Ung, 1906. január-június (44. évfolyam, 1-27. szám)
1906-05-27 / 23. szám
44. évfolyam. — 23. szám. Megjelenik minden vasárnap. Ungvár, 1906. május 27 Előfizetési feltételek : Csak az „Ung“ lapra : Egész évre . 8 kor. Félévre ... i kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fill. Amerikába: Egész évre 10 kor. (10 fül’ „ling vármegye Hivatalos I.apjá“-val együtt: egész évre 12 kor. — Félévre. . 6 kor. Ung vármegye Hivatalos Lapja az „U n gu mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. HETILAP. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely ég Illés könyvkereskedésébe küldendők. Nyllttér soronklnt 40 fillér. A nyílttéri és hirdetési dijak előre fizetendők. Kiadóhivatal telefonszáma 11. AZ üN0MEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér 1-ső szám. Felelős szerkesztő: BÁNÓCZY BÉLA. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvkereskedése. Egy sérelem orvoslása. Visszakapjuk a törvényszéket. Hosszú küzdelmes korszak után a magyar Géniusz jegyében született „nemzeti“ kormánynak kellett következnie, a mely komolyan hozzáfog azon harmincegy éves égbekiáltó sérelem orvoslásához, hogy Ungvárról a kir. törvényszéket elvitték egy — Ungvár- hoz viszonyítva — jelentéktelen városba. A múltban hiába való volt minden kísérletezés a törvényszék visszaállítása végett. Az érdekelt felek, vármegye, város, ügyvédi kar minden lehetőt elkövetett, hogy a méltányos, sőt jogos kívánság megvalósuljon. Az e végből feljáró deputációk kaptak ugyan többször is — ígéretet, de ezt nem váltották valóra. Úgy látszott már-már, hogy örökre le kell mondanunk a törvényszékről. S ime, az uj éra meghozta nekünk a törvényszéket, a melynek felállítása a legrövidebb idő kérdése. ‘Polónyi miniszternek nálunk tett kijelentései ulán senki sem kételkedhetik abban, hogy az ügy a legkomolyabb stádiumban van. Ezek a szavak biztatók: „Igenis én kötelességemnek fogom tartani és itt már az igazságügy- miniszter is nyilatkozik, hogy Ungvár város azon jogos követelését, hogy itt törvényszék legyen, teljesítsem. — Én a magam részéről értesítem ezennel Ungvár városának és választókerületének közönségét, hogy a legrövidebb idő alatt a tárgyalások ezen kérdésben megfognak indíttatni.“ Ezen kijelentések után alig múlt el néhány nap, már megérkezett a minisztériumnak hivatalos irata, a mely a tárgyalások megindítását szorgalmazza. Fincicky polgármester azonnal javaslatot készitett, bizottságot szervezett, mely a törvényszéki palota helyére vonatkozólag tett ajánlatot, hogy a mikor megérkezik a kormány kiküldötte, pozitív tervvel állhasson elő. A városi képviselő testület is foglalkozott az ügygyei, érdemleges határozatot azonban a törvények értelmében csak a következő gyűlésében hozhat. Akkor fog határozni a hely kérdésében. A polgármesteri tervezet ugyanis négy helyet ajánl a város különböző pontjain: u. m. a Drugeth-téren, a Nagy-utcában, a Ka- posi-utcában és a vármegyeházán. Nincs szándékunkban, hogy ezen helyek egyike, vagy másika mellett állást foglaljunk, de annyit kijelenthetünk, hogy komolyan csak a Drugeth- téri és a Nagy-utcai telkek jöhetnek számításba, azonban ezeket sem tartjuk minden tekintetben alkalmasnak. A Drugeth-téri telek ugyanis félreesik és zajos, a Nagy-utcai telek közelében pedig nincs ivóviz. Városok fejlődésének tanulmányozása alkalmával azt tapasztalhatjuk, hogy minden város a vasúthoz vezető utcákat és tereket emeli, disziti; főbb középületeit azokon helyezi el. Ungvár városának sem szabad ettől az általános helyes szokástól eltérnie. S ha nem akar eltérni, akkor egyedül a Kossuth Lajos- tér kínálkozik legalkalmasabbnak a törvényszék elhelyezésére. Ez a terünk a Fekete-sas épület eltávolításával s a mázsáló-ház leendő áthelyezésével olyan szép, impozáns hely, a melyhez hasonlót vidéki kisebb városokban alig találunk. A rajta elhelyezett középületek: a pénzügyigazgatóság, taníelügyelőség, áll. el. iskola, igen szép keretet szolgáltatnak és a keret még díszesebb lesz, hogyha belehelyezzük a törvényszéki palotát is. Éppen ezért kérnünk kell a város érdemes polgármesterét, hogy tervezetébe vegye fel a Kossuth Lajos- teret is Vannak, a kik a törvényszék visszahelyezése kérdésében a helylyel egyáltalában nem törődnek, nekik mindegy, akármelyik utcában lesz is az épület, a fő az, hogy Ungváron lesz. Álláspontjuk abban csúcsosodik ki, hogy bármelyik utcába teszik is a törvényszéket, mindig közelebb lesz, mint Beregszász. Persze az ezen állástfoglalóknak maliciával azt lehetne felelni: ha Csapra tennék a törvényszéket, akkor is közelebb lenne, mint Beregszász. Értsünk egyet! A törvényszék elhelyezésében tisztán a város fejlődési vonalára legyünk tekintettel. A fejlődés pedig nem Do- monya, hanem a vasút felé töiténik. Adat Budavár bevételéhez. Irta: Kovássy Elemér. Május 21-én volt 57 éve, hogy vitéz honvódeink visszavették Budavárát az osztrákoktól. Érdekesnek tartom ez alkalomból az alábbiakat közzétenni. Közigazgatási gyakornok voltam, midőn boldog emlékű Buday Miklós bácsi, a vármegye volt árva- széki elnöke megszólított, hogy vegyek fel egy jegyzőkönyvet Csicseri Farkas nevű 1848—49-iki volt honvéddel, a ki állítólag első volt a budai várfalakon 1849-ben. A jegyzőkönyvet felvevőn, másolatban magamnak is megtartottam s most leközlöm : „Jegyzőkönyv. Felvétetett Ungvárt 1890. évi szeptember hó 4-ón Csicseri Farkas, volt 1848—49-iki honvéd, jelenleg Bereg- vármegye Kisdobrony községi lakosnak alább olvasható előadásáról: Jelenlevők: az alulírottak. Mely alkalommal Csicseri Farkas földműves, ki 1821. május 15-én Baranyában született, a hozzáintézett kérdésekre a következőket adta elő: A forradalom kitörésekor gubáslegény voltam, ekkor Bónis Károly verbunkos főhadnagy összeszedett bennünket, számra 21 embert, verbunkosoknak. Időközben Nagykállóból azon rendelet érkezett, bogy a verbunkosok is álljanak be a zászlóaljhoz. Feleskettek e parancs következtében mindnyájunkat a 13-ik zászlóaljhoz, mely a szabolcsi önkéntesekből állott. Ezután bennünket, verbunkosokat kicseréltek, illetve átlettünk helyezve a veressapkásokhoz, a 9-ik zászlóalj, ö-ik század, 3-ik szakaszához, hol az én édes testvérem, Csicseri Gusztáv volt a kapitány. Én részt vettem a rácok elleni ütközetek közül a perlaszi sáncoknál. Nagykikindára mentünk, onnan Nagybecskerekre, mindég rácok között csatározva. Ez idő alatt egy hónapig nem lehetett levetkezui; ha délig nem jött rác, délután jött kétszer. Szabolcsban frájter voltam, a veressapkásoknál pedig szakaszos káplár. Nagybecskerekről csatározás nélkül mentünk Szegedre, Szegedről Pestre. A rácok elleni ütközetekben Kiss Ernő, Vetter voltak vezéreink, ők vezettek fel Budára is. Több tisztnek nevére nem emlékszem, hisz régen történt a dolog. Pajtásaim közül Majosházi Lajosra emlékszem, a ki református papnak volt a fia. Pestre felmenve, onnan visszahúzódtunk Szolnokra, hol a Zagyvába szorítottuk a császáriakat. Szolnokról másodízben mentünk ismét Buda alá a 9-ik zászlóaljjal. Budát egy hónapig ostromolták. A szolgálatot felváltva, zászlóaljanként teljesítették. A döntő roham előtti éjjelen a 9-ik zászlóaljon volt a szolgálat sora, mikor reggel megindították a vár bevételét. Én kiváncsi voltam, felmentem tehát a pihenő alatt megnézni az ostromot; oldalról „kámlálódtam“, Egy gyorsiró-tanár jubileumára. Irta: Zivuska Jenő. Mester! — Ha Gabelsbergnek tudományát Néhány száz évvel előbb feltalálják, Meggyőződésem, hogy nem ottan állna, A hol ma áll az ember és világa. A szó, a melyben gondolat felépül, Adatván lelkünk pompás köntöséül, Nem röppent volna sokszor semmiségbe, De úgy, a mint hatott, még most is élne. Nem csonkán, vagy ki- és elmagyarázva Beszélne hozzánk száz próféta szája, S lelkűk heve, tudásuk büszke fénye Hamisítatlan, szűzi lángban égne. De annál inkább buknék, veszne, halna A szószegésen élő gaz hatalma, Mert úr és nehezen másítható, Ha egyszer megrögzitve áll a szó. Vagyis, a mire te, Mester neveltél Nagyobb a kincs- és pompatengereknél, Mert ez, — nem túlzó képekben beszélve, — Az igazság eljegyzőkönyvelése. S ezért, — mert Mester tiltja jellemed, Cikornyával nem tömjénzünk Neked, Csak egy fohász ól minden szivbe’, szájon Hogy ezért az a jó Isten megáldjon! Dalok. (Heine.) I. Májusnak gyönyörű haván A bimbók fesledeztek, Akkor nyílott ki szivem is Az első szerelemnek. Májusnak gyönyörű haván Dalolt minden madárka, Akkor foglaltam vágyaim Egy forró vallomásba. II. Kihajt a könnyeimből Egész virághalom, S csalogánydallá válik Sok fájó sóhajom. Ha szeretsz, a virágom Tied lesz mindahány És ablakod előtt majd Dalt zeng a csalogány. III. Arcomhoz tedd az arcodat, S a könnyek összefolynak, Szivemre nyomd a szivedet, S a lángok összecsapnak. S a lángtengerbe, ha befoly Hő könnyeimnek árja, S ha megölellek, meghalok A nagy szerelmi vágyba. IV. Az énekeknek szárnyán Elviszlek kedvesem A Ganges virágára . . . E helyet ismerem. Pirosvirágu kertben Süt csöndes holdvilág, Hű testvérkéjét várja Ott sok lótuszvirág. A csillagokra néznek Enyelgő ibolyák És illatos meséket Susognak rózsafák. Szökellnek, hallgatóznak Az okos gazellák, S a szent folyónak habja Csak morajlik tovább. Ott szállunk le közöttük, A pálmafák alatt Élünk boldog szerelmet, S álmodunk álmokat. Vidor Marci.
