Ung, 1906. január-június (44. évfolyam, 1-27. szám)
1906-06-03 / 24. szám
4. oldal. tt nsr <324. szám. A szomszédból. (Zemplénmegye.) A sátoraljaújhelyi vízvezetéki munkálatokra a versenytárgyalás már kiíratott. Az összesen 439,877 K 31 f-ben előirányzott munkálatokra e hó 20-áig adhatók be a pályázatok a város polgármesteréhez. — Kivándoilási kirendeltség létesült Sátoraljaújhelyben, melynek összes ügyleteit az Adria hajózási társulat megbízott tisztviselője teljesiti. — Az ezidei sorozások Zemplénvármegye járásainak székhelyein a következő napokon fognak megtartatni. Tokajban: junius 11, 12, 13-án. Szerencsen: junius 15, 16, 18, 19-én. Sárospatakon: junius 21. Sátoraljaújhelyben : (a város részére) junius 23, 25. (a járás részére) 26, 27, 28, Király- helmeczen: junius 30, julius 2, 3, 4, 5, Sztropkón: junius 11, 12, Homonnán: junius 15, 16. Szinnáu : junius 13, 19, Nagymihályban : 21, 22, 23, 25. Gál- szécsen : julius 9, 10, 11, Varannón : julius 13, 14. — Visszavont bojkott. Dr. Koncz Endre zemplóumegyei főispáni titkár ellen kimondott bojkottot visszavonták, mert kitűnt, hogy Kristóffy őt — mint függetlenségi értelmű egyént — bosszúból küldötte a darabont-főispán mellé szolgálattételre. — A közegészségügyért. Gróf Andrássy Dénes Nagymihály városának 10.000 koronát adományozott, hogy ez összegből a város részére egy mély furásu artézi kutat létesítsenek. A nagymihályiak örömmel és hálával vették a fejedelmi adományt, mivel ivóvizük egészségtelen. — A homonnai közkórháznál megüresedett igazgató-főorvosi állásra, mely 1400 K évi fizetéssel van összekötve, a pályázatok e hó 16-áig adandók be. — Villámcsapás. E hó 29-én Bodrogszerdahelyen a villám agyonsujtotta Kocsó János és Hajdú Mihály gazdákat, a kik egymás mellett levő földjeiken dolgoztak. — Alapkőletétel. A tállyai ev. ref. egyház újonnan épülő iskolájának alapkövét a napokban tették le. — A nagymihályi ifjúsági egyesület e hó 4-én műkedvelői előadással egybe kötött táncvigalmat rendez. Színre kerül: A toloucz, Tóth Ede népszínműve. (Beregmegye.) Felfüggesztett visszahelyezés. Balázs Jánost, Beregszász város három évre felfüggesztett rendőr- kapitányát a belügyminiszter a napokban visszahelyezte állásába. A visszahelyező leiratot azonban, mielőtt kézbesíthető lett volna — a belügyminiszter visszavonta. — Beiegi főispánná — mint a berogmegyei lapok írják — Patay András ungmeg.yei birtokost nevezi ki a király. — Hegyi málna értékesítése. A beregmegyei hegyvidék málnatermésének értékesítése céljából egy boroszlói gyümölcskonserv-gyár megbízottja fog a helyszínére érkezni, hogy a viszonyokat tanulmányozza. — Meg- gyuladt ravatal. Oroszvégen meghalt egy napszámos felesége. Szépen kiterítették, meggyujtották a gyertyákat, s a férj egész éjjel pálinka mellett ott sirdogált. Reggel felé az egyik gyertyatartóban megbotlott, a gyertya meggyujtotta a ravatalt, s a halott asszony félig megszenesedett. Ekkor bírták már csak eloltani a tüzet. — A beregszászi ügetőversenyek e hó 29 és julius hó 1-én fognak megtartatni. — A beregszászi permetező versenyen a Veréb István debre- czeni permetező gyáros „Sugár“ nevű permetezője tetszett legjobban. (Szabolcsmegye.) Kirendelés. Nyíregyháza város háromszögelési munkálatainak íelülvizsgálásával és hitelesítésével Dobrovics Győző m. kir. háromszögelő hivatali főnök bízatott meg. — Lóverseny. Szabolcs vármegye gazdasági egyesülete Nyíregyházán e hó 21 és 22-én díjazás és lóversenynyel egybekötött luxus és tenyészló-kiálli- tást rendez. — A Sóstó-fürdő újjáépítése. Egy budapesti műépítész hajlandó a nyíregyházi Sóstó-fürdőbe 500,000 koronát befektetni, s 30—35 óv alatt az összös beruházásokat a város tulajdonába átengedni, ha ez idő alatt e fürdő összes jövedelmei részére átengedtetnek. — Uj népkönyvtár. A Nyíregyházához tartozó Nádas-bokortanya és nagylaposi tanyák körzetén a földmivelésügyi miniszter adományából uj népkönyvtár létesült. — Uj veszedelem. Szabolcsvármegyénok sok helyén észlelték az idén a kendermag-bogárnak szokatlanul nagy számban való mutatkozását. — Nyugalomba vonulás. Nagy Lajos kir. járásbiró, a nyíregyházi kir. járásbíróság vezetője saját kérelmére nyugdíjaztatok. Ez alkalommal a táblabirói címet nyerte érdemei elismeréséül. Tarka krónika. (A szűzbeszéd. — Ml vagy ? — Az éhes humorista. — • Furcsa párbaj.) Úgy beszélik, hogy nem is valami messze esett meg az alábbi história. Egy dúsgazdag kereskedőnek az volt legforróbb óhajtása, hogy bekerüljön a parlamentbe. Fel is lépett képviselőjelöltnek. A programmbeszéd elmondása alkalmával azonban a szónoki emelvényre csak egyetlenegyszer lépett. Beszédét igy kezdte : „Uraim I Az ember tulajdonképpen csak állat . . .“ Itt megakadt a szónok; ijedten tekintgetett körül, a lélekzete is el állott. Ekkor óriási derültség közepette felállott egyik ellenfele és igy szólt: „Indítványozom, hogy az imént elhangzott beszéd egész terjedelmében kinyomassék és a szónok arcképével diszittessék 1“ * Két diák karonfogja jobbról, balról a harmadikat, s kérdik tőle mi vagy te, majom, vagy szamár ? •— Most éppen a kettő közt állok. Saphir, a hires humorista, vendége volt egyszer egy műkedvelő urhölgynek, a ki ismeretes volt túlzott takarékosságáról. A vendégek, mint rendesen, ezúttal is éhesen keltek fel az asztaltól. A háziasszony, a ki abban a téves hiszemben volt, hogy jól kitett magáért, a távozó vendégeket felkérte, hogy mihamarább ismét szerencséltessék meg őt. Saphirhoz azonban egyenesen azzal a kérdéssel fordult, hogy mikor jön el megint hozzá ebédre. — Legszívesebben azonnal! — felelte maliciozus mosolylyal az éhes humorista, a kit azóta se láttak többé a fukar hölgy házánál. * Jó kedvű ember volt a régi időben Sz. kincstári tisztviselő. Egy alkalommal valami csekélység miatt párbárja hívta ki egy katonatiszt. Kardpárbajban állapodtak meg a segédek. 7 óra reggelre volt a párbaj ideje kitűzve. A két ellenfél pontosan megjelent. Sz. meglátja az éles kardokat- Egyet felvesz belőlük, aztán megsuhintja a levegőbe, körmét vógig- huzza az élén, aztán kemény mord arccal odafordul a tiszthez s szólt: — Uram, ón egy feltétel alatt vivők Önnel. — ? ? — Egyikünk itt marad (a földre mutatva). — Jó ! — Akkor maradjon itt ön, mert nekem dolgom van a hivatalban. Többet nem szólt, hanem nagy nyugodtan eltávozott! Ellenfél és segédek hangos nevetése kisérte utján. A megreformált akadémia. (Paedagógiai tanulmány a felső erdészeti oktatás köréből.) — Irta: Zivuska Jenő. — (Folytatás.) A főiskola székhely-kérdése. XVII. Mit ajánl már most e tapasztalati tényekkel szemben főiskolai székhelyül a ma hivatalos propaganda? Az ország fővárosát. Szerinte Budapest volna egy erdészeti iskola eszményi lakóhelye. A szakoktatás szemléleti oldalának eszközéül azt hozza fel, hogy a főváros környékén homqkkö- tést lehet tanulmányozni, ha pedig más egyébre van szükség, a mai közlekedési viszonyok mellett könnyen elutazhatik az ember az ország egyikmásik vidékére. Másik érve pedig, hogy a főváros mozgalmas üzleti világában megismerheti a tanuló a maga szakmája kereskedelmi érdekeit és vonatkozásait. (L. Érd. Lapok 1896. évi ide vonatkozó számát.) Ha az első indokot tekintjük, nem lesz talán nehéz kimutatni, hogy a homokkötésre való hivatkozás oly magányos, oly parányi szempont, mely a dolog érdeméhez nem mérhető, s ha ezt, vagy hozzá hasonlót akarnánk felvenni, úgy a székhely-kérdést a lehetetlen következtetésekig vihetnők. A homokkötés az erdőtenyésztósnek nem jelentéktelen, de egynél sem több, sem kevesebb feladata. Az erdészeti munkálatok sorából egy, melyre nem több joggal hivatkozhatnak, mint például az ártéri füzesek nevelésére, vagy a kopár hegyoldalak befásitására. Nem is volna érdemes ezzel az érvvel foglalkozni, ha éppen ez az érv nem mutatná a ma divatos áramlatnak okokban való szegénységét, mely is a főváros közelében az egyetlen homokkötésen kivül semmi, de semmi erdós'zetileg tanulságos dolgot megemlíteni nem tudott. Nincs is ott semmi egyébb, — bármenynyire óhajtják is, — s ha volna sem olyan mértékben, mint a mennyire a gyakorlati képzés első sorban döntő, egyetemes érdeke azt megkívánná. A főváros az erdőgazda szemléleti oktatásának csaknem minden alkalmát és körülményeit nélkülözi. A való helyzet maga mutatja, hogy itt a legelemibb feladatok kivitele is lehetetlen volna. Még a földméréstan gyakorlatait például, ugyan nem az elméleti előadásokkal párhuzamosan, de arra külön kiszakított időben el lehetne valahogy végezni, de a sajátlagos erdészeti tárgyak egész tömege a párhuzamos bemutatás végtelen előnyétől meg lenne fosztva. Én pedig soha, semmi okfejtésnek el nem hihetem, hogy az erdögazdára nézve nem a gyakorlati képzés volna a legfontosabb, sőt ennek az észszerű iránynak hirdetője és tántoríthatatlan híve vagyok. A mai tanrendszernek is, — a mint legalább rámutatni igyekeztem, — az a hibája, hogy az egyes esetekből elvont tanokat megint az egyes esetek érzékelhető valóságára vissza nem vezeti, hová fejlődnék ez az egyoldalúság, ha a főiskolát megfosztanánk tapasztalatokat bőven kínáló mai színhelyétől? Az erdőrendezéstan például ma sem úgy tárgyaltatik, mint a tapasztalati esetek és munkálatok sorozata, — a pesti főiskolán pedig valóságos bölcsészeti spekulációvá finomodnék. De hát itt van az erdőművelés, a becslés, a használat, az iparmütan, a patakszabályozás és az erdészeti ismereteknek sokféle ága-boga, a melyekben senki szakemberré nem képződhetik, ha csak azt, a mit a könyvből tanul, maga végig nem csinálja, vagy legalább mások által végigcsinálni nem látja. No de hát, ha szüksége van a tanulóknak a szemléletre, manapság mi se könnyebb, mint a vidékre utaznunk. Nem óhajtom most az irónia kellemetlen élét azok ellen fordítani, a kik oly szenvedélyesen akarják a főiskolát a vidék talajáról elszakítani, aztán pedig a tanulókat az erdészet valódi szemléltető iskolájába: a vidékre utaztatnák, — sem a dolog pénzügyi nehézségeit nem bolygatom, csak annyit mondok, hogy ezt ! az indokot sem a tanügy érdekével, sem Buda- j pest földrajzi helyzetével támogatni nem lehet, i Bármely égtáj felé tekintsünk is, a főváros nagyon távol fekszik valamely klasszikus erdőgazdaságtól. Bizonyára nem lenne könnyebb a fővárosból sem két-háromszáz kilométernyi utat megtenni a tanulmány színhelyére, mint ma. Selmecről — például a remek besztercei uradalomba — ötven kilométernyit. A mig a jelenlegi akadémiai városból egy, kétnapos kirándulások úgy a tanulmányra alkalmas helyek közelsége, mint a felhasználandó idő rövid tartama miatt bármikor és akárhányszor megtehetők volnának, Budapestről évente egy, legfeljebb két ilyen utat lehetne a tanítás huzamosabb megszakítása nélkül tervbe venni. De hát az ilyen kirándulások, a hol úgyszólván sommásan tárgyalják a látnivalókat, se- hogysem pótolják az előadásokkal naponként lépést haladó gyakorlatot. Vannak egyes eljárások, a melyeket rögtön a maguk alkalmazásában szükséges bemutatni nemcsak a beható megértés kedvéért, hanem azért, hogy a tanuló azokat maga is képes legyen alkalmazni. A való benyomásoktól elvonatkozva nemcsak a részletes ismeret csonkul meg, hanem a szakszerű gondolkozás is, mely a maga egészében a józan hivatásszerű működés alapja. Talán nem sántít a hasonlat, ha e tárgyban a kultúrmérnökök példájára utalok. A kultúrmérnökökre kötelező, hogy a műegyetem teljes elvégzése után a magyaróvári akadémián egy évig tanuljanak. Vájjon miért itt? Tán nem lehetne a műegyetemen egy-két gazdasági tanszéket felállítani? Nincsen az államnak elég pénze, vagy nem akadna elég szaktanár, hogy a derét műegyetemen a tökéletes kultúrmérnöki képzés lehetővé tétessék. Egyiket sem fogadjuk el valód oknak. A fiatal mérnököt azért küldik a vidékre mivel csak ott, de a fővárosban nem ismerhet meg a klasszikus mezőgazdasági életet, annal eszközeit és minden berendezését. Leghelytállóbb a ma divatos irányzatnál! harmadik érve, melyszerint Budapesten a fiatal szakember behatóan megismerné az erdőgazdasá<1 kereskedelmi oldalát. Mély, alapos indok ez, dl élét veszti egy körülménynek szem elől téves* tése folytán. Az a kérdés ugyanis, hogy mire val az erdésznek nagyobb szüksége ? Arra-e, hogl őstermelő, vagy arra, hogy kereskedő legyen! Az első hivatást teszi e rendszeres tanulmány! tárgyává, vagy a másodikat ? Olyan körülménye! közzé kell-e helyeznünk a kezdő szakembert, I melyek jövő hivatásának összes gazdasági elemei felmutatják, vagy pedig oda, a hol alkalom nvl lik a kereskedelmi ügyletek megismerésére? El az előbbit tartom az erdósztanulóra többnek, I utóbbit kevesebbnek. Akármennyire ismerné isi pályája körében előforduló kereskedelmi folyl matok minden egyes mozzanatát, mégsem nevel hetnők erdésznek a termeléshez szükséges mii den tudás és ügyesség nélkül. Lehetne képz« fakereseedő, de az még nem erdőgazda. Az érdi gazda ugyan kereskedő is, a mennyiben mükl désének egyik fontos esete a termények érték! sitése, de száz és ezer eset a termelés neh! feladatát jelöli meg az ö hivatásának. Ha tehát! 'a szakközönség ma azért tartja Budapestet e! nyösebb városnak a főiskola számára, mert otl! tanuló jobb merkantilista lehet, nem tesz egyebl minthogy nagyobb súlyt helyez az erdőgazdas! egyik függvényére, mint az alapozó szaktanuln! nyok lényeges csoportjára. A fakereskedés ! erdőgazdaságnak csak egyik ága, s ennek érfl kében nem lehet a főiskolát Budapestre vin! mint a hogy nem lehet az orvosi egyetemet A!
