Ung, 1907. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)

1907-02-10 / 6. szám

2. oldal.

U IT G6. SZÁKI.

Most jött ismét a posta és a vasút a már előnyösen ismert rovancsolásokkal . . . Hohó! Már kezdünk lassacskán belemelegedni. A belényesi adóhivatal megkapta a levelet s könnyen elképzelhetjük, mily kéjjel iktatott, mutatózott . . . mig a kimutatást behajtás végett a robogányi körjegyző címére sikerült postára adnia. A körjegyző a kimutatás láttára elsápadt, káromkodott, fejét vakarta azután megtörve, mélabúsan iktatott, mutatózott . . . s mindezek után szégyelve robogott Robogányból Kostyánba Bernáth Zsigmond hoz, kit véletlenül éppen otthon talált s kinek szerencsére éppen volt felesleges 11 fillérje, mit ideiglenes nyugtatványra kellő bosszúsággal, de gavallérosan azonnal ki is fizetett.

A körjegyző — a nélkül, hogy útközben kirabolták volna — a pénzzel visszautazott székhelyére s számos és számtalan bejegyzés, kivezetés . . . után postautalványon megküldte a 11 fillért a belényesi adóhivatalnak.

A posta és vasút ismét derekasan kitett magáért, de a belényesi adóhivatal is alig várta, hogy ismételt benaplózás, feljegyzés . . . után a nyugtatványt kiállítsa s a már türelmetlenkedő robogányi körjegyzőnek postán megküldhesse. A belényesi adóhivatalnak azonban még mindig nyomta a fejét a bú Lázasan iktatott, bevezetett, feljegyzett . . . s a gondosan megszámlált 11 fillért postautal vány on a szorongva váró ungvári „társ“-adóhivatalnak megküldte, mely ujongó üdvrivalgással fogadta a megkerült filléreket s jókedvűen iktatott . . . bevételezett . . . elszámolt, azután a belényesi adóhivatalnak nyugtatványt küldött s az örvendetes eseményt sürgősen, ajánlott levélben adta tudtul a belügyminiszteri számvevőségnek.

A belényesi adóhivatal a kapott nyugtatványt kicserélte a robogányi körjegyzőnek előbb kiadott nyug- tatványával, a robogányi körjegyző pedig viszont a Bernáth Zsigmondnak adott ideiglenes nyugtatványt az ungvári adóhivatal végleges nyugtatványával cserélte ki.

A belügyminiszteri számvevőség megkönnyebbülten l élegzett fel, mikor a „nehezményezett“ 11 fillér vissza- hóditásáról tudomást szerzett s a „téritményt“ a nyilvántartásból „törlésbe hozta“ s igy az ügy ezzel az utolsó méla akkorddal befejezést nyert.

Hogy ezen lehető legrövidebben vázolt ténykedések mennyi iktatást, feljegyzést, kivezetést, elrovancso- lást . . . tettek szükségessé, annak részletes felsorolását a korai megőszülhetésre való tekintettel mellőztük. Konstatálhatjuk azonban, hogy a 11 fillér a legsimább utón az állam pénztárába tényleg visszajutott.

És most számítsuk ki, hogy mennyibe került ez all fillér ?

A robogányi körjegyző két Ízben volt Kostyánban, a postahivatal huszonkét, a vasút tizennégy esetben működött közre, s az összes tisztviselők és szolgák száma, kik a fentebb futólag említett műveletekben részt vettek: hetvenkettő. Ha tehát ebben az ügyben minden tisztviselő átlag csak öt percig volt elfoglalva, az igénybe vett munkaidő akkor is 360 percet vagyis hat órát tesz ki. Minhogy pedig az állami tisztviselők napi és munkaideje nyolc óra, az emlitett hat óra a napnak háromnegyed részét teszi ki s igy, ha a tisztviselőknek egy napra eső fizetését átlag nyolc koronára tesszük, akkor 6 órai munkára vagyis a napi munkaidő háromnegyedére hat korona esik. Ha ehhez a hat koronához még hozzászámítjuk két ajánlott levél postabérét: 70 f, két postautalvány árát és postabérét: 24 f, tiz egyszerű levél portóját: 1 K, végül a nyomtatványok, irópapir, boríték stb. értékét: 40 f, akkor világos lesz előttünk, hogy az államnak ez a visz- szahóditott 11 fillér összesen nyolc korona 34 íil- lérjébe került.

