Ung, 1906. július-december (44. évfolyam, 28-54. szám)

1906-07-29 / 32. szám

32. szám. LT M G­3. oldal. hoz csatolt egyének egyenként is igyekezni fognak a nagy, hazafias nemzeti missziót valóra váltani. Elhatározta továbbá az igazgató-választmány az oktató és irányító célzatú ipari kiállítások rendezé­sét. Időnként hazai ipartermékekből, különös súlyt helyezve a megyei háziipari termékekre, megyei kiál­lításokat fognak rendezni. Ennek főcélja a mozgalom azon irányát támogatni, hogy a vevő közönségnek, a melyben talán meg van a jóindulat és akarat hazai ipartermékek vásárlására, — mód és alkalom nyujtas- sék megismerni közvetlen tapasztalásból, hogy mely ipartermékek állanak már rendelkezésre, mint hazai gyártmányok. A kiállítások rendezésére a szövetség külön bizottságot alakított szakértő és ahoz értő egyé­nekből, mely bizottságnak feladata tanulmányozni és megtalálni a módozatokat a kiállítandó ipartermékek beszerzésére, elhelyezésére és értékesítésére. A kiállítás alacsony belépő dij mellett megtekinthető s az ebből befolyó tiszta jövedelem képezné a szövetség egyik jövedelmi forrását. Kereskedelmi alkalmazottak moz­galma. ! Az ungvári kereskedelmi alkalmazottak mozgal- i mat indítottak az üzleteknek esti 8 órakor való bezá- i rása érdekében. A mozgalmat csak helyeslőleg vehet­jük tudomásul, mert tény, hogy a jelenleg divó szó- ’ kás fenntartására — az esti 10-—11 óráig való nyitvatar- tásra, — szükség egyáltalán nincs. A kereskedelmi alkalmazottak ez ügyben a kö- s vetkező megkeresést intézték városunk összes keres- 1 kedőihöz : Alólirottak, az ungvári kereskedelmi alkalmazót- i tak nevében fölhívjuk szives figyelmét az alábbiakra. ; Ugyanis az alkalmazottak szerény körükben ak- i ciót indítottak az esti 8 órai zár-idő általánosítására, ■ olyam értelemben hogy a fentebb közölt czél érdeké­ben a főnök urak humánus érzületére fognak appellálni. Nem szükséges hosszasan megindokolnunk a fő­nök urak előtt eme kérelmünk jogosultságát, csupán arra a szembetűnő ellentétre bátorkodunk rámutatni, ami az intelligenczia tekintetében alantabb álló egyes ipari szakmák és közöttünk kereskedelmi alkalmazot­tak között fönnáll, mert mig ők könnyebb fizikai munka mellett hasonlíthatatlanul alacsonyabb munkaidőn át dolgoznak, addig mi kereskedelmi alkalmazottak telje­sen le vagyunk kötve az üzlethez; úgy annyira, hogy a hétköznapokon az alvási időn kívül egy órát sem vallhatunk magunkénak, különben ezt a főnök urak épp oly jól tudják, mint mi. Eltekintve attól, hogy ily rendszer mellett ki va­gyunk téve természetellenes behatásoknak, mert tes­tünk nem fejlődhetik a megkívánt mértékben, mert a folytonos munkában létei és napi táplálékunk őrületes gyorsasággal való elfogyasztása ezt meggátolja; de tekintetbe kívánjuk vétetni azt is, hogy a kereskede­lem mai fejlettsége, melynek mi alkalmazottak egyik oszlopos tagjai vagyunk, megkívánja azt, hogy szak- szerüleg képzett intelligens erők álljanak szolgálatában. Tisztelettel kérdjük a főnök urakat, hogyan sze­rezhetjük meg a foglalkozásunkhoz megkivántató mű­veltséget akkor, a mikor emberi szempontból testünk normális pihenésére sincs meg a szükséges idő. Nem akarjuk fölhozni azokat a példákat, hogy Magyaror­szág hason nagyságú városaiban — a müveit külföld mintájára — már régen általánosítva van a rendes idő­ben való zárás, csupán egy fontos körülményt bátor­kodunk megemlíteni, és pedig azt, hogy mélyen t. Fő­nökeink már abból a szempontból sem zárkózhatnak el méltányos kérelmünk teljesítésétől, hogy az általunk fölhozott szempontokból a főnök urakra nézve szintén olyan szükséges a korai zárás, mint ránk alkalmazot­takra nézve. Nagyon téves a múltban általánosan uralkodott azon vélemény, hogy a 8 órai zárással a kereskede­lem anyagi kárt szenvedne, mert a vevőközönség ép­pen úgy, mint mindnyájan emberek, szokásnak va­gyunk a rabjai és ha a vevőknek alkalmas formában tudomásukra juttatják a 8 órai zárás általánositását, úgy azok szükségleteiket kellő időben fogják besze­rezni. Ismételjük, hogy mi ezen törekvésünk keresztül­vitelét csupán főnökeink nemes gondolkodására bíz­zuk, mert emberies érzelmükre való appellálásnál más eszközünk nincs. Végül szives tudomására hozzuk, hogy az alkal­mazottak egy szükebb körű bizottsága a kérdéses tárgy­ban e napokban bátor lesz fölkeresni Önt, a mikor is személyesen fogja kérni az ungvári alkalmazottak egye­düli vágyának teljesítését. Abban a reményben, hogy nem lesz szükségünk a nagy társadalom erkölcsi támogatását igénybe venni, vagyunk teljes tisztelettel az alkalmazottak 9-es bizottsága. * A főnökök és alkalmazottak ez ügyben ma dél­előtt 11 órakor értekezletet tarlanak a Korona-szálló­ban. Reméljük, az eredmény mindkét félre kielégítő lesz. Tulipánmozgaiom. Irta: Kovássy Elemér Magyar beszéd. Ma már, hála az Istennek és az iskolának, a la­tin kifejezések kihalóban vannak nyelvünkből. Kevés ember használja a bugyelláris"-t, nemsokan mennek a „cancelláriá"ba, kevesen írnak „eerusá“-val s alig tudja valaki, ki a „secretarius". Hanem, amilyen szépen beleolvadtak egyes hasz­nálható szavak a nyelvünkbe, s amilyen gyökeresen kilőttek irtva a latinos gyomok, annyira burjánoznak még mindig a feles számú, elferdített csúnya német szavak. Avagy nem isznak-e még mindig sokan „krigli" sört, vagy „spiiccer"-t? Nem sétál-e még őszkor-ta- vaszkor igen sok úri ember „fess überciher"-be? Nem kap-e sok gyermek karácsonykor „krisztkindli" -1? Nem járnak-e már a hölgyek soha „slaírok"-ba? Nem teszi-e már fel sok „snajdig“ gavallér a „kravátli"- ját ? A gondos rendszerető emberek nem írnak már „notis"-ba? Nem eszik-e még mindig sok édesség kedvelő, „samerli"-re helyezve lábait, „pusserli"-1? Nem játszik már senki „kugli"-t? Nem fest már egy festő sem „pemzli"-ve 1? Nincs-e eltiltva sok hölgynek a kávézás, mert az arezoskája „vimmerli“-s? Pénzt nem tesz-e többé magyar ember a „kaszli"-b&? Nem járna már senki „kalucsni" -ba? Nem kér magyar már „pakli" gyufát, kártyát a kereskedőtől ? Dehogy is nem! Talán iveket tudnék össze írni a most hirtelen előszedett, ferdített, közhasználatban levő német kifejezésekből, hát még a különféle mester­emberek által használt eszközök német neveiről; de nem célom senkit untatni, csak reá akartam mutatni e ferdeségekre s a tulipán védjegye alatt pár rövid szóban a következőket előadni: Tulipános szép Hölgyeim, s lelkes Uraim! irtsuk ki e gyomokat zengzetes nyelvünkből társadalmi utón. Asztaltársaságok, magán összejövetelek vigám résztve­vői, mondják ki együttidőzésük alatt, hogy aki idegen szót használ (nem szószerint idéz), fizet például bün­tetésül 1 fillért minden ilyen szóért. Az igy összegyűlt összeget egy éven át kezelje a társaság egyik lelkes tagja, s év végén szolgáltassa át a tulipán szövetség céljaira. — Higyjék meg nekem, széles Magyarországból e címen szóp^összeg gyűlne egybe, s rövid idő múlva ki lenne ostorozva a sok­szor önkéntelenül is használt cudar rossz idegen szó. Színház. Az ez idei színi idényben a legnehezebb rovat a ' színi rovat. Változatosnak kell lennie. És nem lehet változatos. Hótről-hétre ugyanazokat kell megírnunk : | jó darabok, telt házak, s ugyanazon kitűnő művészek, akiknek játéka ismertetéseinél már jelzőket, uj jelzőket ' alkalmazni megáll leleményességünk. Hát hogyan is mondjuk ki a jót, a kitűnőt másként. Gyönyörű, szép, elragadó, pompás és mindig csak ezek a jelzők áll­hatnak rendelkezésre. Mást nem írhatunk arról, ami kitűnő, minthogy az kitűnő. Azt is hallottuk említeni, hogy kritikánk túl hí­zelgő a színészekre. Óriási tévedés. Tessék csak őket napról-napra nézni. Mi tudunk bennük állandóan gyö­nyörködni. Ők kiválóak. A kritika változatossága ked­véért róluk az ellenkezőt nem Írhatjuk. Azt sem sza­bad felednünk, hogy vidéki társulattal állunk szemben. És ha ez a társulat művészi kívánni való tekintetében igen magas színvonalon áll, mégis csak vidéki szín­társulat, mellyel szemben igényeink elsőranguak nem lehetnek. Vegyük sorra az előadott darabokat. A koldusgrót kétszer egymásután teljesen zsú­folt házat hozott a múlt hét szombatján és vasárnapon. Jó darab. A fő női szerepeket Hidy Irén és Torday Erzsi játszották. Ha Hidy játszik, az már maga sikert igór. Állandó közönsége van már neki, aki csak azért jön, mórt a kedvenc, ő játszik. Tud is mókázni, ked­veskedni, ha sell édesen durcáskodni, s minden moz­dulata, szava, hanghordozása hódit. Tetszik, bármit csinál. Avagy mindent úgy csinál, hogy az tetszik. Táncokra már úgy is kell készülnie, hogy egy-két újra ! föltétlenül lesz, s taps, tomboló tetszés a része. Az volt I a Koldusgrófban is. Torday Erzsi gyönyörű jelenség, játszik igazán, mindvégig, a mig csak a színpadon van s játéka lekötve tartja teljes figyelmét. A biztos ut a legmagasabb hírnévig eljutni. Hídvégi Margitka úgy beszurtozta szép arcát. Máskor valahogy ne csinálja azt a varázstörést. Kis szerepe volt, nem is érvénye­sülhetett. Gáthy Kálmán volt a Koldusgróf, főmozga­tója a darabnak Sziklayv&l, őket dicsérni fölösleges. Hétfőn Jelentéktelen asszony-ba,n a kiváló drámai személyzet vonult fel. Csáder Irén megszokot­tan kiválóan játszott. Több fellépése után annyit talán megjegyzés tárgyává tehetünk, hogy a drámai, mond­juk tragikai páthoszt azonnal első szavával már alkal­mazza, holott ez indokolatlan, a drámai cselekmény még meg nem indult. A hallgatóság nem tudja még, miért a drámai hang, a mozdulatok. A leperdülő cse­lekményeknek kell a drámai alakítást indokolniok. Ép igy indokolatlanok egyes erős kitörései. A túlzott hevet meg nem értjük. Pedig ezek a hatás rovására eshet­nek. A tragikus jellem sem azonnal tragikai. Az át­menetnek a szenvedély kitörésig meg kell lenni. Du- lich Mariska édes volt, mint mindig, okos amerikai lány. Gere Zsiga mestere volt szerepének. Nála is . ugyan bizonyos ajkmimikát kifogásolnunk kell, amely . minden játékában állandó és megszokottá válik. Sző­reghy Gyula ugyanazt teszi hanghordozásával és ki­ejtésével. Ő mindig Szőreghy. Ugyanazon modor. Bo­goz Imre ezúttal nagyobb szerepet is teljes sikerrel töltött be. Erőteljes férfi színész, tudatos játéka volt ezúttal alakítása. Hídvégit, Sziklayt utoljára hagy­tuk, hogy a kettőt emeljük ki, mint akik a siker osz­tályosai voltak. Bevonultak a Tiszturak is a zárdába, s ott ■ minő felfordulást idéztek elő. A két muskitos kapitány, : Gáthy Kálmán és Márton Miklós beleszeret a kor­mányzó két szép leányába, barátcsuhában becsempé- 1 szik magukat a zárdába s a két utolsó felvonás már ott játszódik le. A két szép leány, akik meghódították a kapitányokat Hidy és Torday. Micsoda csintalan, bájos, kedves zárdaszüzek voltak. Megtudtak hódítani mindenkit. Legpajkosabb Hidy, aki a másik kapitányt hódítja meg. A darab tele ötlettel. Sziklay Miklós végig kacagtatta a közönséget. Hídvégi ezúttal ki­sebb szerepben bár, de végtelenül kedves és otthonos volt. Gere Zsiga, Heltay Hugó jól játszottak. Fodor Szeréna szép diszkréten adta a fejedelemasszonyt, Halmay túlzott. A s erdai vígjáték Doktor Klausz igen jó volt, a közönség jől mulatott. Most jön Gül baba. Egyszer, kétszer, háromszor, négyszer. Mint nagy előadásokkor. A jegyek már napok előtt elkeltek. Mindenki Gül babáról beszólt. A zenéje már jórészben közismert. A darabra kiváncsi volt mindenki. Meg is érdemelte a várakozást. Jó da­rab is nagyon a „rózsák atyja“. Olyan bájos, olyan kedves mindvégig. Hiszen rózsák játszák a főszerepet, Gül baba rózsái, aki jobban szereti rózsáit, mint tu­lajdon leányát Leilat. Meg is tiltja halálbüntetés terhe alatt hozzányúlni a rózsákhoz. Gábor deák mégis sza­kit róla Leilanák. Halálra ítélik. Gül baba mégis meg­szereti Gábor deákot, Leila kijelenti, hogyha ő meghal, neki is sirt készítsenek és Gül baba kész kiirtani ösz- szes rózsáit, csakhogy Gábor deákot megmentse. A rózsák el is hervadlak s a jámbor muzulmánok ezt Allah ujjának nézik s Gábor deák kegyelmet kap. Övé lesz Leila is. Balláné Csik Irén volt a Gábor deák. Túláradó ovációkban volt része. Táncait, énekeit meg­ismételtette a közönség. És őt tapsolta szüntelenül. Balláné ezúttal is pompás kedvvel játszott. Meglátszott rajta, hogy ez egyik kedvenc szerepe. Mellé társult Torday Érzsi. Ebben az alakításban összes eddigi fellépései közt a legtöbbet mutatott be. Az a jelenete, a midőn kedvese részére kegyelmet kér, aztán elájul, a legmagasabb művészi erővel volt kidomborítva. És oly szép volt. Heltay Hugó nagy szerepe, Mujkó cigány, a megjátszása dicséretére válik a művésznek. A szerep igen nehéz. Jól játszva, a sikere biztos, s Heltay nagy sikert ért el vele. A legszebb és legjobban megjátszott szerepei közé számíthatja ezt. Sziklay a rózsák ki­irtása jelenetében, illetve végig a darabban, komoly szerepében nagyszerű volt. Márton nem volt elég erő­teljes Ali basa. Kedves volt a játékba beleékelt művészi tánc, amelyet Rajz Irén, a budapesti Király színház művésznője és Ujfalussy Bella lejtettek. Gyönyörköd­tünk a tánc bájaiban. Szőreghy mint főeunuch jól alakított. Tánca igen könnyed és művészi. Az egész darab összjátéka szép, összhangzó, minden szerep jó kézben, ezért volt minden estén zsúfolt ház. És kelle­mes senzatió lett volna, ha két előadást a főszerepek­ben Hidyve 1 és Hídvégivel adták volna. Velük újabb sikereket és estéket lehet biztosítani. Vonzana az ösz- szehasonlitás. * Színházi műsor: Vasárnap délután félhelyárakkal „Peleskei nó­tárius“ Gaál József eredeti bohózata, a címszerepben Sziklay Miklóssal; — este negyedszer általános bérlet- szünetben (idénybérlet 30. utolsó szám) Gül baba nagy operette. Héttőn harmadszor Koldusgrót nagy operette. Kedden „Nebántsvirág" Hervó bájos operetteje a címszerepben Hidy Irénnel. Szerdán ötödször Gül baba operette. Csütörtökön harmadszor „Legvitézebb huszár“ Martos Ferenc és Jakobi operetteje az ismert kitűnő szereposztásban. Pénteken zónaelőadásul János vitéz operette. Szombaton „Szulamith" héber daljáték. Vasárnap este „Felhő Klári“ népszínmű. VÁRMEGYEI ÜGYEK. Uj lecsapoló társulat. A Bátía, Palló, Mátyóo, Vajkóc, Veskóc, Budaháza, Dobóruszka, Magyar­mocsár, Magyarkelecsény és Ungnyarád községek határain átvonuló lecsapoló csatorna és a „Donga“, illetve a vajkóci mellékárkok fenntartása céljából az érdekelt birtokosok f. évi április 18-án Budaházán tár­sulattá alakultak. A „Mátyóc—Budaháza vidéki le­csapoló társulat“ néven történt ezen megalakulást a m. kir. földmivelésügyi miniszter most jóváhagyólag tudomásul vette s a társulat mellé miniszteri megbízot­tul Dános Miklós kir. főmérnököt, a sátoraljaújhelyi m. kir. kultúrmérnöki hivatal főnökét rendelte ki. Meg­jegyezzük még, hogy a társulat elnöke Kende Péter budaházai földbirtokos s az ő érdeme, hogy a köz­gazdaságilag oly fontos órmedencék érdekeltsége tár­sulattá tömörült. Letartóztatottak különválasztása. A belügyminisz­ter körrendeletét intézett az összes törvényhatóságok­hoz, melyben felhívja ezeket arra, miszerint gondos­kodjanak, hogy minden letartóztatási intézetben (rend­őri fogházak és toloncházakban is) a fiatal koruakat a felnőttektől elkülönítve tartsák. Különösen a legna­gyobb gonddal és szigorral történjék az elkülönitós az előzetes letartóztatás tartama alatt. Amennyiben a helyi viszonyok megengedik, a fiatalkorúak közt is több csoport alakítandó, a szerint, a mint kizárólag alkalmi büntetésről, vagy visszaesőről, vagy pedig már csaknem teljesen megrögzött bűnösökről van szó. A törvényhatósági utak átvétele. Kossuth Ferenc kereskedelemügyi miniszter tervezetet készített a köz­lekedési utak fejlesztéséről. A fejlesztés kapcsán a főbb megyei közlekedési utakat az állam átveszi. Az államosítás természetesen részletekben történik meg, miután a kereskedelmi tárca csak fokozatosan terhel­hető meg ekkora összeggel. A miniszter tiz óv alatt tervezi az utak átvételét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom