Ung, 1905. január-június (43. évfolyam, 1-26. szám)
1905-01-15 / 3. szám
XLIII. ÉVFOLYAM. Ungvár, 190Ő. január lő. 3. SZÁM Szerkesztőség: Vármegyeház-tér 1-ső szám. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvnyomdája. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. Nyilttér soronhint 40 fillér. Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra : Egész évre . 8 kor. Félévre ... 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fill „Ung vármegye Hivatalos Lapjá“-val együtt: Egész évre 12 kor. — Félévre. . 6 kor Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzel a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvnyomdájába küldendők. AZ UNOMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ az „Ung“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön.------------------------------- ---------------------------------I Választások előtt. Nincs aktuálisabb téma ma Magyarországon, mint az e hó 26-án megkezdődő országgyűlési képviselő- választásokkal foglalkozni. Meg is látszik ez az ország valamennyi hírlapján, legyen az politikai vagy társadalmi, naponkint avagy csak hetenkint egyszer megjelenő lap. Olvasóközönségünket mi is tájékoztatni óhajtván az elmúlt hét választási mozgalmairól, itt közöljük az erre vonatkozó tudósításokat: A szabadelvű párt értekezlete. Bradács Gyula kir. közjegyző, az ungmegyei szabadelvű párt elnöke — tekintettel a közeledő képviselő-választásokra — az ungvári választókerület szabadelvű választó polgárait f. hó 9-én délelőttre a „Korona" nagytermébe értekezletre hívta össze. Az értekezlet lefolyásáról, amelyen a kerületnek mintegy ötszáz választója — köztük lehet mondani a város és környék egész intelligentiája — résztvett, a következőkben számolunk be. Az értekezletet Bradács Gyula elnök a következő beszéddel nyitotta meg: Mélyen t. Uraim és polgártársaim ! (Halljuk, halljuk !) Mondhatom kiváló örömömre szolgál, hogy a párt meghívására ily szép és impozáns számban megjelenni móltóztattak. (Egy hang: Sajnos! Felkiáltások: Ki vele!) Ez egyrészről párthűségüket, másrészről édes hazánk politikai viszonyainak súlyos volta iránti meleg érdeklődésüket tanúsítja. Fogadjak ezért a pártvezetőség hálás köszönetét, melynek kapcsán mindnyájukat a legszivélyesebben üdvözölve, az értekezletet megnyitom. (Éljenzés.) Mélyen t. Uraim! Több fontos körülmény tette szükségessé mai összejövetelünket. Legelső sorban is a válságos politikai helyzet, melynek orvoslására, miután parlamentünk képtelennek bizonyult oly sok meddő kísérlet és hosszú várakozás után, végre nem maradt más mód, mint a fennforgó nagy kérdés eldöntését a nemzetre bizni. Nos Uraim ! most már ez órában egész röviden és egyszerűen az a kérdés, helyesli-e a nemzet a többség és a kormány által követett politikát; (Felkiáltások : Igen !) akarja-e az igaz és nemes értelemben vett parlamentárizmust megmenteni és a botrányoknak véget vetni; akarja-e a parlamentet a haza java és üdvére szolgáló munkaképességre előkészíteni és arra képessé tenni és pedig oly képviselők választásával, kik ezen nemzeti és közóhajt képező követelményeknek megfelelni képesek és kiknek erkölcsi jelleme és hazafiul belátása, higgadtsága e részben teljes biztosítékot nyújthatna. Én azt hiszem — gondolom önök is t. Uraim — hogy a nemzet nagy többségét képviselő országos szabadelvű párt választó polgárai az imént jelzett követelményeket mint mindenkor, úgy ezúttal is a haza javára fogja érvényesíteni és teljesíteni. Én azt hiszem, hogy pártunk minden egyes tagja e nagy napon ott lesz és igyekezni fogunk ezen kérdéshez mi is legjobb tudásunk és, hazafiul lelkesedésünk szerint hozzájárulni (Úgy van !) és pártunk programmját, zászlóját érvényre juttatni, diadalra vezetni. (Éljenzés.) Ez volt az első ok mélyen t. uraim, amiért a mai összejövetelünket szükségesnek tartottam, már azért is, hogy ezen összejövetelünkkel elv- és párthüsógünket minden alakoskodás mellőzésével, igaz férfiúi nyíltsággal dokumentáljuk. (Éljenzés). Szükségessé vált továbbá t. Uraim mai összejövetelünk azért is, hogy a pártunk belóletében történtekről önöket röviden tájékoztassam. Tudjuk t. Uraim, hogy midőn 1901. évi május 25-én pártunk megalakult, azóta egész alkotmányos életünk folyton a parlamenti obstructió, majd az ex-lex és végül az előbbinek legveszedelmesebb válfaja, a technikai obstruktióval küzdött és ennek nyomása alatt állott, úgy, hogy miután az e részbeni kiegyenlitésnek minden reménye megszűnt, a parlament feloszlattatott. Egy basznunk talán vau belóie, hogy most egesz mivoltában megismertük, hogy mi tulajdonképpen az az obstructió, és mire, milyen végzetes lépésekre képes az bennünket vezetni. Drága volt a leczke, egy pár millióba került, de hát sajnos, ez már a magyarnak végzete, kérem, hogy mindig csak a maga kárán tanul. (Igaz ! Úgy van!) Pártunk beléletét tekintve, amint jeleztem, a fennforgó bonyodalmak és kavarodások pártunk egyes tagjait is véleményében, meggyőződésében megingatták. É részben első helyen kell felemlítenem és bejelentenem, hogy pártunknak alelnöke, Pa- tay András ur hozzám intézett leveleiben, de legutóbb személyes találkozásunk alkalmával határozottan fenntartotta azon elhatározását, miszerint alelnöki tisztéről lemond. (Éljenzés. Felkiáltások: Le vele!) Szükség' tehát Uraim, hogy ezen megüresedett állás betöltés ről gondoskodjunk. Ugyancsak a jegyzői karban dt Tüchler Sándor és Lévai Mór urak, részint szóval, ) szint írásban kijelentették, hogy tisztükről lemondani Szükséges tehát ezen állásoknak is a betöltése. E rés; ben Uraim, a végrehajtó-bizottságot a tegnapi napra n értekezletre hívtam össze és a fennforgó kérdés meg beszéltetvén, nagyon óhajtanám, hogy ha az alelnöki állásra nézve tán nyilatkozni, vagy propozitiót ten móltóztatnának. Dr. Molnár Mór: T. választó-közönség! Azt hisze hogy oszlatlan tetszésükkel fog találkozni, midőn ei a díszes állásra a szabadelvű párt régi, bű bajnoka Popovics Miklós urat ajánlom. (Lelkes éljenzés.) Elnök: Mélyen t. Uraim ! Midőn ezen lelkes hangulat után határozatilag kimondanám, hogy az ungv szabadelvű párt alelnökévé Popovics Miklós ur (Éljen zés) megválasztatott, egyúttal őt a legszivólyesebb üdvözölve felkérem, hogy ezen bizalmunkat elfogad t szíveskedjék. Popovics M. : Mélyen t. uraim és Elvtársaim! Szí mélyem iránt megnyilatkozott eme nagyon megtisztelő bizalmukért fogadják hálás köszönetemet. Ez alkalommal nem akarom a dolgokat hosszúra nyújtani s nem akarom elmondani, hogy mily érzelmek honolnak ma a lelkemben, de csak egyről akarok bizonyságot tenni, nevezetesen arról, hogy annak a zászlónak a dicsőségéért, amely zászlónak idáig is szerény bajnoka voltam, ennek a dicsőségéért a szabadelvű párt rendelkezésére fogok állani mindaddig, mig bizalmukkal engemet me« tisztelni fognak. (Éljenzés). Köszönöm a megtisztelő zaímat. ^Éljenzés). Elnök: Mélyen t. Uraim! Az imént jelzett tekezleten a megüresedett két jegyzői állást illetői azon propozitio tétetett, hogy ezek egyikére pártunkr szintén egyik hü és agilis tagját, dr. Sajó Elek ui a másikra Weisz Ödön urat válaszszuk meg (Élj: zés). Ha .ezt elfogadni méltóztatnak, határozatilag mondom és nevezetteket szívélyesen üdvözölve kére; hogy a bizalmat elfogadni szíveskedjenek. (Éijenzt . Mélyen t. Uraim! A mai napon napirendünk! o elérkeztünk volna egyik kiemelkedő pontjához, m midőn a parlament feloszlattatott, szeretve tisztelt km viselőnk, kölesei Kende Péter (Éljenzés. Felkiáltás: Le vele. Abczug!) Engedőimet kérek, (Zaj.) tisztes->óBercsényi-kultusz. (Három közlemény.) II. (a.) A mig nem késő, a mig lehet bizni a Bercsényire vonatkozó tárgyak hitelességében, össze kellene gyűjtenünk a fejedelem fővezérének bútorait, könyveit, emléktárgyait, képeit s mindent, ami csak az övé volt, vagy amit emlékéhez csatolhatunk. Hol helyezzük el a tárgyakat? Bercsényi nevét viselő szobákban. De ne elégedjünk meg bármilyen szobákkal, hanem azokhoz szerezzük meg Bercsényinek Rodostóban volt házából a díszes oszlopokat, a deszka-lapokból álló művészi festményekkel díszített menyezeteüet, a színes virágos, gypsz-keretes üvegablakokat, szóval mindent, ami még megmenthető és megszerezhető. Ha nem sietünk, az enyészet a megkezdett romboló munkájával annyira halad majd, hogy mire mi észretérünk, késő lesz minden jóakarat. Dr. Szádeczky Lajos megnézte Bercsényi házát, s elragadtatással ir a benue levő műkincsekről, melyeket nem szabad megsemmisülni hagynunk. Tudunk a jótékonyság oltárára áldozni, tudunk különféle üdvös ügy érdekében agitálni, hangverse- nyezni, tánczolni, stb. Szenvedjen egy darabig minden érdek, első legyen a Bercsényi házából megmenthető tárgyaknak megszerzése. A Bercsényi nevét viselő szobák lennének a Bercsényi-kultusznak a második alapja. Dr. Szádeczkynek leírását, amelyben Bercsényi házát ismerteti, „A bujdosó kuruezok emlékei Törökországban" ez. könyvében találjuk a következőképpen: A magyarok utczaja felső végével egy szélesebb hosszú utczaba torkollik, amely egyfelől a mezőre, másfelől a városba vezet. Ebben az utczában a város felé, a kápolnás plébánia-sarokháztól az ötödik, egy diszes régi épület* mely kiszökő zárt erkélyével és mór-stilü ablakaival kívülről is kiválik a szomszédházaktól s megragadja a szemlélő figyelmét. Belépve a kapun, nehány régi, kopott kőlépcső vezet a földszinti előcsarnokba, mely lelett díszesen kifaragott és virágalakokkal ékesen kifestett faoszlopokon nyugszik az emeleti rész széles erkélye. Az oszlopok faragása és szinpompás festése kifejlett műiz- lésre vall. A nyitott csarnokból barokk-diszü ajtó nyílik egy kis szobába, amelynek padlózata ép úgy hármas emelkedést mutat, mint a Rákóczi ebédlője. Eődisze ennek a különben teljesen üresen álló szobának egy régi falfestmény, mely egy tájképet ábrázol: magaslaton épült várost, előtte szigetet házakkal és mecsettel, a háttérben dombok és hegyek keresztény templomokkal. A vízen gályák lebegnek, bennük török és más alakok. A XVIII-ik század elejéről származó fresco-kóp, fran- czia modorban. A kertre nyíló udvarban egy mély kút van, keskeny, kerek régi kőrámával. A kutat ma is használjak. Felmenve az emeletre, szemünk nem győzött eléggé gyönyörködni a képzőművészet elénk táruló remekeiben. Egy pompás nyitott erkélyre jutottunk, melyet remek faragásu és gyönyörűen kifestett os." pok tartottak. Mennyezete művészi festményekkel diszi- tett deszka-lapokból áll, melyet aranyozott leczek s festett rámázat oszt mezőkre és koczkákra. A tágas nyitott erkélyről bárom szoba nyilik az utcza felé. Az egyiknek kiugró falán az erkély feli épen olyan ablakok vannak, mint a fejedelem ebéb e jében, és pedig kettős sorban egymás felett 3—3 abl , Az alsók rácsozattal ellátott negyszögü ablakok, a felsők gypsz-romboidos mór-stilűek, fehér üvegtáblák! 1. Ez a szoba el volt lakatoiva s nem mehetti be, csak az ablakon át láttuk, hogy faia fresco-kép- kel van diszitve s ablakai a régi diszablakok. Küi ben búzát szárították benne. A középső szoba át van alakítva s a szeg örmény föidmivelő család ezt használja. A harmadik használatlan szoba egy nagy ten bői van ellaiazva. Ez a terem ép oly nagy lehetett, mint a fejedelem ebédlője s nagyobb része most a szomszédüaz tulajdonosáé. Ennek az utcza fölé kiszök zárt erkélyén épen olyan diszes, szines virágos, gypsz- keretes üvegablakok vannak, mint a fejedelem ebédlőjén. Egyik az erkély végében, melyből végig lehet az utczán látni a magyarok utczaja felé; kettő a homlokfalon. Alattok járni veszélyes, annyira korhadt lyukas a padló, hogy keresztül lehet látni rajta le az, utczára. Csoda, hogy a rendőrség még megtűri. De a szoba legfőbb diszét nem ezek az ablakok, hanem a mennyezet és a régi oldalfal díszítései teszik. A mennyezet szegélyét hármas deszkapárkány ■ AZ EGYEDÜL ELISMERT KELLEMES-IZÜ TERMÉSZETES HASHAJTÓSZER. S I Megjelenik minden vasárnap.
