Ung, 1905. július-december (43. évfolyam, 27-52. szám)

1905-07-02 / 27. szám

27. szám. 3. oldal. Húszéves találkozás. Az ókori görögök 776. évtől kezdődőleg 4 éven- kint rendezték az u. n. olympiádokat, a rómaiak a 4-es számhoz egyet adván, létrehozták az 5 évenkinti u. n. histruin-ünnepélyeket, melyeken a birodalom elő- haladása vagy hátramaradása volt észlelhető, a szerint amint az erkölcsi motívumok győztek, avagy az emberi gyarlóság emelkedett felül. Nálunk, magyaroknál az 5 évenkinti képviselő-választás révén mondhatjuk, hogy az uralkodó szám az 5-ös, mert a képviselőház az, mely kell, hogy a nemzeti akarat megnyilatkozása legyen s mint ilyen az országban a vezető szerepet töltse be ; igazságos, részre hejlatlan ítéletével ragadja magával a nemzeti közvéleményt, egyesítve az erőket, melyek a nemzeti közjóiét megteremtésére hivatvák. Az 5-ös szám sokszorozásából állanak elő tehát nálunk az u. n. jubileumok, magyarosan mondva: a 10-es 20-as, 30 éves kézszoritások, viszontlátások. Nem a véletlen találkozás révén támadt ismeret­ség, hanem az évek hosszú során át egy czélra való törekvés révén támadt együttérzés, az élet küzdelmei közepette az ifjúkori emlékektől megszentelt, együtt­érzés, a volt elöljárók, tanítók, tanárok iránti hála, kegyelet, tisztelet érzései vezérelték Bercsényi városába az ez előtt 20 évvel itt érettségizett ifjakat, — ma már meglett férfiakat. Az a kis rendező bizottság, amely Dudinszky István, Melles Gyula helybeli tanitóképzőintózeti tanárok­ból és dr. Rácz Hermann Lajos közkórházi orvosból állott, mindent elkövetett, hogy a találkozás sikere biz­tosítva legyen. S valóban elmondhatjuk, hogy ez össze­jövetel, tekintve a „Te Deum“ napját, úgy paedagogiai, mint társadalmi szempontból valóban magas színvona­lon állott. Az említett rendező-bizottság f. hó 28-án és 29-én a délutáni, esti, illetve a déli vonatoknál nagy körül­tekintéssel fogadta és üdvözölte az érkező iskolatár­sakat. E hó 28-án este az érkezettek a Korona-szálló­ban találkozván, a 29-iki programm mikénti végrehajtá­sáról értekeztek. A 20 éves találkozáson az ungvári kir. kath. főgymnaziumnak 1884—1885. tanévben érettségi vizs­gálatot tett ifjai közül a következők jelentek meg: Dr. Virosztek Győző, a budapesti önként, mentőegye­sület főorvosa, Ryll Viktor m. kir közalapitv. erdész, Jerszegen (Krassó-Szörény vm.), Farkas Ernőd hirlap- iró Budapesten, Murin István, m. kir. államépitészeti mérnök N.-Szebenben, Dr. Fried Sámuel kürorvos Kis-Várdán, Dr. Fenyves (Forderber) Ignácz körorvos Csanád-Apáczán, Papp Antal, pápai protonatarius, püs­pöki irodaigazgató s titkár Ungváron, Melles Gyula tanitóképző tanár Ungváron, Homicskó Aladár m. kir. erdőgondnok Ungváron, Nehrebeczky Endre gk. lelkész Sárosrőcsén (Ungvárm.), Szvetelszky Géza m. kir. fő- erdész, Tisza-Bogdányban (Máramaros vm.), Weinber­ger Samu földbirtokos, Balkánszigeten (Szabolcs vm.), Matyaczkó György gk. lelkész Velejtén (Zemplén vm.), Fokete Jenő m. kir. áll. állatorvos Sárospatakon (Zemplén vm.), Dr. Rácz (Róth) Hermann Lajos, Stéfán Tivadar gk. lelkész, (öt óv után ez óv április havában tért vissza Amerikából) és Dudinszky István tanítóképző tanár Ungváron. E hó 29-óu az egybegyült iskolatársak regg. 8 óra előtt megjelentek a főgymnasiumban, a honnan 8 órakor a „Te Deum“-ra vonuló gymnasiumi ifjúság corpusának végét alkotva, a róm. és gör. kath. templo­mokba vonultak. A róm. kath. templomban dr Fibiger Sándor hitlanár sz. miséjét hallgatták a róm. katlioli- kusok, a gör. kath. püspöki székesegyházban pedig Gebe Péter helyett, hittanárét, miután előbb a talál­kozók szándékára a székesegyházi kápolnában Dudinszky István mondott sz. misét. Az ifjúsággal egyetemben a találkozók a főgym. tornacsarnokába vonultak, hol meg­hatva hallgatták Románecz Mihály [főgym. igazgatónak az ifjúsághoz intézett magas szárnyalásu remek évzáró beszédét, melyben míg egyrészt ideálisan fejtegette a középiskola hivatását, másrészt nagy elismeréssel apos- trophálta az ifjúság előtt az ezelőtt 20 évvel végzett ifjakban a kifejlődött férfias jellemet, mely ez alkalom­mal az „alma mater“ és tanárai iránt való hála, tiszte­let, kegyelet és az egymás iránt való odaadó szeretet érzelmének kifejezésében tűnt elő. Az ifjúság bizonyítványai átvétele czóljából tan­termeibe vonult, mig a találkozók nevében Melles Gyula üdvözölte a főgimnázium érdemes igazgatóját s egyben bemutatta neki a megjelenteket. A „20 évesek“ a tor­nacsarnokból a physikai tanterembe vonultak, hol ismét Melles Gyula üdvözölte a Vili. osztály 1884—5. tan­évi osztályfőjét, Medvigy Jánost, dr. Fibiger Sándor és Medreczky István egykori tanárokat. Az érettségizettek ezután küldöttségekbe osztva, megjelentek egyik volt tanáruknál Hampel János ez. kanonoknál, nyug. róm. kath. hittanárnál, hol dr. Vi­rosztek Adolf Győző, Ryll Viktor és Szvetelszky Gé­zától kisérve üdvözölte a volt hittanárt; özv. Homicskó Miklósnénál Melles Gyula, dr. Virosztek A. Győző, Stéfán Tivadar és Nehrebeczky Endre jelentek meg, üdvözölte: Melles Gyula; özv. Petrik Jánosnénál Far­kas Ernőd, Matyaczkó György és Homicskó Aladár tisz­TT IbT <3­\ telegtek, üdvözölte: Farkas Ernőd; özv. Zékány La- josnénál Dudinszky István, dr. Rácz Herman Lajos és Fekete Jenő jelentek meg, üdvözölte : Dudinszky István. A Szieber Ede kassai tanker, főigazgatóhoz, Barna Mihály jászberényi főgimn. igazgatóhoz és Schür- ger Ferencz beregszászi főgimn. igazgatóhoz menesz­tett sürgönyök szövege ez volt: „ Az Ungvárott 20 év előtt érettségi vizsgálatot tett ifjak — most inár életök delelőjén álló férfiak — összejövetelük alkalmából Nagy­ságodat hódoló tisztelettel üdvözlik.“ Délután 3 órakor az egybegyűltek Kohlmann Sándornál, élén Medvigy János volt osztályíővel együtt lefénvképeztettók magukat, hogy a szép nap emléke igy is meg legyen örökítve. E fölvételt a „Képes Csa­ládi Lapok“ és Tolnai „Világlapja“ fogja reprodukálni megfelelő szövegkisérettel. A fényképésztől gyászoló és kegyeletet leróni óhajtó menet indult meg elsőbben a vár alatti sirkert- be, hol Istenben boldogult Homicskó Miklós sírjánál Melles Gyula, Petrik Jánosénál Dudinszky István han­goztatták el a kegyelet szavait, majd átmenve a kál­váriái sirkertbe, Mráz Ferencz sirjáhál Melles Gyula, Zékány Lajosénál Nehrebeczky Endre és Zoltsák Já­nosénál Farkas Ernőd szólották a megemlékezés hang­ján, imára hiván fel az