Ung, 1906. július-december (44. évfolyam, 28-54. szám)

1906-07-01 / 28. szám

44. évfolyam. — 28. szám.

Megjelenik minden vasárnap.

Ungvár, 1906. julius 1

Előfizetési feltételek:

Csak az „Uug“ lapra :

Egész évre . 8 kor. Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. Egyes szám 20 fill.

Amerikába : Egész évre 10 kor. 60 fill.

„Ung vármegye Hivatalos I.apjá“-val együtt :

egész évre 12 kor. — Félévre. . 6 kor.

Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n g“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön.

Hirdetések

úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvkereskedésébe küldendők.

Nyilttér soronkint 40 fillér.

A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők.

hetilap.

Kiadóhivatal telelonszáma 11.

AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.

Szerkesztőség: Vármegyeház-tér 1-ső szám.

Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA.

Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése.

Színészek.

Megjöttek a színészek. Tegnap megkezdték előadásaikat. Az ungvári közönségnek alkalma lesz műélvezetre és gyönyörködésre. Eddig az ungvári közönség kiválóan csak a cirkuszi mutatványok és haszontalansagok iránt mutatott hajlandóságot. Hinnünk kell, hogy a magasabb műélvezet utáni vágy is átjárta már a közönséget és azt a jó társulatot, a milyennek ez a társulat Ígérkezik, ugyancsak támogatni fogja. Mert a színészet a magasabb műélvezetet képviseli. Az már finomult lelkek- nek és kedélyeknek való. Avagy mondhatjuk megfordítva: finommá teheti a lelket és nemessé az érzelmeket. Nemzeti újjászületésünk korszakában azért helyeztek is súlyt nagyjaink a magyar színészetre és ennek a hazafias nemzeti célnak szolgálata tette nagygyá a megteremtőit. A színpad az idealizált avagy realizált élet. Úgy a mint azt egy kiváló agy, a színműíró megalkotta. Az élet szemlélete, a jellemek érvényesülése, a rossz, visszataszító, rikító jelentkezése, a nagy eszmék, nagy gondolatok dús feltárása, ezek hatnak a hallgatóra és idézik elő a jó és nemesitő hatást a lelkekben.

És a magyar színészetnek a magyar lélek felkorbácsolását, a nemzeti érzelmek felköltését és ébrentartását is hivatásává kell tennie, így képzelték el azt nagyjaink. Ne a léha, könnyed darabok uralkodjanak a műsorokon, de azok, amelyek vonatkozásaikkal, tartalmukkal szolgálják a nemzeti célt is. Főleg a vidéki színészetnek kell ily nemzeti és kultur hivatást betöltenie. A főváros sok színháza lehet telve léhasággal és erkölcstelenséggel. Ott tömérdek intézmény szolgálja a tisztaságot és a nemzeti érdekeket. És ott annak is meg kell lennie.

De ami egyszer vidékre jön, annak mentnek kell lenni a salaktól. A vidéki színtársulatok léhaságokra közönséget nem kaphatnak. Itt egyedül a hivatás nyomul előtérbe. A magyar színészek hivatása. Terjeszteni a kultúrát és a nemzeti érzést. Ki vinni nagyjaink gondolatait és érzelem világát a nép közé, hogy azok a nemzet közkincsévé váljanak szivekben lelkekben egyaránt. Szolgálják a mi színészeink is e célt. És a hatás legyen tényleg nemesitő. A színészek megteszik a magukét. A közönség, a magyar közönség is tegyen valamit a színészet érdekében. Járjon el a színházba. Buffalo ebből a szegény városból 45,000 K-n felül vitt ki egy nap alatt. Vájjon ennyit el fog-e tudni vinni hónapok izzasztó munkájával az a magyar társulat, mely szegény keretek közt, szerényen a magyar kultúrát is kiválóan szolgálja.

Szerény a hajlék, a melybe a társulat bevonul. És díszesebb volna, ha a társulatot itt Ungvárt is már büszke kőpalotában helyezhetnénk el. De ha a nemzet napszámosai a deszka bódéban kedvvel, erővel töltik be hivatásukat, a deszkabódé és a nemzeti kultúra temploma lehet. Arra avathatják azt a munkás színészek és a lelkesedő — hálás magyar közönség, meiy a művészetben, a művészet magasabb régióiban testvérisülve találkozott. Érjék azt el a színészek, hogy a fokozott igények tegyék követelővé a kérdést, hogy itt állandó színházra szükség van. Legyen az ez idei évad a fejlődés utolsóelőtti szaka, a mikor még jó a bódé is, de a közel jövőben már kell az állandó hajlék. A műélvezet követelő szava, a felköltött szükségérzet ^ teremtheti csak meg a kultúrintézményt. És ungvári közönség, ne csak a cirkuszt látogassuk, de a színházat is. A cirkusz a műveletlen népnek való, a művelt igényeknek a színház kell. Ungváron pedig nagy a művelt társadalmi osztály.

Tulipánkert-Szövetség.

— Részlet az alapszabályokból. Közgyűlés. —

1. A szövetség címe, székhelye és pecsétje.

1. A Szövetség címe: Tulipánkert-Szövetsóg.

2. Székhely Budapest: Ungvár.

3. Pecsétje: köralaku mezőben a tulipán-jelvény, „Tulipánkert-Szövetség 1906.“ körirattal.

2. A Szövetség célja és eszközei.

4. A Szövetség célja, melynek érdekében a központi szervezet és a fiókok létesittetnek:

a) állásfoglalás minden nemzeti eszme, mozgalom és törekvés mellett s minél hathatósabb közreműködés arra, hogy semmi, ezzel ellenkező irányzat a társadalomban érvényesülni ne tudjon;

b) a megalkuvást nem ismerő nemzeti érzés ápolása a családi életben s főként a nevelés terén;

c) egyrészt példaadással, másrészt minél szélesebb körű agitációval való közreműködés arra, hogy magyar ember lehetőleg minden szükségletét magyar termelőktől és iparosoktól, magyar eredetű cikkekből szerezze be. Ezzel kapcsolatban minden nélkülözhető fényűzésnek és kedvtelésnek mellőzése mindaddig, mig a magyar ipart odáig nem fejleszthetjük, hogy a kényesebb, luxus igényeket is kitudja elégíteni;

d) minden, a nemzeti jelleg és önállóság előmozdítását célzó társadalmi, kulturális és gazdasági vállalkozás buzdító támogatása s amennyire a Szövetség anyagi ereje engedi, ilyeneknek kezdeményezése.

5. A Szövetség eszközei anyagiak, szellemiek és erkölcsiek.

Anyagi eszközök : A Szövetség tőkéje, bevételei, mindennemű jövedelme, melynek hovaforditásáról az igazgató tanács határoz.

Szellemi és erkölcsi eszközök : gyűlések, felolvasások, kiküldések, közérdekű gyűlésekre, ünnepekre és kínálkozó alkalmakra. Felhívások, levelek, szózatok, könyvkiadások stb., melyek az igazgató tanács intézkedésére bocsájtatnak ki a Szövetség nevében.

Kossuth katonája.

Irta: Vidor Marci.

Kivirágzott itt is A ki gyilkot emelt

A szabadság fája, Szent anyja szivére,

Eljött hozzánk végre Kinek gazságáért

Kossuth katonája, Hatalom volt bére,

Zászló a kezében, Ki rút szolgahaddal

Tűz ragyog szivében, E földet megszállta :

Ez a mi vitézünk: Reszkessen, mert itt van

Ilyen kellett éppen. Kossuth katonája.

Kinek a szabadság Kossuth katonája :

Volt az édesapja, Szó és toll a kardja,

A ki a hazáját Ám száz buzogánynál

Soha el nem adta, Jobban megforgatja,

Se pénzért, se szóért, A kinek bélyeget

Semmiféle jóért, Süt a homlokára,

Kossuth katonája Holtáig tudja : ez

Megveti a hóhért. Kossuth katonája.

Ketté tört a láncunk, Meghalt ma az ármány, Lengjen a trikolor Ungnak büszke várán, Hirdesse, hogy zöldéi A szabadság fája,

S itt marad örökké Kossuth katonája.

Egy röpke dal . . .

Irta: Prém József.

Egy röpke dal, akár a sóhaj —

De gyönge, könnyű szárnyain Egész világot hord magával,

Ha viszi vallomásaim’.

Óh, hallgass rá, ha bekopogtat, Fogadd, ha nálad megpihen, Szivednek elrebegi halkan :

Mi vágy zaklatja hű szivem !

És higyj néki! Szavát meghallja Az égben lakó Isten is,

Mert szent a költő szenvedése, És dala imádsága is ! . . .

„Buffalo Bill s Wild West.“

Tehát itt volt nálunk is. Megtartott két előadást, s épp oly gyorsan, amint felépítette óriási ponyvasátrait, épp oly, vagy tán még gyorsabban el is tüntette azokat a vásártérről, ahol m. hó 27-én, az előadások napján legalább is 15000 ezer ember megfordult.

Tüneményes gyorsasággal végzi illetve végezteti dolgait Buffalo Bill. Reggeli 6 órakor érkezett meg első vonata s 8 órakor már főzték a vásártéren felállított sátor alatt a reggelit, 10 órakor már szedte a közönség 50 filléreit a nagy előadások helyével szemben felállított kisebb mutatványos sátorban, hol egész nap folyt az előadás. Pont 12 órakor pedig teljesen készen állott a 15000 embert befogadni képes aréna, ahol délutáni 2 óra 10 perckor vette kezdetét az első előadás 5—6000 főnyi s legnagyobbrészt 8, 5 és 4 koronás helyen levő közönség előtt.

Az előadás szépségéről, hatásáról, a mutatványok értékéről különbözők és igen eltérők a vélemények. Nekünk nagyon is tetszett, másoknak nem, sőt akadtak olyanok is, akik határozottan elitélőleg nyilatkoznak a műsor pontjairól. Pedig hát nincs igazuk; szerintünk legalább nincs. Nem említve, illetve figyelmen

kívül hagyva azt a gyors, fegyelmezett óriási munkát, amit Buffalo emberei a vasútról való lerakodás, a szállítás és a sátorfelállitások körül végeznek s amit az elutazás körül kifejtenek, s ami már maga is óriási látványosság, tisztán és csupán csak a bemutatott műsort téve bírálat tárgyává: lehetetlen azt nem mondanunk, hogy ennél szebb, hatásosabb és merészebb lovasjátékot aligha lehet produkálni. Jól tessék megérteni : lovasjátókot mondunk, ugyanazt, amit Buffalo igér s nem lovardái (circusi) mutatványokat. Ha most még hozzávesszük, hogy a lovasjátókokat indusok, amerikai cowboyok, kozákok, angol és amerikai lovasok, arabok, japánok stbbi végzik és mutatják be, úgy határozottan szerencsének lehet mondani Buffalo ide- érkeztét.

Igaz, hogy helyárai magasak s igy a közönség zsebeit nagyon megkönnyítik, s a bevételi felesleg nem marad Magyarországon, — de hát ezért és csupán ezért azt mondani, hogy kár volt Buffalot beereszteni Magyarországba, s mutatványai mit sem érnek: oly valami, ami még a túlzásnál is több.

És még valamit. Buffalo Bill egyúttal óriási forgalmat idéz elő abban a városban, ahova érkezik. Kereskedő, iparos, vendéglős, kávés, pék, czuk- rász, szállodás, de még a gyümölcselárusitó kofa is nagy hasznát veszi az ily alkalommal összejövő vidéki közönségnek. Rég nem láttunk annyi vidéki fogatot, annyi idegen és mégis kedves arcot városunkban, mint m. hó 27-én. Többet ért e nap az ungvári üzletembereknek, mint sok jó országos vásár. Mindezeket figyelembe véve, igazán nem sajnálhatjuk, hogy Buffalo Bill és társulata az ungvári és ungvárvidéki közönséggel is megismertette magát.

jÄegnyilt j'íémethi József fényképész műterme

Ungvárt, Széclienyi-tér 23. sz. a.

Felvételek ünnep- és vasárnap is eszközöltetnek.

1677, 5-5