Ung, 1906. január-június (44. évfolyam, 1-27. szám)

1906-05-15 / 21. szám

2. oldal. 21. szám. TT ÜST <3­egyre mégis kénytelen vagyok rámutatni s ez az, hogy ebben a harcban felszabadultak a lelkek ! A sza­bad léleknek más az érzése, gondolkodása, az köny- nyebben lelkesül nagy és szép eszmékért, ezek meg­valósítása érdekében fesztelenebből társul és cselekszik. Hogy ez igy van, erre a legjobb bizonyíték Nagy- méltóságod egyhangú és mint személyesen meggyőződni móltóztatik, igaz lelkesedéssel történt megválasztatása. Mikor 0 Felsége az alkotmányos minisztérium Nagymóltóságtok első tanácsa, első ténye folytán össze­hívta az országgyűlést, akkor itt egy érzés, egy gon­dolat uralkodott, nevezetesen az, hogy ennek a választó- kerületnek olyan férfiút kell képviselőül megnyerni, kinek személye, neve össze van forrva a nemzeti nagy­ságra való törekvéssel, a nemzeti gondolatnak az egész vonalon való érvényesítés eszméjével; ki hirt és tekin­télyt szerzett a nemzeti javakért folyó harcban, ki akar is, képes is előbbre vinni, munkálni a közjót és a ki — méltóztatik tudni, mi is csak emberek, gyarló em­berek vagyunk, tehát nem vethetjük el egészen ma­gunktól azt, a mi emberi — ennek a szegény, végtelen szegény és árva városnak és vármegyének is javára óhajt és fog munkálkodni! Mikor ilyennek Nagyméltóságod neve kimondatott: általános öröm és lelkesedés fogta el a kebleket és ha volt valami, ami némileg csillapitólag hatott, az egyedül az az aggodalom volt, vájjon Nagyméltóságod el­fogad ja-e a jelöltséget. Nagy méltóságod azonban kérő szavunkat meghallgatta, megértett minket és én, mint választási elnök, boldog vagyok, hogy Nagyméltóságo- dat, a ki a saját becsületes és kitartó munkája, puritán jelleme, önzetlen hazaszeretete, önbecse által emelke­dett fel a legszebb polcra, lett az igazságügy legfőbb őre, mint képviselőnket ma itt szerény körünkben üd­vözölhetem. Melegen kérem, kegyeskedjék a mi meg­bízó levelünket oly jó szívvel fogadni, mint a mily igaz lelkesedéssel járult ahhoz e választókerület minden egyes polgára! Midőn az összes választók nevében körünkben még egyszer a legmelegebben köszöntőm, kérem az egek Urát, hogy adjon Nagymóltóságodnak és minisztertársainak erőt, hogy azokat a nagy és nehéz feladatokat, melyek megoldásra várnak, siker­rel megoldhassák; áldja meg működésüket annyi malaszttal, hogy képesek legyenek a közelmúlt sebeit mindkét oldalon behegeszteni, a látott mélység fölé virágos szőnyeget teríteni, azon átvezetni a jó királyt és hü nemzetét, meggyőződéssé érlelni, hogy csak az egyetértésben van az erő, csak boldog népnek nagy és boldog a királya! — Isten hozta körünkbe! Éljen a mi szeretett képviselőnk ! (Hosszantartó lelkes éljen­zés és taps) A nagy teszéssel fogadott beszédre Polónyi Géza képviselő a következő beszédet intézte, melyet nagyon sűrűn megszakított a kitörő éljenzés. Mélyen t. uraim! Annál a mélységes hálánál fogva, a melylyel 0 Felségének kegyelme iránt tarto­zom, — a ki engem az igazságügyi kormányzat élére állított érdemetlenül, — annál a hálás kegyeletnél fogva, melylyel bajtársaim és minisztertársaim iránt is tarto­zom, első kötelességem annak kiemolése, hogy e hely­ről — és most nem az igazságügyminiszter fog önök­höz szólani, hanem szól az ungvári választókerület meg­választott képviselője — (Lelkes éljenzés) szólok a hálának, tiszteletnek és ragaszkodásnak hangján, szólok önökhöz t. uraim, a ki azért jelentein meg itt, hogy leemelt föveggel hajoljak meg arra a magyarságára és honszerelemére büszke nép előtt,a mely engem szemé­lyesen nem ismert, tisztán a múltak emlékeiért, a haza- szeretet szolgálatában eltöltött harcokért azzal jutal­mazott meg, hogy a közpályának legméltóbb jutalmát, az önök bizalmát, ajándékozta nekem osztályrészül. (Él­jenzés.) Midőn én itt önök közt megjelentem, kíváncsian szemlélődtem. Ismerem Magyarország közéletét, hamar megtudom állapítani, hogy mi a mondva csinált ős | hivatalos lelkesedés és mi fakad a szivek rejtőkéből j és mélyéből, és ón t. Uraim hálát adok a jóságos Istennek, hálát a Gondviselésnek, hogy megengedte érnem azt a napot, amidőn itt, az ország keleti határ­szélén jólesőleg meg győződhettem arról, hogy itt a klérus, itt a hadsereg tagjai, itt a magyar anya és ifjúság lelkesedve vetélkednek a hazaszeretetben, mert mindeniknek szemepillája alól láttam felcsillámlani azt az örömkönyet, melyről meg vagyok győződve, hogy hamisítatlan forrásból fakad, azt csinálni nem lehet, azt a könyet, melyet ón ma önöknél láttam, egy jobb jövendőbe vetett hitnek igaz reménysége csalta jd az önök szempillája alól, amelyben ón is osztozom (Éljen­zés és taps) Hát jutalom ez nekem a múltért és biztató foglaló a jövendőre. Nem is tudnánk hasznos munkát végezni, ha nem győződtünk volna meg arról, hogy az ország minden vidékén az a hamisítatlan, őszinte magyar lelkesedés szól hozzám mindenfelől, szól azok­nak ajkáról is, akik még ma nincsenek bevonva az alkotmány sáncaiba, azok is, akik ma még jogtalanok­nak vallják magukat, bízva bíznak abban, hogy az a kormány, mely egy választási reformban a nemzet jobb jövendője alapkövének letételére vállalkozott, részesíteni fogja az alkotmány áldásaiban azokat is, kiket a hazaszeretet fűz hozzánk, s akik a munka, szorgalom és becsületesség bajnokai. (Hosszas éljenzés) Hát mélyen t. Uraim! Kétségtelenül nagy feladatra vállalkoztunk, de szebb jutalom nem juthatott osztály­részül nekünk, mint az, hogy látjuk, hogy a fejedel­mével megbékélt magyar nemzet annak a független­ségi pártnak, a melynek zászlajára a nemzet önállósága és függetlensége van Írva (Éljenzés és taps) a meg- békülés, áldásos perceiben többséget juttatott a nemzet képviselőtestületében. Tisztelt Uraim ! nem volt és nem is lehetett kétség az iránt soha, hogy ahoz, hogy a magyar törvényho­zás termeibe a függeflensógi és 48-as párt többséggel kerüljön be, ahhoz soha semmi más feltétel nem kellett, mint a szabad választásnak és a tiszta meggyőződés­nek őszinte megnyilvánulása. (Úgy van.) Mélyen t. Uraim! A mint örvendetes ez ránk, mint párt embe­rekre, épp úgy kötelességem e helyről és éppen ez ünnepélyes pillanatban hangsúlyozottan kiemelni, hogy a mint ez a párt erős volt a harcban, — mint szóno­kuk is mondta — bölcs, mérsékletes és mindenek- felett becsületes lesz a munkának áldásos környezeté­ben és tevékenységében. Nem szabad bennünk senki­dnek csalódni. Magunknak sem t. Uraim. Ez az átmeneti korszak, a melyre ez a kormány vállalkozott, nem jelenti, nem is jelentheti a független­ségi eszmék diadalát. Jelenti azoknak előkószitósét, de nem jelenti azoknak végrehajtását. Mélyen t. Uraim! Mi becsületes, őszinteséggel kötöttük le szavunkat alkotmányos királyunk, fejedel­münkkel szemben, hogy ezen átmeneti korszak alatt az élő törvények alapján fogjuk híven teljesíteni a nemzet és király iránti kötelességünket. Ebben t. Uraim senkinek kételkedni nem szabad, itt az adott magyar szót hűségesen fogjuk betartani. De t. Uraim, a felada­tok sorozatában osztályrészünkül jut most ezen az országgyűlésen a gazdasági önállóság területén mindannak megvalósítása, ami a most élő törvény alapján is lehetséges és jogos volt idáig is, csak végre nőm hajtatott. Ezen terület t. Uraim a legközelebbi jövendő bizonyítékát fogja szolgáltatni annak, hogy ez a kormány hűséges sáfárja lesz a nemzet érdekei­nek és az osztrák tartományokkal való viszonyunk rendezésében már a gazdasági önállóságnak azon alap­ján fogja megoldani: szerződés alakjában hogy a köl­csönös érdek és jogtiszteletben tartásával mint független és önálló gazdasági állam (éljenzés) érvényesülhessen mind a két állam egy jobb jövendő reményében. Mélyen tisztelt Uraim! Mostanában sűrűn vetődik fel az a kérdés, hogy mi lesz a hármas szövetséggel? A hármas szövetség kérdése sűrűn foglalkoztatja ma diplomáciánkat, a sajtót és mintha kopogtatnának az ajtón. Hát t. Uraim egy rövid válaszom erről a hely­ről a felvetett kérdésről nekem is van. A nemzetközi szerződéseknél nem az órzelgósek és nem az érzelmi ömlengések irányítják a nemzetek kötelességét és óha­jait. — A nemzetközi szerződésekben az érdekekkér- dós a domináló és minden áron, de különösen a ki­sebb nemzetek és államok akkor oldják meg helyesen a nemzetközi viszonyokban feladataikat, ha a nagy történelmi jövendőre vonatkozó elkelyezkedésük szem­pontjából úgy keresik meg szövetségeseinket, hogy azok egyúttal garanciáját nyújtják annak, hogy nem­zeti önállóságunk és állami függetlenségünk háborítva nem lesz, hanem fejlődésnek lesz kitéve a jövőben is. — Ezen mérték alá kell állítanunk a hármas szövetség kérdését. Ha a hármasszövetség különösen most, mi­dőn a gazdasági szerződések területén, bár érintetle­nül akarjuk hagyni azoknak gazdasági részeit, de még­is a nemzeti és állami önállóság szempontjából meg­oldatlan feladatokkal állanak előttünk, ha azt a hár­mas szövetség és ebben különösen a német birodalom támogatni fogja a magyar államot abban a törekvésé­ben, hogy a szerződésében megállapított gazdasági ér­dekeknek érintetlen hagyása mellett a nemzeti önálló­ság istápoltassék és támogattassék. akkor a német birodalom is biztosan számíthat a mi viszontszolgálata­inkra, de csak viszontszolgálat fejében adunk mi is és előlegezünk bizalmat másoknak. Azok, a kik el vannak tökélve arra, hogy a magyar nemzetnek és államnak szolgálatot nem teljesítenek, azok tőlünk sem várhatnak szolgálatot. Igen t. Uraim! Nem szándékozom én a nagy po­litikának rengetegébe eltévedni és eltévelyegni, csak egy pár kérdésről, mint megválasztott képviselőjük, kívánok Önök előtt nyilatkozni. (Halljuk ! Halljuk!) Az egyik az, hogy Önök t. Uraim mindnyájan tudják, hogy ez a kormány mire vállalkozott. A béke szerzés munkájában arra, hogy az engesztelésnek nagy és nemes munkáját nem tekinti még befejezettnek, hanem igyekezni fog a nemzetnek szivét a király szi­véhez juttatni, hogy „azután, — úgy mint szónokuk mondta, — nemzet és király egyaránt lehessen boldog és megelégedett, úgy a mint azt nemzetek és királyok közötti viszony teljesem megköveteli. Vállalkoztunk igen t. Uraim! — a mint mondám — a választási reform megoldásának kérdésére, hogy azu­tán újabban a nemzet maga határozhasson. Nem nyilatkozom itt részletesen őzen kérdések felől, melyeket az urak épp úgy ismernek, mint én, mert hiszen több Ízben lettek ezek kifejtve és ez inkább a miniszterelnök úrnak a feladata, mint nekem. Nekem tisztán az igazságügyi kormány feladataival kellene foglalkoznom, de még egypár kérdést érintek, melyek a legközelebbi napokban felvetődtek. (Halljuk!) Ériutenem kell a horvát kérdést. (Halljuk!) Nem veszik észre az urak, hogy a lelkek felszabadulásának korszaka nem állott meg a Drávánál. A szabadság, egyenlőség és testvériség jeligéje, a szabad levegő nem ismer határokat, átcsapott a Dráván túl is és ime t. Barátaim! Horvátországban sem kellett több, csak egy szabad választás, vagy legalább megközelítőleg szabad választás és horvát testvéreink is bizonyságát szolgáltatták annak, hogy ők is törhet- len hűséggel ragaszkodnak a magyar állameszméhez és velünk akarnak küzdeni a magyar nemzeti önálló­ságért. (ügy legyen!) Úgy legyen, mondja egyik Polgártársam! Annak, hogy úgy legyen, első alap- foltőtele az, hogy bármilyen kormány kerüljön Horvát­ország élére, többé, vagy legalább addig, a mig a király és nemzet bizalma minket állított e helyre, nem szabad előfordulni sem Horvátországban, sem másutt annak, hogy a népek jogai és szabadsága ellen a magyar állameszmére való hivatkozás mellett vissza­éléseket lehessen elkövetni. (Éljenzés.) A magyar nemzet sehol sem szabadságtiprással vívta ki a testvér iránti szabadságszeretetét és a né­peknek hozzá való vonzódását. A magyar nemzet ezredéves történetében az a vonás vonul végig, hogy megbecsülte, tisztelte mások szabadságát, de sohasem engedett ebből és nem engedünk ma sem. A szabad­ságnak csak az lehet osztályosa, a ki a magyar állam- eszmében hisz, azért ól és ba kell, halni kész. (Hosz- szas éljenzés és taps.) Amint rólam tudják igen tisztelt Uraim! a válasz­tási reform kérdésében engem ezen eszmék vezérelnek. Hive vagyok az emberi jogok legszélesebb kiterjesz­tésének, (Éljenzés) hive vagyok annak, hogy a munka is megbecsültessék. De feltételeim is vannak. Én sem­miféle intézményt a világon másnak, mint a magyar állameszme szolgálatában nem létesítek soha és nem létesítettem eddig sem. (Éljenzés és taps) A választási reformnak is a magyar állameszme szolgálatában kell állania és aki nem híve ennek az állameszmének, az nem lehet osztályosa a jogoknak. (Éljenzés.) Épp úgy hirdettem és hirdetem, a ki a tulajdon szentség, a vallásnak vigasztaló bölcsessége ellen izgat és annak hadat üzen, az ne csodálkozzék rajta, ha megtorló hatalmát az állam is éreztetni fogja azzal, a ki megbontani igyekszik a társadalmi rendet és önző érdekből elcsábítja a szegény eltévelyedetteket. Én meg vagyok győződve arról, hogy a mint azt ma is láttam, hogy annak a lelkesedésnek, mely az Önök kebeléből fakadt, része volt abban, legalább azt hiszem — része volt annak abban, hogy tudták, hogy akkor, mikor én a népjogok szabadságát jöttem hirdetni, egy­úttal eljöttem a magyar állameszmét, a tulajdon szent­ségét és a vallásszabadságot is hirdetni. (Hosszas éljenzés.) Mélyen t. Uraim ! Jól esett nekem látnom a fel­vonult ifjúságot, a magyar nemzetnek jövendőjét, re­ménységét, jól esett azt nekem látni, hogy az a kisded ifjúság és felnőtt növendékek igaz szivük lelkűk mé­lyéből éljenezték azt a képviselőt, a kit ők eddig nem ismertek, csak azt az egyet tudták róla, hogy a függet­len eszmék szolgálatában áll, önzetleuül szolgált. (Hosz- szantartó taps és éljenzés.) Hát t. Uraim! jól esett ezeket az ifjakat látnom, mert tudom, hogy az alkot­mány fája, a mig ilyen virágai lesznek gyümöl­csöt is fog fakkasztani, csak arra vigyázunk, hogy a testén levő férgektől az alkotmány fáját megszabadítsuk. Erre pedig gondunk lesz igen t. Uraim! hogy a jöven­dőben intézmény és biztosítékokkal segédkezzünk a nemzet alkotmányának megerősítésében, nehogy, mint a közelmúltban láttuk : a kishitűség, ármány és a hit­ványkodás hozzáférkőzhessen a nemzet alkotmányához és árutárgyává tegyék egy jobb sorsra érdemes nemzetnek sorsát akkor, a midőn azt idegen kéz tá­madta. Már most igen t. Uraim ! egy alázatos kérelem­mel fordulok Önökhöz. A gondviselés kegyelme nem igen fogja nekem lehetővé tenni azt, hogy ón megtisz- tisztelő megbízásukat megtarthassam. (Felkiáltások: Sajnos.) A mint Önök tudják, engem az ország főváro­sában a IV. kerület is megtisztelt, megajándékozott bizalmával. Politikai indokaimat talán nem szükséges elmondani, a melyek arra kényszerítenek, hogy én a megbízás közül, ha már választanom kell és muszáj, a főváros megbízását fogadom el. De igen t. Uraim! az én kérelmem Önökhöz, ne vegyék ezt visszautasí­tásnak, hanem ellenkezőleg vegyék ezt annak biztosí­téka gyanánt, hogy ezentúl Önöknek nem egy, hanem két képviselőjük lesz. (Hosszas éljenzés.) Mert l. Uraim! mit rejteget számomra a jövő, nem tudom, de hogy én a mig gondolkodni tudok, az Önök megtisztelő bi­zalmáról soha megfeledkezni nem fogok, hogy a inig a törvényhozás termében szavam lesz, hogy az Önök képviselője gyanánt fogom magam tekinteni. Miután azt tartom, Hogy a képviselőnek nemcsak joga, de kötelessége is, hogy az ország nagy érdekei­nek, nagy kérdéseinek vitatása mellett megemlékezzék annak a kerületnek, a melyet képvisel, helyi érdekeiről is (Halljuk! Halljuk!) Hát t. Uraim! én mély hálá­val tartozom Önöknek azért, hogy olyan tapintatos, kiváló vezetőkre bízták ennek a képviselő választás­nak a sorsát. Én régi ember vagyok a küzdelmek terén és rendkívül jól esett nekem, hogy kivételes helyzetben láttam magamat Önökkel szemben. Azok az urak, akik az Önök megtisztelő bizalmából hozzám fordultak, hogy a jelöltséget elvállaljam, dicséretre méltó tapintattal előttem semmiféle kérelmet elő nem hoztak. Jól tették. Mert ha cselekedték volna, mint képviselőjelölt azt én megtagadtam volna, e pillanat­ban, mint megválasztott képviselőjük kedves köteles­ségemnek tartom kijelenteni, — ismétlem anélkül, hogy azt valaha valaki előttem emlitette vagy érintette volna, — igenis én kötelességemnek fogom tartani és itt most már az igazságügyminiszter is nyilatkozik, hogy Ungvár város azon jogos követelését, hogy itt törvényszék le­gyen, teljesítem. (Hosszan tartó taps és percekig tartó éljenzés.) Nem képzelhetem igen t. Uraim, hogy pénzügyi nehézségek merüljenek fel. De mégis, hogyha óhajtá­sukat előbb lehetne teljesíteni, örvendenék. Az azon­ban, hogy az mentői előbb teljesíthető legyen, a Önöktől is, a megye közönségétől is függ. Én, a ma gam részéről értesítem ezennel Ungvár városána és választókerületének közönségét, hogy a leg rövidebb idő alatt a tárgyalások ezen kérdés ben meg fognak indíttatni. Hogy azután menné előbb valósittassók meg, nem rajtam, hanem Önökö fog állani. (Éljenzés.) Most azonban t. Uraim! bármit rejtegessen jövendő, ón életem egyik legszentebb napjául fogo megőrizni a mai napnak dicsőségét, mert dicsőségrő beszélek. Büszke leszek rá, hogy Önöket megismer hettem, hogy a határőrök között, itt a messze keleté

Next

/
Oldalképek
Tartalom