iskolatársakat. Az összegyűltek a programm szerinti szabadidőt városunk megtekintésére használták fel, melynek hala­dásáról elismeréssel nyilatkoztak. Este 8 órakor a 20 éves találkozók a Széchenyi- liget csinos vendéglőjének nagytermében gyűltek össze volt tanáraikkal egyetemben. Románecz Mihály főgim­náziumi igazgató, Medvigy János, Vajdaffy Géza fő­gimn. tanárok és Fincicky Mihály Ungvár város pol­gármestere akadályozva lévén a megjelenésben, kivü- lök a következők vettek részt a találkozók bankettjén : Wilcsek János ez. igazgató, Medreczky István, Sirokay Albert, Pogány Gyula, dr. Fibiger Sándor főgimnáziumi tanárok, dr. Kemény Zsigmond, közkórházi orvos, Suba Ernő püspöki fogalmazó és Szepesi Sándor gyógy­szerész. A Nagy Lajos vendéglős jó ízléséről tanúskodó bankett fűszerezéséhez Lányi Lajos kellemes zenejá­téka járult hozzá s fokozta a társaság jókedvét. A má­sodik fogás után elsőnek Papp Antal pápai protono- tárius, püspöki irodaigazgató s titkár imaszerü szavai­ban Istennek hálát adott az elért 20 évért, éltette Szie­ber Ede főigazgatót, Románecz Mihály főgimn. igaz­gatót, az egykori tanárokat és e város közönségét, mire Wilcsek János tanár, ez. igazgató válaszolva, a megjelent iskolatársakat üdvözölte. Farkas Ernőd vissza­emlékezve a múltra, Medvigy Jánost a VIII. osztály­nak 1884—5-iki osztályfőjét és az egykori tanárokat éltette. Melles Gyula az itt lakó iskolatársak nevében a vidékről érkezett iskolatársakat éltette, kiket most is a szeretet erős kapcsa fűz egybe. Dudinszky István utal­ván az iskolatársakat összetartó szeretet eredőjére, a keresztény felebaráti szeretetre, éltette az egykori hit­tanárokat: dr. Fibiger Sándort és Roskovits Emtnánuel czimz. kanonokot. Szavait a távollevő iskolatársak él­tetésével fejezve, egyben felolvasta az érkezett távira­tokat, melyek a következők : „A 20 év előtt érettségizett kedves volt tanítvá­nyokat szeretettel köszönti s lélekben közöttük van régi tanáruk : Barna Mihály jászberényi főgimnáziumi igazgató.“ — „Hálával veszem szives megeinlékezés- teket. Vajha közietek lehetnék és a veletek való talál­kozás örömében közvetlen részem volna. Meleg baráti szeretettel üdvözöl bonneteket régi tanárotok : Schür- ger Ferencz beregszászi főgimn. igazgató.“ Az iskolatársak közül táviratoztak : Kacsanovszky József, Medvigy Jánosnak ős az iskolatársaknak, Tom- csányi István, Farkas Lajos, Zombory Kornél, Szépfy Elemér az iskolatársaknak. A többiek levélben üdvö­zölték a találkozókat. — Dr. Fibiger Sándor éltetve az iskolatársakat, kívánta, hogy még többször talál­kozhassanak. Medreczky István : mint a zenét a har­mónia teszi kellemessé, úgy ne távolodjanak egymástól az iskolatársak, hanem egyetértésben éljenek a hazának, melyet éltet. Erre a jelenvoltak a Szózatot énekelték el. Dr. Virosztek Győző a helybeli iskolatársakat éltette, kik az ő hivó szavára a találkozást buzgón rendezték. Sirokay Albert a hazát most dúló válság megszűnése érdekében kéri a társakat, hogy ha valaha, úgy most éljenek a hazának. Nehrebeczky Endre Papp Antalt éltette, Melles Gyula éltetve az összetartást, kijelentette, hogy a találkozók az egykori tanárok sírjaira szánt koszorúk megváltása czimén 