Ung, 1907. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)

1907-01-13 / 2. szám

45. évfolyam. — 2. szám. Megjelenik minden vasárnap. Ungvár, 1907. január 13. Előfizetési feltételek: Cs»k *3 „Un*“ lapra : Egész évre . . 8 K Negyedévre . 2 K Félévre ........4 K Egyes szám . 20 f Amerikába : Egész évre . .. 10 K BO f „Ung rármegje Hlratalos l.apjá“-*al egjött : egész évre , 12 K — Félévre .... fi K Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként meg­jelenik minden csütörtökön. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyllttér soronkint 40 fillér A nyílttéri és hirdetési dijak «lőre fizetendők. Kiadóhivatal telefonszáma 11. AZ (INGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tór l-sö szám. Nemzeti kultúra. A kultúra a szellemi szabadság területe. A kultúra a versenyképesség területe. Itt védő­vámokat nem lehet felállítani. Itt a szellem ereje megy hóditó útjára. Hatalommá itt csak a műveltség fajsulya, ereje, mélysége és terje­delme lehet. Vagy bir egy nemzet kultúrája oly erővel, hogy béltartalmával hódit, vagy nem bir ezzel a mélységgel és erővel: akkor a kényszereszközök, mint korhadt pillérek dől­nek ki mellőle. Mint történeti nemzet, lelkünk melegével őrizzük alkotmányunkat, és minden avatatlan kéz beavatkozása elől, ha szükséges életünk feláldozásával védjük annak biztosí­tékait. Ragaszkodunk történeti jogainkhoz, mely minket magyarokat a haza földjéhez fűz és az allam magyar jellegét óvja. Becsülésben tartjuk, sőt föltétlenül megkívánjuk a törvény­hozási es kormányzati eszközöknek alkalma­zását is, melyek a magyar kultúra föltételeinek megalkotásában és tökéletesítésében segítenek. De óva intünk mindenkit, hogy semmifele tör­vényhozási vagy kormányzati intézkedést, kény­szerszabályt a kultúra területén egyoldalú és kizárólagos mentőeszköznek ne tekintsen. Ne nyugodjunk meg abban, hogy — bár­mily üdvösnek látszó gondolatot iktatunk is be törvénykönyvünkbe — a törvény szava majd életerőssé, hatalmassá teheti a magyar közmű­velődést. Az megmutathatja és rendelkezésünkre bocsáthatja a földet, a hol dolgoznunk kell, de dús termest csak az egész nemzet odaadó, közös ideáloktól áthatott, részletes hangyaszor­galmú, az egész szellemi es anyagi művelődést latható munkája teremthet. Össze kell szednünk magunkat, hogy művészetben, irodalomban, tudományban, kereskedelemben, iparban, föld- mivelésben a kultúra magaslatara emelkedjünk és ezt a magaslatot a magyar fajnak verejtékes munkájával kell elérnünk. A jogi és történeti hegemónia csak akkor biztos alap, ha a magyar néplélek műveltsége Felelős szerkesztő: Segédszerkesztő : BÁNOCZY BÉLA. DEÁK GYULA. a magyar földön élő minden faj között hirdeti a magyar műveltség felsőbbséget. Ez nyelvünk terjesztésének is a legellenállhatatlanabb esz­köze. Ez a bevehetetlen erősség. Ez fegyverez le minden támadást, ez ábrándít ki minden ellenfelet. De létföltétel is. Nekünk erényeinkkel, tehetségünkkel a magyar nép gondolat- és érzés- világanak emelkedettségével, verejtékünk dia­dalmas eredményeivel kell faji erőnket nap-nap mellett bebizonyiiani. „Noblesseoblige“. A poli­tikai vezetés, a politikai hegemónia nemessége erre kötelez. A magyarság íelsőbbségét kivált­ságokra, politikai eszközökre, történeti jogokra való hivatkozással meg nem őrizheti. Erre a felsőbbségre csak egy ut vezet: a mindennapi ernyedetlen munka az állam es társadalom minden űrállomásán: a törvényhozásban, a kor­mányzatban, ennek minden szervében, a tante­remben, a műhelyben, a tudós szobájában és laboratoriumaban, a mezei munkában, az ipari és kereskedelmi foglalkozásban. A nagy célok­ban pedig az egyetértés, az önfegyelem, kitar­tás es mertektartas szelleme vezethet csak si­kerre. Nekünk