Ung, 1906. július-december (44. évfolyam, 28-54. szám)

1906-07-01 / 28. szám

28. szám. TT HST <3­3. oldal. a képviselőnek megválasztatását s hívta meg egyúttal a megbízólevél átvételére. A képviselőnek a Korona-termében való megjele­nését hosszantartó lelkes éljenzéssel fogadta a közön­ség, minek csillapultával Hidasi Sándor választási elnök átadta a megbízólevelet s gyakori helyeslés és éljenzés között beszédet intézett a képviselőhöz, mond­ván a következőket: Nagyságos Uram ! Az ungvári választókerület Nagyságodat a mai napon egyhangúlag képviselőjéül kikiáltotta. Ezen tónynyel nemcsak Nagyságodnak adta meg az alkalmat, hogy elfoglalja azt a helyet, a melyet a múltban olyan derekasan, olyan férfiasán töltött be, hanem visszaadta a parlamentnek egy nagy értékű erejét, melyre annak a mostani nehéz viszonyok közt szük­sége van. E ténynyel ez a választókerület tehát első sorban a köznek, a hazának tett szolgálatot, de e mellett a saját ügyeinek is használt és megtisztelte önmagát. Csekélységemnek, mint választási elnöknek lett a kötelessége, hogy a választásról felvett jegyzőköny­vet megbízó levélként átadjam. Midőn ezt ezennel megteszem és mint egyhangúlag megválasztott kép­viselőnket a választókerület nevében melegen köszön­tőm, engedtessék meg nekem, hogy a költő szavait követhessem, ki azt mondja, hogy komoly dologhoz komoly szó illik. Rövid időn belül ennek a választókerületnek a bizalma a függetlenségi pártnak két kimagasló oszlo­pos tagja iránt nyilvánult meg, megnyilvánult egy­hangúlag, holott ez a választókerület a múltban még soha nem volt függetlenségi. Lehet, hogy ez az idők jele, de mindenesetre gondolkodásra késztető jelenség. Mert tessék elhinni, sajátságos, különleges egy ter­rénum az ungvári választókerület. Főjellemvonása —• a szegénység. A szegénység, mint mondani szokták, teher ; a politikai életben pedig olyan kötelék, mely az egyest és az egészet száz meg százféle apró, lát­hatatlan szállal köti. Ezek az apró, láthatatlan szá­lak, melyek egymagukban véve talán igen-igen gyengék, azonban marokra fogva hatalmas köte­léket alkotnak, jellemezték ezt a választókerületet a múltban. — jellemeznek különben igen sok választó- kerületet — és jellemzik részben a jelenben is és fog- ják valószinüleg jellemezni a jövőben is. Mivel én nem vagyok politikus, mivel a politika nem kenyerem s ha néha, mint a jelen alkalommal is, a viszonyok úgy hozzák magukkal, hogy kénytelen vagyok részt venni politikai dolgokban, kénytelen va­gyok a politikába belekontárkodni, akkor ón azt min­dig az én hivatásomnak a szempontjából teszem; azt tekintem, hogy mennyiben használhatnék általa a ne­velés és oktatás ügyének; azt vizsgálom, hogy meny­nyiben állithatom az én legfőbb kötelességemnek, az én ideálomnak: az iskola utján a magyar nemzeti állam kiépítése gondolatának — szolgálatába, — épen ezért nem fogom ón most Nagyságodat politikai kér­dések fejtegetésével terhelni, nem fogom én ilyenek fejtegetését kérni, hanem egyszerűen kijelentem, hogy ez a választó közönség meg van győződve arról, hogy Nagyságod azoknak a politikai kérdéseknek, mely kérdéseket programinbeszédjóben oly szépen, annyi ékes szóval és lelkesedéssel részletezni méltóz- tatott, a megoldásán teljes erejével, egész nagy tudá­sával munkálni fog, azokat megvalósítani, életre kel­teni lesz első és legfőbb feladata. Tudjuk azt, hogy Nagyságod