50 koronát ajánlottak fel az Ungvárott felállítandó Dayka-szobor létesítésére. Papp Antal az iskolatársak további összetartására ürí­tette poharát Farkas Ernőd Dudinszky Istvánnét és Matyaczkó Györgynét, iskolatársai n jeit éltette A sok diákköri visszaemlékezés és barátságos szóváltás között a bankett éjjel 1 órakor ért véget, a kedves találkozás kellemes emlékét hagyva maga után. Örömmel üdvö­zöljük mi is a válásunkban megjelent 20 éves érett­ségizetteket, s kívánjuk nekik, hogy éljenek még soká boldogul övéiknek és minél hathatósabban mozdítsák a haza javát. A leánynevelésről. Irta Dr. Thomán Dávid. Felolvastatott az »Ungvári Leányok Er­zsébet körének« f. é: junius hó 8-án tartott felolvasó ülésén. (Vége.) A természet adta rendeltetésétől magas szárnyú ideák, magas röptű tervek által gyakran tévutakra ol- tévelyeg és versenyre kél azzal, ki a természet tör­vényei szerint arra teremtetett és hivatva van élet küz­delmeivel a harezot felvenni és a gyengébb nemet megvédeni. Az önállóság szép és díszes eszméje hypnotizálja a jelenkori leányok nagyrészét. És talán nem tévedünk azon állításunkkal, hogy az önállóság után való ver­gődésük lélektanilag abban leli magyarázatát, hogy a leányok jövőjének perspektívája a jelenkorban ural­kodó materialisztikus világban, nem igen rózsás, nem igen kecsegtető, bizonytalan jövőjüket ez utón vélik ugyanis biztosítani. Nem szándékom ezen feltevést bírá­lat tárgyává tenni és jogosultságát kétségbe vonni. Constatálnom kell azonban azon tényt, hogy a leányok seregesen tódulnak az alma mater felé és hogy az ez idei 1903—4. tanévben csak a bölcsészeti fakultásnak 116 leányhallgatója van. Mélyen tisztelt hallgató közönség! Az előadottak­ból némi tájékozást nyerhetni méltóztattak a felől, hogy mily irányt tartok helyesnek a leánygyermek és a serdülő leány taníttatására nézve, kapcsolatban a nevel­tetésével. Ezek után azon fontos kérdés áll előttünk, hogy quid nunc ? Hát igen tisztelt hallgató közönség, erre az az egyszerű válaszom van, hogy csak a szülők fel­adata lehet. ezen mostan uralkodó áramlat ellen küz­deni. — Ő nekiek nemcsak joguk, de kötelességük is a tapasztalatlan, ideális hajlammal biró leánygyerme­ket, kinek agyában a jelenleg uralkodó áramlat kinö­vése motoszkál, észhez téríteni. És bármily küzdelembe is kerülne, meggyőző erővel biró érvelések halmazával kell a szülőknek fel- vonulniok. Ne méltóztassauak azonban félreérteni, ezt csak általános elvnek állítom fel, kivétel azonban a kivételeknek. Vannak körülmények, melyek ezen álta­lánosan felállított elvtől való eltérést múlhatatlanul szük­ségessé teszik, ezek előtt meg kell hajolnunk ! A kivételek azonban szabályt nem képezhetnek. És miután ezt alapelvnek tekinthetjük, vissza kell térnem azon előbb említett mondásomra, hogy a szülő kezeibe van letéve leányának jövője. A leánygyermekben, mint ezt a tapasztalás mutatja, nagyon korán fejlődik ki egy bizonyos neme a .hiúság­nak, mely, hogy ha nem kellő időben a megengedhető korlátok közzé szorittatik, a leánygyermek jövőjét ve­szélyeztetheti. A hiúság bizonyos mértéke kívánatos, sőt szűk- , séges is, de ennek túlkapása ártalmas, veszedelmes. Óvakodjunk tehát ennek tápot adni, hanem tüzzük ki feladatul ennek a rendes mederbe való vezetettésót, fejlődtetésót. A jelenkor — szerény felfogásom szeiint egy idő óta és hogy ha nem tévedek, talán önállóságunk visszanyerésének ideje óta, oly kóros tünetet mutat fel társadalmi életünkben, melyet 48 előtt a középosztály nem ismert, t. i. a fényűzést. Ez azelőtt az arisztro- káczia praerogátiváihoz tartozott és a dúsgazdag nemes­séget is karmaiba fonta. De mostan általánossá lett és képezi társadalmunk egyik és pedig irtózatos rákfené­jét, mely már a serdülő leánygyermeket megmórgezi, megmételyezi. Hiúságot és elérhetetlen vágyakat ébreszt I ez ártatlan lélekben, mert már bölcsőjében veszi kez­detét a fényűzés, moly fokozatosan vele novosztelik. Sokan talán hajlandók losznok ezen feltárt képet túl- hajtottnak tekinteni, én azonban ez életből merített tapasztalataim alapján helyezkedtem ez álláspontra és csak meggyőző érvek képesek engem állításomtól el- térittetni. Sőt folytatnom kell a feltárt kép szomorú vázlatát, mert a fényűzés és általa ébresztőit hiúság magában rejti a nagyra vágy ás csiráit. — És hogy mit jelent ez, mily perspectivát nyújt ennek felébredése egy excontri- citások felé hajló leányermek lolkónek, úgy hiszem felesleges fejtegetnem. A mindennapon előforduló, napi­renden levő szomorú események, melyek a napilapok „hírek“ rovatában állandó helyet foglalnak el, eléggé megvilágítják az elérhetetlen vágyak szomorú követ­kezményeit. Mindez a ferde eltévesztett noveltetós irányának a keserű gyümölcse. Sok szülő gyöngesónek és túlvitt gyengeségének róvható fel, gyakori esetekben mond­hatni, a leánygyermek túlhajtásának, túlköveteléseinok ellentállani nem képesek és ez által a tán még szunya- dozó félben levő ideális alapon fekvő vágyak táplál­talak, fejlesztetnek és nagyra nővesztőinek. Ki tagadhatja, hogy igen sok igazság rejlik a mondottakban és hogy a leánygyermek neveltetésének kulcsát határozottsággal megjelölni és egy bizonyos minta szerint sablonszerűén eljárni, a lehetetlenségok szférájába tartozik. Minden egyes esetben számolnunk kell a leánygyermek temperamentumával, hajlamaival, érzékenységével, testi és szellemi fejlettségével. Ezek ^tekintetbe vételével irányíthatja a szülő a neveltetése módját és módszerét, ezek képezhetik a direktívát, mely után indulnia kell. A kijelölt utat kö­Tl I IMIT HIT Ä H MCI l/pcppíívi7hpn Ártalmatlanná teszi, azonkívül gyorsan és alaposan eltávolítja a gyomorban és belek- I KA | fl / P V LM I | jL^ |b | | | I I ' ben fészkelő csiráját számtalan kozdődő komoly betegségnek, elejét V6SZÍ ezzel a kór- H ILIlUlUlll -ti anya9 olhatalmasodásának a szervezetben. — Megrögzöttebb gyomor-; bél- s egyéb belső bajokban I mint ivókúra rondkivüli gyógyhatású. — Csak a fele mennyiség veendő, mint a nem radioaktiv hashajtóvizekből szokás, vagyis fél ivópohárral, sok esetben ologendő I már néhány evőkanállal is. —Kapható Ungváron minden jobb gyógyszertár és fűszer üzletben. —Nagy üveg 50 f, kis üveg 30 f. Főszétküldísa forrás tulajdonosa. I SCHMIDTHAUER LAJOS gyógyszerész által Komáromban. 1139,3—26 Minden háztartásban áldásos, ha kéznél van. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom