Ung, 1905. július-december (43. évfolyam, 27-52. szám)
1905-07-16 / 29. szám
XLIII. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1905. julius 16. 29. SZÁM. Szerkesztőség1: Vármegyeház-tér 1-ső szám. Előfizetési feltételek; Csak az „Ung“ lapra: Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvnyomdája. Egész évre . 8 kor. Félévre ... 4 kor. Negyedévre 2 kor Egyes szám 20 fill A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Csak bérmentes levelek fogadtalnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak viasza. „Ung vármegye Hivatalos Lapjá“-val együtt: Egész évre 12 kor. — Félévre. . 6 kor VEGTES HEriLAP. Nyilttér Horonkint 40 fillér. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvnyomdájába küldendők. Megjelenik minden vasárnap. AZ UNOMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ az „Ung“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Bevándorlás. A fővárosi sajtó a napokban foglalkozott az oroszországi mozgalmak nyomása alatt határaink felé megindult újabb beözönlés kérdésével s nagyjában rámutatott a veszedelemre, mely e beözönléssel kapcsolatban hazánk kultúráját és fajunk uralmát fenyegeti Mert a beözönlés folytán mint északkeleti határszéli vármegye elsősorban érdekelve vagyunk — kell, hogy a ténynyel leszámoljunk és a kérdéssel behatóbban foglalkozzunk. E vidék nemzetiségi, itt a magyarság csak kultúrájával és kultúrájában él; gazdaságilag, számszerűleg háttérbe szorul. A helyes és öntudatos állami köztevékenységnek töltétlen, kö- telességszerü feladata itt a végeken, a magyarságot erősíteni, intézményeket létesíteni, kultúrát emelni, hogy a fejlett kultúra nyomán, az intézményekkel biztosított és erősített magyarság által előretolódjanak terei a magyarosodásnak, és beoltassék mindenik szivébe a föltétien magyar uralom tényén diadalmaskodó független állameszme — s ez állameszméhez törhetlen ragaszkodás tudata. Minden, ami nem ezt a czélt szolgálja és köztevékenység, kárba veszett, hiába való. És minden idő, mi jön és elmúlik anélkül, hogy e czéltudos tevékenység itt foganatosítást találna, — vétkes mulasztás a nemzet egészebb és a faj uralmi politika rovására. Hogy történik-e itt ily czél- tudatos munkálkodás, történt-e a múltban, — azt ne bolygassuk, állapítsuk meg jelenben a rideg tényt, hogy e határszéli országrész elhanyagolt, a népjólét elmaradt, a magyarság térhódítása lassú, az itt volt nagy nevű családok, az ősi nemesi kúriák, melyek egy-egy oázisa voltak itt a magyarságtól és melyekből szerte áradt a műveltség, a jólét s melyek hatalmi — uralmi szférájuk alatt tartottak egész vidékeket, — az idők zordon változásai saját maguk elmaradása folytan a fejlődő kor változott viszonyainak felismerésétől és bele- helyezkedésétől — letűntek, letörtek, megszűntek számot tenni a magyarság védelmi és uralmi hóditó bástya lánczolatában. E vidék népe oly tömegben vándorol ki, hogy egész falvak néptelenek lesznek. Ezek a tények. És most következik a bevándorlás kérdése. Erre a vidékre ráveti magát a szomszéd északi és keleti országok kivert csőcseléke. Értsük meg: nem kézművesek, iparosok, földmunkások, szorgalmas munkás családok vándorolnak be, kik becsületes szándéktól vezérelve tisztességes munkát, békés megélhetést keresnek, hogy itt megtelepedve, e haza erkölcsi szokásai szerint élve, azokhoz hozzá illeszkedve majdan e hazának derék, jó polgárai legyenek, — nem békés szándékú idegen állam polgárai, kiket a népsűrűség és a megélhetés nehézsége üz uj hazát keresni. Nem ilyenek. Hiszen ha ilyenek volnának, úgy áldás volna e hazán és e vidéken, mert a magyar eddig minden idegen fajt oly utógondolat nélkül tudott és tud beolvasztani öntestébe. Ezzel kárpótolnánk a vérveszteséget, azt, amit kicsal tőlünk Amerika csillogó dohára. Igen, a földönfutók helyére földönfutók jönnek. Csakhogy az egyik földönfutó, mert itt úgy megélni, mint azt feltüzelt vágya festi, nem tud, a másik földönfutó, mert kiverte kebeléből egy másik rendezett társadalmu feltámadt erkölcsi felbuzdulása. Tekintsünk körül e vidéken és e vármegyén. Uj faj kél az elnyomott, kivándorolt nyomán. Idegen, mely a becsület legtágabb fogalmával sajtolja ki azt a pár szedett vetett garast, amit a sors kegye még a lajbi zsebében felejtett. Bejön az idegen krajczar, vagyon, tudás, műveltség nélkül, nincs semmije, mint lelkének — ez ország népétől egészben elütő gondolkodása, — beül a faluba, utolsó a faluban, alázatosan meghúzódik a küszöb kövén, és csakhamar övé minden, mi még megszerezhető és kapható volt az istenadta nép verejtékes filléreiből, sziklás földjéből, omladozó házikójából. Rendes foglalkozása nincs, jár-kel szerteszét, az Istent, mit a nép imád, nem ismeri, nem hódol meg a népszokásnak, nem alkalmazkodik semmihez, él az idegen — jövevény saját idegenes, izoláltsága szerint, nem olvad be, külön eszme világnak hódol — és mind e mellett lehetséges, hogy itt családot alapítson, tűzhelyet vegyen, földet bírjon és elnyomója legyen, ura legyen a népnek és vállalja a szerepet, mit hajdan a hazájáért vért ontó magyar nemesség töltött be, de a nemzeti hivatás gondolata, a magyar állameszmét, a magyar faj uralmi politikáját követő ténykedés nélkül. Anélkül, hogy nyelvünket megtanulva, szokásaink szerint élne, erkölcsi világunkba behelyezkednek. Hogyan is tudna ez idegen jövevény érezni a magyar állameszméért, ha ez államelet belső viszonylatait meg nem ismerte, azokhoz illeszkedni nem is kísérelte meg, nem is akart. A jóllakott jogokat, gazdasági hatalmat elért idegenek beolvasztása nem fog menni. Régen jogok, vagyon csak annak fejében voltak szerezhetők. De uram Istenem ne hajtsuk túlzásba a szabad- elvüseget. Ez öngyilkosság azért, hogy mást bejuttassunk az ősi örökségbe. Égyénnél hősiesség, de a nemzetnél bűn a nemzet és az állameszme ellen. Hosszú évtizedek vérvesztő mulasztásai és terjedése útán rá is ébredt a tudatra az ország törvényhozása és meghozta az 1903. V. t.-ez.-két a bevándorlásról, amelyben teljes garantiákhoz kötötte az idegeneknek, illetve külföldieknek az ország területén lakhatasat, a következő törvényezikkben ellenőrző és védelmi szervül hatarrendőrség felállítását rendelte. De mindez még megvalósítva, végrehajtva nincs. Pedig, akinek csak csep magyar lelke van, ki csak kissé gondol faja es hazaja nemzete üdvére, karba teve kezeit, tétlen nyugalommal nem nézheti, mint foglalja el helyet az ujabb-ujabb bevándorló és e sürü nemzetiségi vidéken mint szaporítja egy újabb nemzetiség számát és mindez a magyar jaj itt élő kevese rovására. A törvényhozás e kérdésben már hallatta akaratát. Mert ez akarat végrehajtó szervek által foganatosítva nincs, — nem lehet, hogy a magyar társadalom ne érezze a honfiúi kötelesség szózatát és ne keressen és ne találjon módot arra, hogy az országgyűlési, a nemzet akarat mégis érvényesüljön. Oroszország forrong, a forrongó népáradat újabb söpredéket, salakot dob ki magából. S ez mind a mi határaink felé sompolyog. Mert a mi ezer éves hazánk minden kivertnek menedéke. Ugyan ne szégyeneljünk a beözönlés ellen védekezni. íme, a szabad, demokratikus hatalmas nemzet hazája Amerika, népfajok ellen elzárja határait, pedig Amerika a szabadság hazája. Németország nem tűr inváziót. S ezek egészséges nagy nemzetek. Mi parányi nép, mi saját vérünk, saját uralmunk rovására, mi akarunk szabadságban példát adni Amerikának? Avagy ez nem példaadás, hanem bűnös átkos tespedés, tűrése az álezáknak, férgeknek, rovaroknak arezunkon ? Ne áltassuk magunkat ál tanokkal. Ne vezettessük magunkat félre ál okoskodókkal. Ne higyjük, hogy ha idegen beözönlők ellen védekezünk, ezáltal bennlevő- ket sértünk, hogy a küzdelem a bevándorlók ellen visszahat a köztünk élőkre. Nem igaz, botorság és megtévesztő. Minden magyar polgárnak a haza, a magyarság szereteteben egynek kell lenni. Aki magyar állampolgár, az velünk tart a küzdelemben, aki pedig ellenünk van, azt úgy is előbb utóbb letiporni kell. És a legkábább gondolat hinni és elhitetni akarni, hogy dolgozni a magyarság szuprematiajáért, a magyar állameszmeért, fajunkért, nemzetünkért — sérthet magyar állampolgárokat, kik magyar kenyéren élnek s magyar intézmények élvezetében teljes polgár jogaikkal részesednek a magyar allameszme jogosított szolgálatában. És akit mégis sért, ki vele. Fel kell hivnunk a közfigyelmet az újabban megindult beözönlésre, és meg kell indulni az ellen a társadalmi védekezésnek. Vegye ki í észét a védekezésből az egész társadalom. Vegyék ki a hatóságok az 1886. XXII. t.-cz. szigorú és becsületes végrehajtásával sokat hasznosíthatnak. De alkalmazzak az 1903. V. t.-cz. szellemét és ha a törvény sanctióját nem is vehetik igénybe — íoganatositóját mi sem gátolhatja. Mert csak e törvényben lefektetett irányelvekkel lehet egy kóros és a vidéket újabb elmaradtságba vető beözönlésnek elejét venni. Mert tudja meg minden itt élő magyar honpolgár, hogy aki hazáját elhagyott idegen egyent, azért, hogy a hatóság elől elrejtse, befogad, aki az újabb inváziót elősegíti, az pak- tál az idegen nemzetbelivel a nemzet ellen, az vet cselekedeteivel a magyarság uralmi gondolata ellen. Egy magyar állampolgárnak az a jövevény idegen senkije és semmije. Nem szabad, hogy magyar állampolgárok előtt e kérdésben más felfogás érvényesüljön, mert a felfogas, a gondolkodás csak egy lehet: a magyar állameszme. Avagy, aki másként tesz, ki FERENCZ JÓZSEF KESERUVIZ
