Ung, 1907. július-december (45. évfolyam, 27-50. szám)
1907-07-07 / 27. szám
45. évfolyam. — 27. szám Megjelenik minden vasárnap. Ungvár, 1907. julius 7. Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra: Egész évre . . 8 K ! Negyedévre . 2 K Félévre ..........i K | Egyes szám . 20 f 1 Amerikába : Egész évre ... 10 K 60 „Ung vármegye Hivatalos Lapjá“-ral együtt: egész évre. 12 K — Félévre .... 6 K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. HETILAP. Hirdetések ágy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyilttér soronkint 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal telefonszáma 11. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér l-sö szám. Felelős szerkesztő: BÁNOCZY BÉLA. Jegyzetek a kivándorláshoz. Azon az ankéten, amelyet a minap tartottak a fővárosban a kivándorlás egyre fenyegetőbb veszedelmének elhárítására, sok üdvös eszme merült fel Szerintünk ezen a bajon nem segíthet sem szigorú törvény és rendelet, sem ezek kérlelhetetlen végrehajtása, szintúgy semmiféle egyébb mesterkélt eszköz, hanem csupán a kivándorlás okának természetszerű eltüntetése és pedig állandó munkaalkalom nyújtása és a munkások helyzetének javítása áltál. Végre is az, aki itthon elég jól megélhet, még a valamivel jobb megélhetés kedvéért nem hagyja itt hazáját, családját, esetleg kis vagyonkáját, hogy egy reá nézve másvilágba telepedjen at kenyérkeresés végett. Ha éven- kint százezrek mégis rászánjak magukat erre az áldozatra, akkor ennek mégsem lehet egyébb oka, minthogy itthon nem tudnak megélni. Amint pedig ennek tudatára ébredünk, akkor lehetetlen mást tennünk, mint megfelelő módon elejét venni ennek az exodusnak, a melyen igen könnyen elvérezhetünk. Ha hazánkfiai itthon is találnak elég jól fizetett állandó munkát, bizonyára a legkevesebb fogja magát elhatározni hazájának és családjának elhagyásara, vagyonának elkótyavetélésére. Az elméleti, a doctrinair értékű tanulmányozásnak ezen téren már nincs helye. Itt csakis egy igen gyors és nagy tettekkel lehet gyökeresen segíteni, olyan tettekkel, amelyeknek végfehajtásánál a szívnek is jut döntö szerepe. Persze még a munkával való ellátás, a munkabérek fokozása sem elégséges a kivándorlás megszüntetésére, mert ez mégsem biztosítja a munkásnak a megélhetést. Kormánynak és törvényhatóságoknak módot kell talál- niok az élelmezés és a fűtőanyag kétségbeejtő drágaságának megszüntetésére, úgyszintén a munkások lakásviszonyainak gyökeres javítására, mert enélkül a magasabb munkabér ellenére is képtelen a munkás megélni, mert hiszen az élelmiszerek, fűtőanyag és a mun- kaslakások ara, ez utóbbiak rettenetes inferi- oritása mellett is, aránytalanul magasabora szökött az utolsó években, mint amennyit a legmagasabb bérjavitás kitehet. És bármily bizalommal vagyunk is kormányunk minden egyes tagja iránt, bármenynyire bízunk abban, hogy minden tekintetben és minden téren csakis hazank összes lakóinak boldogulását óhajtják működésűkkel biztosítani, fajdalommal láttuk, hogy a lefolyt 1906. év és az 1907. év első felenek példátlan drágaságával szemben a kormány semmiféle segítő intézkedést nem tudott tenni. Ily körülmények között nem csodálkozhatunk a sztrájkoknak napról-napra szaporodó szamán és fokozódó kitartásán sem. Igaz, hogy mint tárgyilagos megitélői a helyzetnek, nem helyeselhetjük a munkások minden