Ung, 1907. január-június (45. évfolyam, 1-26. szám)
1907-02-02 / 5. szám
2. oldal. TT O5. szám. sem lehet a kulturbestiákat megnemesiteni! Sőt a régi erkölcsökhöz képest az ilyetén jelenség szemlélete határozott visszaesést tüntet fel. Hiszen a vad állapotban élő emberi társadalomban is nyíltan szemtől-szembe támadja meg egyik vad ember a másikat. És az egyenes, nyilt küzdelemben a testileg gyengébb esik áldozatul a testileg hatalmasabbnak. A seb, a mely ily küzdelemben üttetik, a testet éri csak, a lelket nem. A mi műveltnek, modernnek nevezett társadalmunkban pedig az egyén ismeretlen ellenséggel áll szemben. Azt sem tudja, honnan, kitől ered az orvtámadás ; azt sem tudja, hogyan, miként védekezzék az ellen. Csak azt látja, hogy sebet kapott, a mely nem a testét, de a lelkét, a kedélyét támadja meg. Nem a hatalmas győzi le a gyengét, hanem az erkölcsileg, jellemileg legalantosabb színvonalon álló gyenge kultur- bestia támadja a talán nála feltűnő erkölcsi magaslatban álló, de védtelen, hatalmasabb egyéniséget, akit épen ezért le akar rántani magához az alacsonyságba, a sárba. A társadalom és a társadalmi rend az egyes egyéneknek egymáshoz való viszonyát és ezen viszonyban az egymással való békés érintkezés lehetőségét állapítja meg. Mindaz, aki a társadalmi egyének egymással való érintkezésének a lehetősége ellen tör, — az a társadalomra nézve közveszélyes személy. Az, a ki a társadalomban élő egyéneket egymás ellen ingerli, egymás ellen uszítja, az, aki egyik emberben a másikkal szemben a gyanú, a bizalmatlanság magvát hinti el, — a társadalmi élet, a társadalmi' rend létérdeke ellen tör. Már pedig van-e valami, a mi jobban képes az embereket egymástól elidegeníteni, az egymással való érintkezéstől tartózkodásra rábírni, mint az, ha a valószínűség látszatába burkolva a lélek- mérgező gyanúsítást, a bizalmatlanságot felgerjeszti a lelkekben. Az, aki ilyen eszközökkel dolgozik, jól számit az emberi természet sajátosságára, amely a bizalmatlanságot, a gyanút oly könvnyen akceptálja. Az, aki a névtelen levelek Írásával akarja a társadalmi érintkezést lehetetlenné tenni, — épen olyan közveszélyes, mint amilyen gyáva, s erkölcsileg dege- nerált. Gyáva, mert ha valaki érzi, tudja, hogy cselekedetével az igazságot szolgálja, bátran kiállhat jóakarata tanácsával az előtt, a kit valaki ellen védelmébe óhajt venni; és ha érzi igazát, a meggyanúsítottál szemben is kell erkölcsi'erővel birnia hirdetett igazságának. De mert az ilyen személy tudja, lelke mélyén érzi, hogy csak aljas, erkölcstelen indulat diktálja levélbe gondolatait, gyáva arra, hogy személye ismert legyen. Tudja, hogy személyének, nevének isme- merete egyértékü volna a jóérzésü, a jóizlésü emberek megvetésével. A legsajnálatosabb és legmegdöbbentőbb jelenség egy társadalmi életben a névtelen levelekkel való küzdelem. Az a társadalom gyengeségét és azt bizonyítja, hogy még akadnak a társadalomban az erkölcsiségtől mesz- sze eső fertőben lézengő éretlenek. Az ilyen névtelenül gyanúsító személyek fekélyek a társadalom testén, a melyeket a legdurvább ollóval kell lenyesegetni. A társadalom ezen éretlenjei ellen a jobb érzésű, műveltebb lelkű egyéneknek irtó háborút kell foly-1 tatniok. Cikkünkkel ráirányítottuk a közfigyelmet e megdöbbentő jelenségre. A társadalom s annak minden egyes művelt tagja kötelességének kell hogy ismerje, hogy eme, a társadalmi élet és rend ellen támadó éretlen közveszélyes személyeket adott esetekben a közmegvetésnek szolgáltassa ki. ( Kérdések. 