Istenem, borzasztó még csak el is gondolni, hogy az állam mily válságos pénzügyi helyzetbe került volna, ha Bernáth Zsigmondnak lakóhelyét évekig kellett volna nyomozni, vagy ha nem akart volna fizetni s fokozatos fellebbezést, panaszt, kórvéuyt,

óvást, nyújtott volna be és fizetési halasztást, részletfizetést, elengedést, törlést . . . kért volna, avagy zálogjog bekebeiezes, végrehajtás, intés, foglalás, árverés, kikebelezés . . . szüksége merült volna fel?

A főgimnázium Rákóczi-ünnepe.

— Február 3. —

Feltámadt a kuruckorszak. A daliás idő leventéi előttünk vonultak el. Hallottuk a tárogatók mólabús hangjait, a kurucok éji tanyáján szárnyaló szivrepesztő dalokat. Láttuk a dicső fejedelmet hű vitézei közt. Megjelent a föld népe, e hűséges ruthén nép, Rákóczi ügyének támogatója. Megcsendült a regéci kis harang, fájdalmasan szállt a hang a havas tájék fölött.

Mindezeket láttuk, hallottuk egy előadás keretében, a melyet a főgimnázium rendezett oly elismerésre méltóan, hogy városunkban az utóbbi időkben rendezett előadások közt ennek kell nyújtanunk a pálmát.

Az előadás sikere érdekében már hosszabb idő óta folyt a gondos munkálkodás. A tanulókon kívül több úri nő és leány segédkezett az előadásban. Romá- necz Mihály igazgató mindenben támogatta a tervezőket és szereplőket. Mazuch Ede tanár, a Dayka- körnek vezetője, sokat fáradott. Úgyszintén Medreczky István tanár is, a ki az ének- és zenekarokat oktatta A színdarab betanítása körül Morvay Antal színművész buzgólkodott. A meglepő csinos díszletek Pogány Gyula és Roleizek Mátyás tanárokat, valamint Fodor Béla és Karók Vilmos VI. oszt. tanulókat dicsérik. Heteken át festettek, fúrtak, faragtak, hogy minden díszlet ízléses, díszes és korhű legyen. Ezek a többoldalú gondos előkészületek aztán meghozták a gyümölcsöt.

A közönség zsúfolásig megtöltötte a nagy tornatermet az előadáson, a melyet az ifj. zenekar a Rákó- czi-nyitánynyal kezdett meg. A sikerült számot megtapsolták. Nagyon tetszett Pap Zoltán VI. oszt. tanulónak ügyes, kiváló szavalata (Lampérth : Rákóczi

halála) A szavalat után az ifj. vegyeskar a zenekar kisérete mellett előadta a Rákóczi kesergőjét. A szépen csoportosított karokat megtapsolta a halás közönség. Kelecsényi Zoltán VIII. o. tanuló jelent meg ezután, a ki Rákócziról lendületes beszédet mondott A komoly ifjú beszéde nagy hatást tett. Reistnann Zoltán VIII. oszt. tanulónak kezében szépen szólt a hegedű, a „Cinka Panna“ c. magyar ábránd megmegremegtette a szivek húrjait A kíséretet Schuch, Kustán, Herskovits és Russay VIII. oszt. tanulók szolgáltatták nagy ügyességgel. A „Zrínyi Ilona niko- médiai lakomája“ melodrámában Medveczky és Tompos VIII. oszt. tanulók jeleskedtek, amaz találó szavalatával, emez pedig a szavalathoz méltó zongora- kisérettel. Mire kuruc-dalok Következtek dongóénekés zenokisórettel. Riesenberg Izsák VIII. oszt. tanulónak, a kurucdalok előadójának, kellemes hangja van. Méltán tetszett. Az ének után rázendített az ének- és zenekar a Rákóczi-indulóra. De ez még nem jelentette az előadás végét.

Utolsó számnak maradt az est fénypontja — ha ugyan a sikerült számokat szabad osztályoznunk ? — „A regéci kis harang“ poétikus színjáték. A fejedelmet Orosz István VIII. oszt. tanuló alakította meglepően. A vak harangozó szerepében llniczky István ért el nagy sikert. Özv. Nátolya Antalné (egy anya), Rochlitz Vilma hatással adták elő szerepeiket, Rochlitz Béla VIII. oszt. és Zapotoczky Jenő VII. oszt. tanulók mint kurucvitézek szolgáltak rá az elismerésre. Pap Katica kedvesen játszotta a harangozó unokájának szerepét. Az első képletben szerepeltek még Ortutay (kapitány), Fekete (hadnagy), Balogh és Tink (kurucvitézek), Buday, Jeles, Antalóczy, Popovics (regéciöregek), Románecz Ilona és Gizella, Peltsárszky Anna, Vidonyi Anna (regéci leányok), Medreczky

Nándor és a kis Románecz Miska (regéci gyerekek). A második képben Fejér Ignác (öreg katona), Karczub Mariska (Hungária), Vidonyi Sándor (öreg pap), Burdáts Irén (tanítónő), Bozsán Jenő (tanító) szerepeiknek megfelelően ügyesen alakítottak. Játszottak még: Jakab Anua, Medreczky Istvánná, Medreczky Márta, Bartakovics Berta, Burdáts Ilona, Kássa Ella, Fenczik Vira, továbbá Andrejczó, Karczub, Kovalik, Horostsák Erzsiké, Laudon Eleonora és Kornélia Sirokai Margitka, Napholtz Jenő, Spiczer Emil, Szil- vassy Nándor, horostsák Béla, Chira, Zseltvay, Kutka, Bicsánszky, Szulincsák, Nagy, Fekete és Szathmáry tanulók.

Az előadás után kedélyes batyubált rendeztek a tanárok, jobban mondva feleségeik, a kik igazi magyaros vendégszeretettel annyi vendéget hívtak össze, hogy megint tele volt a terem. A mulatságnak csak a hajnali órák vetettek véget.

VÁRMEGYEI ÜGYEK.

A közigazgatási bizottság ülése. Vármegyénk közigazgatási bizottsága február havi ülését a g. kath. ünnep miatt nem kedden, hanem szerdán, 13-án, d. e. 10 órakor tartja meg.

A törvényhatósági bizottság ez évi első rendes közgyűlése e hó 21-én, csütörtökön, d. e. 10 órakor kezdődőleg tartatik meg. Ezt megelőzőleg e hó 19-én az állaudó választmány tart ülést.

VÁROSI ÜGYEK.

Közgyűlés. A képviselőtestület e hó 13-án délután 3 órakor rendkívüli közgyűlést tart, melynek tárgyai :

1. Elnöki előterjesztések.

2. Az ungvári kir. törvényszéki palota elhelyezése tárgyában a m. kir. igazságügyminisztertől érkezett rendeletnek tárgyalása.

3. A „Fehér-hajó“ felülvizsgálatára kiküldött bizottság újabb jelentésének tárgyalása.

4. Mocsáry Géza volt tiszti ügyész állásának betöltése iránt teendő intézkedések elrendelése.

5. Kk. Kluza József, kk. Weisz József és kk. Kozarecki Gyula elhagyottá nyilvánított gyermekek 'illetőségi ügyeinek tárgyalása.

A városi Ügyészi állás, a mit két és féléven keresztül dr. bajó Elek közmegelégedésre tölt be, az e hó 22-ón délután 3 órakor tartandó tisztújító közgyűlésen fog véglegesen betöltetni.

Ebzárlat. Ungvár város területén felmerült veszett- ség gyanús eset alkalmából az 1888: VII. t-c végrehajtási vendelet 188. §-a alapján a város területén a legszigorúbb ebzárlatot rendelem el. A kutyák a város területén csak biztos helyen megkötvo tartandók, illetve csak pórázon és harapás ellen biztos szájkosárral ellátva vezethetők. A szabadon járó kutyák kiirtatnak, tulajdonosuk ellen pedig a legszigorúbb kihágási eljárást fogom megindilani. Az ebzárlat 40 napig tart, illetve mig a felülvizsgálatra felkért m. kir. budapesti állatorvosi főiskola a kórisme biztos megállapítása tekintetében nyilatkozni fog. Ungvári, 1907. február 4-én. Berzeviczy István, rendőrkapitány.

A villanyvilágitási szerződésnek az ungvölgyi villamosművek részvénytársaságára való átruházását —• miként értesülünk — az ungvári bútorgyár legközelebb ismét kérelmezni fogja. Az átruházást a képviselőtestület már egy Ízben engedélyezte, amennyiben azonban a szavazás nem névszerint történt, a hozott határozatot a törvényhatósági bizottság megsemmisítette. Az újabb tárgyalásnál kimondotta a képviselőtestület, hogy az átruházáshoz csak úgy járul hozzá, ha a bútorgyár mint vállalkozó, illetve az ungvölgyi villamosSzerelmük emlékei között egy se volt, a mi miatt bűnt erezhettek volna. Tiszta, szinte gyermekesen tiszta idill volt ez egész!

S milyen csodálatos élénk világításban tűnt a szemük elé egész ifjúkori regényük képe.

Mennyi minden történt azóta mind a kettőjükkel és mégis most a találkozás örömében életük minden prózáját elnyomja a kép verőfényes hangulata.

— Emlékezik, mikor utoljára sétáltunk a Margitszigeten? Leültünk azután az alá a nagy fa alá, a melyik alatt valaha Arany János szokott üldögélni.

— Igen, a mama hátul jött Szombathy úrral. Minket afféle gyerekeknek néztek, a kiket előeresztettek. Hanem a padra már mellém ült Szombathy. Maga a másik oldalra ült.

— Aranyról beszéltem s maga áhítattal hallgatott rám 1 Óh, akkor nagyon poétikus voltam. Magam is írtam verseket.

— Kijelentette, hogy költőnek lenni a legszebb hivatás a földön. Mire Szombathy ur megjegyezte, hogy gazdag embernek lenni még szebb és hogy a a poéták életük végéig ábrándos gyermekek, a kiknek fogalmuk sincs az élet igazi gyönyörűségeiről.

— Kis hijja, hogy össze nem vesztünk e miatt.

— Én csitítottám magát.

— Most is érzem azt a meleg kézszoritását, a mellyel leszorított, hogy fel ne ugorjak a pádról 1 Szerelmet, hűséget, rajongást. Pedig csak hazugság volt benne. Néhány hónap múlva a felesége lett annak az embernek. A nélkül, hogy csak egy csókkal kiengesztelt volna.

— Csacsi I Mi jogon csókoltam volna én meg magát ?

— A szerelem jogán.

— De akkor még nem szerettem igazán. Tud is

a leány igazán szerelni Csak azután szerettem meg. mikor asszony lettem.

— És mégis elkergetett maga elől? Emlékezik, négy év előtt, — mondta szomorúan a férfi.

— Éppen azért kergettem el, mert éreztem, hogy szeretem. Én meg akartam a lelkemben őrizni ezt a szerelmet, mint valami verőfényes tavaszi álmot. Szükségem volt rá. Sok sötét napomban volt ez az egyetlen vigasztalásom, hogy ráemlókeztem magára, a kiről hittem, hogy a távolból nemes, ideális szerelemmel gondol reám. Kellett nekem ez az emlék, hogy tűrni tudjam annak a férfinak a szeszélyeit, durvaságait, a kihez feleségül mentem, mart gazdag volt. Lehet, hogy később brutális volt és úgyszólván napról-napra visz- sza kergetett az ón ideálomhoz. Valójában az ő magaviseleté tett engem szerelmessé magába. A leánykori ábrándokból ő csinált élő, valóságos szerelmet. Mikor tűrtem az ő durvaságait, eszembe jutott a maga gyöngéd, poétikus lelkülete, szelíd beszéde, lemondó szerelme, kedves gyávasága, félénksége s az a tisztelet, melylyel irántam viseltetett. Úgy tűnt fel előttem, mint a szerelem ideális lovagja a középkorból, mikor még lovagok és trubadúrok éltek, tele eszményi nemes szerelemmel. S maga egyszer csak le akarta rombolni az ón ábrándképemet 1 Durván le akart rántani az égből a földre. Persze, hogy elkergettem magam mellől. Mert azt akartam, hogy megőrizhessem tisztán az én szerelmemet. S azt akartam, hogy ne csak az én szivemben, hanem a maga szivében is maradjon meg egy fájó és mégis édes emlékezés a mi becsületes szerelmünkre.

— Igaza volt, Irma, — mondta a férfi csendes hangon, megfogva a nő kezét és áhítattal megcsókolva, igaza volt 1 Jól tette, hogy úgy tett, a hogy tett Hiszen azóta még jobban szeretem. Emlékeimből oltárt építettem a szivemben magának. Oda helyeztem ezt a

szerelmet oltárképnek, s én is, ha bánt az élet, ha szenvedek, ha fáj valami, odamenekülök az elé az oltár elé s magától kérek vigasztalást, erőt, kitartást. Nekem is ez a szerelem az én mentsváram, az én vigasztalóm. Ez az egyetlen tiszta, nemes szerelem. Lássa, én belenyugszom a maga akaratába. Maga parancsolja, hogy igy szeressem és én igy fogom. Szomorú, gyötrő szerelem ez valójában, de maga akarja, hogy igy legyen.

— Szomorú szerelem? Az, a melyik vigaszt ad, az, a melyik megnemesit? Ne káromoljuk ezt a szerelmet.

— A szerelem káromlása az, a mit mi teszünk, — mondta szenvedélyesebben a férfi. Parancsolni akarunk magunknak holmi eszményi felfogások szerint. Holott egy pár év az egész élet, s önnel majd könyezve gondolhatunk vissza az örökre elmúlt tavaszra. Irma, édes Irma, ne akarja, hogy ez a borús szerelem úgy takarjon be mindakettőnket, mint a sir a maga halottját. Fiatalok vagyunk, szeretjük egymást, ne hazudjunk egymásnak tovább. A szerelemnek nincs filozófiája.

— De van ideálizmusa. És én azt akarom megőrizni. Hiába is beszél 1 Csak mint jó barátok maradhatunk együtt, mint szerelmesre, csak a távolból akarok magára gondolni. Nekem kell az ón szomorú életemhez a szerelemnek ez a hite, ez a tisztasága 1

— Nem szerelem ez 1 — tört ki indulatosan a férfi, — csak beteges ábránd, a melylyel tönkre teszi magát is, engem is. Minek is találkoztunk újra ? — mondta aztán szomorú, csendes hangon. S minek is élünk tulajdonképen az egymás gyötrésére ? Holnap elutazom s többé látni sem akarom.

— Jobb is, ha elmegy. Mert én magát csak úgy akarom szeretni, a hogy szerettem. Menjen, menjen