Ung, 1906. július-december (44. évfolyam, 28-54. szám)

1906-11-11 / 47. szám

2. oldal. rriíT a* 47. szám. A papnövendékek ünnepe. A theológiában e hó 4-én d. u. 5 órakor tartot­ták meg a Rákóczi-ünnepet előkelő és nagy közönség jelenlétében. A műsor tartalmas és változatos volt, a melyből a ruthén nép, Rákóczi leghívebb kurucai leendő lelki vezéreinek törhetetlen hazaflsága tükröző­dött vissza. A Rákóczi-nyitánynyal kezdődött a szép ünne­pély, a melyen a beszédet Dolinay Péter IV. éves theológus mondotta. Lelkesen beszélt Rákóczi nagy jelleméről. Sikerült beszédjét, a melyet mély hazasze­retet jellemez, nagyon megtapsolták. Ez után az ének­kar adta elő tetszés közt a bujdosók énekét. Zákány Gyula III. éves theológus kiváló ügyességgel szavalt, mire a zenekar Cinka Panna nótáját adta elő szaba­tosan. Papp István IV. é. hh. „II. Rákóczi Ferenc és a ruthén nép“ c. történelmi vonatkozású ügyes felolva­sást tartott. Az énekkar még egyszer szerepelt, előadta a Rákóczi-nótát. Tetszett. Bodnár Istvánnak „Rákóczi“ c. költeményét lváncsó Elek, II.- é. hh. szavalta siker­rel, mire a zenekar a Rákóczi-indulóval fejezte be a sikerült ünnepet. Az ének- és zenekart Csucska Elek II. é. hh. vezette dicséretesen. A Kath. Legényegyesületben. A kath. legényegyesület az előestén, nov. 4-én hódolt Rákóczi emlékének. Szepessy László melodrá­máját: „Rákóczi lobogója“, Szovák Margit szavalta érzéssel és nagy hatással. Ugyanakkor élőképet mutat­tak be, a mi gyönyörű látványt nyújtott. Az ezt követő színdarabról és mulatságról a hírek közt számolunk be. Ünnepi isteni tiszteletek. Nov. 5-én az ünnepélyek előtt d. e. 9 órakor gyászmise volt a r. kath. templomban. Az összes hiva­talok képviselve voltak a misén. A vármegye tisztvi­selői kara gróf Sztáiay Gábor főispán vezetésével jelent meg. Az iskolák r. kath. növendékei is meg­jelentek. A gyászmisót Benkő József apátfőesperes szolgáltatta. A mise végén felhangzottak a Himnusz fenséges akkordjai. Az egész hallgatóság buzgó szivvel énekelte: Isten áldd meg a magyart 1 A g. kath. székesegyházban dr. Mikita Sándor ka­nonok mondta a misét. Az ev. ref. templomban Komjáthy István s. lelkész emlékezett meg imádságában a nagy hősökről. Az áll. polgári leányiskola ünnepe. A templomokból kijövő közönség egy része az áll. polgári leányiskolába tért, a hol s/i 10 órakor kezdődött az ünnepély. A díszes közönség soraiban ott láttuk gróf Sztáray Gábor tőispánt, Ló'rinczy Jenő alispánt, Hidasi Sándor tanfelügyelőt, Kozma Gyula kir. járásbirót, Lám Sándor gondnoksági tagot, Hor­vath Dezső árvaszéki elnököt stb. A szép ünnep a tanulóifjúság által elénekelt Szózat-tal kezdődött, melyet a közönség állva hallgatott végig. Lóvay József „Mikes“-ét Schwarcz Irén II. o. növendék szavalta el mély érzés­sel, azután Deák Gyula igazgató tartotta meg a tanulók értelmi fokához mórt ünnepi beszédét, melyet az alábbi­akban közlünk: „Az Isten árvaságra téve bennünket és kivevé ma közüliünk a mi édes urunkot és atyánkot .... Hullassuk bőséggel könyveinket, mert a keserűségnek ködje valóságosan reánk szállott.“ így kesergett jó Mikes Kelemen, urának hűséges embere, a mikor 1735. ápr. 8-án II. Rákóczi Ferenc fejedelem a mennyei atyához költözött. S 171 óv múlva, a második temetés napján a lengő lobogók, a hazafiúi lelkesedés örömmámort hir­dettek. Igen, örömmámort, mert szép álmaink, a me­lyeket régóta szövögettünk, de a melyek megvalósulá­sát alig-alig mertük reményleni, testet öltöttek. Haza jött Rákóczi, Bercsényi, vitéz magyarok vezéri ! Dicső­séggel, milliók szeretetótől kisérve vonultak be kuruc Kassa városába. Utjok diadalok útja Orsovától a fő­városig s onnan Kassáig. Keresztül hasították az Alföld rónaságát, érintették a móltóságos Duna folyását, át­lépték a magyar földből táplálkozó Tiszát s a merre csak elhaladlak, a hódolatnak oly nagyszerű és meleg megnyilatkozásával találkoztak, a milyenhez hasonlót a világtörténelem is csak keveset jegyzett fel. S abban a pillanatban, a mikor Rákóczi, a legnagyobb hazafiak egyike, hű társainak kíséretében százezernyi nép előtt vonult utolsó útjára: a magyar Géniusz csodatevő ereje szállta meg a sziveket s azokba reménységet, hitet öntött, hogy tudjuk reményleni és hinni: nagy lesz a magyar! Nagy lesz, ha a komoly munkában kitartás, cselekedeteiben vallásosság és hazafiság ve­zérli s ha a hazáért nem csak jólétben, de szűkös viszonyok közt is tud élni. Mert gazdagságban, va­gyonban élni és igy tenni a hazáért: könnyű dolog, de lemondani mindenről, megmérhetetlen földbirtokot, megszámlálhatatlan jószágot és aranyat itt hagyni s helyette a számkivetós keserű kenyerét enni, a hon­talanság nehéz súlyát viselni abban a csalóka hitben, hogy egy szerencsés fordulat után talán ismét meg­szerezhetjük hazánk szabadságát: oly feladat, a melyre csak Rákóczi s erényekben hozzá hasonló bujdosó társai vállalkozhattak. Kedves Növendékeim! Azoknak, a kik nem isme­rik a Rákóczi-korszakot, rövidesen elmondom. Lépjünk tehát visszafelé néhány századdal a történelemnek vér­rel áztatott mezején s az akkori eseményekről vegyük fel a leplet. Már Bocskay István, Bethlen Gábor, I. Rákóczi György vezérlete alatt harcolt a nemzet politikai és vallási szabadságáért. Majd később a Wesselényi-fóle összeesküvésről tesz említést a történelem. Következik Thököly Imrének fölkelése 1678-ban. A fölkelés nem hozta meg a kívánt eredményt s Thököly hontalanná lett; Kis-Ázsiában, Nikodémiában halt meg 1705-ben. Hű neje, Zrínyi Ilona két évvel előzte meg a halálban. A magyar alkotmány ellen irányuló törekvések ellenében a nemzet kebeléből még egyszer támadt visszahatás, melynek élére II. Rákóczi Ferenc állott. 0 emelte fel a Thököly által elejtett zászlót, a szabad­ság zászlaját. Rákóczi híveinek, a kurucoknak előrenyomulása valósággal diadalmenet volt, vezéreltetve az isteni gond­viseléstől, s a nemzet jobbjainak szerencsekivánatától kisértetve. Mire az 1703-ik óv vége megérkezett, Rá­kóczi felkelése nagy nemzeti ügygyó nőtte ki magát, melynek szolgálatában 70.000 elszánt kuruc állott. A következő évben, a nagyobb várak kivételével, egész Magyarország Rákóczi kezében volt. A „Pro patria et libertate“ (a hazáért és szabadságért) feliratú zászlók varázserővel bírtak, a ki azokat követte, az győztesen nyomult előre. 1705-ben Széchónyben számos főpap, főúr és megyei képviselő: „Magyarország szövetséges karai és rendei“ Rákóczit vezérlő fejedelemmé válasz­tották. Az 1707. évben ért Rákóczi dicsőségének delelő pontjára. Elfoglalja az erdélyi fejedelmi széket, a melyre három évvel azelőtt választották meg. Majd junius 13-án az ónodi országgyűlés Magyarország fejedelmévé választotta. 1708-ban azonban a felkelők csillaga hanyatlani kezdett: elvesztették a trencséni csatát, mely után született a Rákóczi-nóta, a mely mai napig megmaradt a nép ajkán : „Jaj régi szép magyar nép, Az ellenség téged mikép Szaggat s tép!“ Az 1709-ik évben elvesztették a kurucok Dunán­túlt, Erdélyt s ebben az évben halt meg a hires Bottyán tábornok. 1710-ben Romhány és Vadkert helységek mellett szenvedett vereséget Rákóczi. A áuruchadak állapota mind nyomorúságosabb. Rákóczi üldözve bal­szerencséjétől és a pestistől, Husztra húzódott. Az eddigi lelkesedés kihal a szivekből, szomorú, szivre- pesztő dalok szárnyalnak a kurucok éji tanyáján. De minek folytassam tovább? Elértünk az 1711-ben megkötött szatmári békéhez, a melyet az elfáradottak, a kicsinyhitűek és a haszonlesők nagyon óhajtottak. A szerződést, mely minden jót ígért, de a melyben Rákóczi nem tudott hinni, 151-en Írták alá magyar- országi és erdélyi urak. De hiányzott róla a nagy hősnek neve. Ő nem fogadta el, inkább önkéntes száműzetésbe költözött. Fájdalmasan hangzott a bú- csudal: „Bölcsőm, vigasztalóm, Dajkám és ápolóm : Szép Magyarországom! Jaj, szörnyű fájdalom, — Meg kell tőled válnom. Vizeid folyását, Erdeid nyílását. Mezeid kalászát, Lovam lába nyomát Te áldott földeden Már többé nem látom.“ Úgy lett, a mint e dal mondja. Rákóczinak, a ki mindenét feláldozta a haza üdvéért, boldogságáért, a hontalanság lett osztályrésze Többen követték a feje­delmet : Beicsényi Miklós, Ungvármegyének nagynevű főispánja, a kuruc hadak fővezére, a ki a kezdetben ingadozó Rákóczinak buzditója, támogatója volt; Esz- terházy Antal, Sibrik Miklós, Mikes Kelemen. Utóbbi élt legtovább, látta, a mint egyenként halnak el a jó ügy mártírjai. Végül egyedül hallgatta „tenger mor- molását, tenger habja fölött futószél zúgását“ s most is hallgatja, őt nem hozhattuk haza, mert hamvai isme­retlenek. De fölöttük lebeg és minden igaz honfiban él Rákóczi szelleme, mely például szolgál mindeneknek, mikép kell szeretni a hazát és miként kell érte áldo­zatokat hozni, ha a sors úgy kívánja. A beszéd után az énekkar még előadta A szám­űzött dalát, majd Papp Katinka IV. o. növendék sza­valta el gyermekkorát meghaladó intelligenciával és kitűnő felfogással Weszely Géza „Rákóczi“ c. költe­ményét. A szép szavalatot lelkesen megtapsolták. A közönség a Rákóczi-induló hangjai mellett oszlott szét, a melyet zongorán Mezei Hedvig adott elő ügyesen. Az agyagipari szakiskolában. Az áll. polgári leányiskola ünnepélyével egyide­jűleg az agyagipari szakiskola és a két áll. elemi is­kola rendezte hazafias ünnepélyét. Az agyagipari iskolában az alkalmi beszédet dr. Laudon István óraadó tanár tartotta, a ki ügyesen ál­lította a tanulók elé a Rákóczi-korszakot. Két tanuló szavalattal vett részt az ünnepélyen. A tanuló ifjúság elénekelte a Himnuszt és a Szózatot. A Drugeth-tóri áll. népiskolában. Ez az iskola is hazafias kegyelettel ünnepelte meg II. Rákóczi Ferenc fejedelem és hőslelkü kuruc hadvezér és bujdosó társai dicső emlékét. Az iskolai ünnepély a Himnuszszal vette kezdetét. Utána Takács László igazgató mondotta el megható ünnepi beszédét. Az átgondolt és meleg érzéssel előadott beszéd kere­tében visszapillantást vetett a dicső kuruc-korszak ese­ményeire és a tanulókat a haza iránti szeretetre buz­dította s lelkűkre kötötte, hogy II. Rákóczi Ferencnek és a kuruc-korszak vitézeinek emlékét véssék szivökbe. Bednárik Vilmos VI. oszt. tanuló Rákóczi arcképe előtt prózában dicsőítette II. Rákóczi Ferenc lángoló haza­szeretetét és nagy vitézségét. Szavalattal szerepeltek: Románecz Mihály IV., Oara Miklós V., Úsz Mariska IV., Steinberger Berta VI. és Oulovics Titusz IV. o. tanulók. A szépen sikerült ünnepély, melyen több vendég is megjelent, a Szózat eléneklésével ért véget. A Kossuth-tóri áll. iskolában. A II. Rákóczi Ferenc és bujdosó társai emléke­zetére rendezett ünnepély alkalmából diszilett terem megtelt az ünnepi ruhában megjelent növendékekkel és ünneplő közönséggel. Az ünnepélyen részt vett dr. Novak Endre gondnoksági elnök és Szabó Lajos ny. államvasuti felügyelő, gondnoksági tag. Az ünnepélyt Szabó József igazgató gyönyörű beszéddel nyitotta meg. Szép szavakkal, nemesen érző szive teljes melegével ecsetelte a nap jelentőségét. A nagy tetszéssel fogadott szavak után a gyermeki fel­fogáshoz mért s II. Rákóczi Ferenc hőskorát jellemző felolvasását tartotta meg. Az ünnepély többi számát a gyermekek által szépen előadott versek és énekek töltötték be. A Szózat eléneklése után a lélekemelő ünnepély véget ért. A Rákóczi-utca keresztelése. Nagy-utca volt, — nincs. Eltüntette Rákóczi szel­leme. A városi közgyűlés határozatából ugyanis ez az utca Rákóczinak a nevét vette fel. Az utca megkeresztolése az előbb említett iskolai ünnepélyek után folyt le Vall órakor. Dr. Ország Jakab városi főorvos, mint a távollevő polgármester helyettese lelkes beszéd kíséretében hivatkozott a közgyűlés ha­tározatára és a „Rákóczi-utca“ nevet jelző táblát fel­szegezte a városháza falára. Majd Vidor Marci kép­viselőtestületi tag messze elhangzó hangon elszavalta „Rákóczi hazatér“ c. szép költeményét s mire az utcai ünnepély véget ért, akkor már ott ragyogott a város­háza falán a dicső név, melyre büszkén és áhitatosan tekintett fel az egybegyült közönség. Itt említjük meg, hogy a diszes jelzőtáblával Horovicz Ede képviselőtestületi tag ajándékozta meg a várost. A g. kath. leánynevelő-intózetben. A g. kath. tanitónőképző-intézet és polgári leány­iskola együttesen áldozott a hősök emlékének. A Vili órakor kezdődő ünnepségen több vendég vett részt. A Himnusz nyitotta meg az ünnepet, a melyet s valamint a többi énekszámot Boksay János zenetanár dirigált. Balogh Irén polg. isk. II. o. növendék kedves szavalata után a tanitónőképző-int. növendékek szomorú kuruc nótákat énekeltek nagy hatással. Ezután mutat­kozott be nyilvános beszéddel Melles Gyula, a két intézet uj igazgatója, a ki tartalmilag és formailag is csinos beszédet mondott, a melyben híven és hatással jellemezte a kuruc-korszakot. Bemutatkozása igen elő­nyös volt a közönség előtt. A beszéd után a tanitónő- növendókek vig kurucdalokat énekeltek zajos tetszés mellett. Mire Peltsárszky Anna I. éves tanítónő-nö­vendék Szabolcska Mihálynak „Jön Rákóczi hazafelé“ c. költeményét szavalta. Nagy tapsot aratott a szavaló. A Rákóczi-indulót szintén a tanítónő-növendékek éne­kelték. A „Rákóczi Ferencz Rodostón“ c. költeményt Pataki Eugénia III. éves tanitónő-jelölt szavalta jól, mire a Szózat fejezte be az ünnepet, a melyről meg­hatva távozott a közönség. A Közművelődési Egyesület ünnepe. Ezen kulturális egyesületünk d. e. 11 órakor tartotta meg üunepi felolvasó-ülését a vármegyeháza nagytermében diszes közönség jelenlétében. Megjelent a megye és város egész intelligenciája hódolni Rákóczi fejedelem emlékének. A két óra hosszáig tartó Prog­ramm mindvégig a legnagyobb mértékben lekötötte a közönség figyelmét. Ünnepi hangulat uralkodott az ülés folyamán és mintha templomban lettek volna, mindenki emelkedett lélekkel, ;áhitatosan áldozott Rákóczi fejedelemnek és bujdosó társainak. A dalárda a Szózat előadásával vezette be az ünnepélyt, melyet a közönség állva hallgatott meg. Majd Margócsy Aladár ág. ev. lelkész tartott szónoki lendülettel előadott nagyszabású emlékbeszédet Rákó­cziról és koráról, moly mély hatást tett a közönségre. A szónoklat egyes költői szépségekben bővelkedő ré­szeinél dörgő taps jutalmazta a fiatal szónokot, ki ékesszólásán kívül alapos képzettségről tett tanúbizony­ságot. A beszéd egész terjedelmében ez : „Hazánk szentje, szabadság vezére, Sötét éjben fénylő csillagunk, Óh Rákóczi ! kinek emlékére Lángolunk és sírva fakadunk. Számkiűztek nemzeted köréből, Számkiűzve volt még neved is S bedőlt sirod a század terhétől, Mely fölötte fekszik, mint paizs. Óh 1 de lelked, lelked nem veszett el, Ilyen lélek el nem veszhetett, Szállj le hozzánk hősi szellemeddel, Ha kezdődik majd az ütközet. Mélyen tisztelt ünneplő közönség 1 Az ünnepeknek a nemzeti életben is nagy jelen­tőségük van. Minél szentebb az eszme, a mit kifejezésre juttat­nak s minél nagyobb az a kör, a mit az ünnepléskor egyesítenek, annál nagyobb az ünnep jelentősége. Nagy idők eseményeinek ujraébresztése emlé­kezésre hiv és kötelességteljesitésre buzdít. Magasztos, nagy ünnepre jöttünk ma össze. Az az eszme, a melynek ünnepet szentelünk, a legszentebb az eszmék között, a neve : szabadság. A nemzeti szabadság hőseinek szentelünk ma emlékünnepet! Az Önök kegye és nagylelkűsége méltatott engem azon diszes és előkelő polcra, hogy a földetlen földe­ken hazájától messze elbujdosott s a hontalanság keservével szivében sírjába szállt egykori nagynevű fejedelem, II. Rákóczi Ferenc hamvai édes otthonukba

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom