Ung, 1906. július-december (44. évfolyam, 28-54. szám)
1906-07-22 / 31. szám
31. szám. “CT C33. oldal. 3-szor ehessek egy falat húst, sőt ejtsük a módját az indokolatlan és folytonos húsárak emelés meggátlásának. A közgyűlés ajánlatomat elfogadta s az ügyet 4 ember kezébe tette le. Hogy ez az ügy sikerre vezessen, ugyan mi kellene hozzá ? Nem egyéb, mint hogy minden gazd- asszony, minden tisztviselő (persze nem a nagy urak, akik bírják a nagy kiadásokat), minden szegényebb ember talpra álljon és összetartson s ha a mészárszéket felállítaná a Hitelszövetkezet, a mihez alapos reményünk van, úgy azt támogassuk állandóan s ha kell, még anyagi áldozatok árán is, mert csak igy vagyunk képesek védekezni. A hitelszövetkezet rajta volna, hogy az esetleges bajokat, sérelmeket azonnal orvosolná, de vigyázna is arra, hogy bajok ne forduljanak elő. Közös ügyről van szó, rajta hát segítsünk magunkon összetartással és kitartással! Adja Isten, ne kelljen csalódnunk ! Tulipánkert. Batthyányi Lajosné grófnő az alábbi levelet intézte lapunkhoz, amelyben a mozgalom támogatására hívja fel a szerkesztőséget. Mert lapunk minden sorával szolgálni akarjuk a nagy célokat, a melyeket e szép és fennkölt mozgalom zászlajára tűzött, örömmel és készséggel fejezzük ki ezúttal is csatlakozásunkat a mozgalomhoz. Lapunk mindenkor rendelkezésére áll. A szép, lelkes levelet az alábbiakban közöljük. * Mélyen tisztelt Szerkesztőség ! Teljes tudatában vagyunk annak, hogy a mélyen tisztelt Szerkesztőséget is áthatja a „Tulipánkert-Szö- vetség“ fontos hivatása és célja. Amit a „Tulipánkert- Szövetség“ zászlajára irt — a magyar közgazdaság és kultúra fejlesztése — nem hajtható végre egy pillanatnyi lelkesedés eredményéből, mert ahhoz a magyar társadalom szívós kitartása és buzgalma szükséges. A „Tulipánkert-Szövetség“ munkája eredményes csak úgy lehet, ha mögötte az egész magyar társadalom szervezetten, áldozatrakészen áll. Annak a nagy felbuzdulásnak, a mely a Tulipánkert elnevezés alatt az egész világot csodálatba ejtette, nem szabad pusztán szalmalángnak lennio, nehogy elleneinknek, a kik nem hisznek a magyarok kitartásában — ez esetben is — igazuk legyen. A „Tulipánkert-Szövetség“ elnevezéshez oly nagy nemzeti erő fűződik, a melynek hasznosítását elmulasztani, igazán nagy bűn volna. A nemzet áldozott eddig is, de áldozatkészségére a jövőben is szükség lesz. A „Tulipánkert-Szövetség“ közgazdasági és kulturális programmját maga a nemzet fogja megszabni, s módot is fog keresni a vezetőség, hogy a közel jövőben arra a nemzet fel is hivassák, s igy akarván elfojtani azon gyanúsító hangokat, a melyek a nemzettel elhitetni akarják, hogy a „Tulipánkert-Szövetség“-hez begyült összegek egyéb célokra használtatnának fel, mint a mire — programmja alapján — a nemzet akarata reá szentelni óhajtja. A magyar sajtó a legnagyobb faktor a nemzet cselekvésének irányításában, szószólója a hazafias érzelmeknek. Azt hisszük, nem tévedünk abban, hogy a mélyen tisztult Szerkesztőség osztozik ezen sorainkban nyilvánított véleményeinkben s ez indit bennünket arra, hogy felkérjük a mélyen tisztelt Szerkesztőséget, inél- tóztassék fiókjaink megalakulását és azok hazafias működését támogatni, s nekünk segédkezni abban, hogy egy hatalmas szervezettel kezdhessük meg fontos hazafias feladataink végrehajtását. Hazafias üdvözlettel a „Tulipánkert-Szövetség“ elnöksége. Batthyányi Lajosné. Színház. Bállá Kálmán igazgató kitűnő érzékkel válogatja össze a darabokat. Elkerüli azokat, amelyek sértenék a vidéki tisztább erkölcsöket. Francia pikantériák és sikamlósságok nem szerepelnek. Eltalálta, helyes érzékkel, hogy mi kell ide városunk közönségének. Ellenben soron vannak a hazafias tárgyú darabok. Szinma- gyar tartalmúak. Szinte felpezsdül a hallgatóság vére és ragyogó tekintettel hallgatja a bűvös szólamokat, amelyek hirdetik a magyar hazafiság és dicsőség legszebb igéit. Ez a színészet hivatása. Nevelni és főleg nemzeti eszményekért lelkesíteni. Uyon darab Lampérth Géza, a jeles lángoló lelkű magyar poéta regényes szinjátéka, Veér Judith rózsája. Hétfőn adták. Felcsapta vérünket a darab. Magyar irta, magyarnak irta. Kuruc időkről, kuruc időben irta. Úgy talál minden szava, annyira igaz minden sora. A régi bűnök, a régi erények. Szemben áll egymással magyar és magyar. A kuruc és labanc. Both kapitány labanccá lett, künn nevelkedett Bécsben és most sereget vezet a kurucság ellen. Századával Veér Tamás kuruc nemes házához tér be requirálni. Ott megszerette Veér Tamás lányát, Judithot. Es Judith visszahódítja a labanccá lett magyart. Előbb kiszabadítja apja fogságából, utána megy a labanc táborba és a legvégső döntő ütközetben Both kapitány huszárjaival átpártol a kurucsághoz és ezzel biztosítja a diadalt. Akkor keblén viseli azt a piros rózsát, amit Judithtól kapott, elvett elszökése- kor. A diadalmas Bercsényi vitézrenddel tünteti ki. Veér Tamás pedig lányát adja oda. Csáder Irén Judith szerepét adta. És hogy tudta adni. Lestük a szavát, a játékát és a taps zúgott mint az orkán. Teljes művészi erővel és átszellemülten játszott a művésznő. Dulich Mariska annak a regényes epizódszerü szerelmi idilnek volt bájos mozgatója, mely a főesemény- nyel párhuzamban Imre deákkal — Rogoz Imre — hadnagygyá lett poétával, folyt le. Minden szerep bájossá, kedvessé lesz Dulich kezében. Balázsi Sándor Veér Tamás szerepében remekelt. A büszke kuruc magyar ott volt minden szavában és mozdulatában. Mellette Sziklay Miklós és Gózon Béla kiváló játéka biztosította azt a nagy sikert, amelyet a darab megérdemelt és a hatást a melyet elért. Gere Zsiga hatalmas és imponáló Bercsényi volt. A másik hazafias darab volt újra csak és megint zsúfolt házzal a János \itéz. Péutekon félhelyárakkal. Erről a darabról már nem Írunk. Magyar alkotás kiváló darab Szemere György egy felvonásos színmüve, A siralomházban. Csütörtökön került színre. Erről a darabról is tömérdeket lehetne irni. Roppant mély logikája van nagy gondolatokkal teli. Karácsonyi Jóska egy szinbecsületes derék gazda, felesége elcsábitóját megölte, ezért halálra ítélték s most a siralomházban van. A gyilkosságot nem tartja bűnnek, mert azt ölte meg, ki becsületét rabolta el. Nem is bánja. A pap mégis feloldozza őt. Annyi vád van a darabban a fennálló társadalmi törvények és rendszerek ellen. A gyilkos beszél és igazat kell adnunk neki. Igazat ad neki a pap is, az Isten szolgája. Megsiratja a börtönőr, és őt mégis a törvény nevében le kell fejezni. Gere Zsiga alakításáról elragadtatással kell megemlékezni. Nagyszerű volt. Nagy tehetségét teljes erejében tudta megmutatni. Sziklay ezúttal komoly szerepben játszott. Oly kiváló ebben is, mint komikus szerepekben. Nehéz szerepe volt Gózon Bélának is, művészi tehetsége sikerrel állta ki a próbát. Mint vidéki színtársulatban eseményt kell megemlítenünk, hogy opera is színre került, Parasztbe- csiilet. Kétkedéssel olvastuk a szinlapot. Ismertük Mascagni hires operáját. Ahoz nagy énekes személyezt kell. És kiváló egyes énekesek. Zenekarnak is kiválónak kell lenni, hogy a gyönyörű zene kellően érvényesülhessen. Kár volt azonban kétkedni, az előadás teljesen sikerült. A kar kiválóan működött. A karsze- mólyzet derekasan megfelelt feladatának. A kar énekét többször megtapsolta a közönség. Azután az egyes énekesek. Balláné csattogott, bűvölt énekeivel. Tordai Erzsi tiszta csengésű szép hangja a legmagasabb áriákig, Hídvégi Margit kellemes, behízelgő, bájos alt hangja egyaránt gyönyörködtette a hallgatóságot. A férfi énekes szerepeket Gáthy Kálmán és Márton Miklós töltötték be. Tapsban bőven volt részük. Operett kettő került színre. Szombaton A kol- dusgróí, kedden a Szegény Jonathán. Mindkettőről csak újabb dicséreteket írhatunk. Újra csak ugyanazokat kell megemlítenünk és dicsérnünk: az éneket, játékot, precíz előadást. Balláné, Hidy, Torday, Gáthy, Heltay, Szőreghy, Sziklay, Gere, Márton oly qualitások, kik ha mind és együtt játszódnak, a siker föltétleu és a műélvezet teljes. Melodráma is szinrekerült Az ördög cimborája. A kitűnő játékért itt kiemelhetjük Csáder Irén, Dulich, Gere, Gózon, Sziklay, Heltay, Szőreghy alakítását. Az újabb színházi hót külső képe, amit örvendetesen említünk meg, majdnem naponkint zsúfolt házak, a színésznők csokrokat kapnak, Torday Erzsi minden felléptével kap csokrokat, szóval a közönség melegszik és mind több és több kifejezést ad teljes elismerésének. A villanyvilágítás azonban gyalázatos, zavarok majd mindennap állanak elő az áramvezetékeknél. Ezen változtasson a villany igazgatóság. írnánk még kedves színészeinkről és szeretnénk mindről sokat irni, de nincs hely. * Szinházi műsor: Vasárnap délután félhelyárakkal „A méltóságos csizmadia“ énekes bohózat, dalokkal és tánccal, a címszerepben Heltay Hugóval. A rendkívül mulatságos bohózat többi főszerepeit Dulich Mariska, Halmay Kornélia, Czakó Miczi, Sziklay Miklós, Gózon B., Gere Zsiga és Rogoz Imre adják. — Este újdonság, rendes helyárakkal, másodszor „A koldusgróP. Ascher Leo rendkívül érdekes és melodikus nagy operettóje. Hétíőn ismét újdonság, „A jelentéktelen asz- szony“, Wilde Oszkárnak, a nemrég elhunyt kiváló angol szinmüirónak szellemes és érdekes helyzetekben gazdag színmüve lesz a műsoron, a címszerepben Csáder Irénnel. A hatásos színmű többi vezető szerepeit Dulich Mariska, Hidvéghy Margit, Halmay K., Gere Zsiga, Gózon Béla adják. Kedden uj betanulással, „Tiszturak a zárdában“, Louis Varney, a zseniális és kiváló francia zeneszerző egyik legdallamosabb és hatásosabb operettéje kerül színre Hidy Irén, Torday Erzsi, Hidvéghy Margit, Halmay Kornélia, Gáthy Kálmán, Márton Miklós, Sziklay Miklós és Heltay Hugóval a fő és vezető szerepekben. Szerdán „Doktor Klausz“ (Doktor bácsi), L’ Arrongenak a bpesti Vígszínházban nagysikerrel bemutatott vigjátéka kerül műsorra Csáder Irén, Dulich Mariska, Halmay Kornélia, Balázsy S., Gere Zsiga, Sziklay Miklós, Czakó Vilmos, Rogoz Imrével a vezető szerepekben. A közönség köréből. Vallási őrjöngés. Az ungvári izr. orth. hitközség kebelében a múlt évi hirhedt választások óta az idegen elemek és a felvilágosodott hitközségi tagok között dúló viszály, egyenetlenség egy újabb fázisához értünk. A törvénytelen, erőszakos módon uralomra jutott idegen lengyel elemek a régi vezetők alkotásainak még az emlékét is el akarják törülni s ebbeli buzgóságuk- ban nem ismernek határt. Az intelligens hitközségi tagok egyidőre félrevonulva a cselekvés színhelyéről, csendes resignatióval szemlélik a történteket. Most azonban oly esemény történt, mely minden józan gondolkodású ember bírálatát kihívja s a melynek jellemzésére alkalmas jelzőt nem is tudunk találni. Az idegen jövevények hatalmi őrjöngésükben nem kímélik már a templom szentségét sem. F. hó 17-én a hitközségi tagok, midőn reggeli imájuk elvégzésére az imaházba jöttek, legnagyobb megdöbbenéssel konstatálták, hogy gyalázatos kezek az imaház falának egyik oldalán levő levéldiszitéseket hihetetlen vandalismussal letörték. A gyalázatos tett elkövetője Herskovics Márkus helybeli varrógépügynök, a ki legnagyobb büszkeséggel vallotta be ezt. És mi vezette Herskovics urat és társait e dicső hősi tett elkövetésére ? Saját bevallása szerint az, hogy a megsemmisített levéldiszitések a kereszthez hasonlítanak, már pedig zsidó imaházban ilyesmit tűrni nem szabad. Mellesleg megjegyezzük, hogy e díszítéseket még a legnagyobb felekezeti elvakultság sem láthatja keresztnek. Kétségtelen, hogy fent nevezett „úr“ e szentség- törést nem önszántából, hanem a jelenlegi elöljárósággal összejátszva, előre megfontoltan követte el, hiszen tudvalevő, hogy az uj vezetőség szemében régóta szálka a díszes imaház és minden alkalmat megragadnak, hogy ezt kifejezésre juttassák. Szomorú jelenség ez, bizony nem alkalmas egy testület tekintélyének emelésére, s még sajnálatramól- tóbb az, hogy városunkban, a hol — hála az Istennek — az intelligencia még mindig túlsúlyban van, a vezetőséget idegen, a műveltség legalacsonyabb fokán álló elemek ragadják magukhoz. Álljanak össze a hitközségi tagok s egyesült erővel vessenek véget a jelenlegi vezetőség garázdálkodásának s akkor az ungvári orth. izr. hitközségben uj korszak fogja kezdetét venni. Biody Herman ungvári lakos. VÁRMEGYEI ÜGYEK. A központi Választmány e hó 18-án tartott ülésén hozta meg a határozatokat azon felszólamlások fölött, melyek az 1907. évre érvényes országgyűlési képviselőválasztók névjegyzéke ellen adattak be. A központi választmány a képviselőválasztók névjegyzékébe felvette: Dr. Juszkovics Mór ungvári, Kárpa István ároki, Németh Ferencz gejőczi, Fegyverneki István kisgejőczi, ifj. Béres József palágykomoróczi, Iván József palágyi, Koptra György Kucsán magas- révi, Berkovics Mór, Klein Márkusz őrdarmai, Traski György, Hudák János, Rehó Mihály Gyurko, Marko- kovics Bertalan konczházai, Dr. Élovics Jakab szob- ránczi, Sipos Ferencz kisbereznai, Laguer Sándor fenyvesvölgyi lakosokat; — fel nem vette: Stark Ig- nácz ungvári, Guttmann Mór őrdarmai, Bodnár György, Lőwi Mór konczházai lakosokat; — a Neumann Viktor kereszti lakos felszólamlása folytán Manajló Endre szobránczi lakos jogczimének igazolására póteljárást rendelt el. A felszólamlások felett hozott határozatok f. évi julius 20-ától f. évi julius 30-ig a vármegyeház hirdetési tábláján lesznek kifüggesztve, hol is azokat bárki megtekintheti. VÁROSI ÜGYEK. Az uj kövezetvám engedélyokirat. Ungvár városának a kövezetvám szedését újabb 20 éven át engedélyező okirat, mely a képviselőtestületnek e hó 13-iki ülésén hirdettetett ki hivatalosan, egész terjedelmében igy szól : 39322. 1/B. 1906. szám. Kereskedelemügyi m. kir. miniszter. Engedélyo kii at. A közutak és vámokról szóló 1890. évi I. t.-c. 81., 86. és illetve 90. §-ai alapján kiállított ezen engedélyokirat szerint Ungvár r. t. város közönsége részére a belügyminister úrral egyetértőleg kövezetvám szedési jogot engedélyezek és azt, valamint annak gyakorolhatását a következő feltételekhez kötöm : I. Feljogosítom Ungvár r. t. város közönségét arra, hogy az 1890. évi I. t.-c. 93. §-a értelmében a tényleges életbeléptetés napjától számítandó 20 azaz egymásután következő húsz éven át a városnak az idefüzött átnézeti térképen, helyszinirajzon, műszaki leírásban és pótműszaki leírásban megjelölt, illetve felsorolt és az I—V. számú sorompók közé foglalt utcái és terei, továbbá az ugyanott feltüntetett vasúti hozzájáró ut építése, íentartása és kezelése lejében a sorompóknál és a vasúti állomáson szodendő