Ung, 1907. július-december (45. évfolyam, 27-50. szám)
1907-11-10 / 45. szám
45. szám. TT 3>T Gh 3. oldal. tolni a vételi szerződést, mely szerint a lapot ők vet-1 ték meg s azonkívül hivatkozom az „Ungvári Közlöny“- j nek 1906. évi január 4-ik számára, melynek az „ Uj-' évben“ cimű cikke így kezdődik: „Mai nappal átvettük az „Ungvári Közlöny“ szerkesztését és kiadását, mely eddig csak névleg terhelte vadainkat“. E cikk alá dr. Reisman Henrik neve van írva. Hogy ők bérbe adták a lapot, az a nyilvánosság elé nem tartozik, az lehet belső üzleti kezelés, ügyes fogás, vagy akármi, de semmi esetre sem olyan, melyről az üzleten kívül állóknak tudni kötelességük. Az elnök megnézi a becsatolt lappéldányokat, keresi rajta kiad )t, de nem találja. Elnök: „Ungvári Közlöny“. Felelős szerkesztő : dr. Reisman Henrik. Kiadóhivatal: Dayka Gábor-utca Ez utcában van a nyomda ? Vádlott: Igen : Elnök: Schillingerék^tulajdonát képezi? Vádlott: Igen. Elnök: Eddigi bizonyítékaira megnevezett urak kihallgatásához ragaszkodik ? Vádlott: Ha elismerik, hogy az okirat léte, tartalma igaz, és elismerik, hogy a 250 koronát átvették Bernáth Zsigmondtól, akkor nincs reá szükségem. Ez esetben más irányban kérem a további bizonyítást. Miután az is elbírálás tárgyát képezi, hogy a „Közlöny“ a sajtóirodával, a Fejérváry kormánynyal összeköttetésben volt, kérem az ungvári kir. pénzügy igazgatóságnak 15424/906 számú iratait beszerezni. Ezek az iratok bizonyítani fogják azt, hogy az „Ungvári Közlöny“ a szokásos pénzügyigazgatósági hirdetések közzétételi lapjául a minisztérium által hivatalosan kijelöltetett s hogy a közzétételekért felsőbb utasításra sokkal nagyobb összegekben részesült, mint a minőket az ungvári lapok hirdetésekért kaptak. A dolog igy áll. A Közlönyben leközölték egy hirdetését a pénzügyigazgatóságnak és a mikor megjelent, a pénz- ügyigazgatóság nem akarta kifizetni a számlázott horribilis összeget. A számla ugyanis cirka 80—100 koronát tüntetett fel oly hirdetés ára gyanánt, melyért eddig 8—10 koronát szoktak fizetni. A pénzügyigazgatóság állást foglalt e követeléssel szemben, felirt a minisztériumhoz, nagy iratváltás volt, de jött végül a minisztertől egy leirat, hogy azonnal fizessék ki a kívánt összeget a Közlönynek, a „Magyar kiviteli és csomagszállító vállalaP-nál levő számlájára. A csomagszállító vállalat ugyanis azon újságok hirdetési ügyeinek ellátását foglalja magában, melyeket a sajtóiroda kijelölt, és mindez arra kell, hogy az újságot lekötve tudják tartani a kormánynak. Kérem tohát ez iratok beszerzését. Elnök: Helyes. Tovább 1 Vádlott: Arra nézve, hogy laptulajdonosok hárman voltak és Lévai Mórtól hárman vették meg úgy, hogy én joggal hihettem, hogy Reisman Henrik hozzátartozott a társasághoz s igy annak működésével ő is szolidáris, arra nézve kérem Lukács Géza és Gyulai Endre ungvári lakosok kihallgatását, a kik azt is igazolni fogják, hogy a lap vételára 6200 K volt, Ugyancsak annak igazolására, hogy a főispánnal az újság állandó összeköttetésben volt és velő rendelkezett, szóval, hogy az „Ungvári Közlöny“ a főispán újságja volt, kérem a már hivatkozott Bernáth Zs. és Takács Gyula akkori főispáni titkár, jelenleg berlini lakos kereskedelmi szaktudósitó