Ung, 1906. január-június (44. évfolyam, 1-27. szám)

1906-04-01 / 14. szám

14. szám xy 1ST <3­5. oldal. * Kutya — mint gyermekriasztó. A Ber­csényi-utcai állami óvoda udvarán az óvónő egy hatal­mas kutyát tart; ez az állat olyan kedvesen tudja fogait vicsorítani, hogy a gyermekek nem is mernek már miatta az óvodába járni. Minthogy azonban az óvoda a gyermekek miatt épült, s nem azért, hogy onnét a gyermekek kiriasztassanak, igen üdvös dolgot cselekednék az óvoda gondnoksága, ha a kutyatartást az óvónőne t betiltaná. * Uj megállóhely. A nagyberezna-országhatár- széli vonal 17. sz. őrházánál Határhegy elnevezéssel uj feltételes megállóhely létesittetett, a hol mind a négy átmenő szeméi,) vonat feltételesen megáll. A megállóhely személydijszabási szempontból a szomszédos forgalom­ban önálló vonalszakasz-beosztást nyer, a távolsági forgalomban pedig Malomrót állomással van egyesítve. * A zugótelepi tűzvész áldozata. A m hó 9-iki tűzvész után általában beszélték, hogy egy, a zugótelepen tartózkodott fiú nyomtalanul eltűnt, illetve hogy a tűzben égett. A 14 éves Vojtás Mihály elő­kérdése iránt meg is történtek az intézkedések, nyo­mára azonban csak m. hó 28-án bírtak jutni. A romok takarítása közben találtak rá a szerencsétlen gyermek­nek teljesen, s a felismerhetetlenségig üsszeégett holt­testére, illetve csont maradványaira, a fürészház alsó helyiségében, ahonnét a fin a tűz kiütése után mene­külni nem tudott. — A romok alól kiszedett csontokat a fiú szülei haza vitték s tu. hó 30-án a közönség nagy részvétele mellett eltemettették. * Pályázat postamesteri állásra. Uzsokon üresedésben levő postamesteri állásra f. évi ápr. 27-ig lehet beadni a kérvényeket. * A beszámithatlan gyilkos. Múlt számunk­ban megírtuk, hogy Bogdán József átvágta Kanálos Hányának, a vele vadbazasságban élő cigánynőnek a nyakát. Most értesülünk róla, hogy a szerencsétlen gyilkos, a ki kanalakat s teknőket készítő cigány és régi csendes lakosa volt Nagyturjaszög községnek, tifuszboteg állapotában követte el szörnyű tettét. Éj­szaka szóvitát kezdett a szerencsétlen nővel s mikor az kijelentette, hogy nem akar az ungvári kórházba Bogdánnal együtt ápoltatás végett bemenni, a lázbeteg ember szónélkül elővette teknővájó kését s azzal ször­nyű nyugalommal átvágta az asszony nyakereit, sőt hogy irtózatos munkáját teljesen befejezze, baltát vett elő s azzal a nyakcsigolyát is átmetszette. A beszámít­hatatlan gyilkost nagyfokú lázas állapotában beszállí­tották a beregszászi rabkórházba. * Tüdővész gyógyítható. Igaz ugyan, hogy mindenkor klimatikus és dietetikus kúra, valamint a por stb. eltávolítása a fődolog, amellett azonban a gyógykezelés sem elhanyagolandó. Első helyen állanak a bükkfakátrány-preparatumok, de korántsem mindegy, bármelyik ily preparátumot használunk. A legjobbnak és megfelelőbbnek — inert teljesen méregtelen és jó­ízű — a „Sirolin-Roche“, a creosot-preparátumok ideálja, mely minden gyógyszertárban kapható. * Jól járó, pontos órák, divatos ékszerek, evőeszközök, maradó értékű húsvéti ajándékok ez idő szerint legelőnyösebben Polgár Kálmán budapesti műórásná! szerezhetők be, mert VU. kér. Erzsébet körút 29. sz. a nagy kiterjedelmű ékszerraktárán minden cikkből dús raktár található. Az országos hírű órás mester óráit 5 évi írásbeli jótállással küldi, és azok úgy művészi kivitel, mint a szerkezet jóságára nézve dicséretére válnak a honi órás iparnak. A nevezett cég ékszereit is elösmert Ízlés jellemzi és valóságos mű­élvezet lapozgatni abban a sok száz illusztrációval ékített albumban, amit Polgár Kálmán üzlete fennállásának 10 éves jubileuma alkalmá­ból üzletbarátaink és az érdeklődő közönség kívánságára dijalanul küld szét. 1387 * Francia és angol szabást, felsőruha-varrás tanulhatnak intelligens hölgyek Vargha Sándorné sza- bászati és varróiskolájában Ungvárt, Szobránczi-utcza 20. sz. a. 1253 * A ki valóban jó iskolai rajzeszközt akar, az vásárolja a magyar gyártmányú „Szénásy-félo Árpád“ körzőt. Kapható : Székely és Illés papír, rajz-, író­szer és könyvkereskedésében Ungvárt. Irodalom. — Äz agyagipar technológiája. Ezen a címen irt alapos szakmunkát Pap János, az ungvári áll. agyag­ipari szakiskola jeles igazgatója. A 96 oldalra terjedő könyv mint az „Iparosok Olvasótára" c. váltatnak f. évi 1. és 2. száma gyanánt Lampel fővárosi cég ki­adásában jelent meg. A mű következő részekből áll: I. Bevezetés. II. Az agyag. III. A máz. IV. Az agyag­áruk égetése. V. Az edények díszítése azok színezése által. Mindegyik rész valódi szaktudásról tesz bizony­ságot s nemcsak tankönyvnek kiváló, hanem olvas­mánynak is kellemes. A könyv ára 1 K 20 fill. La­punk kiadóhivatalában is kapható. — A Nap. A fővárosi zsurnalisztika valóságos szenzációja A Nap, ma az ország legradikálisabb, legszókimondóbb, legnép­szerűbb és legelterjedtebb ellenzéki napilapja. A Nap a közönség rajongó szeretetétől kisérve, egy csapásra hódította meg a sziveket. Minden száma kész meglepetés és szenzáció. A Nap független, érdekes, tartalmas és teljes krónikása a napnak s minden más lap megelőzésével már a kora reggeli órákban kapja kézhez a vidéki olvasó. A Nap felelős szerkesztője: Braun Sándor, főmunkatársa: Ábrányi Emil. Politikai cikkeinek legnagyobb részét Ugrón Gábor, a magyar ellenzék e fényes nevű vezéralakja Írja. Belső dolgozótársai : Ábrányi Emil, Bródy Mihály, Cholnoky Viktor, Feld Aurél, Gergely István, Hacsak Géza, dr. Hajdú Miklós segédszerkesztő, Holló Már­ton, Kemény Simon, Nádas Sándor, Pásztor Árpád, Székely Miklós, Szabolcs Bálint, Szép Elemér, Thury Zoltán, Ugrón Gábor. Ez a névsor — élén Braun Sándor szerkesztővei — kész programit). Hangban, tartalomban, formákban, színekben s elevenségben uj ez az újság. Valósággal zászlóvivője A Nap a magyar függetlenségi törekvéseknek az erőszak és törvénytipras mostani gyászos napjai­ban és úgy politikai, mint újságírói sikerei óriási tényezővé tették. A Nap hasábjain tükröződik a leghívebben a magyar közönség érze­lemvilága. Külön szenzációja, hogy a legkorábban megjelenő újság a legolcsóbb is. Egy szám ára 2 krajcár, előfizetési ára egész évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K, egy hónapra 1 K 40 fillér (70 krajcár). Az érdeklődőknek A Nap kiadóhivatala (Budapest, Vili., Rökk Szilárd-utca 9.) készséggel küld mutatványszámot, — »NépinÍvelés.“ E cím alatt uj pedagógiai havi folyóirat indult meg Bárczy István és Veszély Ödön szerkesztésében. Az első füzet, mint kettős szám, 11 ivén jelent meg s valóságos kötet, telve a legértékesebb íaitalommal, E gazdag tartalomról lehetetlen röviden ké­pet adni. Kiváló tudósok (Fináczy Ernő, Kármán Mór, Riedl Frigyes), je­les írók (Gárdonyi Géza, Ambrus Zoltán, Benedek Elek) s a szakemberek egész sora (Teleki Sándor gróf, Náray Szabó Sándor, Kriesch Aladár, Hajós Lajos dr., Nagy László, Sztojánovits Jenő, Guttenberg stb.) irt cik­ket. A cikkek mellett különösen értékessé teszi a folyóiratot a sok rovat, melyben a szerzők minden külföldi és hazai pedagógiai eseményről és kérdésről alaposan és szakszerűen tájékoztatják az olvasót. A folyóirat felöleli a kisdedóvást, népiskolát, polgári iskolát, tovább­képző iskolákat, a tanitóképzést és felnőtt nép művelését. Ilyen magas színvonalon álló folyóirat még nem volt irodalmunkban. A Franklin- Társulat a külső kiállításról is fényesen gondoskodott. Előfizetési ára e gazdag taiíalomhoz és művészi kiállításhoz képest mérsékelt. Fél­évre 10 korona, pedagógusoknak és jegyzőknek 8 korona. — Fidibusz. Ötlet és vidámság köszöntött be a „Fidibusz" című uj fővárosi előlappal, amely csupa vidámság, élelmesség ra­gyogó jókedv, pajkos gúny. Képei és rajzai is nagyszerűek. Minden pénteken délben már kézhez kapja a vidéki olvasó is. A „Fidibusz‘-t a fényes tehetségű Heltai Jenő szeskeszti ; főmunkatársai: Ambrus Zoltán és Molnár Ferenc, ez a két. briliians talentum. Karikatúrái ja­vát Cserna Rezső, Csók István, Garay Ákos, Gulácsy Lajos, Fényes Aodlf, Ferenczy Károly, Kernstock Karoly, Márk Lajos, Linek Lajos, Vesztróczy Manó, ezek a kitűnő magyar festőművészek rajzolják. A lap állandó munkatársainak sora is fényes : Ábrányi Emil, Herczeg Ferenc, Ignotus, Gergely .stvan, Pásztor Árpád, Hajdú Miklós, Ke­mény Simon, Lövik Karoly, Nádas Sándor. A „Fidibusz“ legalább 16 oldal terjedelemben a legolcsóbb élclap. Mesésen olcsó ! Előfize­tési ára: egy évre 6 korona, fél évre 3 korona, negyedévre 1 korona 50 fillér, egy hónapra 50 fillér. Egy szám ára (5 krajezárj 10 fillér. Mutatványszámot készséggel küld a „Fidibusz“ kiadóhivatala ^Buda­pest, Rökk Szilárd-utca V. szám). Közgazdaság. A megreformált akadémia. (Paedagógiai tanulmány a felső erdészeti oktatás köréből.) - Irta : Zivuska Jenő. — (Folytatás.) A tanári minősítés. X. A mi az akadémia tanári karának kiegészülését illeti, eddig az volt a szokás, hogy az erdészeti gyakorlatban hosszasabb ideig szolgáló tisztviselő­ket nevezte ki az állam tanárokul. Legnagyobb sulyiyal esett a képesítés mérlegébe a hivatali működés hosszúsága, a mi mellett az önálló kuta­tás, a szakismeretek körül kimutatható rendszeres ismeret, vagy már kifejtett irodalmi munkásság csak masoüsorban jötteK tekintetbe. Egy jól ren­dezett gazdasági kiállítás, példás pontossággal el­látott hivatal, derekasan gyakorolt erdőíeiügyelet vagy rendezés — számba sem véve a személyi összeköttetések ajánlatát — szolgáltak kellő minő­sítésül. En abban a meggyőződésben vagyok s az alábbiakban ki is akarom mutatni, hogy a képe­sítés ekkora mértékével a jövő tanári nemzedékre nézve meg nem elégedhetünk. Bármily nagyra legyen a szakember a gyakorlati feladatok üere- kas végzésével, bármily kevés véleményt tápláljon a látszatra terméketlen, öncélú tudományról, ón mégis azt hiszem, hogy azokkal szemben, a kik tudományos alapon törekszenek gyakorlati szak­férfiakat nevelni, magas, sőt a legmagasabb köve­tel menyeket szükséges f elál J itanu nk.JSIemcsak azért, hogy a tudós elmeket e szak komoly céljai és eszközei iránt elismerésre bírják, hanem a szak­szerű haladás érdekéből, a melyet a tudás minden fegyverét birtokoló és használni képes elme biz­tosíthat. E téren megállapodni nem egyéb, mint fölülmúlatni, sőt a legjobb erők megfeszítésének pillanatnyi ellankadása is visszaesést jelent. Pedig a selmeci főiskola erdészeti ágán a tanári minő­sítés dolgában sok a kívánni való. Lehet, sőt tudok is rá esetet, hogy egy tanszék oly szak­emberrel töltetett be, a ki arra, mint komoly és I I egyedüli élethivatása színterére készült, de nem ! látok olyan egyöntetű elvi megállapodásokat, me- í lyek a tanári habilitatio megszigorításával az egész ! akadémiai rendszert a magaslatok magaslatára | emelnék. A főiskola ma is csak annyi készületet | követel új tanáraitól, mint a mennyit az a hiva­talnoki élet gyakorlatában elsajátíthat. Ma, mikor az ismeretek nem évenként, hanem naponként gyarapodnak, mikor annak, a ki nem is fejleszteni, hanem csupán a színvonalon 'állani óhajt, szaka­datlan szellemi munkát kell folytania, — ez a kö­vetelmény valóságos anachronismus. Én ugyan csak a jövő számára bátorkodnék néhány általános elvet indítványozni s a mostani állapotokkal bajlódni nem is akartam, mindazon­által nem tehetem azt a nélkül, hogy az erdészeti főiskola jelenlegi tudományos állapotára egy futó pillantást ne vessek. Ide s tova negyven éve annak, hogy a sel­meci tanintézet megmagyarosodott. E meglehető­sen hosszú idő úgy folyt el a már nyelvében is megnemzetiesedett iskola felett, hogy annak erdé­szeti szakosztálya egynek kivételével egyetlen igazi tudóst sem birt felmutatni. Megjegyzem, hogy a midőn tudósról beszélek, az a nagyszerű mérték lebeg a szemem előtt, melyet az egyetem az ő tanárainak megítélésénél alkalmaz. Tudtommal egyetlen erdésztanár sem tagja a magyar tudomá­nyos akadémiának, de arról sincs értesülésem, hogy valamely hasonló külföldi társaság csak egyet is tagjai közé választott volna. Irodalmi munkáik nagyobbrészt tankönyvi jelleggel bírnak. Terjede­lemre és tudományos igényre csak egy kiváló mű jelent meg részben a selmeci akadómi aegise alatt: az erdészeti növénytan, melynek harmados társszerzője a selmeci iskola egyik, különben is legnagyobb tiszteletre méltó tanára volt. A többi könyvek szemelvények, vagy átnézetet nyújtó összefoglalások, de nem önálló erőfeszítés ered­ményei, a melyek új utat törni, vagy legalább megjelölni volnának hivatva. A külföldi szakiro­dalom fenséges pompájával pedig a miénk nem állja ki az összehasonlítást. Mig a németeknél pél­dául Tubeuf saját kutatásai alapján testes könyvet irt a fákon élősködő gombákról, addig nálunk az erdőnek összes, a szerves és a szervetlen termé­szetben előforduló ellenségeiről egy szerény át­tekintés jelent meg, mely még azzal sern dicse­kedhetik, hogy a benne tárgyalt eseteket a szerző a maga tapasztalatai alapján állította volna egybe. Mi egy félujjnyi rovartanocskából merítjük isme­retünket. Rt el;/ füzet ma — túlzás nélkül szólva - a középiskola" igényeit sem elégítené ki, mig a a németek e szakban magában egész irodalmat fejlesztettek. Schwappach több munkában dolgozta fel a német erdészet és vadászat történetét. Nálunk rendszeres munka e téren egyáltalán nem látott napvilágot. Hézagpótló gyanánt a Tagányi-féle oklevóltárat említhetem meg, melynek szerzője azonban nem volt selmeci tanár, de még erdész ember sem, továbbá az én munkámat a beszterce­bányai kamara irattáráról, — de ezek nagyon távol állanak egy rendszeres történet kísérletétől is. Oly erdészeti szakmunkák, a melyek műszaki és meny- nyiségtani iskolázottságot tételeznek fel, a bányász­akadémia tanárai által Írattak meg. A földmóróstan, a profán építészet, a hid, út, vasút és vízépítés kézikönyvei bányász szakférfiakat dicsérnek szer­zőikül. Leunis íáynopsisát egy mezőgazdatanár, Frank Albert dolgozta át. Ennek hasznát veszi a kulturhisztorikus, a nyelvész, a botanikus, a zooló­gus, de főleg az erdő- és mezőgazda. Hol állunk mi azonban mindettől? Azon a ponton, a melyen nemhogy a tudomány egyetemességének tennénk szolgálatot, hanem a melyen még az erdészeti szakma tudományos kiépítésétől is nagyon messze vagyunk. De hát hagyján! Elvégre az irodalmi mun­kásság nem feltétele annak, hogy valaki kitűnő szakember legyen, hanem inkább a kitűnő szak­ismeret következménye. Sok tudós csak élete alkonyán fog bele szellemi készletének architek- tonikus feldolgozásába, hogy maga helyett egy szószólót hagyjon a tudománynak, azonban há­nyán vannak, a kik rengeteg ‘tudásuk, elismert tekintélyük, izmos tehetségük dacára sem hagytak maguk után Írásos emléket. Szilágyi Dezső fölös­legesnek tartotta, hogy a közjogot nem tőle, ha­nem belőle tanulja a fiatalság. Kovács Józsefet páratlan sebésznek ismerte minden szakember, azonban ő sem haladt soha messzibbre, minthogy a sebészetről könyvet írni — készült. Vagy ott van Mayr Aurél. Ez az igénytelen, törődött em­berke rengeteg tudásával hallgatóit szinte meg­döbbentette. A pesti egyetem e büszkesége, tudo­mányunk e dísze azonban apró értekezéseken kívül, — melyeken bár átvillant a Titán ereje, — rendszeres művet nem hagyott a tanulni vágyó szakközönségnek. — Nem lehet követelni minden tanártól vagy kimagasló szakembertől, hogy egy­szersmind iró is legyen. Hiszen az Írott könyv sok esetben csak nyugtája a tudásnak, de nem bizonyítéka. Az élet százféle, végtelenül megújuló követelményei kihívják a tudást és próbakövéül szolgálnak a szakértelemnek. Az ész lendületót, vagy az ismeret áradó bőségét hirdeti meggyőző szónoklat, sikeres műtét, megnyert per, monu­mentális középület vagy bármely műtárgy. Ily dolgok feltétlen bizalmat keltenek az egyén ké­pességei iránt s ha éppen, sajnáljuk is, hogy az általa felhalmozott szellemi vagyont Írásai által másokkal meg nem osztja, e mulasztás a róla al­kotott véleményt egyáltalán nem érinti. Bizonysá­A Kathreiner-féle I Wla Kneipp-maláta kávé I ■' az egyedüli maláta kávé, a mely Kathreiner /w különleges gyártási módszere által a bab- La < kávé kedvelt ízét és zamatét bírja. Nagy, és általánosan elismert egészségi \ előnyeit a legkiválóbb szaktekintélyek ujab­ban és ismételten igazolták. 1\ 1\£ A mellett, hogy naponti használata neveze- Bt tes megtakarítást nyújt, értéke — különösen Bt { gyermekekre nézve — megbecsülhetetlen! A bevásárlásnál minőig hangsúlyozzuk L>$) l „ kifejezetten a KATHREIN/R nevet és ■—csakercdeticsomagokátkéijünk, melyek M)r ------ védjegye: »Kneipp páter«. ------* fr*

Next

/
Oldalképek
Tartalom