követelését, a melyek igen gyakran teljesen figyelmen kívül hagyják a munkaadónak épenség- gel nem mindig rózsás helyzetét, és azt, hogy a mit a gazdag iparos-allamok munkaadói megtehetnek, arra a mi szegény kezdő iparunk a leghumánusabb jóakarat mellett sem képes. Az is bizonyos, hogy a munkásokat nem egyszer vezetik félre lelkiismeretlen izgatok, a kik a zavarosban való halászásból élnek. De éppen tárgyilagos bírálattal el kell ismernünk, hogy a legtöbb sztrájk legfőbb oka az, a mit fent említettünk, hogy t. i. a munkás a mai drágaság mellett a nagyobb bérből sem tud megélni, a munkaadó pedig, kit ez a drágaság éppen úgy sújt, a mai viszonyok közt, sokszor csak a saját tönkremenése árán lenne képes a magasabb béreket megadni. Mindezekből pedig az következik, hogy csakis az egyes nemzetek közgazdasági viszonyaira való különös tekintetek méltánylásával képzelhető a szabályozás kérdésének igazságos megoldása. Egy nagyszabású élelmezési és lakáspolitika van elsősorban hivatva a sztrájk-kérdés megoldását előkészíteni, illetve megkönnyíteni. Ennek a politikának problémái pedig olyany- nyira fontosak, olyannyira ad hominem szólók, hogy az elől elzárkózni már nem lehet. Nagyon természetes, hogy ezeknek a problémáknak a megoldása még nem oldja meg a munkaskérdés óriási complexumát, sem a kivándorlás minden okát, de azt hisszük, hogy az állandó foglalkoztatás, a melynek céljából folytonosan kell gondoskodni közmunkák létesítéséről, a mi éppenséggel nem lehetetlen: az anyagi viszonyok gyökeres javítása a munkaközvetítésnek a mainál jobb szervezése, a folytonos parcellázás —• mindezek rövid időn belül olyan orvosságoknak fognak bizonyulni, a melyek sok betegséget gyökeresen kifognak irtani, úgy, hogy a többi baj orvoslása azután nyugodtabban, fokozatosan történhetik, mert bizony annyi századnak mulasztását egy csapásra a legjobb akarat sem teheti jóvá. Tudjuk, hogy az utóbbi években aránylag sok parcellázás vitetett tényleg keresztül. Bar tagadhatatlan, hogy ezek is sok tekintetben az alta uk érintett irányt támogatják, lényegileg mégis nem a hangoztatott főcél megvalósítására, hanem inkább nyereségre irányuló tendentiával vitetnek keresztül, minden jogosultságuk mellett azonban ily alakban nem tekinthetők sem megfelelő, sem kielégítő gyógyszereknek. Ha meg is engedjük ugyanis, hogy a földjét sajat legszemélyesebb megmunkálása által gyümölcsöztető kisgazda aránylag nagyobb földjaradékot képes elérni, mégis nem tekinthetjük ezt egymagában jogos címnek ahhoz, hogy az ily kisebb gazdánál már eleve ki kellene zárni azt, hogy ő ugyanoly jutányos árban szerezhesse meg földbirtokát mint a nagy gazda és pedig annai is inkább, mert az ő csekély vagyona teremti meg teljes lét- fentartásának összes eszközeit. A parcellázások ily nem célirányos kiindulási pontja mellett, ha figyelembe vesszük, hogy a föld ára Prolog.* Irta Kovássy Elemér. I. Pisla mécs világnál dolgozik egy asszony, Hogy hat apró gyermek éhen ne maradjon. Arca szegény nőnek egészen halavány. Egyszerre csak hallja, kopognak ajtaján. Szive összeszorul, a midőn azt látja, Hogy a végrehajtó lép be szobájába. Bárha nem rossz ember, de a törvény mondja: „Fizessen az, a ki valaki adósa.“ Lefoglal, mit talál a tiszta lakáson, Nem tud segíteni a nyomorúságon. Szól a síró asszony : „Azt a pénzt fizetném, Hanem szegény vagyok, földhöz ragadt szegény !“ II. Az arca sápadt, ruhája rongy, Elaszott karján sovány poronty. Megcsuklik térdben a biró előtt, A mint vallatja szigorun őt: „Mi vitte arra asszony, hogy lopjon?“ „Éhes valék magam és porontyom ! Halomba volt, — akár az emelet. Elvettem a sokból egy kenyeret. Hibás vagyok, uram, beismerem, Megtörve várom Ítéletem. De irgalom 1 Hisz bűnbe azért esém, Mert szegény vagyok, nagyon szegény.“ III. A tó partján erős a lárma, Hullámzik arra néptömeg árja, * Szavalta Levy Karola a szegények háza javára rendezett hangversenyen. Sok ember beszél, mutat, bámul, Talán csodahal került a viz-árbul. Feszül a háló, rudja hajlik, A tömeg pedig jobban morajlik. Nehéz nagyon a háló terhe Félhalott embert húznak fel benne. Ez életre keltve halkan mondja: „Mért nem hagytatok halni a tóba ? Jobb lett voln’ nékem annak fenekén, Hisz koldus vagyok, nagyon szegény!" IV. Csikorgó hideg zuzmarás tél, Eszeveszetten süvölt a szél. Kicsi viskóban anya, gyermek, A vad hidegtől fázik, dermed, A szegény kicsi reszkető szóval Anyjához fordul és ekként szólal: „Oh füts a kályhába' édes anyám !“ Zokog a nő s szól: „Fiam nincs fám !“ Szive a bútól majd megreped, Keblén melengeti a gyereket. Reggelre aztán a viskó küszöbén Megfagyva fekszik mindkét szegény. V. Előttem rajzik még több ily kép, Melynek végoka a szegénység. Azért legyen áldott mindaz, a ki ínséget siet enyhíteni És megjelenve e hangversenyen Ekép is segít a szegényeken .... „Szegény-ház“ most már a mint látom Lesz a haladó szép Ungváron. Van mostan e hithez biztos remény, Mert szívben, testben nincs itt szegény ! Nemes vér. Irta Vértesy Gyula. Bartafalvy Géza ur papája: Bartafalvy Domokos ur először hallani se akart a házasságról. Szó sincs róla. 0 nem egyezik bele, hogy a família utolsó sarja egy sváb árendás leányát vegye el. — Én pedig elveszem. Mert nem akarok koldulni menni. Te juttattál, apám, a koldusbotra, hát nincs jogod megakadályoni azt, hogy én eldobhassam magamtól azt a koldusbotot. Száz holdunk maradt még a háromezerből, az még szivarra is kevés! A Liebel- pénzen visszavehetjük az egész busái határt Még nagyobb urak leszünk, mint voltunk. Azután szeretem is Etelkát. — Szereted? Akkor vedd el, fiam. A szerelemnek nem lehet parancsolni Ha szereted, vedd el, ha cigányleány is. (Természetesen csak úgy, ha a cigánypapa háta megett is százezrek vannak.) Lám, én is- elvettem a te boldogult édes anyádat, az Isten nyugosztalja, elvettem bizony, pedig hát . . . — Pedig hát ő tisztázta ki apámat, mert hallom, hogy akkoriban már úgy állt, hogy az utolsó holdját is ellicitálták volna. Ne maszkoljon én előttem, öregem. Tudok én mindent. Az öreg kellemetlenül érzi magát. Köhécsel és elsompolyog otthonról a kaszinóba, útközben mormogva valamit a kölykök hálátlanságáról, a kikre ráköllik a szegény apák mindenüket s a kik ezért hála fejében gúnyolják őket. Géza pedig, mig nézett a tipegő öreg ember után, úgy érezte, mintha valami hatalmas erkölcsi szégyenérzet szállná meg. Hát ő is csak egy módot tud a megélhetésre: a házasságot. Egy pillanatra felébredt benne a fiatalos büszkeség. Megírja a leánynak, hogy hazudott neki, mikor azt mondta, hogy szereti. Nem szereti, csak a pénze kell neki! De ez se igaz, mert szereti. Segédszerkesztő : I DEÁK GYULA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése.