kihallgatását. Valamint dr. Nagy Béla jelenlegi főispáni titkár kihallgatását, a ki bizonyítani fogja, hogy midőn egy alkalommal Takács titkárnak a Közlönynek a vármegye ellenállása ellen irányuló durva támadásaiért szemrehányást tett, dr. Takács akként nyilatkozott: Majd felhivatom őket s intézkedem. Végül minthogy azt hiszem, hogy e tárgyaláson ellenfeleim Rónay Antal ungvári lakos miniszteri tanácsos nevére is hivatkozni fognak, bátor vagyok őt is megnevezni, mint a ki az állami támoga'ásért és szabad- jpgyek elnyeréséért indított hajszáról felvilágosítást nyújthat. Végül a szabadjegyek dolgáról bátorkodom nyilatkozni. A szabadjegyekért a kormány a kisebb vidéki újságoktól a múltban mindenkor támogatást várt. Példa erre az, hogy midőn az „Ungvári Közlöny“ az időben, midőn még Lévai Mór szerkesztette és én munkatársa voltam, a főispán és a vármegye ellen síkra szállott, az államvasutak hirdetésének közlése fejében kapott egyetlen szabadjegyét főispáni előterjesztésre bevonták. Mennyivel inkább kívánt tehát ellen szolgáltatást a Fehérváry kormány. És csodálatos, a darabont kormány az elvett jegyet nemcsak visszaadatta, de még mellette többet is engedélyezett. S a mit az ellenzéki „Ungvári Közlöny“ nem tudott visszaszerezni egy tisztességes kormánytól az én időmben, visszaszerezte egy hazaáruló kormánytól a Reisman idejében. Éhez azt hiszem nem kell bővebb kommentár. A felhozott példa azt is illusztrálja, hogy az ellenértéket a kormány nem kiadótól, hanem a szerkesztőtől, a lap irányától követeli. De fontosnak tartom a szabadjegyek kérdését azért, mert határozottan bizonyítani tudom, h így dr. Reisman szerkesztőnek első osztályú szabadjegye volt s minthogy ezt a Fehérváry kormány ellenszolgáltatás fejeben nyújtotta s határom zottan anyagi előnyt képez, a törvénytelen kormány által nyújtott anyagi támogatásban dr. Reisman Henrik közvetlenül részesült. Elnök: Ezek azok a dolgok, melyeknek bizonyítását kéri ? Vádlott: Tekintettel arra, hogy a főmagánvádló képviselője bizonyára a bérbeadás kifogásával fog élni, kérem meg Petky Ferenc gépmester ungvári lakos kihallgatását arra nézve, hogy dr. Reisman Henrik a Schiliinger testvéreknek a lap ny mutatásáért számonként fizetett; hogy dr. Reisman Henrik vette lel az előfizetési pénzeket, kérem a kassai postaigazgatóság utján a beküldött előfizetési pénzek utalványjegyzékének beszerzését, a melyből kitűnik, hogy az előfizetési pénzeket Reisman szedte fel, s igy a bérbeadás meséje helyt nem foglalhat. Elnök: Főmagánvádló ur képviselőjét illeti a szó. Tessék! Dr. Reisman Simon, ffmagánvádló képviselője. Nagyságos Elnök Ur 1 Tek. Kir. Törvényszék ! Megengedem, hogy a vádlott mindent bizonyitbasson, a mi csak beletartozik a vád keretébe. A főmagánvádló képviseletében a vádlott által kért bizonyítást a Btk. 263. §. 5. pontja alapján megengedem. De nemcsak megengedem ». bizonyítást, hanem megkönnyíteni azt a vádlottnak. Beismerem, hogy a lap tulajdonjogát Reisman, Mocsári, Schiliinger Testvérek V *—l/t és V2 arányban vették meg 1905 dec. elején Lévai Mórtól 6200 K-ért. Ebből a vádlott azt akarja bizonyítani, hogy ilyen magas összeget nem szoktak adni. Előadom, hogy Beregszászon van egy kis lap, ezt eladták 3000 ft-ért, kérem erre vonatkozólag Sal- lay Gyulát beidézni; előadom azt, hogy az 1905. dec. 11-éről szóló szerződés szerint, a mely 1906. jau. 7-én Írásban is foglaltatott, a tulajdonosok az őket illető 1/i—1/i részbeni tulajdoni jogukat bérbeadták Schiliinger Testvéreknek olyképpen, hogy a szerkesztés kizáróan Mocsári és Reisman kötelessége és joga. Ezért a szerkesztői munkálatért 100—100 K fizettetett. Valamint a bérbeadásért fizettek 150—150 K bért, kikötve, hogy az esetleges segédszerkesztő diját is Schiliinger fizeti. Ezen bérleti viszony szerint a lapnak jövedelmei, minthogy Reisman Henrik Schillingerékkel váltózsirói viszonyban állott, azért a kiadó tulajdonosokat megillető' mindennemű pénzek a Reisman kezén mentek keresztül. Schiliinger befogja ismerni azt, hogyj előfizetési dijakat Reisman szedte lel és azért a | kassai postaigazgatóság megkeresése fölösleges. Igazolják ezt Reisman Henrik, Mocsári és Schiliinger testvérek is. Kívánja a vádlott a miniszterelnökség bizonyos leiratát megszerezni. Előterjesztem, hogy ezen állítólagos leirat a miniszterelnökségnél létezik, ha létezik. Az átirat nem lesz felhasználható, mert a tartalma nem vitás, ha van ilyen leirat. De ezt nem látták sem a szerkesztők, sem a kiadók. Nem lehet megszerezni, mert rá van Írva, hogy bizalmas, saját kezébe. Tehát a mikor a vármegyei körök széltóben-hosszában mutogatták, akkor a büntetőtörvény paragrafusába ütköző bűncselekményt követtek el, miért nem régen ítéltek egy országgyűlési képviselőt. Azt kiadni a miniszterelnökség nem fogja. Magam is akartam látni, hogy van-e ilyen leirat s magam jártam el a miniszterelnökség sajtóirodájában, érdeklődésemre azt a felvilágosítást nyertem, hogy sem szóban, sem Írásban azért sem fognak felvilágosítást adni, mert ez a szokásos gyakorlat szerint a politikai tapintatosság elveibe ütközik. Ezért az okirat valódiságának bizonyító sara felesleges a tanúkihallgatás. De ha van leirat, akkor annak a tartalmát beismerem. A mi a szabadjegyeket illeti beismerem, hogy az „ Ungvári Közlöny “ szerkesztőjének és kiadójának volt a Fehérváry- kormány alatt szabad vasúti jegye. A vasúti szabadjegy minden politikai lapnak minden kormánytól kijár és tudott magának ilyet szerezni az „Ung“ cimü lap is.* Petky Ferenc kihallgatása felesleges. Dr. Nagy Béla ki lett hallgatva, de nem azt igazolta, a mit vádlott mond. — Egy általános megjegyzést kell tennem. A vádlott bizonyos összeköttetésre valló körülményeket s más ilyen légből kapott dolgokat tanukkal akar igazolni. Meggyőződésem szerint, ha az „Ungvári Közlöny“ a Fehórváry-kormány és a főispán szolgálatában állott, egy sokkal eredményesebb bizonyítékunk van és ez a „Közlönyének összes lappéldánya E lappéldányokat kell tehát megvizsgálni, hogy volt-e azok állal a Fehérváry-kormány támogatva és ha e lappéldányokból ez állítás beigazolódnék, akkor mehetünk a másik térre, hogy kapott ennek fejében ellenértékét. Mert lehetséges, hogy más lap is kapott támogatást, de nem következik, hogy támogatta volna is a kormányt. Olyan irányban is rendeltessék el tehát a bizonyítás, hogy felolvastassanak mindazon cikkek, a melyek politikai természetűek és a melyekből megállapítható, hogy támogatta-e a lap a Fehérváry-kor- mányt. A vádlott nincs tisztában azzal, hogy mit kell neki bizonyítani. A vádhatározat becsületsértés vétségére irányul. Ezt a becsületsértést pedig a vádlott által használt azon kifejezések állapítják mog, hogy a lapnak „minden szava nyomtatott hazugság“ volt, hogy „soraiban a hazugság jegyében igazságot hirdetett.“ Ezek bizonvitand ík. A vádlott bizonyítani óhajtja, hogy a lap a Fehérváry-korinánvnyal összeköttetésben volt. Az összeköttetés szó nagyon laza fogalma1 nyújt, van egyéni, társadalmi, Írói, financiális, politikai összeköttetés. Felvilágositást kérek azért, hogy milyen összeköttetésre gondol a vádlott ? Elnök: Megmondotta a vádlott, hogy politikai összeköttetést akar bizonyítani. Dr. Reisman Simon: Más előterjesztésem nincs, ily irányban a bizonyítás megengedését kérem. Elnök: (a vádlotthoz.) Csak röviden, hogy a beismerések után milyen irányban óhajt bizonyítani? Vádlott: Azzal kezdem, a mivel végeztem. Kórom előterjesztett bizonyítékaim beszerzését. Hogy a kormány támogatása, a főispánnal való összeköttetés, nem tanukkal, hanem a „Közlöny“ tartalmával is bizonyítandó, az természetes. Ezért csatoltam be a főtárgyalás előtti beadványom kapcsán az „Ungvári Közlöny“ ez időbeni összes számait. Részemről tehát készségesen megyek bele abba, hogy a Közlöny felölvastassék, mert e felolvasás meg fogja győzni a tek. kir. Törvényszék tagjait a lap követett irányára vonatkozó állításaim * Az „Ung*-nak a darabont kormány alatt nem volt szabad- jegye. Szerk. igazságáról s a kir. Törvényszék tapasztalni fogja, hogy a lap kétszínű eljárását számról-számra látva, mily jogos felháborodás vezetett az inkriminált cikk megírására. Főmagánvádló képviselőjének indítványa szerint azonban szükségessé válna a két szembeálló politikát követő lap egybevetése. Elnök: Ezt nem tehetjük. A bíróság annak a megállapításába nem mehet bele, hogy az „Ung“, vagy pedig az „Ungvári Közlöny“ mondott-e valót. Tessék a ténybeli állításokra vonatkozólag megjelölni, hogy miért hazugságok? Vádlott: Meg fogom jelölni azokat a lappéldányok felolvasása során. Példaként felemlítem, hogy az „Ungvári Közlöny“ 1906. jan. 25-iki számában megjelent egy tendenciózus közlemény, mely szerint a varmegye ellenállása gyengül s a jóléti bizottság kezdi elhagyni állásfoglalását. E közleményre éppen a jóléti bizottság elnöke, Csuha István süti reá egy nyilatkozatával a hazugság bélyegét. A többi is ilyen. Ezek után a bíróság tanácskozás végeit visszavonul s tanácskozása után kihirdeti a következő végzést: Elnök : A kir. törvényszék a valódiság bizonyítását a Btk. 263. §. 4. és 5. pontja alapján elrendeli. Annak a körülménynek bizonyítására, hogy a kormány által engedélyezett szubvenció és pausaléban a Közlöny szerkesztősége is részesült: elrendeli a főmagánvádló és a vádlott által hivatkozott Berzeviczy István, Sirokai Albert, dr. Reisman Arnold, dr. Mocsári Miklós, Schiliinger Ármin, Schiliinger Gyula, illetőleg Bernáth Zsigmond, Rónay Antal, dr. Nagy Béla és Petky Ferenc tanuk kihallgatását. Arra nézve, hogy az „Ungvári Közlöny“ a Fehérváry-kormány t támogatta, elrendeli a „Közlöny“ becsatolt példányainak és politikai cikkeinek felolvasását. A mai napra beidézett tanuk közül Sirokai, Berzeviczy a vádlott részéről megnevezve nem lettek. Berzeviczy István tanú. Az általános kérdésekre előadja, hogy 50 éves, r. kath. vallásn, nős, ungvári lakos, rendőrkapitány, érdektelen. Elnök: Méltózlassék arra vonatkozólag nyilatkozni, van-e tudomása arról, hogy a Fehérváry kormány idejében a „Közlöny“-nek engedélyezett szubvencióban és pausaléban a lapnak akkori szerkesztője, dr. Reisman Henrik is részesült ? Berzeviczy: Az egész dologról semmi tudomásom nincs, csak később közszájon forgó hírekből tudom, de semmi közvetlen tudomásom nincs. Dr. Reisman Simon : Igaz-e, hogy az összeköttetésre vonatkozólag tanú ur egy beszélgetést folytatott Reismannal és felkérte tanú ur Reisman Henriket, hogy legjobb lesz, ha ott hagyja a lap szerkesztését^ Berzeviczy : Biztoran nem emlékszem mindenre. Reisman Henrikkel az utcán találkoztam két Ízben. Egy alkalommal, a mikor hallottam azt beszélni, hogy dr. Reisman Henrik a „Közlöny" cimű lapot a darabont kormány rendelkezésére bocsájtotta s hogy ő nem függetlenségi ember többé, megszólitottam, igaz-e e híresztelés? Erre ő becsületszavát adta nekem, hogy az egész dolog pletyka. Egy más alkalommal szintén találkoztam vele az utcán. Akkor, ha jól emlékszem, megszólitottam azért, mert a legutóbb megjelent lapban az volt fejtegetve, hogy „a ki elvét megváltóztatja, nem mindig következetlen és vannak helyzetek, a mikor meg lehet azt tenni.“ Erre kijelentette, hogy a cikket nem ő irta, hanem Mocsári. O függetlenségi volt és az marad. Többet erről a dologról nem beszéltünk. Elnök: A Tamásy dologról mit tud? Berzeviczy: Egyszer találkoztam Tamásyval. Boszus volt, hogy szubvenciót eszközölt ki és dr. Reis- man, a szerkesztő nem akarja cikkét közzétenni. Elnök: Tamásy talán a Fejórváry-kormány közbenjárója volt ? Berzeviczy: Ő szociálista vezér volt és mint ilyen a Kristóffy-kormánynyal érintkezett. Nekem is panaszkodott, hogy Reisman netn akarja a cikkeket kiadni. Engem a dolog nem érdekelt. Elnök: Igaz az, hogy ajáulta Reismannak, hogy hagyja el a lapot ? Berzeviczy : Igenis. A mikor megszólitottam, kijelentettem, hogy ha függetlenségi, ezen megtámadások miatt hagyja el a lapot. Egyébként Reismant miudig függetlenségi embernek ismertem. Meszléuyi bíró: ügy értettem, hogy tanú úr azt mondotta, hogy „eleinte“ .... volt függetlenségi ember ? Berzeviczy: Nem mondottam. Reisman S.: B< csatolom azt a számot, melyben a hivatkozott cikk van. A Rohonczy Gedeon cikke: „Következetesség a politikában“, ez adta az impulzust a Közlönynek is a cikk megírására. Vádlott: Szíveskedjék tanú úr megmondani, mi a benyomása : a „Közlöny* úgy viselte-e magat, mint függetlenségi újsághoz illik? Berzeviczy: Miután a „Közlönyéről azok a hírek keringlek, hogy a Knstóffy-kormányhoz húz, a lapot figyelemmel kísértem és bár mindig a függetlenségi elvekhez való ragaszkodást hirdették a vezércikkben, ráakadta 1» egy pár cikkre, melyről nem fért a fejembe, hogy lehet ilyet írni ilyen veszélyes időben Reismantól azt a felvilágosítást kaptam, hogy nem ő, hanem Mocsári irta e cikket, ő függetlenségi marad és volt. Vádlott: És csak egy esetben tapasztalta, hogy a „Közlöny“ ilyen volt? Berzeviczy: Még egy vezércikkben is találtam olyat, a mi szeget ütött a fejembe, hanem el voltam foglalva és igy nem gondoltam a dologgal.