1. Emlékezik-e arra a város tanácsa, hogy Ung- vár közönségének közgyűlése éppen a tanács kezdeményezésére 1906. aug. 31-én szabályrendeletet alkotott a vidéki hús behozataláról? Ha nem emlékeznék már erre a szabályrendeletre, — mert bizony öt hónap elegendő idő a feledésre — hát megmondjuk, hogy mit is határoztak abban: Vidéki hús (szarvasmarha-, borjú- és juhhús) az előirt szabályok betartásával Ungvárra behozható és kimérhető, de csakis magánosok részére és legíeljebb öt kilogramm mennyiségben. Vendéglősök és mészárosok vidéki húst nem vásárolhatnak. Akkor úgy látszott, (vagy csak szemfényvesztés volt?) hogy nagyon sietnek a vidéki hús behozatalával, mert a képviselőtestület elhatározta, hogy a vidéki hús behozatala megengedendő a szabályrendelet jóváhagyása előtt is. Hát bizony nem sietett senki sem, — a tanács legkevésbbé, — mert a mikor a városi közgyűlésen (nov. 27-én) kihirdették a szabályrendelet jóváhagyását, még mindig nem történt semmi sem a vidéki hús behozatala és ez által a helybeli méregdrága hús ellensúlyozása végett. De még jelenleg is ott állunk, hogy a vidéki bús behozataláról szóló szabályrendeletet nem léptette életbe a tanács. Miért ? Őszinte, nyilt választ kérünk. Ha nem akarják életbeléptetni azt a szabályrendeletet s a lakosságnak a megélhetésén nem akarnak könnyíteni, jelentsék ezt ki s a következő közgyűlésen terjeszszenek elő javaslatot arra nézve, hogy a már jóváhagyott szabályrendelet hatályon kivid helyeztessék. 2. Van-e tudomása a rendőrkapitánynak arról, hogy — miután a kincstár nem tudott elegendő fát szállítani — a kényszerhelyzetet ugyancsak kizsákmányolták a fa kereskedők és a vidéki szállítók. Három métert adnak egy öl gyanánt s hozzá még a vidéki szállítók horribilis összeget (16 K-t) kérnek egy szán fáért. (Lehet másfél méter.) Nem lehet-e ezeket a piócákat, ha másként nem, hát rendőr- kardlappal megszabályozni ? 3. Van-e tudomása a rendőrhatóságnak arról, hogy a favágók a legszemtelenebb módon zsarolják a közönséget ? Egy öl fa (elvágásáért (érts alatta 3 métert) elkérnek 7—10 koronát is. E sorok Írója 3 méter fa felvágásáért 7 K 60 f-t volt kénytelen fizetni. Ungvár város rendőrhatóságának talán csak van annyi erélye, jiogy az ilyen visszaéléseket meg tudja akadályozni, — ha akarja. 4. Van-e tudomása arról a rendőrhatóságnak, hogy az aszfaltról a havat nagyon sok ház előtt nem takarítják el a reggeli órákban? A kisebb tanulógyermekek ugyancsak nagy munka árán tudnak áttörtetni a havon. Sok ház előtt pedig úgy takarítják a havat, hogy a fal mellett ott hagyják s ha aztán olvad a hó, az aszfalt folyton lucskos. 5. Van-e tudomása a rendőrhatóságnak arról, hogy a tanuló ifjúság uj sportot, a floberpisztolylyal való lövöldözést űzi ? Úgy látszik, a gummipuska lomtárba került, modernebb fegyverrel lövöldözik a szegény madarakat fényes nappal, az utcákon. Érdekes látvány, a mint a diák balkezében a könyveit, a jobbjában pedig a pisztolyt tartja. A könyv azt magyarázza, hogy a diák az iskolába is elviszi a pisztolyát. Erre a diákpasszióra felhívjuk az iskolák igazgatóinak a figyelmét is. Egyelőre csak ennyi kérdés 1 Maradjon máskorra is ! menet igy halad utcáról utcára, a mig azt est beáll, a mikor a város különböző részében szétoszlik. A folytatás már a vendéglőkben és kávéházakban következik. Úgy ellepik ilyenkor a helyeket, hogy ugyancsak ügyesnek kell lennie az embernek, hogy helyhez tudjon jutni. A mulatozó k java ebben az időben, először is a hires L uitpold-kávéházat s vendéglőt keresi fel. Az igaz, hogy tán ez egyedüli hely az egész városban, amely annyi tengernyi népet magába tud fogadni. Tizenkét gyönyörű, s szebbnél szebb nagy terme van. Ez azonban úgy megtelik egyszerre, hogy bizony egy gombostűnek is alig akad valamire való jó helye. — Két-három zenekar is játszik, de olyan nagy a lárma s a zsibongás, hogy alig hallunk valami érthető dallamot az egészből. Valósággal bábeli zűrzavar uralkodik. így tart ez éjfélig, mikor egyszerre kialszanak az égő csillárok. Éjfél van, pont 12 óra 1 . . . A sötétség csak rövid ideig tart, s azután újra pazar fényben úsznak a termek. Mindenfelé valami különös mozgást venni észre. Messziről kürtök harsognak s minden szem kíváncsian néz előre s várja a gyászmenetet, a Karnevál herceg temetését A közönség két részre oszlik s gyászmenet részére a középen üres marad a hely. A kürtök hangjai mindinkább erősebbek lesznek s mig egyszerre megkezdődik a bevonulás. A menetet kürtösök nyitják meg 1 Ezek után haladnak a zenekarok, mind a karneváli herceg gyászindulóját játszva. Majd hat apród lépdel; a herceg jelvényeit : a bohóc sipkát, a csörgős kormánypálcát s a kokárdák különbözőbb fajtáit hozzák díszes piros párnákon. Ezt követi a herceg koporsója. A nyitott s díszes koporsót hat feketébe öltözött torzalak Az ungvári törvényszék ügyében a m. kir. igazságügyminisztertől a következő leirat érkezett gróf Sztáray Gábor főispánhoz: Múlt évi december hó 20-án 368/főisp. szám alatt kelt felterjesztésére válaszolva, értesítem méltóságodat, I hogy az Ungvárott tervezett törvénykezési épület és fogház céljaira a város által a múlt évi 456. sz. alatt hozott határozatában ajánlott, s a Drugeth és Honvéd utcák által határolt telektömböt alkalmasnak találtam. Felkérem ennélfogva méltóságodat, szíveskedjék intézkedni, hogy úgy a vármegye mint a város közönsége a törvényes alakiságok betartása mellett kötelező határozatot hozzanak arra nézve, hogy az esetre, ha a törvényhozás Ungvárott egy kir. törvényszéknek felállítását elhatározná, a vonatkozó törvény szentesítése után a jelzett telektömböt azonnal megszerzik, s a NB.-vel jelzett és visszavárólag ide mellékelt helyszin- rajzban feltüntetett alakban s az ugyanott jelzett utcanyitások és utszabályozások végrehajtása mellett legalább is 1840 négyszögöl terjedelemben a kincstárnak visszteher nélkül, tehermentesen és korlátlan tulajdonjoggal átadják. A város arra nézve is vállaljon kötelezettséget, hogy az utcanyitási és a telek- és utcarendezési költségek viselésén felül, az utcák csatornázását és az emelendő épületek körüli aszfalt járdákat is saját költségén készítteti el. Ugyancsak hozzon a város és vármegye közönsége szabályszerű kötelező határozatokat arra nézve, hogy az építési költségekhez összesen 150000 koronával hozzájárulnak, a mely összegből 110000 korona az építkezés megkezdésekor egy összegben minden külön felszólítás bevárása nélkül az ottani kir. adóhivatalba beszolgáltatandó, 40000 korona pedig a 110000 korona befizetését követő évtől kezdve 15 évi egyenlő részletben lesz törlesztendő. Mindezen határozatok jogerőre emelkedésük után hozzám felterjesztendők. A városnak rövid utón átvett térképét csatolom. Budapest, 1907. évi január hó 23-án. A miniszter helyett: Imling s k., államtitkár. Kinevezés Az üresedésben volt vármegyei tiszti főorvosi állásra a vármegye főispánja dr. Gulácsy Árpád perecsenyi járásorvos, tb. főorvost nevezte ki. Állandó népnevelési bizottság. A vallás- és köz- oktatásügyi miniszternek 1906. évi 92.413 sz. rendelete alapján szervezett állandó népnevelési bizottság tagjai : Hivatalból: gróf Sztáray Gábor főispán mint elnök, Lőrinczy Jenő alispán mint helyettes elnök, Hidasi Sándor kir. tanfelügyelő, a miniszteri látogatók és a törvényhatóság területén levő vallásfelekezetek egy-egy választottja; választottak : Bánőczy Béla vármegyei főjegyző, dr. Blazsovszky Miklós főszolgabíró, dr. Bosnyák Béla járásorvos, Csuha István földbirtokos, Deák Gyula áll. polgári leányiskolái igazgató, Fin- cicky Mihály polgármester, dr. Gulácsy Árpád tiszti főorvos, Kende Zsigmond földbirtokos, Kovássy Elemér főszolgabíró, Könye Nándor áll. reálisk. tanár, Kus- nyiry Gyula főszolgabiró, Lám Gyula várm. tiszti főügyész, Melles Gyula. g. kath. tanitónőképző-int. és polg. leányisk. igazgató, Minay István főszolgabiró, dr. Nagy Béla belügyminiszteri fogalmazó, dr. Nagy József szolgabiró, dr. Novák Endre közkórházi igazgató-főorvos, dr. Ország Jakab városi tiszti cipeli a vállán. —-A koporsó két oldala mellett bohócok, szám szerint hatan, égő fáklyákat visznek. — A koporsó után vagy száz siránkozó maskara halad s zárják be a menetet. Mikor a herceget a közönség a koporsóban megpillantja, egyszerre megbomlik a rend s mindenki igyekszik megdobálni vagy egyet ütni rajta a papir- korbácscsal. Úgy tele szórják ilyenkor konfettival s mindenféle tárgygyal a koporsót, hogy mire a menet véget ér, már alig látszik ki valami a hercegből. Mikor a menet kivonul, a közönség fokozott jó kedvvel folytatja a mulatságot, egész kora reggelig. A távozó közönség hazatérőben még minden útjában eső mulatóhelyet felkeres s mire igazában haza tér, már a dél is bekövetkezett. A város ilyenkor igen érdekes képet nyújt. A harangok a gyásznapról, a böjtről zugnak, a maszk-alakok pedig vigságot hirdetnek, a mikor hazaszállingóznak nyugvóra. Ha már kipihentük az izgalmas napokat, s az utcára lépünk, micsoda furcsának, csendesnek s szinte lakatlannak látszik minden, Úgy van vele ilyenkor az ember, mintha csak egy szép álmon esett volna keresztül, s csak ha a földre pillant, s látja még azt a tengersok elszórt konfettit s szerpentint, a melyek sokszor hetekig, hónapokig igy hevernek az utszélen, csak ilyenkor jut eszünkbe, hogy nem álmodtunk, de szép, igazi idők voltak azok a karneváli vig napok. VÁRMEGYEI ÜGYEK. Még csak ez az egy nap s aztán vége a vig napoknak s másnap már bünbánólag hinthetjük homlokunkat a szent hamuval. Az utolsó nap délutánján szokott végbe menni a híressé vált festői felvonulás. Három órára van kitűzve a menet elindulása, de már a korai órákban annyi a nép, hogy alig tud az ember egy helyben is megmozdulni. A felvonulás kiindulási pontja a királyi palota és az opera előtti térség. Pont három óra van ! A menet megindul szép lassú tempóban. Szinte le sem tudnám írni azokat az érdekesebbnél érdekesebb csoportokat, a melyekben ilyenkor az ember szeme szinte elkáprázik. Vannak ott kínai mandarinok, orosz fölkelők stb. Figyelmünket egyszerre egy karaván csapat köti le. Ez egy sátras vándor cigánycsapat! Kilenc rozoga sátras szekér, telistele cigányokkal. Még az öreg vajda sem hiányzik, meg a szekér körül kéregető purdék. — A korhűség olyan pompás, hogy még a szekér saroglyá- jába kötött sánta vak gebe sem hiányzik. Hogy kik ezek az alakok, voltaképeni szereplőjük, arra tán nálunk még gondolni se mernének. — Nem akarom sokáig kíváncsiságban tartani az olvasókat, miért elárulom s leleplezem e cigánybandát. — Csupa királyi herceg, s a mágnásvilág fejei! — Igen ! ? Ezek ilyenkor ugyanis szintén kiveszik a részüket a mulatságból. Ilyenkor ott szegény-gazdag egyaránt ünnepel s vegyül a tömegbe. Az ablakok, melyek előtt a menet el szokott vonulni, ugyancsak telve vannak kiváncsi publikummal. Innen szórják alá a hömpölygő tömeg közé a sok konfettit, szerpentint, diót, mogyorót, narancsot s más és más jux-tárgyakat. A
