Ung, 1907. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)
1907-02-10 / 6. szám
6. szám. TJ IT O5. oldal. Renée versei, Mikszáth Kálmán és Pékár Gyula regénye, egy most kezdődő nagy érdekességig angolból fordított regény, Whorton Edit müve, Szász Zoltán tárcacikke Kopenhágáról, tárcacikk a hétről. Egyéb közlemények : Garay Ákos művészi vadász-rajza, két kép Kőszegi Brandl Gusztáv festményeinek kiállításáról, Szongott Kristóf arcképe és nekrológja, divatcikk s képek s a rendes heti rovatok: Irodalom és művészet, Közintézetek s egyletek, Sakkjáték, Képtalány, Egyveleg, stb. A „Vasárnapi Újság“ előfizetési ára negyedévre négy korona, a „Világkróniká“-val együtt négy korona 80 fillér. Megrendelhető a „Vasárnapi Újság“ kiadóhivatalában (Budapest IV., Egyetem-utca 4. sz.) Ugyanitt megrendelhető a „Képes-Néplap“ a legolcsóbb újság a magyar nép számára, félévre két korona 40 fillér. Zenekedvelők figyelmébe. Hazánk egyetlen zeneműveket tartalmazó folyóiratát, a közkedvelt „Zenélő- Magyarország“-ot, mely a most megindult 14-ik évfolyamával megnagyobbított, rendes hangjegy alakban jelenik meg, — minden zenebarátnak előfizetésre ajánlunk. Minden zenei válfajt felölelő gazdag tartalmával, minden megjelenő számával, kedves meglepetést szerez előfizetőinek a „Zenélő-Magyarország.“ — A most megjelent február 1-sei (328-ik) füzete tartalmazza: I. Bihary Zoltánnak 2 kedvelt magyar dalát, 1. „Szomorú a bojtárgyerek,“ 2. „Édes anyám lánya vagyok.“ II. Hetényi (Heidiberg) Albertnek, „Csárdajelenet“ cimü gyönyörű 4 kezes magyardal átiratát. III. Powell W. C. a világhírű „Gondolásdal“ szerzőjének „Troubadour“ cimü bájos intermezzóját, zongorára. Egy negyedévben 6 hasonló gazdag tartalmú füzet 10, illetve 60 oldal zenével, 3 korona előfizetésért. Előfizethetni a „Zenélő-Magyarország" (Klöhner Ede) zeneműkiadóhivatalában, Budapest, VIII. Józsefkörut 22. Pénzintézeteink már megtartották évi közgyűléseiket, a következő sorrendben és időben : Az ungmegyei gazdasági banknak m. hó 20-án tartott közgyűlése egyhangúlag folyt le. A számadások tudomásul vétettek és elfogadtattak. Az igazgatóság és felügyelő-bizottság maradt a régi. Az ungmegyei takarékpénztár közgyűlése január 21-én tartatott meg. Egyik kilépett választmányi tag helyébe Gelb Márton lépett, mig másodkönyvelővé Schulmann Ignác neveztetett ki. Az ungvári fillérbank január 27-iki közgyűlése volt a legzajosabb. Majd minden második részvényes igazgatósági tag szeretett volna lenni, azonban csak dr. Ország Jakab híveinek sikerült jelöltjüket győzelemre juttatni. A többiek maradtak a régiek. A szövetkezet közgyűlése elhatározta a részvénytársasággá alakulást. Az ungvári kereskedelmi és iparbank, valamint az ungvári hitelbank egy napon és egy órában, febr. 3-án tartották meg közgyűlésüket. Sem az Igazgatóságban, sem a felügyelő bizottságban változás p m történt. Az ungvári népbank e hó 5-én tartotta közgyűlését. Felemlitendőnek tartjuk, hogy a közgyűlés — eltéiőleg az eddigi szokástól — d. u. 2 órakor tartatott meg s e változtatás nagyon jól bevált, a mennyiben a részvényesek igen nagy számban jelentek meg. Az igazgatóságba — Bradáts Gyula lemondása folytán — Sznistsák Nándor választatott meg. Egyéb változás nem történt. A közgyűlés a múlt óv folyamán nyugalomba lépett Árky Fülöp főtisztnek jegyzőkönyvi elismerését nyilvánitotta. CSARNOK. Az ungvári ipari hitelszövetkezet a Magyar Gazda- szövetség rendes tagjai közé belépett s ez által úgy a szövetkezetnek, mint valamennyi tagjának igénye van az árjegyzéki árakból az Első Magyar Gazdasági Gépgyár Részvénytársulatnál gőzcséplő készletek után 18%, gazdasági ipari üzemek céljaira szolgáló, úgynevezett félstabil gépek után 15% és kisebb fajta gépek s eszközök után 25% kedvezményre. A kedvezményt igénybe venni óhajtóknak közelebbi felvilágosításokat a hitelszövetkezet igazgatósága nyújt. A hitel- szövetkezet továbbá arankamentes lóheremag, lucerna, különféle répa és egyéb magvaknak a Magyar mezőgazdák Szövetkezetétől való beszerzését is közvetíti azon tagjai részére, a kik magukat ez iránt a szövetkezetnél előjegyeztetik. A heremag a nevezett szövetkezetnél az orsz. m. kir. magkisérleti állomás által megvizsgált s az általa ólomzárral lezárt zsákokban kapható, melynek megbízhatóságához e szerint kétség nem fór. Az árak tiszta súlyban számíttatnak s a zsákokat külön kell megfizetni. A heremag árát a tagok a megérkezéskor készpénzben tartoznak megfizetni. Erre azonban a hitelszövetkezet legfeljebb egy évre terjedhető kölcsönt ad. Iparvasut-engedély. A m. kir. kereskedelemügyi miniszter megengedte gelsei Guttmann Izidor ungvári lakosnak, hogy az ungvár-koromlaki gőzüzemű erdei iparvasutja meghosszabbitásakép a Temlyova patak mentéig kiépített lóüzemü iparvasutat gőzüzemre átalakíthassa és azt használatba vehesse. Meghívás. Az Ungvármegyei Gazdasági Egyesület igazgató-választmánya 1907. évi február hó 14-én d. e. V2IO órakor Ungvárott, a m. kir. főerdőhivatal tanácstermében ülést tart, melyre az igazgató-választmány tagjait tisztelettel meghívom. Csuha István, ügyvezető alelnök. NitlCS vas. A vaskereskedőknek és vassal dolgozó iparosoknak meg kell tanulniok vas nélkül megélni, mert nyersvasat, vasöntvényeket és hengerelt vasárukat már egyáltalában nem lehet kapni A vasművek már régebben elhatározták, hogy március végén túl való szállításra nem vesznek át rendeléseket és, mivel a lassú szállítás miatt a rendelések a vasgyárakban annyira összetorlódtak, hogy a most átadott részletezéseket még júniusban is alig tudják eszközölni, elhatározták, hogy egyelőre nem fogadnak el további rendeléseket, mert vasmüvek saját szavai szerint „azokat belátható idő alatt nem tudnák szállítani“. A ki tehát az utóbbi időben sem tudta magát elhatározni, hogy bizonytalan árakon, bizonytalan időben való szállításra rendeljen, az most egyáltalában nem kaphat a vasmüvektől sem szálvasat, sem lemezeket, sem öntvényeket, még ha most már kész volna is rá, hogy beleegyezzék abba, hogy a szállítás alkalmával érvényben levő árakon számítsák neki a vasat és akkor szállítsák, a mikor a gyárnak jól esik. A ka-sai kereskedelmi es iparkamara m. évi december hó 30-án tartott rendes közgyűlésének jegyzőkönyve a napokban jelent meg A közgyűlésen adta át Éder Ödön, Kassa város polgármestere Deil Jenő kamarai titkárnak királyi tanácsossá történt kinevezéséről szóló okmányt s Letzter Simon kamarai pénztárosnak a koronás arany érdemkeresztet. Ugyanezen ülésen Tárnái Gyula kamarai fogalmazó tiszteletbeli segédtitkárnak neveztetett ki. A kamara jegyzőkönyvéből közöljük még, hogy a kamara átiratot intézeti az ungvári bútorgyárhoz a vámhivatali szemle megkönnyítése s megfelelő hordképességü butorszállitó kocsiknak építése dolgában, — vármegyénk alispánjához a sertéstenyésztés emelése céljából. Tudomásul vette a kamara, hogy Kozár Lajos ungvári drólszö- vőnek a kereskedelemügyi m. kir. miniszter egy négy lóerős elektromotor adományozását kilátásba helyezte Árva Erzsók. — Elbeszélés. — Irta Románecz Mihály, Vége. Szegény Árva Erzsókot másnap egész nap nem lehetett látni a helységben. Pedig ő maga úgy szeretett volna legalább egy rövid órácskára lejönni a faluba! Hiszen neki e napon, mint azt már évek óta tévé, piruló, harmatos szamócával illett volna kedveskednie az ő jóságos őrangyalának : Örzsikének. Istenem, mily nehezen esett szivének, hogy ezt most, életében először, nem tehette ! Az is nagyon fájt a lelkének, hogy midőn harmad-kukoriko- lásra megzendültek a szentegyház ércnyelvü zenészei, ő nem mehetett el a nagytiszteletü atya szent igéire, a ki oly szivrehatóan szokta volt megmagyarázni, hogy „Boldogok a szegények, mert övék az Isten országa ; boldogok, kik most éheznek, mert megelógittetnek; boldogok, kik most sírnak, mert nevetni fognak ..." S ha ilyenkor a templomból megkönnyebbülten hazatérve, kórságtól gyötrött édes anyját könnyekbe merülve találta : mintha maga Lukács evangélista ihlette volna, oly mély bensőséggel tudta fülébe suttogni eme vigasztaló szent igéket, ugyanannyira, hogy a szegény anya egyetlen gyermekének forró csókjai közt, könnyein keresztül is mosolyogva, kezdő hinni, hogy csakugyan igaz, hogy boldogok, kik most sírnak, mert nevetni fognak, — boldogok, kik most éheznek, mert meg- elégittetnek, — boldogok a szegények, mert övék az Isten országa ... A kicsi füstös nád-kunyhó lelett valóban Isten lelke lebegett ily napokon! Szegény Árva Erzsókot most, az egész vasáruápon át ágyhoz bilincselék a láz kínjai. A megelőző est végzetességei, a szakadó zápor, a süvöltő, hideg szélrohamok, a dagadó ár miatt kiállott rettegés, a kisértett, sőt megsértett erkölcsi érzet, ama rendkívüli egyén varázsszerü megjelenése s végre jóakarója, jótevője, Kasza Pál uramnak — bár megérdemelt — de mégis oly lealázó kudarca : annyira fölizgatták s elkábitották érzékeit, hogy amaz ördögsugallta pillanatban riadó sikolyba törve eszméletlenül rogyott össze. S csak másnap, az ünnepi regg belövellő sugarainál vette észre, hogy édes anyja ápoló karjai között van, ki már addig — két mankóra is támaszkodva — szerető aggodalommal hordott össze a berekből Szt. László-, meg ezer jó-füvet, eper-gyökeret s úti levélkét, pézsma-virágot, meg kakuk-démutkát, hogy e jótékony füvek gyógy- nedvétől uj életerőre kapjon az ő egyetlen kedves betege. Árva Erzsók csakis az anyai szeretet emez ön- feláldozásának köszönheté, hogy oly hamar fellábadott s hogy az ilosvai uradalomban hétfő hajnalán ismét megkezdhető szokott munkáját. Ezt, habár kezdetben bódult volt s támolygó léptei közben reszkettek még gyönge térdei, nem mulaszthatta el; mert e munka neki mindennapi kenyeret adott-------neki ? Boldog Isten! hiszen nemcsak önmagáért ólt! s ha eszébe jutott, hogy tehetetlen édes anyjának éheznie is kellene, ha ő a munkát elmulasztaná: ez a gondolat oly gyötrő volt lelkére nézve, hogy a forró láz kínjai között is készebb volt volna dologba menni, sem hogy otthon maradjon, Hiába „szegény ember szándékát boldog Isten bírja!“ Erzsók pedig mindig Isten szándéka s rendelései szerint cselekedett. Midőn tehát hétfő reggelén a falu felé irányozó lépteit, kibontakozva a csalit sűrűjéből, legott észrevette, hogy Kasza Pál uram a helység baloldali dűlőjében egy nagy tábla búzavetéshez vezényli éppen a már összegyűlt munkásnépet. Erre tartott tehát egyenes és beérve társait, halavány arcával s kék szemeivel esdeklőleg tekintve a tiszttartó úrra, szorongó kebel lel hebegé, hogy betegség miatt a hosszú útban elgyengülve nem jelenhetett meg a többiekkel egyszerre I kora-idejében. Kasza Pál uram pedig, jó lehet mái messziről megpillantotta a közeledő lánykát, tette magát, mintha mitsem venne észre s mélyen szemére vágva kalapját, még hangosabban kezdé osztani parancsait, és mintha parázson állott volna, türelmetlenül topor- zékolt hol^ jobbra, hol balra s előre meg hátra. Midőn azonban Árva Erzsók eléje került és szelíd, szenvedő tekintetét reá emelte: zavarodva állott meg, félig bosszús, félig kémlelő pillantást vetett ábrándos mély szemébe, de a következő percben már hirtelen elfordult s hogy növekedő zavarát elpalástolja, hamarjában nem tudván, hogy mitevő legyen, csak úgy félvállról dadogta, hogy Árva Erzsóknak sarlót kell fogni s a a buza-tábla egyik szögletében a többi aratókhoz sorakoznia. Oda ballagott tehát a szegény lány s kevós- vártatva már serényen ripegett-ropogott kezében a sarló. Kasza Pál uram jóformán öntudatlanul tévé mindezt. Gyermeki elfogódás ragadta meg lelkét. Véghetet- lenül röstelte átélt kudarcát; még jobban furdalta lelkiismeretét ez ártatlan teremtéssel szemben tanúsított méltatlan s erkölcsileg mélyen lealázó magaviseleté ; legjobban gyötörte azonban becsületes jó szivét abbeli mély aggodalma, hogy az ő kis kedvence, a ki pedig ekkoráig maga a megtestesült erényesség vala, úgy jlátszék, korpa közé keveredett. Mert rendkívül fúrta az oldalát ama rejtélyes alak kiléte, a ki ama végzetes estén, midőn ő a sátán incselkedéseinek elég gyönge volt engedni, mint valami középkori lovag, termett Árva Erzsók oldalánál. Ezt nagyon is romantikusnak találta. Volt-e valami része lelke eme vívódásában a féltékenységnek is, — annak csak a jó Isten a megmondhatója, ki a vesékbe lát. Ki tudja ? ki tudja, mire fordult volna a dolog, ha Kasza Pál uram Don-Juani föllépése oly tragikomikus intermezzo által meg nem zavartatott volna ? Elég a hozzá, hogy töprengéseinek eme fonalánál a szégyen s bosszúság is elfogta s zavart kedólyhangulatában feddő hangon utasitgatta Erzsókot, kinek most is mintegy öntudatlanul mindig a sarkában volt, hogy a maga útjáról le ne térjen s egyenes vonalban arasson; hogy az ökörfark-kórót a buzakalász közül tépje s vesse ki gyökerestül, mert különben a jövő évi termésben felburjánzik ; hogy ne pislogasson annyit az erdő, meg a kövesdi határ felé, mert elmarad a többi aratótól — és igy ment az egész nap. Szegény Erzsók sápadt arca hová-tovább mindinkább lángba borult. Ä nap is mind magasabbra hágott az égen, izzó sugarai úgy égették szép fehér arcát! Olykor fuldoklott, majd mélyen föllélekzett, feje mellére hanyatlott alá vállairól, még a levágott kalász is ki-kihulla remegő kezéből. Olykor meg-megállt, gépiesen egyenesedett föl, el-elmerengett s álmodozó szemeivel messze-messze, az erdő meg a kövesdi határ felé révedezett. Hej, ha e táj felé vethetett egy-egy pillantást, úgy elszorult a szive, oly édes-fájó, feledhetetlen emlékek kezdtek ébredezni halkan merengő lelkében ! .... A kövesdi határba nyúló berkekben szokott ő mindig dologtalan napokon szamócát vagy málnát szedegetni, hogy még a szent misére való beharangozás előtt örömet szerezzen véle az ő jóságos kisasszonyának. Annyi lelki gyönyörűsége telt ebben ! S ezenkívül is oly véghetetlen, eddig soha nem ismert boldogságot érzett ily alkalmakkor! Oh, mert hiszen itt. ez idilli foglalkozásai közben találkozott először s azóta már nem egyszer, mintha csak úgy véletlenség- ből, egy daliás ifjúval, ki közvetetlen közelébe érve, megállt, bánatos részvéttel tekinte rá, mély sóhaj szállt föl kebeléből és egy pár nyájas, szeretetteljes szó után ; ajkai fájdalmas, mélabus dalban törtek ki, mely behangozta az egész erdőt és a szép leányka szivében visszhangra lelt és betölté egész lelkét! Hiszen neve, 1 sorsa, egész lénye oly rokon vele ! Még most is mintha ; fülébe zsongna ismert, kedves hangokon amaz édes- ■ fájó dal: , Az ég alatt, a föld szinén Nincsen olyan árva, mint én ! A nyári nap az ég másik felé kezde hajlani s Árva Erzsók a déli rekkenő forróságtól fölhevült agygyal, tündérképzelettel szőtte tovább merengő gondolalait ...............Ama daliás ifjú alakja merült fel újra lelkében, ki maga is korán maradt apátián és anyátlan árván; ki minden alkonyatkor híven várakozott rá a kopasz dombhát fokán, hogy legalább egy pillantást vethessen kedves-szelid arcára; ki minden vasár- s ünnepnapon híven elkísérte az ilosvai szentegyházba s ha imádkozott is, soha sem vette le róla szemeit; kiről tudta, látta, hogy, bár némán, szótlanul, de imádattal csügg rajta; s kit az egész környék úgy ismert, mint a szomszéd kövesdi dominium bátor erdővédőjót, a vadorzók rettegett rémét: neve — Nagy Balázs. Ez volt, ki szombat-este Árva Erzsók bosszuló angyalának szegődött s Kasza Pál uram végzetes tényét nyomban megtorolta, nem tűrhetvén, hogy a nagy- tekintetű tiszttartó is orzónak — még pedig csókorzó- nak csapott fel; ő volt az, ki az átélt ijedtség- s izgalomtól eszméletlenül összerogyott leánykát gyöngéden kanjaira emelvén, a kicsi füstös nádkunyhóba édes anyjához vivé. Árva Erzsók forró agyában csak most, és most is csak mint' egy homályos álom, kezde derengeni e jelenet emléke. Csak most tudott visszaemlékezni, daliás ifja mint óvta didergő testét saját ruhájával a szakadó zápor ellen; mi mély bensőséggel suttogá: „Én^ életem, én mindenem, egyetlen földi reményem 1“ És midőn ez édes szavakat rebegé, aggódva hajolt a lányka halavány arcához, kémlelve, lesve ajka egy lehellósét s a lányka is érzó arcán kedves ifja forró lehelletét; s mégis, mégis ... a derék ifjú egyetlen csókkal sem szennyező be a szeplőtlen szűz lelki tisztaságát. Ab, erre — bár akkor félkábult vala — most már tisztán emlékezek, s ez oly vég- hetetlenül jól esett szivének, hogy boldog önfeledtség- gel sóhajtá : Balázs, Balázs ! Közgazdaság. (4.)
