Ung, 1905. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)

1905-03-12 / 11. szám

4. oldal. 11. szám. vatalos lapját meg1 a leányiskolákban szerkesztik. Ülései jóformán láthatatlanok, de mihelyt hatáskörét érdeklő ügy akad, minden formalizmusnak fityet hányva: ut- czán, zsurokon, bálban vagy szerény kávézgatásnál azonnal megalakul a perdöntő esküdtszék. A szerepeket kiosztják, lesz elnök, szavazóbirák, vádat képviselő ügyész, védő is akad s a tárgyalás gyorsan pereg a láthatatlan üléseken, mint falusi fonóban a rokka ke­reke. Ami hatáskörét illeti, hazudnék, ha azt állítanám, hogy illetékessége csak házassági ügyekre terjed ki. Oh nem! Ítél e felettünk lebegő társadalmi törvény­szék birtokperekben, becsület, családi állás, társadalom, hivatal, vallás vagy az állam ellen elkövetett sérelmek felett; párviadal, levéltitok, csalás, leányszöktetés, ok- irathamisitás, csábítás s a legkülönfélébb bűnök hosz- szu sorozatában; a csőd és kereskedői tartozások, no meg „váltóügyeink“ terén pedig a legtitkosabb ma­chinációk is szeme elé kerülnek. Eljárásában vannak nyilvános és zárt ülései, marasztaló és felmentő ítéletei, melyek minden hivatalt lepipáló gyorsasággal készül­nek. Az ügydarabok minden iktatószám és lajstrom­rendszer nélkül is gyorsan megtalálják a maguk refe­rensét; a restanczia ismeretlen fogalom s ennek tud­ható be az, hogy nincs közöttünk ember, ki városunk eme kiváló intézménye, —a magas társadalmi törvény­szék — előtt meg ne fordult volna. Rendelkezik ele­venekkel és holtakkal, akárcsak a régmúlt választásain a dicső szabadelvüpárt. Sőt éppen e téren specziális működést fejt ki. Mert mig más büntetőtörvényszékek büntetőügyeiben a vádlott halála megszakítja az ügyet, itt a vádlott halála nem numerái, sőt még erőteljesebb animoval s még nagyobb szakértelemmel folyik az el­költözött halandó ügyeinek tárgyalása. Mindeme kiterjedő rendszer daczára el kell azon­ban ismernünk azt, hogy a társadalmi törvényszék ál­talános illetékességi körébe tartozó perek között leg­nagyobb arányban a házassági ügj’ek szerepelnek. Azt hiszem külön szakosztálya van erre városunk e kiváló intózm'nyének s e házassági bíróság fütyöl a törvény amaz intézkedésére, mely az „eljegyzést“ még nem állapítja meg jogalkotó tényezőnek. A mi tekintetes törvényszékünk külön kódexe még „az eljegyzés előtti állapotot“ is bírói hatáskörébe czitálja. Eme felfogás alapján kerülnek velem együtt a magas itélőszék elé mindazok, kik életkörülményeik folytán állandóan az „eljegyzés előtti állapot“ bizony­talan világában változtatgatják évről a női hajak iránti szinérzéküket. A tekintetes törvényszéknek azonban e szindus állapot nem imponál s miután javarészt női tagokból áll, Ítéletei formálásánál a szigorlatok s a kü­lönféle szakvizsgák enyhitő körülményként nem jönnek figyelembe. Belekerülünk a törvényszék parfümös csar­nokába, sorsunk refferens kezébe kerül s a tárgyalá­sok sorozatából nem ment ki bennünket ifjú korunk, vagyontalanságunk sem. A törvényszék szigorú és kér- lelhetlen . . . Gyorsan jelentkezik sújtó keze!! Meg­szorítottuk például egy csokoládószemü leánynak a kezét, mámoros éjszakán éjjeli zenét adtunk egy mó­kusbarna hajú hölgynek, vagy plane második négyest tánczoltunk egy boczmanalmaarczu angyallal, avagy együtt korcsolyáztunk egy délután egy bundábabur- kolt tündérrel . • . rögtön meg van állapítva a tény- álladék s hangzik a parancs : Ahá! fiatal ur ! Mars a házassági törvényszék elé! Én Istenem! hol itt az orvoslás ? ! A díszes társadalmi forum azonban oda se ka­csint a mi jajveszékelésünkre! Mosolyogva, suttogva tárgyalja ügyeinket; személyes jelenlétünket nem ren­deli el; velünk nem áll szóba. Jó magam is fentebbi házassági ügyemben, — mely élelmezési viszonyaim miatt oly messze állott a komolyságtól, mint Kuropatkin ugyancsak élelmezési viszonyai miatt egy orosz győzelemtől, — ily módo­zatok mellett kerültem a nemes törvényszék elé! A tárgyalásra meg nem idéztek, sem bájos menyasszo- mat, sem engem; eme perrendellenes dolog azonban legkevésbé sem zavarta a jó nénikéket, mert a tár­gyalás folyt bőven, mint áradáskor az Ung kavargó hullámai. A nemes törvényszék intézkedéseit lépten nyomon láttam. Ilyenféleképen. Ha társaságban egybekerültem bájos menyasszo­nyommal : a kiadott törvényszéki parancs szerint ozsonnánál melléje kerültem; ha korcsolyázásról jöttünk haza, az indulásnál a kiadott parancs szerint min­denki hátramaradt s nekem bájos menyasszonyomhoz kellett csatlakozni; ha ósdi módon társasjátékba ke­rültünk, a kiadott parancs szerint nekem bájos meny­asszonyom volt feladva; ha zsúron bájos menyasszo­nyom megjelent s helyet keresett, a kiadott parancs szerint a mellettem ülő állott fel s a szomszédom bájos menyasszonyom lett. Minő édes, boldog dolgok! Csak ne a törvény­szék parancsa lenne a mozgató erő! ! Csak ne volna benne semmi machináció. De ón Istenem ! hol e parancs, hol e machináció ellen a segítség? A tek. tár. törvényszék ily jajveszékelésre fügét mutat. Jönnek újabb intézkedései s ezek sorában a „gyónókönyv“ ! Mi az a„gyónókönyv“? A gyónókönyv egy ártatlan csinos kötésű, fehér lapokkal ellátott arany- szegélyű kedves apró könyvecske, melyről az ember nem is hinné, hogy egy nagy forgalmú törvényszék hivatalos eszközét képezi. Pedig igy van kérem, mert a gyónókönyv nem más, mint a tek. társadalmi tör­vényszék telekkönyve. E könyvecskében ugyanis kér­dések vannak a nemes társadalmi törvényszék utasítá­sai szerint egybegyűjtve s e raffinált kérdésekre a felhívott fiatal urnák vallomásokat kell adni. Mondhat­juk úgy „telekvallomást“, mert hisz a szív egy lélek s a gyónókönyvnek az a czélja, hogy finoman kipoén- tirozott kérdésekkel azt állapítsa meg, hogy az a bizonyos XJ IT G szív, a telek, melyre a másik fél építeni akar, kinek a tulajdonában, minő állapotban van. Volt e már előző birtokosa? az törölve van-e? avagy az előbbi birtok- viszonyból kötelességek terhelik a szivet, a telket. Nagyszerű intézmény! Czélirányos valami! De azok boszorkányos kérdések! Brr. Én jó uram! hol ez ellen a segítség? Az ülések ez alatt, miként az intézkedések mu­tatják, vígan folynak. Mi nem lévén idézve, csak a tu­dósítások révén értesülünk. Én is igy voltam. Reggeli ébredésemet a társadalmi törvényszék intézkedése folytán haraggal fogadja anyám ! — No szépen vagyunk ! A |zsebpénzedet megint elhajigáltad ! — Én? e'des anyám! kérdem álmos meglepe­téssel. — Persze, hogy te! Talán nem tudom, hogy a napokban micsoda paksamétákat küldött szét Özvegyi ? Talán nem tudom, micsoda csokrot küldtél már megint ? Talán nem tudom, micsoda éjjeli zenét x’endeztél egy elmúlt éjszaka? — Fulladjak a párnáimba, ha igaz! — Persze te tagadod! De én tudom. Mindenki beszéli.!! Ej! ej! fiam nem jó vége lesz ennek a do­lognak . . . szól s megkönnyezi fia lump voltát. E könnyek láttára irtózatosan elkeseredem. Hiába! a magas törvényszék könyörtelen s ez szabály, hisz egy törvényszéknek sem indítják meg tagjait a könnyek !! A törvényszék munkája folyik. Reggelizésemet már uj intézkedése fogadja. Jön az apám! — Édes fiam! Mond, már mikor lesz vége ennek az életnek? Már megint házasodsz tanulás helyett. ? ! — De édes apám ! — Hagyd el! Én nem tudom mi lesz ennek a vége. Hisz, ha igy folytatod, még a magyar vezény­szó is előbb meglesz, mint a te ügyvédi vizsgád ! — De édes apám! — Ej! Ismerem már a magad fajta fiatal urak kifogásait! De nem értelek! Tudod, hogy még nem tudsz a magad lábán állni! Hát mire készülsz háza­sodni? — De édes apám ! — Ne bosszants! Ha meg tudod, hogy nőm le­het komoly a dolog, mithozod hírbe azt a leányt! ? Mit állsz mások útjába? Mórt teszed tönkre esetleges sze­rencséjét . . . ?! És beszél a ha jó nevétféltő apa tovább, tilta­kozásomat közönséges csürés-csavarásnak minősítve a magas társadalmi Törvényszék kiadott parancsa sze­rint. Nekem nem hisz! De hogyis hinne, mikor a tár­sadalmi Törvényszék vizsgálóbirósága szeriut bűnöm bizonyítva van. Mert e téren a magas Törvényszék sommás eljárás szerint ítél s elfogadja a 62. §-at, mely szerint „a bíróság előtt ismeretes köztudomású tényeket bizonyítani nem szükséges.“ Az ón dolgaim pedig már köztudomásúak, de kinek nem köztudomásúak nálunk a dolgai? Oh! Teremtőm! Hol ez ellen a segítség? Ez a mindenkinek kijáró bírói köztudomás, a privát köztudomással egybeforrva, hihetetlen dolgokat produkál s e hihetetlen dolgok a magas társadalmi Törvényszék inspirációi révén csodás arányokat öl­tenek . Jámbor fiatal ur! Tánczolj bár egy félórát a ma­gas Törvényszék szerint kiszemelt menyasszonynyal s beszélj bár városunk rossz kövezetéről vele: a Törvényszék báli küldöttsége hiteles tudomás gyanánt adja tovább, hogy jövendő háztartás od-ró\ tárgyal­tál. Vessen reád egy kérdő tekintetet az a bizonyos mennyasszony s te megértve tekintetét súgjad fülébe: hogy „íélhárom*-ra jár az idő, az illetékes forum biztosan tudja, hogy te édes vallomást súgtál a rózsás fülekbe. Kapj egy jókora influenzát s ne menj el a legközelebbi zsúrra, a nemes bíróság bátran hirdeti, hogy nem akartál találkozni a kiszemelt választottal. És igy tovább; végy lélegzetet, csokoládét vagy krumpliczukrot: ez neki szól; tűzz virágot kabátodra vagy ne tűzz, ez szerelmedet jellemzi; járj valahova sokat vagy ne menj egyáltalán ez biztos záloga sze­relmednek. Korán fekszel vagy késő éjjel; hajnalban kelsz vagy tizenegy órakor; egész nap sétálsz, vagy sohasem mégy az utczára ; kávét uzsonázol vagy papri­kás szalonát; otthon vacsorázol vagy a kaszinóban; tánczolsz a bálban vagy ülsz egy sarokban; alszol éj­jel mint a duda vagy virrasztasz mint a kuvik : az min­degy ! Mert mind e jelenségek a magas Törvényszék felfogása révén választottad iránti érzelmeid legtisztább megnyilatkozásait képezik. Oh! Uram teremtőm, hol van e felfogás' ellen a mentő szer? Jómagam is áldozata voltam e felfogásnak. A „Házassági Híradó“ jelentései szerint bájos mennyasz- szonyom kedvéért kártyáztam egész éjjel; az ő ked­véért szerettem a czigánymuzsikát; az ő szemeiért az éjjeli feketeséget; az ő szájszéléért a hajnal bíborát; az ő kedvéért tértem a reggeli órákban nyugovóra. Boldog Isten! Nem csoda tehát, ha álmaim is nála jártak a nemes Törvényszék utasításai szerint! És azok az álmok! ! Láttam hófehér párnáin bájos menyasszonyo­mat. Mondhatom igéző látvány volt. Ez egyszer a ne­mes Törvényszék minden utasítása nélkül, is elmerengve állottam szépsége bűbájos oltára előtt. . ! ! De kínos órák szakadtak reám. Láttam menyasszonyomat ver­gődni hópárnái között, a mint esengve könyörög a ne­mes Törvényszék előtt. Sir, jajga , hogy hagyja már el a díszes forum, vegye le róla protegáló kezét! Hi­szen semmi sem igaz abból a hymeuhirből, melybe tiszta nevét keverik, melyben oly rettentően meghur- czolják. E látvány raegrenditetett. Éddig csak magamra és elvbarátaimra gondoltam; azt hittem csak mi fiatal urak vagyunk kitevő a magas Törvényszék házasitási gyöt­relmeinek. Pedig nem! Szegény leányok önök sem mentek ettől! S az önök szenvedése tán még rettentőbb! Mosolyogjanak valakire, a Törvényszék ítél:“ oh! megakarja fogni /“ . . . Köszönjenek szívesen egv fiatal urnák — a Törvényszék szól? „Na ni! erre fáj a foga! ... . Napi dolgokban menjenek el két­szer egy bizonyos hivatal előtt —- a Törvényszék nyi­latkozik:“ No persze! szolgabiró kéne neki!* És igy tovább, ha piaczra mennek, ez a fórjhezmenés esz­köze ; ha nem mennek, ez meg azért van, mert éppen ez időben megy el az ablak alatt az, a kit meg kell fogni; ha templomba mégy, ha sétára indúlsz, ha zenét szeretsz, ha verset olvasol, ha regényhősökért rajongsz, ha jó levest főzöl, ha a krumpliczuszpájzt kedveled, ha édességekért élsz-halsz, szépséges leányka, mindezt azért teszed — mondja a társadalmi Törvény­szék, — mert megakarsz valakit fogni; megakarsz va­lakit szerezni. Szegény ! Szerencsétlen leányok, a ti helyzetetek még rosszabb a mienknél ! Mert a társadalmi Tör­vényszék bírói gyakorlata igy' szól: Ha egy fiatal ur szerelmes valakibe s azt a bájos leányt feleségévé akarja tenni, ez a fiatal ur itt ideális férfi s a mit tesz, az erény; de ha egy leány szerelmes valakibe s azt a fiatal urat férjévé akarja tenni, ez a leány megvetendő nő s amit tesz, az bűn. Rettentő képtelenség, de helyességéért esküszik egy világ társadalma ! ! Én Istenem ! Hol e képtelenségre a gyógyító bal­zsam ? ! Jó magamat lelkemből kiforgatott e társadalmi kegyetlenség s egy napon félredobva ambicziot, törek­vést, jövendő jólétet, .... elhatároztam, hogy ha nyomorúságba követ a menyasszonyom, úgy házaso­dási híremet valóvá teszem. Elhatározásomról gyorsan értesült a magas tár­sadalmi törvényszék. A láthatatlan üléseken hihetetlen mozgalom tá­madt, súgtak, búgtak, tárgyaltak, mint valami nagy politikai fordulatnál vármegyénk urai, s a tárgyalá­sok óriási méreteket öltöttek. Megjelent fekete álarczá- val a vád képviselője s hatalmas filipikáival uj irányt adott a tárgyalásoknak. Erről hamarosan jó magam is tudomást vettem. Megyek az utczán, jön egy néni ! — Kezeit csókolom nagyságos asszonyom! Kiál­tok feléje. — Jónapot barátom, hallom, hogy házasodik !! — Arról ábrándozom! — Egy kicsit korai a dolog! . .És . . . . és .. . — Talán van valami kifogása nagyságos asszo­nyomnak ? — Oh ! Dehogy! . . . Miközöm nekem a maga házasságához . . ! De egy kötelességem mégis van . .. Figyelmeztetni akarom magát . . ! Ismeri maga azt a leányt . ?! — Azt hiszem . . ! Az egy csodaleány ! nagy­ságos asszonyom ! — Csodaleány ? . .. Hm ! Hm ! Persze, hogy az..! Csodaleánynak kell lenni, ha annyi minden után még vőlegénye akad . ! ! Hahaha ! ! — Mi az? nagyságos asszonyom, tán tud valamit ? ! Oh ! Dehogy a világért sem ! Nem szóltam sem­mit. . ! Én? Dehogy tudok. . ! No Isten vele! Dolgom van I . . . Sok, szerencsét fiatal barátom! És megy. Jön a másik. — Hallom házasodik ! Jól teszi! De ismeri azt a betege lányt! — Beteg ? De nagyságos asszonyom! Az egy vi­ruló leány, egy szépséglexikon! —- Szépséglexikon ! Haha! Pompás ! Nagyon jó megjegyzései vannak magának! Persze, hogy szépség- lexikon . . ! Miért ne volna az . ?! Hisz mire való a Dianna púder, Agátha crém, Sömör szappan, Kölni viz, Csillag hajszesz. . . . Haha! — Nagysád tán azt gondolja ! ? ? — Oh ! Dehogy gondolom ! . . . Én nem gondolok semmit. . ! Isten ments ilyesmitől . !! No ! De Isten vele. .1 Mennem kell! És megy! Jön a bácsi. — Brávó! Czimbora! — Szól. —- Tehát beug­rottunk ! Mi ? Szép . . , Szép! Csak ki ne törje nyakát , I Hej! Micsoda anyósa lesz . !! Tyü! Tyü! Tyü. . ! — Tán ismeri bátyám ?! — Dehogy ismerem ! Különben is mit törődöm én maga házasságával! De mégis egy öregebb ember­nek kötelessége figyelmeztetni a fiatalabbat . . ! Mert öcsém egy házasságnál nem csak a leányt kell nézni..! Szerelemből nem lehet megélni. . ! Barátom, hol krumplileves az asztalon, kifut a szerelem az ablakon.! ! Tyü tyü tyü ! — De a múltkor bátyám azt mondta, hogy há­zuk van s vagyonosak ? — Én modtam ? ! Ugyan honnan tudom én va­gyoni viszonyaikat ? — Hát nincs vagyonuk?? — Persze, hogy nincs ! Az a szép ház nem az övék. . ! Az a banké. I . . . Adósság annak minden téglája! ! — Bátyám mondja?! — Én? Dehogy mondom . . . Én nem szóltam! . . . Tyü ! Az argyélusát, dehogy szóltam. ! ! Mi kö­zöm nekem a maga házasságához ! És megy. S én állok, merengve, gyötrődve a társadalom kegyetlenkedésének súlya alatt. Kinos a helyzet. Pedig a komolya csak ezután jön. Gyors egymásutánban adják tudtomra, hogy a leány nem szeret, másokkal levelez, érdeklődése csak kaczérság; az anyja viharos múltú, az apja becstelen ;

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom