Ung, 1906. július-december (44. évfolyam, 28-54. szám)
1906-07-08 / 29. szám
4. oldal. TT IbT <329. szám. hogy ez rossz gazdálkodás és hogy a városok vagyonának jövedelmeztetése nem elég. Hiba, hogy a városok egyes jól jövedelmező közintézményt kiadnak a kezökből és azt egyesek vagy társulatok üzleti spekulációjának engedik át. így tapasztalható ez a közvilágítási eszközök előállításánál, a közúti vasutak létesítésénél, sőt némely helyütt még a vízvezeték berendezésénél is. A nem helyes gazdálkodás folytán nincs elég jövedelem és nincs alap fontos kiadási tételek fedezésére, így a 130 város közül csak 36 városnak van ivó és használati vizszerzésre alkalmas vizvezetéke, 28 városnak van csak artézi kútja és 29 városnak 429 fúrt kútja. Csatornahálózata már csak 12 városnak van, közkórháza pedig 89 városnak. A közvágóhidak mindenütt primitivek, sok helyütt meg egyáltalán nincsenek is. Tébolyda csak két helyen van és a kórházak berendezése is kezdetleges. Az utcaburkolás rossz ; közfürdők hiányzanak. A népoktatás tűrhető. A 130 város évenként: 6.204,155 koronát szentel iskoláztatására. Ez aránylag elég nagy összeg. Kőszinház van tiz helyen. Másodrendű színház van tizenkilenc városban. Muzeum, képtár csak elszórtan található. Csak 94 városnak van szegényháza és az összes városoknak évi szegényügyi kiadása teljes összegben 1.570,365 korona Nyilvánvaló tehát, hogy a városok képtelenek a leglényegesebb kulturális feladatok teljesítésére és hogy addig nem lesz egészséges városi közélet, a mig a 'városok gazdálkodása vagy jobb nem lesz, vagy pedig a városok terhei nem fognak csökkenni. Minthogy pedig a városok sok olyan terhet viselnek, a mit tulajdonképen az államnak kell viselnie, nagyon helyesen mondja Éhen, hogy vagy a népoktatásra fordított 6 millió koronát kell az államnak átvenni a községektől, vagy pedig rekompenzálni kell őket, a mire a 3 millió koronát tevő husfogyasztási adó átengedése volna a legalkalmasabb. * Térzene. Élv ezettel hallgatja a közönség csütörtökönkint a Szóchenyi-kertben a katona zenekar szép játékait. Örülünk néki és örömmel emlékezünk is meg róla. Valamire azonban kérnünk kell a katonai vezetőséget. A magyar nemzeti Himnuszt ne játszassa nekünk korcsmákban és mindenféle komoly és nem komoly egyvelegek keretében. Nekünk a Himnusz nemzeti imádságunk s maradjon is meg imádságnak, mely csak templomba és ünnepekre való. Van annyi magyar nóta, szebbnól-szebb, büvösebb-bájosabb. Válogasson a magyar zeneművészet tárházából. És minél többet és csak magyar műsort, hiszen Magyarországon vagyunk és a hallgató közönség egészében magyar. * Meghívó. Az Ungm. ált. néptanító-egyesület választmánya f. évi juh hó 10-én d. e. 9 órakor Ung- váron, a Drugeth-téri áll. népiskola tanácskozó termében gyűlést a következő tárgysorozattal : 1. A f. évben tartandó közgyűlés helyének, idejének és tárgysorozatának megállapítása. 2. A „Tanítók törvénye" cimü tervezet tárgyalása. 3. Előterjesztések, indítványok. Jegyzet. A vál. gyűlés előtt az Ungm. Tanitó-Otthon Egyesület felügyelőbizottsága a régi katonai laktanya egy részének a Tanitói Otthon javára leendő megvétele tárgyában tart tanácskozást. Takács László egy. alolnök, Budai István egy. főjegyző. * A posta köréből. A kereskedelmi miniszter egy rendelete értelmében julius hó 1-jével a postai nyomtatványok egy része — nevezetesen : az utalvány- űrlapok, távirdai feladási-lapok, postai megbízás, frankó- cédula, és árubevallási űrlapok — kimentek a forgalomból. Ezek helyett a mondott napon uj nyomtatványok léptek életbe. * Könyv a kivándorlóknak. Gróf Andrássy Gyula belügyminiszter, követve a külföldi kormányok példáját, különösen az angol kormányét, elhatározta, hogy az oly tömegesen kivándorló magyarok gyermekeit ingyenesen ifjúsági iratokkal és olvasmányokkal fogja ellátni. E könyvek mindegyike egy-egy maradandó láncszemet fog képezni és az Amerikában élő magya- rok gyermekeit egymáshoz és a magyar hazához szorosabban fogja kapcsolni. * Ä póttartalékosok segélyezése. Wekerle Sándor miniszterelnök, mint pénzügyminiszter felhívta a vármegyék alispánjait, hogy terjoszszék fel az 1905. és 1906. évben elmaradt ujoncozás folytán behívott és tényleges katonai szolgálatot teljesített póttartalékosok névjegyzékét, a kik vagyonnal nem bírnak és igazolni tudják azt, hogy családjukat munkájukkal tartották fönn. Az oly, vagyonnal vagy jövedelemmel biró pót- tartalékosok, a kik az 1899. évi VI. t.-cz. 34. szakasza értelmében vagyoni állapotuk miatt a családfentartásból eredő kedvezményre igényt nem tarthatnak, a kárpót- landók névjegyzékének összeállításánál sem jöhetnek figyelembe, ezeknek a két évi fegyvergyakorlat elengedésével kell beérniük. A segélyt az utalványozás megtörténte után a vármegyei alispáni hivatalok utján fogják folyósítani. * Borbélyok zárórája. Az ungvári borbélyáé fodrászüzlettulajdonosok elhatározták, hogy üzleteiket e hó 15-étől kezdve esti 8 órakor bezárják. Kivételül szolgálnak a vasárnap és a lat. kath. ünnepnapok előtti esték, amikor nincs meghatározott záróra. Ily ünnepnapokon azonban már délután 2 órakor bezáródnak az üzletek. * A tüdővész pusztítása. A magyar birodalomban ez óv márczius havában gümőkórb'an elhalt 8077 egyén; Ung megyében 58. * Tilos a könyöradomány gyűjtés. A belügyminiszter egy rendeletet adott ki, amelyben megtiltja, hogy jövőben magánszemélyeknek a hatóságok könyör- adományok gyűjtése végett engedélyt adjanak. ‘Meghívó. Az ungmegyei ev. ref. tan. egyesület e hó 3l-én d. e. 9 órakor Ungváron az ev. ref. iskola tantermében tartja rendes közgyűlését. A gyűlés tárgyai: 1. Elnöki megnyitó. 2. Elnöki jelentések. 3. 3. Jelentés a fiókkkörök működéséről. 4. Általános tisztujitás. 5. A fiókköröktől beérkezett indítványok tárgyalása. 6. Pályatétel és bírálatának felolvasása. 7. Uj pályatétel kitűzése. 8. Felolvasások. 9. „Tanítók lapjá“-nak előfizetés ügye. 10. Pénztárvizsgálat és jelentés az egyesületet terhelő tagsági dijak befizetéséről. 11. Horváth M.-féle segély kiosztásának módja. 12. Tagsági dijak befizetése. 13. Indítványok. 14. Gyűlés bezárás. Közebód. * Nyilvános köszöneíek. A junius hó utolsó napjaiban lefolyt évzáró vizsgák alkalmából szorgalmas és jómagaviseletü tanulók jutalmazására gróf Sztáray Gábor főispán ur ő méltósága 44 drb., Ns. Lőrinczy Jenő alispán ur pedig 52 drb. jutalomkönyvet voltak kegyesek azon nemes szándékkal hozzám juttatni, hogy azokból az ungvári népoktatási tanintézetek (elemi iskolák) az osztályok számának megfelelő arányban részesittessenek. Ezen kegyes adományból a „Gizella-ház" 8 drb., a „Máriaház" 8 drb., a rk. fiúiskola 8 drb., a gk. iskola 6 drb., az ev. ref. iskola 6 drb., az izr. népiskola 10 drb., a Kossuth- téri áll. népiskola 25 drb. s a Drugeth-téri áll. népiskola is 25 drb. jutalomkönyvet kapott. A midőn erről, mint a jutalomkönyvek szétosztásával megbízott, a nyilvánosság előtt számot adok, gróf Sztáray Gábor főispán ur ő méltósága és Lőrinczy Jenő ur ő nagysága előtt az összes fent megnevezett tanintézetek nevében ezúton is hálás és mély tisztelettel kifejezett őszinte koszöuetemnek adok kifejezést azon kegyességükért, hogy arra érdemes tanulóink megjutalmazá- sát oly hathatós módon elősegíteni kegyesek voltak. Ungváron, 1006. junius 30-án. Takács László áll. népiskolai igazgató. — Csuha István földbirtokos és a szobránci hitelszövetkezet 20—20 koronát voltak szívesek a szobránci áll. iskola jó magaviseletü és a magyar nyelvben szép előmenetelt tanúsított nem magyar anyanyelvű növendékek jutalmazására adományozni, mely adományokért hálás köszönetét mond a tanítótestület nevében: Grigássy Károly igazgató. — A predméri izr. imaközösség köszönettel nyugtázza a Klein Irén kisasszony gyüjtőivén befolyt következő adományokat: Dr. Sajó Elek, ozv. Klein Zsigmondné, Weltman Józsetné, özv. Weinberger H.-né, Kemény Zsigmondné, Aneisz Menyhért 2—2 kor., Hámos Ala- dárné, Bródy Bóláné, Országúé, Mezei Gyulánó, Szé- kelyné, Horvátné, Dr. Lendvai, Hámos Lipótné, Hor- vát Ignácné, Rácz József 1—-1 kor., Róth Herman 40 fill. Összesen : 22 K. 40 fillér. * Tanévzárta az iparos és kereskedőta- nonciskolában. Felügyelo-bizottságunk f. óv május 24-én tartott ülése határozatának értelmében a mindkét nemű iskolájában az évzáró vizsgálatok f. év junius 18—24-éig a rendes előadási napokon és órákban eszközöltettek. A záró vizsgálatokkal kapcsolatosan junius 29-én munkakiállitás rendeztetett. Ez alkalommal az érdeklődők és taniigybarátok megtekintésére közszemlére kitéve voltak az iparostanoncok önkezü ipari készítményein kívül a mindkét nemű iskolánk tanulóinak rajz és Írásbeli dolgozatai is. A munka-kiállitáson 108 tanuló vett részt. A fel. biz. f. év május 24-iki ülésében abban állapodott meg, hogy jóviseletü és szorgalmas tanulóit nemcsak „Iparosok Oivasótárá“-val, hanem készpénzzel is jutalmazondja. A jutalomdijak következő forrásokból kerültek ki: A helybeli négy pénzintézet adománya 140, a Kende Péter és Weinberger Albert-fóle alapítvány kamatai 48, az iskolát fentartó város 20, az ipartestiiiet 20, Mezei Gyula és Gulácsy Ignácz adománya 2—2 kor., összesen 232 korona. Ez összegből fel. biz. határozata folytán az igazgató 9 db diszkötésü „Iparosok Olvasó- tárá"-t rendelte meg az iskolalátogatásban a legszorgalmasabb 9 tanulónak, 3-at a kereskedő és 6-ot az iparos tanoncok kitüntetésére; a megmaradt 169 koronából a kereskodőtanoncoknak 55, aa iparosoknak 114 korona jutott készpénzbeli jutalomra. Ez összeg következőleg osztatott ki: a) A kereskedő tanonciskolában : Weisz Jenő, Márványi Sándor és Grün Jenő 10—10, Smaragd Ödön, Feldmann Béla és Treuhaft Adolf 5—5, Mittelmann Aladár 4, Eismann József és Rubin Adolf 3—3 koronával, összesen 55 korona, b) Az iparos tanonciskolában: Szabó József, Deák József, Flach István, Gallé Rezső, Nagy András és Szakács Mihály 10—10, Grega János, Górej János, Fodor László, Dohauics József, Káposzta József és Petruska György 5—5, Czinka József, Tomajkó József, Gallé Lajos, Pindsoiya János, Dudurics Antal, Szrulovics Herman 3—3, Klaczik János, Bacsinszky János és Kocsányik János 2—2 koronával jutalmaztattak, összesen 114 korona. A készpénzbeli jutalmon kívül azok, kik az iskolalátogatásban a legszorgalmasabbak voltak, még Iparosok Oivasótárát is kaptak, a) A kereskedők közül: Weisz Jenő, Smaragd Ödön és Grün Jenő. b) Az iparosok közül: Szabó József, Deák József, Flach István, Gallé Rezső, Káposzta József és Szrulovics Hermann. Ezeken kívül a kassai keresk. s iparkamara 50 koronát bocsátott fel. bizottságunk rendelkezésére oly célból, hogy ez összegen vett körzőkkel tüntesse ki az intézet legügyesebb rajzolóit. Körzővel kitüntettettek : Flach István, Hreha Mihály, Balog Bertalan, Bruzsenyák Gyula, Gallé Rezső, Vajnai Gyula, Sóváry Gyula, Hütter Ádám és ifj. Borsos Mihály iparos tanoncok. Fried József ur, oly iparostanonc jutalmazására ajánlott föl egy órát, a ki nemcsak az iskolában szorgalmas, hanem az utcán is iilemesen viselkedik. Ez órát a tantestület Grega János nyomdász tanoncnak juttatta; Fried Izidor ur pedig egy jóviseletü és előmenetelü kereskedő - tanoncnak buzdítására egy esernyőt adományozott. Ezt Feldmann Béla kereskedő tanonc szintén a tantestület ajánlata folytán kapta. Ezek után mindazok, kik a leendő iparos, úgy mint a kereskedő osztály szellemi kiképzésére anyagi támogatásukkal hozzájárultak fogadjak a tanoncok nevében hálás köszönetét a fel. bizottságnak. * Az emberiség nagy tömege pusztul el, a legnagyobb ellensége, a tüdővész által. Szerencsére manapság már nem vagyunk tehetetlenek ezen borzasztó betegség ellen, mint annakelőtte. A modern gyógytudomány a „Sirolin-Roche“-ban egy oly hatásos szer birtokában van, mely a tüdővész tovaterjedését feltartóztatja, a köhögést és köpetet csökkenti, az étvágyat és a testsúlyt emeli és ezen betegség összes jelenségeit megszünteti. A mellett ezen szer kellemesen szedhető s huzamosabb használatnál is teljesen ártalmatlan. Kapható a gyógyszertárakban. * Veszettség áldozata. A veszettség, e rettentő emberhalál, már ismét követelt áldozatot vármegyénk területén, pedig még alig két hete, hogy Csapon egy kis gyermek halt el víziszonyban. Most megint, folyó hó 4-én Zseltvay Gyula oroszkomorói görög kath. lelkész 9 éves Mariska leánya halt meg rettenetes kinok közt víziszonyban. A kis leány f. hó 2-án hirtelen súlyosan megbetegedett. Ha vizet látott, vagy csak annak locsogását vélte hallani, a vagy a levegő áramlását, egy gyenge szellőcskét érzett: azonnal rettenetes kínos görcsökbe esett. Ha véletlenül hozzá értek, vagy valaki csak közeledni akart hozzá, szegényke kis leány végtelen fájdalmakat szenvedett. A kétségbeesett szülők azonnal orvoshoz fordultak. Dr. Kardos szerednyei körorvos, majd dr. Rácz ungvári kórházi orvos vizsgálták a beteget, a szerencsétlen leánykán azonban természetesen már segíteni nem tudtak, csak a betegséget megállapítani és a fájdalmakat enyhíteni. A betegség elől, ha már egyszer fellépett, menekvés nincs. Két napon át vergődött a szegény áldozat rettenetes veszettsógi rohamok közt, mig végre f. hó 4-én délelőtt 10 órakor a halál váltotta meg borzasztó kínjaitól. Mindvégig zavartalanul öntudatnál volt a beteg. Tudta, hogy halálos beteg; végső szava is ez volt: „Meghaltam“ s erre utolsót lehelt. A mint a betegség kórisméjét megállapították az orvosok, azonnal megindult a nyomozat a betegség eredete iránt. A figyelem azonnal egy kis tarka szobaebre, a lelkész egyik kutyájára fordult, a melyik a kis leány betegedése előtt 6 nappal, junius 26-án hullt el í napi betegség után. A kis kutya buskomor volt, nem akart enni, mert a háziak szerint valószínűleg halszálkát nyelt, vagy más valami akadhatott a torkán, mert azt fájlalta mig elhullt. S a jó Mariska nem hagyta el a pajtást, a hű játszótársát még betegségében sem. Ölébo vette, hordozta szobáról-szobára, s el nem hagyta egy percre. A kutya hálásan nyaldosta kis úrnője kezét, s e közben be nyálazta Mariskát. Mikor a kutya elhullt, megsiratta, s a kertben temettette el az elválhatlan hű pajtást, kit oly hamar követett a sírba. Az elhullt kutya iránti gyanú fokozódott, mikor a kérdezősködés nyomán kiderült, hogy a beteg kutya reáugrott Halapej Mária és Dikum Mihály házbeii cselédekre és azokat kezükön megmarta, a mit azelőtt sohasem tett a jámbor öleb. Az azonnal értesített ungvári szolgabirói hivatal a két megmart egyént rögtön Budapestre küldte a Pasteuer intézetbe, s az elhullott, veszettgyanus kutya felboncolására Ligeti Leó m. kir. állatorvost kiküldte a helyszínére. Az állatorvos a kutyát kiásatta s íelboncoita, s a kutyán a veszettséget kótségeukivül megállapította. Ellentétben azonban az eddigi feltevéssel, mintha e kutya okozta volna Zseltvay Mariska gyászos halálát, következő véleményt nyilvánitott: majdnem kizártnak tartja, hogy a veszettség a kis lánykán már 6-ik napon léphetett volna fel, mert ily rövid idő alatt a veszettség ki nem fejlődhetett. Veszettsógi vírussal direct az agyba ojtott állatok is csak 9-ik napra szoktak veszettségben megbetegedni, pedig a mesterséges fertőzés mindig erőteljesebb, mint a természetes utón létrejött. Valószínű tehát, hogy úgy a gyermeket, mint a kutyát, betegségüket előzőleg 3—4 héttel egy veszett kutya haraphatta meg. A két jó barát talán egymás segítségére sietett, egymást védték ; talán a kis leány a kutyát, vagy ez a jó gazdát védte egy támadás elől testével, ki tudja ma, s igy fertőződüettek. Persze, a kis Mariska erről nem mert szólni semmit, s most életével fizette a titkolódzást, így történhetett aztán, hogy a veszettség előbb a kutyán, majd 6 nappal később a lánykán tört ki. A két pajtás hű maradt a sírig. A lelkész gyanúsított kutyája csak abban az egy kivételes esetben okozhatta a kis Mariska halálát, ha felteszszük, hogy a kutya már akkor fertőzött, mikor még teljesen egészségesnek látszott, még beteg nem volt. Legalább az irodalom említést tesz ily esetekről. így például megtörtént, hogy egy kutya úrnőjét mar 8 nappal előbb fertőzte veszettséggel, mielőtt rajta a veszettség első tünetei mutatkoztak. De már erre borza- dáiy is gondolni, hiszen ebben az esetben „minden kutya (és macska) gyanús, a melyik el 1“ Hisz akkor elesünk a védőoltások áldásaitól; már takkor kellene magunkat ójtatm, mikor még fogalmunk sincs, hogy életünk veszélyben forog. A beteg Mariska kínjában odaadó ápolóit is megharapta. A család természetesen egy percre sem távozott a draga beteg oldaláról, hogy ha már segíteni nem tud rajta, legalább kínjait enyhítse. Kendőkbe burkolt kezekkel ápolták s mégis, kendőn át megharapta a beteg a szerető jó anya, Zseltvay Gyulánó ujját. Megharapta továbbá a harangozót fülén ; a tudatlan ember csak a főszolgabíró hosszas kérdezésére és nógatására vallotta be a harapást. Szomorúság vonult be az oroszkomorói papiak falai közé. Pedig ott nagy örömre készültek. A négy nagy gyermek egy évi tanulmány után, kitűnő képesítő vizsgálatok bizonyítványával vakációra hazajött a szülői házhoz. S most a lelkész, neje és két felnőtt gyermeke Budapesten a Pasteur-intézetben szomorkod- nak, a család többi tagja pedig Oroszkomorón, a szomorú lalak közt, hol minden emlékezet a szomorú véget ért kis Mariskára.
