerű vezetőnek bizonyult ismét Jani ; az említett három darab bakot reggeli öt óra tájban néztük ki, vagy 2 kilométernyi távolságban. Délután 1 óráig tartott a cserkészet, a midőn Jani barátom másfél méter távolságból ujjal mutatta meg nekem az egyik fekvő bakot, mig a másik kettő szikla által födve volt; ily körülmények között nem volt oly Dehéz ezt a három példányt, melyek legszebbje mostani ebédlőmet díszíti, elejtenem. Az eredménynyel nagyon is meg voltam elégedve, nem reflektáltam többé Jani kalauzolására s egészen átadtam Schönbergnek, ki szintén lőtt még két közepes bakot. Azért itt sem kerülhettem ki egy roppant kellemetlen, majdnem végzetes helyzetet. Elég könnyelmű voltam egyszer egyedül kimenni ezen rengetegekbe, s ekkor cserkészet közben egy oly kritikus helyzetbe kerültem, hogy már-már elvesztettem lélekjelenlétemet, azonban mégis sikerült nagy lelkierővel s egy merész ugrással a biztos lezuhanástól megmenekülnöm. Soha senki még a nyomomat sem találta volna meg. Visszafordulni már lehetetlenség volt, mert egy pár centiméteres párkányon jutottam be az u n. kéménybe, a honnét le kellett ugranom vagy másfél ölnyi mélyre a vízesés által kimosott kis medencébe. Ez szerencsésen sikerült, s okulva ezen nehéz eseten, elhatároztam, hogy egyedül ily zord rengetegbe soha se megyek többé. Éjjel 10-kor szerencsésen otthon voltam. Pár nap múlva felszedtük sátrainkat. Lefelé menet ismét egy kellemetlen incidens ért bennünket. Ezen diszt- rigtus, melyből szép tropheáinkat előre leküldtük Csisztenkibe, már nem tartozott Szvetícs pagonyához, hanem ogy Bataul Pasinszki nevű más örmény erdészhez, kit nem is ösmertiink. Mit tudtam én, hogy ez már más kerület. Leérek Csisztenkibe, elém jön Szvetics barátom s figyelmeztet, hogy baj van, mert itt van egy nagyon távolból érkezett komisszió valami generalissimus főemberrel, s az örmény szomszéd nem tudván felvilágosítani a generalissimust a tropheák eredetéről, ezt csak az erdővéd utján tudta meg, hogy valami idegenek vannak fönt nagyhercegi ajánlattal, melyet őneki respektálni kellett. Figyelmeztetett Szvetics, hogy az örmény kolléga rettenetesen dühös, mert a generálistól nagyon kikapott. Elkerülni a komissziót nem lehetett, tehát azonnal odamentem s bemutatkoztam. Leültettek a generalissimus mellé, a ki nagyon szívélyes volt s megkínáltak csájával, sislikkel stb. Balról ült a rettenetes szúrós szemű örmény, szemeiből, melyek csak úgy szórták a villámokat, látni lehetett, hogy nagyon haragos ; értett egy pár szót németül is. — Aber vas ist, icht nicht vissen, sie jagen, herr general ser bős — igy kezdé. Megnyugtattam, hogy nem tudtam, hogy más kerület, s majd bocsánatot fogok kérni a generalissimustól. De bizony hiába való volt minden beszédem, ő mindig csak ezt hajtotta: „herr general ser bős“ s addig addig, mig végre követelte, hogy azonnal kérjek bocsánatot a „herr generálitól, mert „ser bős". A generalis ur értett kissé franciául, s igy mihamar sikerült is ezen művelt kedves úri embert kiengesztelnem, s tőle megtudnom,
