Ung, 1906. július-december (44. évfolyam, 28-54. szám)
1906-07-08 / 29. szám
2. oldal. TJNG29. szám. Inkább kell hinnünk, hogy a férfiak csak félre állanak és nemsokára újabb harci készséggel ott veszik fel a küzdelmet, ahol legtüzesebb volt az összetűzés és a búcsú is csak az lesz: viszonlátásra. Magyarok Istene ne legyen igy. Könyörüljetek! Az emberi érzelmeket kifejező szavak között alig van gyászosabb jelentőségű ennél: „Könyörüljetek!“ Alig van, mert ez mindig a nyomor, a fájdalom, a szerencsétlenség s az ezek nyomán támadó kétségbeesés kísérője! Atyja tehát e szónak a kétségbeesés — és szülőanyja a reménység! Két érzelem, melynek házassági frigye sebzett emberszívek könnye és jajja között köttetik! A kétségbeesés tárgya valóság, a reményé csak lehetőség. E kettő között tátongó űrt áthidalni, — a valóságot megszüntetni s a lehetőséget valósággá változtatni akarja e szó: „Könyörüljetek!“ Szívből jő és sziveket keres! Fájdalom azonban, nem mindég és nem mindenütt talál! A könyörület, az irgalom ölelő karjai helyett a legtöbb helyen önzés fogadja őt, mely rideg arccal, merev ujjal elutasitólag int neki: „Tovább!“ Oh, miért is oly kemény igen sok szív, hogy hiába öntözi embertestvéreiDek könnye, hiába süt reá a Gondviselés örök szeretetének napja, — még sem képes a könyörületnek, a jótetteknek bánatoszlató, illatos virágait megteremteni! Pedig a Megváltó a kereszténység megalapítása által megindította az isteni szeretet küzdelmét az emberi önzés ellen. A tőle kezdődő uj világrend e küzdelem jegyében alakult meg! Miért olyan erős hát még mindig az önzés, hogy a szeretet kétezredéves harc után sem tudott felette diadalt aratni, — hogy a Lázároknak még mindig csak hiábavaló vágyódással kell nézniük a gazdagok asztaláról lehulló morzsalé- kokat! Igen, csak morzsalók az, mely után a könyörgés szava kiált! Hiszen a keresztényi érzés nemcsak a mások, hanem a magunk iránti szeretetet is kötelességünkké teszi. Semmi sem kényszerit tehát arra, hogy a mások iránti szeretetet odáig vigyük, hol az önfeláldozás már öngyilkossággá válik. Embertestvéreink nyomorának enyhítése nem jelenti azt, hogy e kötelesség teljesithetóse végett önmagunkat tegyük nyomorultakká! A mit tőlünk a könyörület érzése követel, csupán annyi, hogy a Gondviselés reánk árasztott áldásaiból tegyük a szeretet, az irgalom oltárára néhány felesleges s különben is gyorsan elfutó élvezet árát ! Milyen kevés, s mily könnyen teljesíthető volna ez, mégis milyen nagy vele szemben a képmutatás! A könyörületért esdő szó elutasítására olyan gyorsan s annyi mentséget talál az önzés! A legjelentéktelenebb dolog, a legönzőbb élvezet azonnal nélkülözhetetlen életszükségletté válik, mihelyt a nyomor segély után nyújtott kezét megpillantják ! Szánakozó szó, résztvevő kijelentés özönnel tolul ajkunkra, de csak azért, hogy ezekkel a tettek megtagadása vagy elkerülése feletti benső és önkénytelen szégyenkezésünket mások és saját magunk előtt is mentegessük ! Pedig a Krisztus vallása, a kereszténység magában véve csak keret, melybe a képet beleilleszteni, — forma, melynek tartalmat adni mi emberek — és a magunk viseletével — tartozunk! A képet, a tartalmat, — a keretet, a forma isteni eredetéhez méltóvá kell tennünk, mely kötelesség csupán a Krisztus által tanított szeretet munkáinak s ezek között csapássujtotta embertestvéreink segélyezésének gyakorlása által teljesíthető I Az igaz kegyesség minden megnyilatkozási alakjában lélekemelő. Szép, a mikor buzgóságát templomba- járásban, éneklésben és imádkozásban bizonyítja meg, de mégis legszebb, — a mikor könyörül! És bátran mondom, — Megváltónk vallása, — mely ő utána és általa a miénk is — csak a könyörületnek az önzés fölötti diadalával lehet a legtökéletesebb világformává! Mig ez minden lehető irányban meg nem történik, mig lesz letörletlenül maradt könny, enyhítés nélküli szerencsétlenség s vigasztalni sem próbált fájdalom, mig embertestvóreinknek segély híján nyomorogniok kell, mig a részvét forrása nem a szivek könyörülő érzései, hanem csak a képmutatás lesz s az is nem tettekben, hanem csupán üres szavakban nyilatkozik, addig ne csodálkozzunk, ha van közöttünk osztálygyülölet, a világrend megváltoztatására, vagy felforgatására törő socializmus és anarkhia, ne csodálkozzunk, ha a többségben levő nyomor és szerencsétlenség sorsáért a világrend mai alakját, a kereszténységet tevén felelőssé, minthogy abban tartalmat önmagára nézve nem talál, a keretet, a formát is széttöri s romjain egy újat — mint ő reméli — tökéletesebbet és jobbat is alkotni törekszik 1 Siessünk tehát a nyomor elűzésére, vagy legalább csillapítására mindég és mindenütt, hol az magának áldozatokat keres ! Ne várjuk, hogy ő keressen, — mi keressük fel őt I Könyörüljünk, mert ha minden ember ezt törekvése tárgyai közzé sorozza, — az a Krisztusnak, keresztény vallásunknak semmi által sem megdönthető diadala leszen! * Felhívás! Szirénfalva (Ung megye, nagykaposi járás) községet múlt junius hó 28-ik napján nagy tüzve- szedelem sújtotta! Porrá égett az ev. ref. templom és iskola, 52 lakóház s ugyanannyi melléképület a gazdasági felszereléssel s az élelmiszer készletekkel együtt, melyek legnagyobbrészt biztosítva sem voltak ! A károsultak nyomora nagy! Lakóházaikat és azok mellék- épületeit a saját erejükből újraépíteni képtelenek! Az eddig virágzó község szorgalmas és dolgos lakossága kétségbeesetten hazáját itthagyni s Amerikába kivándorolni készül! A megye mélyen tisztelt közönségének tehát — úgy egyenként, mint összesen — úgyszólván erkölcsi, emberbaráti s hazafiui kötelessége, hogy tehetségéhez mórt anyagi áldozatokkal a csapással sújtottakat községük újra felépítésében s így a haza földén való megmaradhatásukban segíteni siessen! Erre kérjük a vármegye hazafias és nemes szivü közönségét s hisszük is, hogy nem hiába emeltük föl segélykérő szavunk. A kegyes adományokat, — melyek hirlapilag nyugtázva és elszámolva lesznek — vagy az „Ung" kiadóhivatalába, vagy pedig Sallay Gyula nagy- szelmenci (Ung megye, u. p. Dobóruszka) ev. ref. lelkészhez kérjük küldeni annak kitüntetésével, hogy az ev. ref. templom és iskola, vagy pedig az egyes károsultak részére vannak-e szánva. Mély tisztelettel: a helyi sególyző bizottság nevében és megbízásából: Sallay Gyula. Iskolai értesítők ismertetése. I. Ungvár város különböző fokú és jellegű intézetei közül tudtunkkal a következők szoktak évi munkálkodásukról szóló órtesitőt kiadni: a kir. kát. főgimnázium, az áll. reáliskola, a két tanítóképző intézet, az állami és gör. kát. polgári leányiskola, az agyagipari szakiskola és a két állami népiskola. Ezen értesítők mindegyike a legnagyobb körültekintéssel tükrözi vissza az illető iskola belső életét, a tanári illetve tanítótestület iskolai és társadalmi működését, a tanulók haladását és magaviseletét. Ezen értesítők közül a már megjelenteket áttanulmányozva, róluk a következő ismertetést közöljük : I. Az ungvári kir. kát. főgimnázium értesítője az 1905/6. iskolai évről. Közli Románecz Mihály igazgató. A szépen és gazdag tartalommal szerkesztett értesítő első közleménye kegyeletes szavakkal emlékezik meg Roskovics Emánuelnek, a gör. kát. ifjúság hittanárának elhunytáról. A boldogult tanár, ki az ifjúságnak igazi jóakarója és lelkiatyja volt, három évtizeden át lankadatatlan buzgalommal és áldásos tevékenységgel folytatta s fejezte be tanári működését. Az értesítőben megjelent necrolog röviden ismerteti az élete delén elhunyt tanár életrajzát és meleg szavakkal méltatja annak kiváló szellemi tehetségét és számos érdemeit. Az értesítő második közleménye: Bárd Miklós költészete, melyben Románecz Mihály igazgató lelkes szavakkal és rokonszenves tudással méltatja Bárd Miklósnak (családi nevén leveldi Kozma Ferencnek) poézisát. Ezen értekezés tudós szerzője részletesen foglalkozik Bárd Miklós szerény költői egyéniségével, a költői pályán való gyors haladásával, majd dióhéjba foglalva közli a költő életrajzát; végül szemelvényeket közöl a költő szebb verseiből s azokról mindenütt az elismerés legmelegebb hangján szol. Az avatott tollal megirt szép értekezés után Gulovics Tivadar főgimn. tanár közli az 1905. évről szóló meteorologiai megfigyeléseit. E megfigyelésekben számos tanulságos ismeretet közöl, melyekből megtudjuk, bogy Ungváron a legmelegebb nap volt 1905. aug. hó 2-án 29'0 fok középhőmérséklettel; a max. hőmérő által jelzett legnagyobb moleg 35 6 fok aug. hó 6-án volt. Az óv leghidegebb napja jan. 2-a — 15'5 fok középértókkel. A tanári testület 24 tagból áll. Legidősebb tanára Medvigy János, ki 37 év óta működik. Legfiatalabb tanárai az intézetnek Szmetana Péter Emil, Tolnai Artur és Zivuska Jenő, kik még csak 1—2 évi működéssel bírnak. Sajnos, hogy ez utóbbi kiváló tehetséggel és költői tudással megáldott tanárt saját kérelmére Ungvárról Selmeczbányára helyezték át. A bevégzett tananyag és a használatban volt tankönyvek kimutatása után részletes kimutatás következik az intézet könyvtárainak és tanszereinek gyarapodásáról. A tanári könyvtárban az 1905. végén 2599 mű volt, 6485 kötetben és 31.000 K 29 fill, értékben. Az ifjúsági könyvtárban 265 mű 428 kötetben van. Értéke : 1007 K 36 fill. Jelentékeny értéket képviselnek a különböző szertárak is. Igen érdekes részét képezi az értesítőnek „Adatok a főgimnázium 1905—906. évi történetéhez" cimü közlemény, melyben az igazgató részletesen közli a tanári karban történt változásokat, a fegyelmi ügyet, a főigazgatói és egyéb látogatásokat, a tanári értekezleteket, a tanári kar tagjainak irodalmi és társadalmi munkásságát és állását; végül az intézetben rendezett ifjúsági ünnepélyekről, az ifjúság testi neveléséről, a tornaversenyről stb. Az intézet hazánk legrégibb középiskolái között foglal helyet, s fennállásának immár 293-ik évébe lépett. Blanár Ödön és Fulöp Árpád tanárok irodalmi munkásságának feltüntetése elmaradt az értesítőből. Az intézet kebelében fennálló különböző körök s egyesületek működéseinek méltatása után néhány közérdekű rendelet kivonata következik, majd pedig a tanulók órdemsorozata. A statisztikai táblázatokból megtudjuk, hogy a tanév elején beiratkozott 557 tanuló, ezek közül 478 tanuló nyert osztályzatot. Minden tantárgyból jeles osztályzatot kapott 31 tanuló, a mi 6%-nak felel meg, végleg elbukott 32 tanuló, tehát 7%. Vallásra nézve: legtöbb volt gkath., számszerűit 168 tanuló, azután következtek az izraeliták 153 tanuló, végül a róm. kát. 116 tanulóval. Nyelvre nézve legtöbb volt a magyar, 284 tanuló. Érettségit 48 tanuló tett, ezek közül jelesen érett lett 5 tanuló, jól érett 11. A 48 érett közül 11 egyházi, 8 jogi, 7 tanári, 7 orvosi, 2 technikai, 1 erdészi, 1 vasúti, 4 katonai, 2 állatorvosi, 2 kereskedelmi, 2 gazdászati és 1 tengerészeti pályára készül. A 133 oldalra terjedő értesítőt a jövő tanévre vonatkozó értesítés zárja be. A javító és pótló vizsgálatok aug. 29—31. napjain történnek. * 2. Az ungvári állami reáliskola értesítője az 1905— 1906-ik tanítási évről. IX. évfolyam. Közli Dortsák Gyula igazgató. A gondosan összeállított értesítő első közleménye Geőcze Zoárd tanárnak „A forgásfelület quadia- turája“ cimü mathematikai értekezése. Ezen alapos és szakszerű értekezés után következik az intézet anyagi és szellemi állapotának ismertetése. Ezután fel vannak sorolva azon tankönyvek, melyeket az intézet négy osztájyába járó növendékek használtak. Majd röviden ismerteti a tanári tanácskozásokat, az ifjúsági könyvtárt, az iskolai ünnepségeket és az ifjúság tornaversenyét. Kiemelendőnek tartjuk, hogy Reismann Arnold iskolaorvos az évzáró ünnepélyen „Az alkoholizmus elleni küzdelem szempontjából“ felolvasást tartott. Az intézet tanári testületé kiváló gondot fordított a jelen tanévben is a tanulók hazafias nevelésére. A tanári kar a hitoktatókkal együtt 11 tagból állott, a kik különféle irodalmi és közművelődési vagy társadalmi egyesületek tagjai. A jövő tanévre vonatkozó értesítésből felemlítjük, hogy azon tanulók, kik a tanév végén be nem iratkozhattak, a jövő tanév elején és pedig szeptember hó 1., 2. és 3-án irathatják be magokat. A négy osztályba beiratkozott összesen 133 tanuló, vizsgálatot tett 124 tanuló. Az ifjúság magaviseleté és előmenetele általában véve jó. Minden tantárgyból jeles tanuló volt az intézetben 1'6%. Minden tantárgyból legalább jó 16'9%. Egy és több tantárgyból elégtelen 20-9%. Az intézet növendékei a tanév folyamán két tanulmányi kiránduláson vettek részt. n r Színház. Állandó rovatot nyitunk ezennel lapunkban a színészek számára. Kedves rovat ez. Annyival inkább, mert Bállá Kálmán társulata ez idén a legkiválóbb erőkkel kezdte meg a mi színi idényünket. A társulat a vidéki igényeknek teljesen megfelelő és magas igényeket is kielégíteni képes, s a jelenlegi erőkkel a társulatot a legjobb vidéki társulatok közé kell soroznunk. Minden szerep megtalálja a maga művészi megjátszóját. Az operettepriinadonnák, a drámai színésznő, a férfi színi erők jobbára elsőrangúak. A néhány előadás után is, a melyet végig néztünk, általánosságban csak dicséretet lehet hangoztatnunk. Az uj erők határozottan javára váltak a társulatnak. Hidy Irén csupa báj, kellem és verőfény és kiváló tehetség. Játéka tökéletes. Hangja gyenge, de kellemes. Hídvégi Margit ugyancsak elegáns, szép és biztos játéku művésznő. Csáder Irén méltán sorakozik hozzájuk. A férfiak közt is sok uj kiváló taggal találkozunk, ilyenek Szóreghy Gyula, Gózon Béla. Ezekkel kiegészülve a tavalyi gárda, szép sikerek sorozata elé nézhet. És néz is. A színház nap- ról-napra zsúfolt. Taps bőven kijut a szereplőknek. Már is kicsiny a faépület és sokkal tágasabb színkör is megtelne naponkint a közönséggel. Az ez idei színkör kényelmesebb a tavalyinál. Hátránya, hogy az utcai zaj zavarja a szélen ülőket. Az eddig előadott darabokról egységes és általános véleményt nem mondhatunk. Már az első megnyitó előadáson színre hozott Aranyvirág mint színmű keveset ér. Ennek azonban a színészek nem okai. ők adják, mert a darabok Pesten műsoron tartott darabok voltak. A darabokról különben részletes kritikánkban szólunk. A közönségről is még annyit kell megemlítenünk, hogy naponta nemcsak szép, de válogatott társaságot látunk együtt, mely a magasabb művészetnek élvezettel hódol és beigazolja, hogy Ungvár városnak van nemcsak circuszi ostobaságoknak hódoló s arra áldozó intelli- gentiája. Hódol a közönség a már általánossá vált jó szokásnak is, hogy kalap nélkül jelenik meg a színtéren, a mi nemcsak helyes, de kötelező is. Az egyes estékről röviden még megemlékezve, szombaton megnyitó előadásul az Aranyvirág került színre. A fő női szerepeket Hidy Irén és Hídvégi Margit játszották. Hidy először mutatkozott be, jött, győzött. Megragadta és elbűvölte a hallgatóságot. Örökös mosolya verőfényt áraszt a színpadon. Táncai is sikerültek. A színpadon föltótien otthonossággal és művészettel mozog. Hídvégi is kitünően játszik, bár némelyes feszélyezettség némelykor vontatottá teszi egyóbbként megragadó játékát. Különben a darab nem sok játszani valót ad. Egy közönséges kis esemény húzódik három felvonáson végig. Az amerikai miliár- dos nő Nápolyban hajós legénybe szeret, kinek szeretője van, érte a szeretővel ruhát cserél, majd mindkettő elveti az idegen ruhákat magától és a hajós leány továbbra is szeretőjévé lesz a legénynek. A darab fogyatékosságairól fölöslegesnek tartom megemlékezni. A férfi szereplők közül Gáthy Kálmán, Szőreghy Gyula, Heltay Hugó játszottak nagyobb szerepeket. Vasárnap a közismert darab, a Gésák került színre. Délutáni előadásul a Hüvelyk Matyi. Hétfőn a Sportlovagok. Bizarr ostobaság, telve helyzetkomikummal. A közönség kacagni kénytelen.