magyaroknak mindenekelőtt ön­erőnkre kell támaszkodnunk. Arra, hogy első sorban saját erőnkre támaszkodjunk, megtanít­hatott bennünket elegge a törtene em és az ország minden nagyjának intelme, E politikai nemzet magyar jellegéhez méltóan a vezető magyar fajnak saját erejeből kell a kultúra területen mindig kiválónak maradnia és a po­litikai felsőbbseget minden körülmények között kuiturai felsöbbsegével kell megalapoznia es fentartania. Elhibázott allami politika volna, mely ennek kivívásához a szükséges eszközöket rendelkezésre nem bocsátana, — de annal is nagyobb baj volna, ha a magyar társadalom itt es mindenütt összetett kezekkel, a politikai intézményektől, a kényszeri endszabaly októl várná mindent es nem hatná at a magyar társadalom minden tágját az a gondolat, az a kötelessegerzet, hogy más jelben nem, csak a Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. magyar faj mindennapi, zajtalan, odaadó mun­kája jelében lehet győznünk és élnünk! A közönség köréből. Levél a szerkesztőhöz. Tekintetes Szerkesztő Ur! Kénytelen vagyok megismételni a régi nótát. Jonnek-mennek az idegenek a határon kereszt.il s a mióta a vasút ezen a ponton közelebb hozta a szom­szédokat hozzánk, nagy csapatokban jönnek minket közelebbről megismerni. A múlt nyáron is voltak sokan idegenek Uzsokon. Itt járt a sambori tanító képző intézet 146 növendéke hat tanár kísérete mellett. Pünkösd első napján körülbelül 500 idegen látogatott el hozzánk. Javak akadémiai tanár vezetése mellett jogászok, erdész- növendékek, orvosnövendókek, technikusok, tanárjelöl­tek nézték meg hazánk határpontját, később hat apáca vezetése mellett itt volt a lomnai nőne velő-intézet 68 növendéke. Kisebb csapatokban számtalanok megfor­dulnak s mindig a határoszlop mellett mennek el. A batároszlop pedig oly siralmas állapotban van jelenleg, bogy szomorú érzés fogja el az embert, ha megpiliantja. Ilyen állapotban hagyni nem szabad. A vasútépítés alkalmával szó volt róla, hogy a Schiffer és Grüuvald-cég uj oszlopot állit fel. Ebben azonban alig remélhetünk. De miért is áüitana fel egy cég, hiszen mindnyájunk érdekéről van szó. A midőn az orvosok és az ungvári intelligenciának egy része íenu voltak Uzsokon, eu is ott voltam és feiakartam bivni a müveit közönséget az oszlop felál­lítására, de az idő roppant rossz volt, a szakadó eső elől mindenki oda vonult, a hová éppen tudott. Felhí­vásom akkor elmaradt, azért ezen az utón fordulok az uugi intelligenciához, ne várjuk, hogy az ungi határ­szélén mások állítsak fel a határoszlopot. Ne várjuk a megyétől sem, hiszen annak van elég más kiadása is. Adjunk össze és vidékenként válaszszunk lelkes hon- leányoaat, kik az ügyet felkarolják és a szent célra gyűjteni fognak. Az oszlop főoldalára legyenek irva királyunk es a miniszterek nevei, a jobboldalon a fő­ispán, alispán, főszoigabiró, képviselő neve, a balol­dalon pedig a gyűjtők nevei. A bereznai járásban a fenkölt szellemű veskóci Badaházy Etelt kérjük fel — a gyűjtésre. Az uugi intelligens itjuságot pedig arra kérjük, hogy a farsan­Könnyek. Irta : Vidor Marci. Miért, hogy annyit sir az ember Első szerelme idején: Könnyekben olvad szót a szive, Mig tart a drága kis regény. Szerelmem bús kálváriája! Zokogtam én is eleget . .. S bár megjött rég a boldogságom, Nem vesztém el a könnyeket. A gyilkos. Irta és a Gyöngyösi Irodalmi Társaság jan. 5-iki ülésén felolvasta Mocsári Miklós. (Vége.) Holmes elgondolkozott, azután elővette a Keres­kedelmi Címtárt. — A régi bérlőt Marmor Áronnak hívták, szólt kevés vártatva. — Igen, felelt a főerdész csodálkozva, mostan Nagyfalun lakik. — 5 óra 22 perc, szólt Holmes, ugyan igyekez­nünk kell, hogy elérjük a nagyfalusi vonatot. — Hogyan, szólt még jobban meglepetve a fő­erdész, hisz azt hittem, velem jön Hadadra? — Más megbízatásom van, felelt kitórőleg Hol­mes, ezt az ügyet elvégzi helyettem Watsou. De ne sokat beszéljünk, a vonat nemsokára elindul. Még idejében elértük a vonatot. Hadad egy ké­sőbbi állomása a vicinálisnak, azért egy darabig együtt utaztunk. Nagyfalun kiszállt Holmes. Látva a főerdósz elnyúlt arcát, visszaszólt. — Azt hiszem, 2 óra múlva találkozunk Hadadon. A viszontlátásra I — Különös ember, jegyzó meg a főerdósz, a ki, úgy látszik, nem bizott az en detektivi ügyességemben. A hadadi állomáson már ott lebzselt Seress. Engem látva, kérdezte Holmest. Nagyon meglepte, hogy nem jött. — Kár volt önnek is jönni, tiszta eset. — Mit tudott meg ? — vágott közbe a főerdósz. — Ügyfelünkre nem jót. Átvizsgálva a szobát, a Wertheim-szekrónyt becsukatlan találtam. Kinyitva az ajtót, megszámláltam a pénzt és tetemes arany és ezüst hiányzott. — És . . . — Nos, gyanúm mindjárt arra irányult, hogy nem a házbeliek lopták-e el, de mivel az öreg ház­vezetőnő, Hanka és József kétségtelen alibit mutattak fel, más irányban vizsgálódtam. Felkutattam az erdő­kerülő lakását és kihallgattam a nejét. Az asszony azt vallotta, hogy férjével civódott, a ki nagyon izgatottnak látszott. Azután becsapta az ajtót és fegyverét vállára véve eltávozott. 0 bement a szobába és ott találta férje levelét, melyben Írja, bogy öngyilkossá lesz, mert a neje nem szereti. Csakugyan dörejt hallott, mire eszméletlenül összerogyott. Nem tudja, mennyi idő múlva felébredt, hogy a férje csó­kolgatja. Akkor is feltűnt neki a férje különös visel­kedése. — Hát a pénz? — A pénzt megtaláltam, szólt diadalmas hangon Seress. — Hogyan, kiáltottunk egyszerre. — Kezembe vettem az elöltöltő fegyvert és nagyon nehéznek találtam. Kezdtem a még küövetlen csövet vizsgálni, a fojtást kihúztam és ime kigurult a sok arany. Ezekután lehetetlen volt Varanó bűnösségén nem kételkednem. — Szegény ember, szólt elkedvetlenedve a föer- dósz, hát mégis igaz? És a birvágy vitte rál Szomorúan ballagtunk tel a kastélyba. Nagy csetepaté zaja hallatszott. A gazdasszony szidta Han- kát, hogy eltört egy csomó cserepet. Ez vissza felesel- getett, mire a gazdasszony arcul ütötte. — Nem maradok itt tovább az Istenért se, szólt a lány. Ferkó is védelmére kelt és fenyegette a gazd- asszonyt. — Hej ezek a mai cselédek, szólt a főerdész, most kereshetek más leányt. A főerdész megbivott minket vacsorára. Még ja­vában folyt a vacsora, mikor szánka állott meg a ház előtt és Holmes szállott ki belőle. Mindnyájan meg­örültünk. Egy pillantást vetett Seressre és az ételekre és visszautasította a házigazda meghívását. — Előbb körülnézek a házban, szólt. — Azt hiszem, felesleges, válaszolt Seress. — Hogyan, megvan a tettes ? kérdő szinte meg­lepődve Holmes. — Megvan és le is van csukva Varanó, a kerülő, szólt Seress és a főerdósz is szomorúan bólintott igent. Holmes arca felderült. — Ab, vagy úgy. Hát akkor eszem valamit, azután az urak elkísérnek, mert szeretnék kissé körül­nézni a házban. Hamarosan befejeztük a lakomát és az egész tár­saság felkerekedett. Ferkó ment előttünk a gyertyával. Holmes mindent élesen figyelt. A lépcsőházban meg­cirógatta Hanka arcát. — Beh piros vagy lelkem. Milyen szép fejkendőd van, a szeretőd adta? Hanka duzzogva szólt: — Mit akar a tekintetes ur? Van is nekem sze­retőm. — Holmes át akarta ölelni, mire a lány kisik­lott a kezéből és besietett a konyhába. A gyertya csörömpölve esett a padlóra. — Mi baj Ferke, kórdó nyájasan a szolgát Holmes, a ki sapadt arccal emelte fel a gyertyát. — Féltékeny a legény, súgta oda a főerdósz. Tovább haladtunk a lépcsőn, az ide-oda kanyar-

Next

/
Oldalképek
Tartalom