Ung, 1905. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1905-02-12 / 7. szám
Ungyár, 1905. február 12. XLUL ÉVFOLYAM. 7. SZÁM. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér 1-ső szám. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvnyomdája. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. Nyilttér soronkint 40 fillér* VEG-TES HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvnyomdájába küldendők. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESULETHIVATALOS KÖZLÖNYE. „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ az „Ung“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. A farsang. (a.) Minden idő nagyon alkalmas a mai nehéz megélhetési viszonyok mellett arra, hogy gondolkozzunk: miként fogunk megélni, miként oszszuk fel helyesen a bevételt, hogy a kiadás ne billentse fel az egyensúlyt; de igy farsang idején, a mulatozások főszakában, nagyon üdvös és czélszerü, hogy ha számot vetünk erszényünkkel, mert ebben az időszakban történik a legmesszebbmenő költekezés. Szó sincs róla, a testi szórakozásra föltétlenül szüksége van az embernek, de túlzásba nem jó esni egyrészt azért, mert a sok mulatozás rengeteg pénzt emészt fel, másrészt azért, mert a mulatságok szertelen élvezése aláássa a test egészségét. Az az okos, számitó ember, aki annyit mulat, — még ha farsang van is, — hogy sem egészsége, sem zsebe nem érzi meg. Farsang idején a bálokra megy ki óriási pénz, de nem a belépődíjat értve, hanem a ruhákra fordított összeget. Ma már — sajnos — a kívánalmak oly nagyok, hogy a hölgyek a legdrágább ruhákat kénytelenek készíttetni, ha el akarják kerülni a megszólást. De hagy- ján volna, hogyha egymásután több mulatságra felvehetnék egyazon ruhát. Dehogy! Aki a kor kívánalmainak eleget akar tenni, az ugyanazon ruhában csak egy-két mulatságon jelenhet meg, mert ha többre is ugyanabban megy, akkor rámondják, hogy mindig ebben az egy ruhában jön a bálba. Nevezhetnénk meg nagynevű családokat, hogy ha a rájuk nézve kellemetlen dolog felemlegetését lapunk iránya ki nem zárná, akik ezelőtt nem is olyan régen, nagy birtokok tulajdonosai voltak s akiket a szertelen mulatozás, a közmondásos „tárt kapu,“ vendégeskedés, illetőleg az ezekkel járó költekezés a szegényebb sors, sőt a nyomor karjai közé dobott. A nagybirtokok volt tulajdonosai, a fényes név örökösei, akiket a sors már ezeknél fogva előkelő helyre predesztinált, kénytelenek kis hivatalokban szörnyű kevés fizetésért dolgozni. A lejtőről az aki nem tud rajta ügyesen állani, csakhamar lebukik a mélységbe. A régebbi emberek sokkal okosabbak voltak, mint mi. Ok is mulattak és pedig sokkal jobban, mint a mai kor gyermeke. És még sem költöttek annyit a mulatságokra, mint mi. A hölgyek akkor is csinosan jelentek meg, de ruházatuk egyszerű volt, nem emésztett fel olyan összeget, mint a milyent most kiadunk egy-egy báli ruháért. Ma már a mulatságok elvesztették azt a varázserőt, ami megvolt régen. Akkor a bál a közelebbi ismeretségek szövőhelyéül szerepelt; az ott kötött ismeretség nagyon sokszor az oltárhoz vezetett. A mai mulatságokra ezt nem mondhatjuk a legjobb akarat mellett sem. A bál most csupán arra való, hogy bemutassuk új selyemruhánkat, jól kitanczoljuk magunkat és azzal vége. És minél fényesebbek az öltözetek, a házasulandó fiatalember annál jobban gondolkozik: vájjon az ő jövedelme el fogja-e bírni azt a fényűzést, amelyet szinte megkövetel a társadalom minden intelligens embertől. És ne csodálkozzunk, hogy ha a gondolkozó fiatalember visszaretten a jövőtől es a házassági szándékról lemond vagy egyelőre, vagy mindenkorra aszerint, amint kilátása van jobb javadalmazású állásra, vagy pedig a haladás létráján alul marad. így farsang idején, a mulatságok közepette, jó, hogy ha gondolkozunk, mérlegelünk. Mert bizony, bizony, igaz az az általános feljajdulás: Nehéz a megélhetés ! Egyről-másról. A napokban mintegy 60 boltbérlő volt a rendőrség elé idézve, amiért az üzleteik előtt elvonuló járda rendőri jelentés szerint tisztittatlan volt. Ez a 60 bérlő fizetett legalább is 250 K bírságot. Nehezteltek is érte eleget az illetők, ami eléggé érthető is, mert ilyeh erős télben, minő az ez évi, amikor egyik perczben olvad, a másikban már fagy, bizony alig lehet járdát, különösen aszfalt és kőjárdát tisztán tartani. ügy látszik a bírságot kirovó rendőrkapitány is a mi nézetünket vallja, s ezért nem is büntetett általában súlyosabban, mint 4 koronával. De kérdjük, tisztábbak lettek-e a járdák a kirovott bírságok folytán ? Azt mondhatjuk, hogy alig, kivéve ott, hol a napnak melege annyira felolvasztotta a havat, hogy az könnyen letisztítható volt. Mire hát akkor a büntetés, a birságolás, — ha nincs gyakorlati eredménye. Bizony ehelyett helyesebben cselekedne a városi hatóság, (s ennek kezdeményezése feltétlenül a rendőr- kapitányt illeti), ha tél elején minden boltbérlőtől beszedetné azt a 4 kororfat, amit büntetésül később úgyis befizetnek, s e bejövő 4 koronákból 3—4 ideiglenes utczaseprőt alkalmazna, akik kizárólagosan a belvárosi utczák járdáit sepernék, s hintenék be fürészporal. Így legalább tiszták lennének a járdák, a beidézett kereskedők nem vesztenének el egy félnapot, s a rendőrkapitányság iktatójának számjai is kevesbednó- nek néhány százzal. * * * Végre rendbe jön Ungvár városának temető-ügye is. A legutóbbi városi közgyűlésen történt meg a telekvétel, s a nyár folyamán már az uj temetőben találnak örök nyugvó helyet — a holtak. Azaz, dehogy örök nyugvást. A közegészségről szóló törvény 118. §-a ugyanis azt mondja, hogy elhagyott temetők beépítése csak az utolsó temetkezéstől számítandó 30 év lefolyta alatt engedhető meg. Ezt a törvényszakaszt a legtöbb helyütt úgy értelmezik, hogy községi temetőkben minden sirdomb 30 év múlva kinyitható, s oda újabb temetkezés teljesíthető. így van ez magában az ország fő- és székvárosában Budapesten is, ahol a 30 éves sirt még akkor is felbontják, ha sziklaszilárd kő jelzi, hogy ki nyugUngvár és vidékének talajviszonyai. Irta s a Kath. körnek e hó 5-én tartott estélyén felolvasta: Medreczky István. Ha a tőlünk délre messze elterülő síkság : a nag’y magyar Alföld egy kimagasló pontjáról észak-kelet felé tekintünk, a síkságot majdnem félkör alakban húzódó hegylánczolat által látjuk határolva, mely eleinte szelíden emelkedő dombok-, majd meredek hegyek-, s hátul, ameddig a szemünk eltekinthet, felhőkig nyúló hegycsúcsokból áll, s melyet csak egy vonalon szakit félbe az Ung folyó. E hegylánczolat az Erdős, északkeleti Kárpátok v. Beszkydek lánczolata, melynek a síkságig lenyúló peremén, mintegy fecskefészek áll, szükebb hazánk Ungvár városa. A hegylánczolat kiemelkedő legmagasabb csúcsai nyugaton vagyis az Ung jobb partján a Vihor- lát (1074 m.), szinnai kő 1007 m., Tihavárai/a (Váralja, Poprsny hegység (1020 m.), keleten vagyis az Ung bal partján a Szinatória Polyána a legmagasabb Makovicza csucscsal (978 m.), mely a beregmegyei Szinyákba megy át (992 in.), ettől északra a Polo- nina Rúna (1482 m.). A hegyek végső nyúlványai nyugaton a zalacskai (Kis-Zalacska), vámoslucskai, (Lucska) és fekésházi dombok, küzbül a iársahegy. keleten a Hegyfark, mélyuti (Hluboka), Farkasordas és ungtölgyesi (Dubróka) dombok, melyek már észrevétlenül beleolvadnak a nagy síkságba. A vár és vele a város keletkezése rendeltetésének megfelelően a szárazulat és viz nyújtotta kedvező helyi viszonyokon alapult. Amit az Ung folyó és mellékvizei az egész felvidékről és az ember az egyetlen átjárón u. n. uzsoki hágón kívülről behozott, mielőtt a síkon elhelyezte volna, mindannak felfogása-, megállítása-, átvétele- és ellenőrzésére kellett egy természettől és embertől egyaránt megerősített hely, egy erős állomás, mely a természeti és emberi erőkkel daczol- hatott; ez volt Ungvár, mely szilárd sziklán épült s bátran nézett fel a völgybe és merészen a nagy rónára, s melynek hogy stratégiai hire volt, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy sem őseink, sem a tatárok, kik kémeik által bizonyára a vár természetét előre kitudakolták, nem az uzsoki, hanem a vereczkei szoroson jöttek be, mert a keskeny Ungvölgyben nem tudván kifejlődni, könynyen kelepczébe kerültek volna. A vár tehát hazánknál régibb keletű; történeti feljegyzések szerint Almos Árpáddal a munkácsi pihenő után Ungvár felé vitte hadait, melynek urát, Laborczot futásra kényeritetto, s bevonulván a várba, ősi szokás szerint itt diadalünnepet ült. A vár azóta hazánk történek minden nevezetesebb mozzanatában résztvett, a mi egymagában elég érdekes tárgy egy előadáshoz. Én azonban még régibb dolgok felé irányítom szives figyelmüket, amennyiben megkísérlem a város és környéke talajviszonyait fejfödni, minek tartamára kérem szives türelmüket. A földmivelő talaj alatt földünk felületének azon részét érti, melyet megmunkál, s melyet a hasznosság szempontjából Ítél meg a szerint, amint az a szerves anyagokat, a trágyát s effélét gyorsan felbontja és a növényzetet gyorsabban megérleli, nevezi hevesnek, ennek ellentétét pedig lomhának. A heves talaj rendesen könnyű, laza, mely eső után gyorsan megszikkad ; a lomha pedig nehéz, kötött, mely a nedvességet sokáig tartja, eső után csak a felületén szárad, szeles idő avagy tartós szárazság után megrepedezik. Ezenkívül megkülönböztet még sovány talajt, mely bő trágyázást igényel és kövéret, mely trágyázás nélkül is bő termést hoz; s a vetőmagot a talaj minőségéhez alkalmazza, vagyis a kövér talajba főleg a gabona- nemüeket veti, mert ezek a növekedéshez szükséges nitrogént a talajból szedik, azaz ezek nitrogén-fogyasztók, mig a soványban a pillangósokat pl. luczernát műveli, mert ezek a nitrogént a levegőtől veszik, ezek tehát nitrogéngyüjtők. Nemugy a földbuvár, a geológus, ki a talajt nem a hasznosság szempotjából mérlegeli, hanem kutatja annak keletkezését, honnan eredt, s milyen viz és légkörülmények játszottak közre, mig a föld kérgéből a földművelő által használható és használt talaj lett. A Földet egy élő fához lehet hasonlítani, mely a táplálékot folyadék alakjában szívja fel gyökerei által a földből; e folyadék a növény csatornáin tapadás folytán felhatol aünak koronájáig, hol azután a Nap jótékony melege folytán felbomlik, a szilárd részeket lerakja, ebből lesz a növény állománya, a légnemüe- ket pedig elpárologtatja, igy tisztítván és felfrissítvén a levegőt; és a hány évig választotta ki a szilárd alkotó részeket, annyi gyűrű veszi körül a fa törzsét. A legelső gyűrű a levegő, nedvesség és hőmérséklet változása szerint a törzs növekedésével a fanem minőségének megfelően megszárad, felrepedezik s a mint tudják, talajul szolgál a rajta élősködő növényzetnek. AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES'IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER. Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra : Egész évre . 8 kor. Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. Egyes szám 20 fill „Ung vármegye Hivatalos I,apjá“-val együtt: Egész évre 12 kor. — Félévre. . 6 kor
