Ung, 1905. július-december (43. évfolyam, 27-52. szám)

1905-07-23 / 30. szám

2 oldal. czigányok általuk szabadon választható helyen letele­pedjenek; e határidő leteltével kényszertelepités lesz alkalmazandó. A telepítésnél irányelv, hogy a) az ipar­ral egyáltalán nem foglalkozó czigányok elkülönítve családonként községekbe telepíttetnek, b) az ipart űzők pedig ipartelepekre. A külön családonként való telepítés volna az ál­landósítás elképzelhető módja, mert családonként szét­tagolva megszűnik közöttük az állandó érintkezés, a nagy törzsekké összeolvadás, elmosódnak a most gon­dosan ápolt faji szokások, elszigeteltségükben és a pol­gári életbe bevonásukkal idővel eltompul vadságuk s az uj generáczió már a társadalom hasznos tagjává válik. Családonként szétosztva kóborlási ösztönük már nem nyerhet a nagy tömegek nyugtalan együttlétéből kifejlődő tápot. Telepítésük és állandósításuk sikerére döntő be­folyást gyakorol a hajlamaiknak megfelelő munkaágak­nak mint keresetforrásnak helyes és ügyes megválasz­tása. A nehéz földmunkára alig-alig alkalmatosak. Jó­zsef íőherczeg, a ki a czigány ügy gyei tudvalevőleg igen behatóan foglalkozott, alaposan ismerte nyelvüket, sajátosságaikat, irta épen Bajcsynak, a kinek munká­latait nagy érdeklődéssel kísérte s törvénytervezetét is mindenben helyeselte, hogy ő maga is megkísértette a czigány oknak földműveléshez szoktatását, de kevés eredménynyel. Még tőle is, a ki atyailag gondoskodott mindenkor róluk, el-el szökdöstek. Helyesebb őket az iparra, kovács- vagy lakatosmunkákra fogni. A czigány faji eredetében a kalmár népelemhez tartozik, cserél- berél, kupeczkedik, vagy néha fúr, vés, kalapálgat, de a physiaai erőt igénylő munkaágakra nem hajlik. Leg­inkább beválnak községekben gyepmesternek, utkapa- rónak, szolgának, temetőcsősznek, sírásónak, harango- zónak, küldöncznek, gazdaságokban kocsisnak, kerülő­nek, pásztornak, stb.; gyárakban vas-, fém- és faipari foglalkoztatásra is kiválóan alkalmasak. A tervezet I. fejezete az említetteken kivül az iparral nem foglalkozó és erre nem alkalmas vándor- czigányok letelepítéséről is szól s ezek letelepitendők a) a községben már állandóan megtelepedett és biztos keresetforrásból élő czigánycsaládhoz, ha ez erkölcsi tekintetben kifogás alá nem esik; b) a községekben lakó bármely vállalkozó családhoz; c) az állam által épített vagy bérelt lakásba. Ha igy a letelepített kóborczigányok állandó ott­hont lelnek s ha már három nyári időszakot egy hely­ben eltöltenek, akkor a felnőttek és a gyermekek is már hajlanak a polgárosodásra. Kóborlási hajlamuk, vágyuk alább száll. Jótékony hatással van reájuk ez irányban a már régebben letelepedett és assimilálódott czigány család, vagy ilyen nem létében az őket befo­gadó gazda is. A kényszertelepitésnél ügyelni kell arra, hogy az egyes nagy karavánokból kiszakított családok egymás­tól lehető távol eső vidékekre telepíttessenek, hogy az érintkezés lehetősége megszoriitassók. A czigány oknak kóborlását nagy mérvben előse­gíti az a körülmény, hogy lovaik, kocsijaik vannak. Ezek nélkül mai állapotukban el sem tudnának lenni. A statisztikai adatok szerint 100 kóbor család közül 85-nek kocsija lova van. Ezeknek birtokában hagyni őket nem szabad. A kényszertelepités egyszersmind állami gondnok­ság alá helyezést jelent, a mely czélból kerületi fel­ügyelőségek szerveztetnek. Ezek a kerületbe tartozó te­lepített czigányokról törzskönyvet és nyilvántartást ve­zetnek, összes személyi és vagyoni viszonyaik felett felügyeletet gyakorolnának s a szükségesnek mutatkozó alsófoku intézkedéseket megteszik. Az összes igazga­tási ügyek ellátására és vezetésére központi czigány- telepitésügyi felügyelőség állitattik fel. A törvénytervezet II. fejezete a czigányok pol­gárosításáról intézkedik s itt elsősorban azt kívánja, hogy mindazok a czigányok, a kiknek születése a fe­lekezeti vagy állami anyakönyvbe bejegyezve nincs, utólag anyakönyvvezendők. Gondoskodás történik to­vábbá arról, hogy a közös háztartásban élő férfiak és nők, különösen ha gyermekeik vannak, a törvényes házasság kötelékébe lépésre szorittassanak. A 3 — 6 éves gyermekek óvodakötelesek, a 6—14 éveseknek iskolába kell járniok. Az iskolázott fiúgyermek hajla­mának megfelelő iparágban tanoncznak, vagy cseléd­sorba helyezendő. A 12 éven felüli leányok lehetőleg szüleiktől távol eső helyen házi cselédekül szállitandók el. A III. és IV. fejezet az intézkedő hatóságokról és az ellenőrzésről szól. A már említett külön hatósá­gokon kivül feladat vár a községi elöljáróságokra is a letelepítés, a nyilvántartás, a foglalkoztatás és a gyer­mekek iskoláztatása tekintetében. A csendőrség és a rendőrség közbiztonsági felügyeletet gyakorol a közön­ségesnél fokozottabb mértékben. A letelepített czigány családok a község vagy az ipartelep területéről szabadon nem költözhetnek vagy távozhatnak. Esetről-esetre kapnak rövid időre ős meg­határozott helyre szóló távozási engedélyt, a melylyel az idegen terület csendőrőrsénél, vagy a községi elöl­járóságnál jelentkezni tartoznak. Ezenkívül még több megszorító intézkedés lép hatályba (igazolványok, évi ellenőrzés stb). A czigányok foglalkozásáról és ellátásáról az V. fejezet intézkedik. A szolgálat díjazása nem pénzben, hanem élelmiszerekben és ruházatban jár ki. Lakást ingyen kapnak. Bármely kezdetleges ipart űző vándor- czigányok ennek az iparnak tovább folytatására kény- szeritendők. E czélból az állam ipartelepeket állít fel az ország különböző helyein, a melyekbe a vas-, fém-, fa- és téglagyártás iparágait vezetné be. E telepeken közös a munka és az ellátás állami felügyelet és ve­zetés mellett. Az ipartelepeken javitóházak is állitan- dók fel, a hova a községbe telepitett, de nem javuló és ott meg nem javítható czigányok szigorú fegyelem alá kerülnek. TJ- Gr A tervezet VI. fejezete meghatározza a kihágáso­kat, az ítélkező hatóságokat, a büntetéseket, a VII. fe­jezet a vegyes és az átmeneti intézkedéseket tartal­mazza. Bízvást remélhető, hogy Bajcsy jeles tervezete, ha törvényerőre emelkedett, bár nem azonnal, de kö­vetkezetes végrehajtási intézkedésekkel meghozza az eredményt: a vándorczigányok közveszélyes kóborlá­sának megszüntetését. Természetes, hogy az állami be­avatkozást o téren is hathatósan támogatnia kell a tár­sadalomnak. A földbirtokos osztály könnyebb munká­latokra jól használhatja a czigányokat, az ipar terén mindenkor be fognak válni s ha a polgári társadalom egyébként is közreműködik a letelepedés megkönnyí­tésében és leküzdi a ma ugyan még eléggé okadatolt ellenszenvét a laza erkölcsű czigányokkal szemben, akkor a czigányok le fogják vetkezni 'vadságukat és a jövő nemzedék már meg fog barátkozni az iskolával, az czivilizáczióval, a polgári életmóddal. Megemlítjük még itt, hogy az Országos Magyar Gazdasági Egyesület közgazdasági szakosztálya csak nemrégiben tárgyalta a vándorczigány-kérdést és ez alkalommal, valószínűleg nem tudván, hogy a belügy­minisztérium már behatóan foglalkozik ez ügygyei és a vonatkozó törvénytervezet is készen van, elhatározta, hogy a vándorczigányügy rendezése végett a kormány­hoz felirattal fordul. Ez a felirat egy kevéssé elkésett ugyan és immár nyilt kapukat dönget, de talán meg lesz az az eredménye^ hogy a kész törvénytervezet mielőbb a törvényhozás asztalára kerül, Fónagy Ödön dr. Iskolai értesítők. I. Az iskolák működéséről szóló tudósítások, az ér­tesítők, előttünk vannak. Mindegyike egy-egy tükör, a mely híven feltünteti az iskola egy évi munkálkodását, beléletét, a tanárok és tanítók hivatali és társadalmi működését, a tanulók előmenetelét. Az alábbiakban ismertetjük városunk iskoláinak értesítőit. * 1. Az ungvári kir. kath. főgimnázium érte­sítője az i904—1905. iskolai évről. Közli Romá- necz Mihály igazgató. A nagy gonddal és körültekintéssel szerkesztett értesítő első lapja boldogult Nátolya Antal tanár em­lékének van szentelve. Kegyeletes szavakkal emlékezik meg a jó tanárról, a ki 25 évig működött ebben a gimnáziumban. „Szerettük és becsültük őt, szakkép­zettségéért, a tanuló ifjúsággal való emberies bánás­módjáért, kiváló fegyelmezni tudásáért, ezzel karöltve a tanitásbeli jó eredményért, s különösen ama végtele­nül szerény, szinte lemondó és visszavonult életéért, mely nem hajhászsza az örömöket, nem kapkod e földi lét hiúságai után, hanem minden erejét és idejét a csöndes és komoly munkának, hazafiui, családfői, hiva­tali és emberi kötetességeinek szenteli.“ Ezek a szavak találóan jellemzik az elhunyt tanárt. Dr. Brujman Béla, kórházi főorvos, az egész­ségtan tanára, a mérgekről irt tanulságos czikket. Ez­után Pogány Gyula közli az 1904. évről szóló meteo­rológiai megfigyeléseit. Az észrevételekkel kisért táblá­zatos kimutatások szorgalmas munka eredményei. A múlt év legmelegebb napja volt aug. 7-ike 25.8 C. fok közép hőmérséklettel, a max. hőmérő által jelzett leg­nagyobb meleg 33'2 fok jul. 18-án. Az év leghidegebb napja decz. 28-iki —12*3 fo< közép hőmérséklettel, a min. hőmérő —18'4 fokkal decz. 28-án állott a legmé­lyebben. A tisztán iskolai közlemények első helyén a ta­nári kar hivatali működéséről olvasunk. A tanári tes­tület 24 tagból áll. Legrégibb idő óta tanítottak : Wil- csek János ez. igazgató 39 év óta (évközben nyug- dijaztatott, mint óraadó tanított év végéig), Medvigy János 36 év óta, Vajdafy Géza 31 év óta. Szintén nyugalomba vonulnak. Négy állás fog betöltetni, a mennyiben egy alapvizsgázott ideiglenes helyettes ta­nár tanulmányainak folytatása végett visszamegy az egyetemre. A tananyag és a használatban volt tankönyvek kimutatása után részletes kimutatás következik a könyv­tárak és tanszerek gyarapodásáról. A tanári könytár állománya: 2481 mű, 6312 kötetben, 30.043 K 71 f. értékben. Az ifjúsági könyvtárban van 246 mű 294 kötetben. Értéke 851 K. 70 f. Jelentékeny értéket kép­viselnek a különüző szertárak is. Az igazgatói jelentés „Adatok a főgimnázium 1904—905. évi történetéhez“ czimen számol be a ta­nári karban történt változással, a valláserkölcsi ügy­gyei, a főigazgatói látogatással, tanári értekezletekkel, a tanári kar tagjainak irodalmi és társadalmi munkás­ságával, az intézeti ünnepekkel stb. A legelső sorokból megtudjuk, hogy az intézet fennállásának 292-ik óvót töltötte be. A tanárok közül többen fejtettek ki irodalmi és társadalmi működést. Különösen Románecz igaz­gatónak sokirányú munkálkodása érdemel felemlitést. Fülöp Árpád tanárnak, lapunk érdemes munka­társának, irodalmi munkásságának feltüntetése elmaradt az órtositőből. A különböző körök, egyesületek beszámolásai után a közérdekű rendeletek következnek, majd pedig a tanulók érdemsorozata. A beiratkozott 543 tanuló közül 499 nyert osztályzatot. Minden tantárgyból jeles 5°/o, a bukottak száma 21 százaléknak felel meg. Érettségi vizsgálatot 33-an tettek, a kik közül 5 egy­házi, 4 tanári, 7 jogi, 1 katonai, 2 vasúti, 3 techni­kai, 2 gyógyszerészi, 1 művészi, 2 erdészeti, 4 orvosi, 1 állatorvosi és egy tengerészi pályára készül. A jövő tanévre vonatkozó értesítés zárja be a 125 oldalra terjedő értesítőt. A nyilvános tanulók fel­vétele aug. 29—31-én d. e. történik. Ugyanezen na­pok délutánjain tartják meg a javító, pótló és magán- vizsgálatokat. * 2. Az ungvári m. kir. áll. polgári leányis­kola értesítője az 1904—5. iskolai évről. 1. év­folyam Szerkesztette Deák Gyula igazgató. A 112 oldalra terjedő bő értesitő első czikke „Iskolánk keletkezésének története“, amelyben az igaz­gató részletesen elbeszéli az uj polgári leányiskola fel­állítására vonatkozó mozgalmat. Nagy elismerés illeti az Ungi ev. ref. Egyházmegyét, amely 1901. óv szep­tember havában felállította iskoláját. Ezt az iskolát ál­lamosították 1904. év szeptember havával kezdődőleg. Hálás szavakkal emlékszik meg az igazgató azokról, a kik kiváló érdemeket szereztek részben az ev. ref. polgári leányiskola, részben az államosítás körül. Ezek : Uugvár város közönsége, gróf Török József főispán, Lőrinczy Jenő alispán, Hidasi Sándor kir. tanfel­ügyelő, Komjáthy Béla országgyűlési képviselő, Szabó Endre ev. ref. esperes, Komjáthy Gábor ev. ref. lel­kész, Szabó Lajos máv. felügyelő. Ezután Vozáry Ilona tanítónőnek Erzsébet király­néról tartott emlékbeszédét, majd Deák Gyula igaz­gatónak márcz. 15-ón mondott ünnepi beszédét közli az értesitő. Mindkét beszéd annak idején nagy hatást tett a hallgatóságra. Következik d'\ Jankovics József Mihály mun­kácsi áll. főgimn. tanárnak a munkácsi vár történeté­ről tartott előadása. Az intézet több tanulója ugyanis a tantestület vezetésével máj. 14-ón kirándult Mun­kácsra. Ebből az alkalomból tartotta előadását a neve­zett tanár. A tanulságos előadás a következő szép sza­vakkal fejeződik be: „Tartsák meg nemes érdeklődé­süket továbbra is; iparkodjanak természeti szépségek­ben és történelmi nevezetességekben gazdag hazánkat minél jobban megismerni, mert honismeret nélkül a honszerelem csak puszta ábránd és eszménykép.“ A polgári leányiskoláról szóló tájékoztató után az igazgatói jelentést olvassuk, mely 19 oldalnyi terje­delemben részletesen és alaposan ismerteti az uj inté­zet első évi működését. A jelentésből látjuk, hogy az ev. ref, Egyházmegye nagy anyagi áldozatot hozott még ebben a tanévben is, amennyiben két tanítónőt fi­zetett s a dologi kiadásoknak 3lt részét fedezte. A je­lentés felemlíti, hogy az iskola nevelési, tanítási összes ügyeit az igazgató vezeti és igazgatja, ki az iskolai tanulmányok vezetésében közvetlen a kir. tanfelügyelő hatásköre alá tartozik. Hisszük, hogy az igazgató lelkes vezetése és a tanfelügyelő gondos felügyelete mellett az iskola mindinkább halad a hódítás terén. A tanke- rüleí tagjai társadalmi és irodalmi téren is iparkodtak használni a közügynek. Deák igazgatónak e téren való működéséről szóló kimutatást azonban hézagosnak ta­láltuk, mert nincs felemlítve a Kath. Legényegyletben és a Közművelődési Egyesületben tartott, s szívesen fogadott szabad előadása, illetőleg felolvasása. Öt ün­nepélyt rendeztek. Örömmel látjuk, hogy minden val­lásfelekezet tanulói kellő gondozásban részesültek a hitélet terén. Felügyelet, tanári testület (hitoktatókkal együtt 11 tagból állt), elvégzett tananyag ez. fejezetek után a bútorzat, felszerelés, könyvtárak és múzeumok álla­potát ismerteti az értesitő. A tanári könyvtárban van 65 mű 80 kötetben, 347 K. 60 f. értékben. Az ifjúsági könyvtár állománya 137 mű 205 kötetben. Értéke 273 K. 60 f. Az intézet három tanulságos kirándulást rende­zett ; egyet a lövöldébe, egyet Radvánczra és Gerénybe, s egyet Munkácsra. Az igazgató a kirándulások előtt fejtegeti a kirándulások nevelő-oktató hatását. Ez­után a tanulókat illető rendtartási szabályok követ­keznek. A tanulókról a következő adatokat közöljük : Be­iratkozott a négy osztályba 133 rendes és 6 magán­tanuló. Az eredmény igen szép; 26 növendék kitűnő eredménynyel végzett. Csak öten buktak meg, de mind­annyian tehetnek javító vizsgálatot. A beiratkozások szept. I, 2, és 4-én lesznek. Megemlítjük végül, hogy a II. osztály tanulóinak rend­kívüli tantárgyként a felsőbb leányiskola tanterve sze­rint a frauezia nyelvet tanítani fogják. Az ungvölgyi vasút állami kezelésbe vétele. Vármegyénk egyetlen önálló vasútvonala, az ung- völgyi h. é. vasút, a jövő hó 1-től állami kezelésbe kerül. Amily örvendetes maga e tény általában, mert ezáltal a vasútvonal elvesztve helyi jellegét, a magyar államvasutak hálózatába olvad, — épp annyira sajnál­hatjuk mi ungváriak a vasútvonalnak állami kezelésbe vételét, mert ezáltal elveszthetjük a vasútnak itt szé­kelő üzletvezetőségét, s ez üzletvezetőségnek minden tekintetben kiváló, s társas életünkben közbecsült egyénekből álló tisztikarát, mely Langer Bódog üzlet­vezetővel az élén úgy az üzletfelekkel, mint a nagykö­zönséggel szemben mindenkor a leghumánusabb eljárást tanúsította, s emellett magát a vasút kezelését is oly lelkiismeretes pontossággal és szakértelemmel vezette, hogy ezáltal az ungvölgyi h. é. vasút a minta-vasutak sorába emelkedett. Értesülésünk szerint Langer Bódog üzletvezető megválva ez állásától, teljes nyugalomba vonul, s Budapestre teszi át lakását. Szentiványi Mihály felügyelő az államvasutak szolgálatába lép, azonban még néhány hónapig körüuk­30. szám.

Next

/
Oldalképek
Tartalom