előtt első az ország, a haza érdeke, min­den más érdek eltörpül mellette s biztosítom Nagysá­godat, hogyha csak is ezt az érdeket fogná szolgálni, melyet mi is mindenek fölé helyezünk, hogyha csakis a programmjában hangoztatott elveknek életrekeltésén fáradoznék, ez magában véve is biztositaná részére választóinak nagyrabecsülését, tisztetetét, szeretetót. Mivel azonban, mint mondám, ezt a választó- kerületet a szegénység jellemzi s a szegény az áldást sokszor felülről várja; mivel minket szálak kötöznek s mi az országos nagy érdekek mellett a mi apró, de reánk nézve igen fontos érdekek által kötözve va­gyunk ; mivel én nem tudom magamtól a tanfelügyelőt elválasztani, ezért én itt a választók színe előtt a mi érdekszálainkra is utalok. Itt van elsőnek a törvényszék kérdése. Ennek a kérdésnek a szálai nemcsak ezen választókerület, hanem az egész vármegye minden polgárának a szi- vébé nyúlnak. Mivel ezt a kérdést Nagyságod már ismeri, ezért én itt ezúttal csak különös figyelmébe ajánlom. Itt van egy másik kérdés, mely programmját is közelről érdeki. A függetlenségi párt, de nemcsak e párt, hanem az egész ország osztatlan közvéleménye, arra törekszik, hogy az országot gazdaságilag önál­lósítsa. Önálló, hatalmas nemzeti ipart és kereskedel­met akarunk teremteni, ámde a mai viszonyok közt, mikor a gépek hatalma oly nagy, mikor a verseny oly merész, akkor az ipari és kereskedelmi pályán csak az boldogul, csak az tud eredményeket felmu­tatni, kinek keze munkáját, minden dolgát az ész, a tudás, a szakismeret irányítja. Csak az az iparos képes magának, övéinek és a hazának hasznára válni, ki nemcsak jó munkát állít elő, hanem annak szépséget, csínt is tud adni és e mellett olcsón tud dolgozni, ki fel tudja venni a versenyt, munkájának eredetiséget, nemzeti vonást adni, olyan jelleget, bélyeget reányomni, mely megkülönbözteti min­den más ipari terméktől. Csak az a kereskedő képes vevőit a kivánalmaknak megfelelőleg kiszolgálni, ki ismeri a legtávolabbi beszerzési forrásokat, ki ismeri a bonyodalmas vasúti hálózatot és a ki kiismeri magát a tarifák tömkelegében, ki ki tudja számítani, mily uton- módon képes filléreket megtakarítani, azáltal vevőinek előnyt nyújtani, s a fillérekből mégis vagyont gyűjteni, megsokszorozni a nemzeti tőkét. — Nekünk itt Ung­vári szép iparos és kereskedő osztályunk van, ámde nincsen polgári fiúiskolánk, nincsen kereskedelmi isko­lánk s igy iparosaink és kereskedőink nincsenek abban a helyzetben, hogy gyermekeikből ügyesebb, életrevalóbb uj nemzedéket neveljenek, olyant, mely külömb az apáknál, már pedig nem láttam még olyan apát, kinek nem az volna szive legszentebb óhajtása, hogy fia különb legyen az apjánál 1 Csak az ilyen nemzedék lesz képes megteremteni a gazdasági önállóságot, azt az ipart és kereskedelmet, melyről olyan szép terveket szövünk, melyhez annyi reményt füzünk, melynek nyomában az is fog járni, hogy az iparos és keres­kedői osztálynak több tisztelet, becsület fog az életben osztályrészül adatni. Ez is tehát egy kérdés, melyre figyelmét ezúttal bátor vagyok irányítani. Érinthetnék én még több ilyen kérdést, de ez nagyon messzire vezetne s mivel Nagyságod most már a mi képviselőnk, gyakrabban fog köztünk megfordulni, tehát viszonyainkat, sebeinket meg fogja ismerni, ezért nem folytatom tovább. Csak egyre kérem még, neve­zetesen arra, hogyha Nagyságodat akár testületek, akár egyesek kérelmeikkel felkeresik, támogatását kérik, — mert hiszen a milyen egyhangú volt a választása, olyan pártkülömbség nélküli lesz a támogatást keresők sora, — úgy a kérelmet mindig a közérdek szempont­jából méltóztassék erősen mérlegelni és csak akkor teljesíteni, ha az valóban használ a köznek, vagy ha az a magánérdek nem sérti, nem hátráltatja a közt. Ha igy fog cselekedni Nagyságod, ha igy fognak tenni a koalitio összes képviselői, csak akkor fog fény derülni a közéletre; csak akkor teljesedik be az az idő, mikor a stréberség helyébe az egyének egyéni értéke lép, mikor a jól, a becsületesen teljesített munkának meg lesz a tisztelete, az embert tisztán a közjó javára tel­jesített munka után ítélik meg, akkor születik meg : a demokratia ! Midőn a választók nevében újból üdvözlöm Nagy­ságodat, kívánom, hogy az Ég áldja meg erővel, egész­séggel, hogy : igy legyen! Hidasi Sándor beszédének befejeztével Visontai Soma orsz. képviselő szólott. Beszédét egész terjedel­mében itt adjuk : Nagyságos Választási Elnök ur! Mélyen tisztelt Polgártársaim! Mély megindultság és meghatottság vesz rajtam erőt, a mikor Nagyságod kegyes e vá­lasztókerületnek megbizó levelét most nekem átadni. (Éljenzés). Én mérlegelni tudom, hogy ebben a kitünte­tésnek és bizalomnak milyen mértéke rejlik és minden igyekezetem, minden erőm oda fog irányulni, hogy erre a kitüntető bizalomra magamat érdemessé te­gyem. (Éljenzés ) Nagy megnyugvásomra szolgál, hogy nagyságos elnök ur ma azt a kijelentést tette, mennyire megfe­lelt az én programmbeszódem és az abban kifejtett elvek azon várakozásnak, a melylyel elémbe ezen pártkereteken kivűl állók néztek. Nos hát, ma újra megerősítem és megpecsételem férfias szavammal és megpecsételem a hűségnek bé­lyegével, hogy mindazt, amit programmbeszédemben kifejtettem, azt igyekezni fogok, ha csekély tehetség­gel is, de minden erőm összevételóvel megvalósítani. (Éljenzés.) Nagyságod reá mutatott arra, hogy ime most a függ. pártnak a zászlaja már másodszor emeltetik diadalra a választó közönség által, habár a múltakban itt e választási kerületben mindig másféle politikai nézet érvényesült. Nos hát, én úgy vélem, hogy az a függetlenségi zászló, a mely ma nemcsak Magyaror­szág jövőjét, Magyarországnak erősségét, Magyar- ország jövendőbeli diadalát és a nemzet függetlensé­gét és önállóságát rejti magában, hanem az a függ. párt, a mely ma Magyarország kormányzatának alap­zatát is képezi és a mely függ. párt a maga módja és a maga hagyománya szerint jelöli meg azt az utat, amely utón ezentúl Magyarország kormányzatának kötelességét be kell tölteni, én úgy vélem, hogy mielőbb és hova tovább ez a párt lesz az, a mely minden hazafit és minden honfit a maga táborába fog csoportosítani és maga köré fog gyűjteni. (Úgy van!) Annál inkább tehetem ezt, mert igen helyesen méltóz- tatott kiemelni, hogy van egy közös eszmény, a mely ma minden polgárt lelkesít és ez a közös eszmény, a nemzeti államnak igazul, csorbitlanul, az ő hagyo­mányaiban nyugvó igazi kiépítése ; annak a magyar államnak kiépítése, a mely nemcsak külső jelekben, hanem belső lényében, a honpolgárok érzelmei, a hon­polgárok törekvései szerint is minden izében és min­den rószébem és minden töredékében magyar. (Éljen­zés.) Ez a nemzeti államnak nagy ideája csoportosítja ma egybe minden polgárát e hazának és ha Nagysá­god arra utal, midőn