Ung, 1905. július-december (43. évfolyam, 27-52. szám)
1905-08-13 / 33. szám
XLIIL ÉVFOLYAM. Ungvár, 1905. augusztus 13. 33. SZÁM. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér 1-ső szám. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvnyomdája. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. VEGTES 'ILA IRTAIUL LITT HETILAP. Nyilttér soronkint 40 fillér. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra : Egész évre . 8 kor. Negyedévre 2 kor Félévre ... 4 kor. Egyes szám 20 fill „Iliig Tármegye Hivatalos l.apjá“-val együtt: Egész évre 12 kor. — Félévre. . 6 kor Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvnyomdájába küldendők. AZ ÜNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ az „Ung“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Programm nélkül. Ungvár város képviselőtestületének e hó 9-én tartott közgyűlésén a képviselőtestület kimondotta, hogy több aszfaltjárda készítést addig nem engedélyez, mig az 1903. és 1904. évi és a most folyamatban levő munkálatoknak a városra háruló költségeit nem ismeri. És voltak néhányan, a kik e határozatért megharagudtak, azt mondva, hogy a kaposi- utczai aszfaltjárónak elkészítési költsége már mit sem ártott volna a város pénzügyi helyzetének. Én, a saját részemről azt mondom, hogy a képviselőtestület nagyon helyesen cselekedett, és különösen helyén való volt a városi számvevőnek, mint ilyennek, az a figyelmeztetése, hogy álljunk csak meg egy kissé, ne költekezzünk tovább, a mikor meg azt sem tudjuk, hogy mit is költöttünk eddig, mennyi az eddigi költekezésre az adósságunk. Ebben a számvevői kijelentésben benne van a város jelenlegi pénzügyi helyzetének képe, a maga teljes valóságában, mely egy cseppet sem biztató a jövőre. Egy város közönsége azt sem tudja még, hogy mennyit költött a legutóbbi két evben, s mégis tovább akar költekezni . . . Igazán nagy könnyelműség. Hogy a város kölcsöneinek törlesztési részleteit pontosan kifizethesse, hogy szállítóit kielégíthesse, kénytelen a különféle alapokat kölcsön venni, s ezt tudva, mégis vannak a képviselőtestületben, a kik a további adósságcsi- nálást óhajtják előmozdítani. Igazan különös. Ennek nem lehet más a magyarázata, minthogy a képviselőtestület tagjainak legnagyobb részé nem ismeri a maga valóságában a város anyagi helyzetét s meg csak fogalmuk sincs afelől, hogy az utóbbi évek rend- szertelen gazdálkodása mily nehéz viszonyok közé sodorta a várost. A minden terv, minden programm nélküli máról-holnapra élés, s az időközben felmerült, sokszor igazán felesleges, újabb és újabb kívánságok teljesítése oda juttatta a várost, hogy ha a mindezekből előállott, s ma már legnagyobbrészt fedezettel nem biró adósságokat a jelenlegi pótadó-százalék fenntartása mellett akarja kiegyenlíteni, úgy legalább öt éven keresztül szigorúan tartózkodni kell minden újabb munkálattól. Pedig mennyi mindennek létesítését és teljesítését igénylik és követelik. Itt van a füzesi parterősités, a katonai kórház átépítése, a községi temető létesítése, a 20 éves kövezetvám terhére felveendő kölcsönből ki nem tellö csatornázás, járdaépítés, az uj gyepmesteri telep felállítása, a Dayka Gabor-utczai kopárt kiépítése, a sétaterek, színház, a Kadubecz-patak boltozása, uj városi mázsaház felállítása, stb. stb. annyi mindenféle kívánság, hogy igazán hátborzongást érez az ember, ha mindezek tudatában arra gondol, hogy a községi pótadó máris 69 százalék, s e mellett még egy csomó függő adósság is van. Hova jutunk, hova fog Ungvár városa jutni, ha ez igy megy tovább, ha mindennek létesítése ötletszerűen, egy-egy felmerülő kívánság szerint fog létesítietni, a nélkül, hogy azok, a kik a munkálatok kivitelét elhatározzák, illetve jóváhagyják: tüzetesen ismernék a város anyagi helyzetét. A végeredmény nem lehet más, mint a községi pótadónak rohamos, az eddiginél is rohamosabb emelkedése. De vájjon megbirja-e ezt az adófizető közönség, mely máris túlon-túl van terhelve nemcsak a közterhekkel, de a megélhetés küzdelmeivel is. Az Ungvár városában levő ingatlanok több mint kétharmada el van adósitva, szőlőink elpusztultak s a legtöbb tulajdonos drága kölcsönt kénytelen felvenni, hogy területén felújítást eszközölhessen, az iparosok egy része alól napról-napra jobban siklik a megélhetés talaja, a város jövedelmei a laktanya kiürítése folytán óriásit csökkentek, s a katonai bevételek a honvédlaktanyának négy év mulvai elhagyása után ismét mintegy 8000 koronával fognak kevesbedni. Bizony szomorú kép. Sajnos azonban, nagyon kevesen ismerik teljesen a helyzetet, s innét van, hogy a város képviselőtestületében aiig-alig lehet valamit tenni a helyzet javítása érdekében. A jelen sorok czélja a helyzet teljes megvilágítása. így papírra téve, tálán nagyobb hitelt fognak adni szavaimnak, mintha egy gyűlésen mondanám el azokat, amikor különben sincsenek együtt azok, a kiknek első sorban kell ismerniük a város minden baját. A helyzet feltárásával, annak megismerésével azonban meg nem elégedhetünk, különösen már azért sem, mert vannak szükségletek — miként fennebb emlitém — melyek rövid néhány év alatt feltétlenül teljesitendők. Ilyenek: a minden utcza csatornázása, a gyalogjárók teljes kiépítése, a füzes é« a Dayka Gabor-utcza megvédése, a temető-ügy, a Ka- dubecz-patak rendezése, a katonai kórház átalakítása, a gyepmesteri telep, s ki tudná igy hirtelen felsorolni, hogy mi minden. Ezeknek a teljesítése elől nem lehet kitérni. A mai igények olyanok, hogy mi sem maradhatunk hatra. Létesítenünk kell őket, de nem úgy mint a múltban történt, ötletszerűen, hanem kellő komolysággal, tervszerűen, s ezért feltétlenül kivanatos: a munkaprogramul megalkotása, pontos, lelkiismeretes költségvetésekkel v — És ha ez meg lesz, s ha munkaprogram m alapján létesítjük a szükségleteket, akkor nem fog-e a pótadó emelkedni? — kérdezheti valaki. Feleletem, hogy: nem! Mert ha a városrendészet terén előállott és most már a maguk teljességében látható szükségleteket, a csatornázást, a járdaépítéseket, stbbi, mint fentebb elősoroltam, a varos mindenütt teljesittetni fogja és hozzá jól, akkor azoknak csak állandó fenntartásáról, de újaknak létesitéséről 35—40 évig egyáltalán nem kell gondoskodnunk s ily esetben helyén van, hogy e munkálatok ugyanolyan időre, 35—40 évre felveendő kölcsönből fedeztessenek, mely kölcsönök törlesztésére fordítandó összeg a jelenlegi pótadó-százaléknak meghagyása mellett feltétlenül fedezetet találna, különösen akkor, ha egyúttal gondoskodunk jövedelemszaporitásról is. —- Jövedelemszaporitás ? No hát igen! Két esztendeje üresen áll már a Ferencz József laktanya, s ez óiiási épületek értékesítése ügyében csak az elvi értékesítésig jutott el a varos; holott ha ezt értékesítené, vagy ha már értékesítette volna, úgy mint tervezve volt: parczellázás utján, tiz százalékkal legalább is kevesebb lenne a pótadó. A laktanyaértékesités mellett eladóvá tehetné a város az úgyis csak alig három százalékot jövedelmező szántóföldjeit, melyeknek értéke 104,210 koronára van becsülve, s mely összegből magából is igen tekintélyes közszükséglet volna előállítható. Be kellene hozni a házbérkrajczár-rend- szert, s ezzel Ungvár városának minden lakosa bevonatnék a közterhek viselésébe. Mindennek azonban egyszerre kellene történnie. Ha a tanács a minden szükségletet felölelő kész munkaprogrammal lépne a képviselőtestület elé, s ugyanakkor mar a laktanya-épület eladása, a városi szántóföldek értékesítése s a házbérkrajczár behozatalára vonatkozó javaslat is tárgyalás, illetve elintézés alá kerülhetne, s ezzel a szükségletek honnan való fedezéséről is gondoskodva lenne, úgy nem hiszem, hogy akadna valaki, a ki a varos további fejlődését biztosítani hivatott közszükségletek teljesítését megnehezítené. Mindaddig azonban, mig egységes, a város egész területére kiterjedő, tehát nemcsak egyes utczákat, hanem az összlakosság kívánalmait felölelő munkaprogrammal nem rendelkezünk, a mig minden munkálat előállítási összege csak a jelen és a közelebbi évek terhére czéloztatik, addig annak, a ki a város jelen anyagi helyzetét ismeri, teljesen lehetetlen nyugodt lélekkel újabb költekezést előmozdítani. Feltárván az állapotokat, tehetségem szerint javaslatot is téve a kibontakozásra: zárom soraimat. Lesz-e felszólalásomnak eredménye? nem tudom. De azt tudom, hogy e sorok megírásánál egyedül és kizárólag azon czél vezetett, hogy felhiva a közfigyelmet állapotainkra, siessen mindenki tehetsegével és tudásával odahatni, hogy szépén fejlődésnek indult városunk egységes, rendszeres, s eddig igen érezhetően nélkülözött munkaprogramm alapján és leális anyagi viszonyok között haladhasson a boldogulás felé! AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES'IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER.
