Ung, 1905. július-december (43. évfolyam, 27-52. szám)

1905-08-06 / 32. szám

2 oldal. XT IST <3­32. szám. elsőbbségi kövtények 5°/o-nál többet nem jövedelmeztek, amennyiben a tiszta jövedelemből fizettettek ki az eddig már kisorsolt elsőbbségi kötvények is, melyeknek szá­ma 436, értékük pedig 87200 korona volt. Hogy pedig a számadások és az üzletmenet ve­zetése a lehető legpontosabb és legkifogástaianabb volt, azt maga a kereskedelemügyi m. kir. miniszter állapí­totta meg a szakközegei által vezetett legszigorúbb vizsgálat alapján az 1899. évben, a mikor ugyanis az U. K. által említett „magyarországi viczinális vasutak központi igazgatóságának egyik tisztviselője“ feljelen­tést tett a kereskedelemügyi m. kir. miniszternél, s a mely vizsgálat befejezése után Langer Bódog üzlet- igazgató és Weisz Ödön főellenőr úgy a kereskede­lemügyi m. kir. miniszternek, mint a társaság közgyű­lésének teljes elismerésével jutalmaztattak: példás és legkifogástaianabb, szakszerű munkálkodásukért. Azt különben, hogy az ungvölgyi vasút vezetése mily szakértelemmel és pedantériával történt, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a vasútvonal összes ma­gas építményein csak mintegy 2000 K-nyi hiányt kon­statáltak az átvevő m. kir. államvasuti kiküldöttek és hogy az összes jármüvek javítási költségei, beleértve a mozdonyok felülvizsgálati költségeit is, 5800 K-ban állapíttattak meg. Most a társaság ingóságainak leltározása van fo­lyamatban. Ha ezzel elkészülnek, illetve ha az ingóságok is átvétetnek, lesz pontosan megállapítható, hogy mily készpénzmaradványnyal bir az ungvölgyi vasút, mely készpénzmaradvány első sorban a végkielégítésekre, másod sorban az elsőbbségi kötvények kamatoztatására, a fennmaradó összeg pedig a törzsrészvények jutalékára lesz fordítva. A társaságnak ugyanis van most mintegy 175000 korona készpénze, a XII. számú gőzmozdony, vala­mint a pályatestnek másodosztályú fővonallá való át­alakítási előmunkálataiért az állam megtérít a társa­ságnak mintegy 50000 K-t. Ez összegből fognak a megállapított hiányok ki­fizettetni. Megemlitendőnek tartjuk még, hogy az ungvöl­gyi vasútnak másodosztályú fővonallá való átalakítási munkálatai, melyek már ismét folyamatban vannak, mintegy 2.250,000 K költséget fognak igényelni, mely összeg teljesen az államot terheli. Vasúti összeköttetéseink. Vasúti összeköttetéseink rosszasága, s ezzel vá­rosunknak az általános vasúti forgalomban való háttérbe szorításáról lapunk múlt számában emlékeztünk meg, felhiva az illetékes körök figyelmét szomorú állapotunkra, s egyúttal kérve az összeköttetés ideiglenes javítására legalább egy motorkocsit. Örvendetesen vettük most tudomásul, hogy vas­úti összeköttetéseink általános rendezése ügyében az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés ungvári kerülete, s ennek élén Kardos Emil kamarai tag már hetekkel ezelőtt kimerítő felterjesztést intéztek úgy a kassai kereskedelmi és iparkamarához, mint az Orszá­gos Magyar Kereskedelmi Egyesülés utjáu a kereske­delemügyi m. kir. miniszterhez, felsorolva mindazon kívánságokat, melyek Ungvár város közönségének, a ban van az embernek része. És a káprázatos toilettek egész serege tanúskodik arról, hogy tulajdonképpen nem is vagyunk mi olyan nagyon szegények, mint amilyeknek gondoljuk magunkat. Az iró- és művész­világ ezidén fényesen képviselte magát Bártfafürdőn. Az akadémia tudósai közül föltűnik szerénységével dr. Acsady Ignácz, a hires történetiró, a legkedélyesebb fürdővendégek közé tartozik. Dr. Kimoss, a kiváló orientalista, ki egyike a legszellemesebb embereknek. Szántó Kálmán, a novellista dr. Guthy Soma a vig- játékiró, Bálint Dezső iró és a híressé vált Parkklub igazgatója, Győző Lajos a vígszínház tagja gondosko­dik arról, hogy a fürdőközönségnek elég szellemi él­vezetben legyen része, nem is beszélve az örökifjú és tevékeny igazgatóról Beek Mosinról. A műkedvelő höl­gyek közűi gyönyörű énekhangjával kiválik Waldman Margit kisasszony, kinek énektalentuma vetekedik a hivatott művészekéivel. Komlóssy Ilonka, a vígszínház fiatal tagja egyéniségével valósággal megbabonázza a közönséget, szavalata, melyben gyakran részesíti a Parkklub közönségét, egyenesen elragadó. Apropos Parkklub! A híressé illetőleg hírhedtté vált Parkklub! A Pesti Hírlap már napok óta ontja a czikkeket, átkozva azt a kedélyes kis kaszinót, mint amelyik hivatva van arra, hogy az egész felvidéket pénzétől megfabolja, 'az embereket lekopaszsza és a vendégeket Bártfafürdőtől elriaszsza. Mennyire csalódik az, ki a szenzáczióthajhászó budapesti újság czikke után indul és aszerint akarná megítélni a Parkklub tevékenységét. Hát igaz, folyik a Parkklubban játék, mely a legnagyobb mértékben szórakoztató, de koránt­sem irányul arra, hogy a közönséget kifosztogassa. Nem a baccarat-ról szólok, mert hisz minden kaszinó megengedheti tagjainak, hogy hazárdjátékot játszanak egymás között, ebből a Parkklubnak a busás kártya­pénzen kívül egyéb haszna nincs. Már pedig nagy já­ték után nem kifogásolható a nagy kártyapénz. Én a jovacskajátéktól szólok, mert ezt emeli ki a budapesti város kereskedelmének emelésére és javítása érdeké­ből a vasúti összeköttetés terén mulhatatjanul teljesi- tendők Volnának. A felterjesztéseknek úgy látszik lesz is eredménye, mert úgy a kereskedelmi és iparkamaránál, mint O. M. K. E.-nél méltánylásra találtak a kívánságok, s mind­két helyről pártolólag terjesztették azokat a kereskede­lemügyi in. kir. miniszter elé, aki — magánértesülé- sünk szerint — O. M. K. E elnökségének határozott ígéretet is tett a kívánságok teljesítése ügyében. A kassai kereskedelmi és iparkamara leirata, melylyel az előterjesztett kívánságok teljesítésének pár­tolásáról értesíti Kardos Emil kamarai tagot, igy szól: Igen tisztelt kamarai tag ur! Ezennel értesítjük igen tisztelt kamarai tag urat, hogy Ungvár városa közönségének a magyar kir. államvasutak menetrendjével szemben nyilvánított kíván­ságait a kereskedelmi miniszter úrhoz e hó 17-én 6288. sz. a. kelt felterjesztésünkben kimerítően tol­mácsoltuk. Egyúttal értesítjük, hogy a beregszászi kir. tör­vényszékkel való érintkezésre utalt ottani közönség érdekében mai napon 6819. sz. a. kelt felterjesztéssel arra kértük a kereskedelmi miniszter urat, hogy az őszi menetrend szerkesztése alkalmával tekintélye egész súlyával odahatni kegyeskedjék, miszerint a munkácsi, beregszászi és máramarosszigeti vonalak keresztezése ne Bátyúban, hanem Csapon eszközöltessék és ezzel kapcsolatban nemcsak a napközben Bátyú és Bereg­szász felé induló vonatoknak, hanem a kora reggel Ungvárról induló vonatnak is legyen Csaptól Bátyúig összeköttetése, illetőleg csatlakozása. Végre tudatjuk igen tisztelt kamarai tag úrral, hogy szintén mai napou 6083. sz. a. kelt felterjesztés­sel arra kértük a kereskedelmi miniszter urat, hogy az uzsok—galicziai vasúti vonal forgalomba helyezése al­kalmával minden tőle telhető módon hasson oda, hogy Ungvárnak forgalmi jelentősége megóvassék és fejlesz- tessék és állja útját annak, hogy a forgalom Ungvár mellőzésével mesterséges utón Kisvárda és Nyíregy­háza, illetőleg Debreczen felé tereltessók. Hazafias üdvözlettel: Kassa, 1905. julius 31. Siposs, Deil, elnök. titkár. Az országos magyar kereskedelmi gyűlés pedig a következő hivatalos értesítést küldötte az ungvári kerületnek : Vettük a t. Kerületnek e hó 13-áról kelt b. megkeresését és az abban foglalt kívánalmakat teljesen méltányolva és magunkévá téve, igyekezni fogunk azoknak amennyire lehetséges érvényt szerezni, és re­méljük, hogy eljárásunknak meg lesz a megfelelő eredménye. Budapesten, 1905. julius 28-án. Teljes tisztelettel Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés Beck Géza, Fürst Bertalan, titkár. alelnök. Most már tehát az első lépések kellő helyen és módon megtétettek vasúti összeköttetéseink javítására. Kívánatos, nagyon kívánatos volna, hogy a továbbiak­kal se késsünk, s ne bízzuk e fontos ügyet tisztán a miniszter jóindulatára. Az ungvári piacz. Kristóffy József belügyminiszter körrendeletét in­tézett az összes rendőrhatóságokhoz, a melynek czélja : a piaczi árak szabályozása. Felhívta a rendőrhatóságo­kat, hogy dolgozzanak ki piaczi tarifát. újság, mint amelyik óriási hasznokat hajt a klub pénz­tárának és a közönséget (nem a baccarat hivatásos játékosait) megfosztja keservesen szerzett filléreitől. Hát ez nem áll; a lovacskák, melyek az indító jóvol­tából szép szelíden futnak, nem tartoznak azok közé a vadállatok közé, melyek ártalmasak lehetnének a velük barátkozó halandók számára. Kilencz piros és fekete ló fut, az 5-tös számú fehér ló kivételével, ez a ban­kár lova. Mellesleg jegyzem meg, alig kétszer jut czél- hoz esténkint. A közönség rendesen a piros és fekete lovakat fogadja, legmagasabb tét öt korona, ennél töb­bet nem szabad tenni. Ha az illető ló kijön, a bank két­szeresen köteles a tétet kifizetni. Ha nem számra ját­szik az ember, de színre, duplapénzt kap a tótért, ha a szin nyer. Itt 20 korona a legnagyobb tét. Már most vegyük például, hogy a lovacskákat esténkint 20-szor indítják (ennél többször ritka esetben) és ha valaki állandóan vészit a legmagasabb tétekkel, ami kizárt dolog, akkor is legfeljebb 400 koronát veszíthet el es- ténkiut. Hol vannak itt azok az ezrek, melyekről a Pesti Hírlap beszól. Annál áldásosabb a Parkklub egyéb működése; annyi kellemes órát szerez tagjainak naponkénti hangversenyeivel, képsorsolásaival, hogy örökös kár volna a fürdőre nézve, ha az igazságtalan támadások kimúlását eredményeznék. Róna Sándor ungvári születésű gyorsíró egy képsorsolás alkalmával megnyerte Bruck Miksa hírneves festőművészünk Rá­kóczi harsak ez. gyönyörű 400 koronás képét. És még sokan vannak a klub tagjai között, kik pompás képeket vittek haza magukkal a Parkklub jóvoltából fürdői emlékül. A Parkklub életére még visszatérek és engedje meg tisztelt Szerkesztő úr, hogy az Ung egyik legkö­zelebbi számában számoljak be tapasztalataimmal. Szer­kesztő úrnak igaz hive Vidor Marczi. A miniszter rendeletének az az intenciója, hogy a piaczi tarifa megállapításánál vegyék figyelembe a termelőknek fizetett árakat s a helyi viszonyokat, a melyekhez képest azután bizonyos megfelelő százalékos haszonnak hozzászámitásával állapítsák meg az egyes czikkek árait. Ha ez aztán szabályrendelctileg meg lesz állapítva, a hatóság által megszabott áraknál többet venni senkinek sem szabad. Azt az elárusítót pedig, a ki mégis többet követel, megbüntetik. Régi és jogos panasza közönségünknek, hogy a piaczon, különösen a kofák miatt, napi szükségleteiket vagy egyáltalán nem tudják kellőképen beszerezni, vagy méregdrágán kell mindent bevásárolniuk. Mert a kofák, még alig virrad, máris — a piacztereken kívül is — különösen a szobránczi, daróczi és kaposi uta­kon bejövő eladók elé állanak, ott tömegesen és lénye­gesen olcsóbban megveszik az apróbb árukat, aztán odaülnek vele a piacz-sorba s drága pénzen adják to­vább a városi vevőknek, vagy a mi még rosszabb, útnak indítják más vidékekre. Nem kell azonban hinni, hogy ez csak nálunk van igy. Nem. így van ez Magyarország majd minden egyes városában. A különbség csak az, hogy másutt a hatóságok igyekeztek az elővásárlásokat korlátok közé szorítani, sőt erre vonatkozólag még szabályren­deleteket is készítettek (igaz, hogy a miniszter nem hagyta jóvá), nálunk pedig ölbe tett kezekkel tűrték és tűrik a kofák garázdálkodását. Most már talán vége lesz ez állapotoknak. A Kristóffy rendelete ugyan nem czélozza kife­jezetten a kofák elővételi jogának megszorítását, de az a körülmény, hogy a piaczi árakat a hatóság állapítja meg, ennek a vevőközönségre nézve hátrányos és ká­ros állapotnak is a megszűnését fogja eredményezni. Mert ha a czikkeknek ára előre meg van határozva, akkor a kofák bármi áron is, hiába szedik össze az árukat; kénytelenek lesznek úgy adni el, a hogyan az ára megállapítva van. E mellett még az az előny is van, hogy a közönség mindig előre tudja, hogy az egyes czikkeket a következő napokon vagy héten minő árban szerezheti be, mert a hatóság közhírré teszi. így, ha drágaság van is, vagy ha drágaság következik is be, a vevőközönség mégis jobban jöhet ki a háztartá­sával, mert pontosabb számítással oszthatja be azon garasait, miket a piaczi vételekre szánt s nem jut olyan helyzetbe, mint most, hogy holnap esetleg két koroná­val veszi meg azt, a mit ma egy koronával is betudott szerezni. Alapjában véve nem nagy dolog az, a mit a mi­niszter most elrendelt; de ez a rendelet tartalmánál és czéljánál fogva igen üdvös és fontos jelenség, mert lát­szólag kicsiny kérdés ugyan, a mit megoldani czéloz, de ebben nagy gazdasági horderő van. Főleg pedig nevezetes ez a dolog azért, mert a rendelet kézzelfog­ható bizonysága annak, hogy a mit eddig a vidék a maga helyi viszonyainak és érdekeinek megfelelőleg éppen a kormány gáncsoskodása miatt kivinni nem tudott, annak keresztülvitelét most maga a minisztérium kezdeményezi s igy nyilvánvaló, hogy a kívánság még sem olyan, a mely nem volna teljesíthető. Addig is azonban, mig ez a szabályrendelet el­készül, a rendőrhatóságnak módjában állana a piaczi drágaság részbeni csökkentése. A belügyminisztérium­nak ugyanis van még egy ma is érvényben levő oly rendeleté, mely tilalmazza az élő baromfiaknak össze­kötözött lábbal való piaczra hozását. Ha ezt a rendeletet a rendőrkapitány végrehaj­tatná, azonnal megszűnnék a baromfiakkal most divatos házalás s minden eladó kénytelen lenne áruját magán a piacztéren árulgatni. , Ez a piaczon való tömeges árusítás pedig hatá­rozottan az eladási árak alábbszállását idézné elő. Iskolai értesítők. ni. ö. Az ungvári kir. görög katholikus kántor- tanitóképző-intézet értesítője az 1904—1905-dik tanévről. Közli Kaminszky Géza igazgató. Az értesítő, mely 75 oldalra terjed, a tanév tör­ténetére vonatkozó adatokkal kezdődik. Ebből megtud­juk, hogy a képzőbe 211, a felső népiskolába 111, a gyakorló elemi iskolába 69 növendék iratkozott be. A tápintézetnek 26 fizetéssel biztosított ingyenes helye volt. Ezen 26 növendékhez évi 100 K fizetés mellett felvétetett még 50 növendék s igy összesen 76 növen­dék részesült teljes ellátásban. Az intézeti önképzőkör működését Melles Gyula tanár ismerteti részletesen ; mig a zenekör munkálko­dásáról Dudinszky István tanár számol be. A zene­karban 15, az énekkarban pedig 40 tag működött. A képzőben 10, a felső népiskolában 5 tanár tanít. A tananyag kimerítő közlése után az osztályozás következik, melyet az alábbi számok világítanak meg. A képzőben jeles 9, jó 55, elégséges 74, elégtelen 54 tanuló. A felső népiskolában kitűnő bizonyítványt 1, jeleset 3, jót 23, elégségest 48, elégtelent 39 növendék kapott. A gyakorló elemi iskolában kitűnő 2, jeles 10, jó 18, elégséges 24, elégtelen 9 tanuló. A képesítő vizsgálat eredménye az volt, hogy a 37 jelentkező közül 20-an kántortanitói, 11 -en pedig népiskolai tanítói oklevelet kaptak. A behatásokat felvételi, javító- és pótvizsgála­tokat szeptember 1 — 3. napjain tartják meg. * 7. Az ungvári m. kir. állami agyagipari szak­iskola értesitóje az 1904—1905. tizenötödik tan­évről. Közli Pap János szakiskolai igazgató. A gonddal szerkesztett értesítő első helyén az iskola múlt évi története olvasható. A történeti leírás

Next

/
Oldalképek
Tartalom