kegyes itt a választási elnöki tisztet betölteni, mégis a legsajátosabb benső érzelmei vezetik ebben is, mint olyan férfiú, ki a tanügynek egyik nagyratörő, a tanügynek egyik valóban az ország büszkeségét képező vezetője, (Úgy van!) azt hiszem ez a nemzeti állam és ennek eszméje oda fogja vezetni az országot, hogy a tanügy terén, a közoktatás terén, az ifjúság nevelése terén, hogy an­nak a kis csemetének nagy terebélyes fává növeszté­sében keresi hivatását. Ez a nagy eszme, a mely mindnyájunkat egybe- csoportosit és hogy ha sikerülni fog a király és nemzet között létrejött békének alapján azon rövid feladatot teljesíteni, a mely a népjogok fönséges kiterjesztésében rejlik, ha sikerül betetőzni a feladatoknak azon rövid foglalatát, a melyre a mostani kormányzat vállalkozott és ezen úgyszólván fegyverszünet után elő fog állani a problémák legnagyobbja, hogy ismét kibontsuk a haza­fias és nemzeti eszmék lobogóját, akkor azt hiszem, igen helyesen méltóztatott mondani mélyen t. elnök urnák azt, hogy ha eddig bármennyire külön keretek választották el az országnak lakosságát, a nemzeti önállóság, függetlenség egygyó fogja csoportosítani és közös programm alapján fogja képviselni a nemzeti fejlődést. (Éljenzés.) Ez egy gondolat és ez egy eszme, azt hiszem, egy önálló és egy tökéletes programmját képezi min­den honfinak és hogy én ehhez hűségesen fogok csatlakozni, azt hiszem, hogy Nagyságod kijelentése után nekem is szabad az én szerény múltamra hivat­kozni. Azt hiszem, szivem egész melegével és lelkem rajongásával jelenthetem ki, hogy e kerülethez nemcsak mint képviselő, hanem mint olyan férfiú is, aki ismerem kötelességemet, hogy t. i. a kerületnek sajátos érdekeit is kell képviselnem, tehát mint olyan férfiú is, a ki e kerület fiának fogja magát vallani: e kerület polgára­ként tudni fogom kötelességemet, a melylyel e kitün­tető nagy bizalomért e vál. kerület és annak központja Ungvár városa iránt tartozom. (Éljenzés.) Nagyságod két irányban méltóztatott megjelölni azon utakat, a melyek e városnak szükségleteit jelölik meg. Egyik az igazságügynek kiegészítése e városban, a másik azon foglalkozásoknak megjelölése, a melyek­kel a szegénységen enyhíteni, a melyekkel a mi ín­séges polgártársainknak kenyeret adni lehet és szüksé­ges. Talán fölösleges itt azt most bővebben fejtegetnem, hogy a mi a törvényszék kérdését illeti, azt kötelesség- szerüleg eddig is mély tanulmány tárgyává tettem és oda fogok szegődni, hogy azon nagy munkában, a melyre nagymérvű elődöm, Polónyi Géza igazságügyminiszter ur vállalkozott, hogy itt e városban törvényszéket létesítsen, hogy abban neki hűséges munkatársa legyek, de azonkívül is a parlamentben ellenőrizzem, hogy t. i. ez a vállalkozás a maga módja szerint minél helyeseb­ben valósuljon meg. (Éljenzés.) A mi pedig illeti e szegény, itt levő lakosságnak helyzetét, legyen meggyőződve mélyen t. választási elnök ur, hogy amit programmbeszédemben kifejtettem, hogy az államra épen ezen vidékeken nagy kötelesség há­rul, mert ezt az államot, a mit ősöktől örököltünk, a mely ezer éves múltjában annyi ádáz küzdelemnek volt tanyája, a melyet megtarthatunk a jelen és jövő számára, a melyért annyi hősnek kellett elvesznie, és annyi rögöt kellett a hősök vérének szentelnie, én nagyon jól meg vagyok róla győződve, hogy ahhoz, hogy ezt meglehessük, a jövő éveknek számára, az örökkévalóság számára, kell, hogy az állam céltudatosan tudja azt, hogy miként ez állam minden polgárát faj- külömbség nélkül e hazához hozzáláncolni és miként kell a hazafiság érzületét minden polgár szivébe beol­tani. Ez úgy lehetséges, ha szegény és gazdag egy­aránt átórzi, hogy a mostani kormányzatnak a jellege, nemzeties volta nemcsak puszta jelige, hanem nemzeties azért, mert mélyen lényében rejlik az és körültekintő módon politikáját is fogja képezni az, hogy minden egyes polgár érezze és legyen áthatva attól, hogy minden perc'' és cselekvőségének minden pillanatá­ban tudja, hu6„ eki kötelességei vannak e nemzet iránt ép úgy, mint a nemzet minden polgára iránt, azért, hogy ez államot belterjes módon is naggyá, dicsővé tegye. Ehhez a munkához fogok szegődni. Még egyszer hálás köszönetét mondok és hálás szívvel fejezem ki lekötelezettségemet azért, hogy a választó közönség ilyen egyhangú módon fejezi ki irántam bizalmát. Védeni fogom azt a zászlót, melyet kezembe adtak és az elveket s mocsoktalanul hozom vissza a választó kerületnek ; addig is kérem előlegezzék a bizalmat, hogy minden erőmet a választó kerület érde­kében fogom felhasználni. Isten éltesse t. polgártársaimat! (Hosszas éljenzés és taps.) A beszéd óriási hatást tett a közönségre. Lelkes éljenzés és taps zúgott fel minden oldalról, miközben megérkezett a képviselőhöz gróf Sztáray Gábor fő­ispánnak levélben foglalt üdvözlése. Beszólt még a közönséghez Berzeviczy István és Vidor Marci s ezzel a választás befejezést nyert. Este 8 órakor a Korona-szálló kerthelyiségóbe gyűltek össze Visontai Soma választói és tisztelői, hogy e megjelenésükkel is kifejezést adjanak ragasz­kodásuknak, tiszteletük és szeretetüknek, melylyel a képviselő iránt viseltetnek. A Korona kerthelyisógóben több mint 250 választó volt ez este, a kik a leglelke­sebb hangulatban töltötték az időt. Fél kilenc óra után érkezett meg Visontai Soma orsz. kópv., házigazdájának: Matyaczkó Tivadar kano­nok és más notabilitásoknak kíséretében, a közönség lelkes éljenzése között. Rövid negyedóra múlva felállóit Sirokai Albert, mint a függ. párt végrehajtó bizottságának elnöke, poharát emelve első sorban a vál. közönségre, majd Visontai Soma képviselőre. Visontai Soma orsz. képv. szólott ezután. Beszéde, mely három negyed óráig tartott, mindvégig lekötötte nemcsak a férfi, de a nagy számban megjelent hölgy­közönség figyelmét is. A beszéd a függetlenségi párt jövő magatartásá­val s a párt programmjával foglalkozott. Befejező sza­vai ezek : „Ezt a zászlót (a 48-as feliratút) ünnepeljük mi ma, ezen zászló köré csoportosuljunk; csoportosul­junk szeretettel; polgártársainkat, a kik ma más tábor­ból felénk közelednek, az ellenségeskedés szavával ne idegenitsük el; közös kincs a honszeretet, a mely­hez mindenkinek joga van, a ki magát magyarnak vallja, és ez jellemzi a 48-as függ. tábort, ez tette nagygyá, és mindenkinek utat nyit, ki a magyar nép szivéhez akar jutni, és testvérül fogadjuk, a ki velünk együtt esküszik fel, hogy ezt a zászlót megóvja min­den ellenséggel szemben lefelé is felfelé is, Becs felé is. Az Isten éltesse Önöket.“ Az általános tetszésnyilvánítás csillapulta után Egry Ferenc szólott az ő igaz őszinte magyarságával, kellemes hangjával. A kerület választóit éltette. Vidor Marci elszavalta „Kossuth katonája“ cimü alkalmi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom