Ung, 1904. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)
1904-08-20 / 34. szám
34. szám. XT 1ST G3. oldal. színpadon, szorgalmas és ambicziózus, mi kell egyéb — hogy nehéz pályáján sikerrel haladjon előre ? Haimath Józsa alig egy éves színésznő Németh József társulatánál kezdte meg pályáját és már sikerekkel gazdag múlt áll mögötte. Csinos hangja van, mely énekes szerepekben kitünően érvényesül; játékában megnyilatkozik bájos egyénisége, tehetségével az elsők közzé küzdheti föl magát. Dulich Mariskát sohsem láttuk olyan szerepkörben, mely egyéniségének megfelelt volna. Annyit megállapíthatunk felőle, hogy jó színésznő, ki az elsőrangú vidéki társulatoknál mindig megfogja állani a helyét Fehér Laura szintén a jobb erők közé tartozik, szerepeit kedvvel és buzgalommal alakitotta. Bállá Kálmán az igazi művészek fajtájából való és ha a direktori gondok el nem foglalnák — kiváló színész lehetne. Egy néhány alakítása becsületére vált volna bármely fővárosi művésznek. Rátkay Márton hatalmas tehetség, mely már előre kijelöli az útját a legmagasabb régiók felé. Ha orgánuma nem volna olyan gyönge, rögtön érvényesülhetne, igy még sok küzdelme lesz; de tehetségénél és tudásánál le kell győznie minden akadályt, mely elébe tolakodik. Barna Andor jó tenorista, és mint utóbb bebizonyult, jó játékos egyúttal, ami tenoristáknál ritkaság. Gáthy Kálmán sokoldalú és nagytehetségü színész. Pompás drámai erő és azonkívül egyike a legjobb baritonistáknak. Péchy László a baritonista művészi játékával és érzelmes énekével sok kellemes órát szerzett a közönségnek. Czakó Vilmos egyike a leghasználhatóbb jellem- színészeknek. Nagy alakítók észséggel és rendkívüli buzgalommal játszik. A derék titkárt az ungváriak nagyon megszerették. Sziklay Miklós rutinos színész, bár nem önálló egyéniség, egyes szerepekben azonban — különösen régi darabokban — kifogástalan alakításokat produkált. Baghy Gyula a legintelligensebb színész. És ha a felfogás — amint egy-egy szerepét eljátsza, tökéletesebb is a kivitelnél — élvezzzük minden egyes szerepét éppen kiváló tulajdonságainál fogva. Balázsy Sándor régi módi színész, a régiek minden erényével és hibájával együtt. Színészi erényei azonban túlnyomóak. A fiatalok között elsősorban áll Bogoz Imre friss tehetségével és fejlődő tudásával; sokat remélünk tőle és hisszük is, hogy rövidesen beváltja, amit igór ; de szép tehetséggel bírnak Gere Zsiga és Vándory Guszti is. Ligethy Lajos jó komikus, bár mindig egyforma. A kórus megállotta helyét teljesen ; Fehér Berta, Pásztor Margit, Kéry Jolán, Arday, Láposy stb. várakozásainkat kielégítették. Takács Ágoston, a karmester, képzett zenész és jó dirigens. A rendezés kifogástalan volt. Reméljük, hogy a jövő színi szezonban uj nyári színház fogja kebelébe fogadni Bállá Kálmán kitűnő színtársulatát. Renomméját megalapította az eddig ismeretlen igazgató — most már csak az anyagi siker következhetik. Az utolsó előadásokról tudósításunk a következő: Szombaton Konti József régi pompás operettje a Királyfogas került színre. Csiky Gergely romantikus szövege és az értékes zene, melyhez hasonlót a mai zeneirók keveset írnak, megtették a maguk hatását. A szereplők közül kiemelkedtek az összjátékból Balláné Csik Irén, Rátkay Márton és Péchy László. A közönség sokat tapsolt úgy, hogy kijutott a dicsőségből minden egyes szereplőnek. Vasárnap újdonság, a Sherry-család ez. operett vonzott telt házat; a közönség sokat mulatott a fura és vidám helyzeteken és élvezte a remek muzsikát. Az énekszámok közül a Lányi Edith által sok tűzzel és szilajsággal elénekelt Jupla Katharina villa- nyozta fel a publikumot, háromszor kellett megujráz- nia. Harmath Józsa zseniális Pepitája, Almássy Lola, Dulich Mariska kitűnő játéka, Barna Andor művészettel megjátszott Leonardyja erősen fokozták a hangulatot, mely sokszor zajos tetszóskitörésben nyilvánult meg Á kórus is jobb volt, mint máskor, dicséret jár ki nekik a kellő preczizitással előadott, egybevágó énekszámokért. Héttőn Dankó Pista népszínműve A halász szeretője került sorra először az egész idényben. A darab konczepcziója meglehetősen gyönge és csak szomorú dalai markolnak a szivünkbe. Szegény Dankó Pista gyönyörű dal virágai méltó tolmácsolókra akad tak B. Csik Irén asszonyban és Pechy Lászlóban. Kabinetalakitás volt a Rátkay Rigó prímása és feltűnt Fehér Laura drámai szavalatával. Sziklay Miklós szépen megrajzolt „istenes“ gazdaja és Bogoz Imre kitűnő Imréje is tetszett. Kedden Rátkay Márton jutalomjátékául Szép Helénát elevenítették fel. A közönség kedvencze tiszteletére teljesen megtöltötte a színhazat, sőt ott volt Somlo Sándor is, a, Nemzeti Színház igazgatója családjavai egy üti. Ratkay, ki ma eiemebeu volt, Meneiaus szerepében legszebb alakításainak egyikevei ekszceiiall. A maszkja jó volt, a jatéka distingvalt, csupa kedély és művészi igazság; nem „ripacskodott“, mint a legtöbb komikus, ki Meneiaus szerepét a leglehetetlenebb lég- tornászasokra és egyéb ilyen mutatványokra használja föl, hanem játszott becsületesen és kiváltotta a közönség legcsattanósabb tapsait. B. Csik Irén Szép Helénája valóban szép volt, de e mellett tartalmas is, remek énekszámai megérdemelt tetszésben részesültek. Barna Andor is kitett magáért, tiszta és magas tenorja a legnehezebb partiekkal is játszi könnyűséggel birkózott meg, játéka is kifogástalan volt. Chalchas — Sziklay jóízű játéka emelte az előadás sikerét. Szerdán a Bor előadása keltett kisebbszerü érdeklődést. A játékkal általában meg voltunk elégedve, de a főszerepek alakítói nem bírták szerepükből kihozni a lényeget. Se Almássy Lola Eszter özvegyasszony szerepében, se Tai ján Irma. ki Baracsnét játszotta, nem keltették fel bennünk az igazi parasztmenyecskék illúzióját — sokkal uriasabbak voltak. Csak éppen Dulich Mariska tett ki magáért, egyikét játszotta el, ugylátszik legjobb szerepének; örömünk telt üde játékában. Kapott egy gyönyörű virágbokrétát is. Baghv Gyula Baracs Imréje egyike volt a leggondosabb alakításoknak, valamint kitűnő és hatalmas tehetségre valló játékot produkált Rogoz Imre Matyi szerepében. A többi szereplők is jók voltak. Csütörtökön utolsó előadásul Katalin került színre Az egész estét beragyogta B. Csik Irén és Harmath Józsa k. a. ragyogó tehetsége. Előbbit a virágok egész áradatával beborították, utóbbit szakadatlanul tapsolták gyönyörű énekéért és játékáért. Levelek a szerkesztőhöz. Az „Ung“ tekintetes szerkesztőségének Helyben. Miután már e napokban elhagyom Ungvár városát, engedje meg a tek. szerkesztő ur, hogy valamint Önnek, ki irányomban annyi előzékenységet tanúsított és mindazoknak, kik oly szívesek voltak barátságukkal vagy jóindulatukkal megtisztelni, ezúton hálás köszö- netemnek kifejezést adjak azon kéréssel, hogy ezeket tőlem ne vonják el, hanem továbbra is ezekkel megajándékozni sziveskedjenek. Fájaldmas a bucsuzás, de a sors hatalma előtt meg kell hajolnom ! Isten Önnel és jóakaróimmal! Ungvár, 1904. augusztus 18-án. Tek. Szerkesztő Urnák igaz hive: Dr. Thomán Dávid Adat a polgári leányiskolához! Tekintetes Szerkesztő Ur ! Higyje el, nem tudom, hol kezdjem. Ne is csodálja, mert én a férjem uramnak abban a bizonyos időben titokban menesztett szerelmes leveleken kívül még férfiúval, pláne szerkesztővel, nem leveleztem. Most is csak egy jobb érzés, mint Önök mondják: igazságszeretet adja a tollat kezembe és a bátorságot a szivembe! Ki kell mondanom, mi bántja az oldalamat, mert különben megpukkannék! De meg adós is vagyok, a férjem pedig egyre szekiroz, azt hajtja: „adós fizess, jönni fog az exekuezió, de válóper lesz belőle!" Szóval becsületbeli ügy is! Könyörgöm, ha ha van szive, segítsen ki a hínárból! — De hogyan is mondjam el? Nagyon haragszom a maga lapjára ! Több igazságérzetet tételeztem fel munkatársairól, de meg Önről is. A vasárnapi vezérczikke — ugy-e igy hívják maguk az első, a nagyobb betűvel és kevesebb hibával szedett czikkeket — az uj polgári leányiskoláról szól. Jól van, elhiszek mindent, ami abban van, de egy nincs benne, pedig nélküle polg. iskola s vezérczikk se lett volna: a tanfelügyelőről nincs ott szó ! Talán neki semmi érdeme, hogy szóra se méltatják ?! — Ez az az annyira hangoztatott férfiúi igazságérzet, méltányosság, ezért verik magok férfiak a mellöket! — Ennél több igazságszeretet van bennünk nőkben. Ha nem hiszi el, kérdezze meg a férjemet, ő megmondhatja, hogy a maguk vezérczikke miatt lett kozmás a kochom. Felháborodásom, méltatlankodásom férjemet — még ez is ! — nevetésre késztette s gondolja, rögtön kisütötte, mi fúrja oldalamat! Olyan, mint a gondolatolvasó, rám nézett s azt mondta: adós fizess, — jön az exekuezió . . . aztán a — válóper! — Jajj de rossz is, ha az ember elpirul mindjárt, mikor eltalálják gondolatát ! Hát bizony úgy volt az, hogy 2 évvel ezelőtt mi asszonyok körül fogtuk a tanfelügyelőt és trécs közt kiszerettük volna ugratni belőle, hogy lesz-e hát áll. polgári leányiskola? Én akkor — csak úgy tréfából, de komoly hangon — csókot ígértem neki, ha leányom Ungváron áll. polg. leányiskolába járhat. A tan- felügyelő persze szavamon fogott s kijelentette, hogy: számon tartja! — A férjem ott volt ám! — Már most mondja meg szerkesztő ur, mit csináljak? Maguk olyan igazságtalanok most, hogy szóvá sem teszik annak a nevét, a ki legtöbbet fáradt.*) Ez fájhat neki, mert hiába, ő is férfi, maguk is csak épen olyan hiúk, mint mi, s szó ide, szó oda, megérdemelte, mert a mi tanfelügyelőnk: egész ember ám ! Ezt nem én, hanem mi asszonyok, mi mamák mondjuk, a kikre gondol, mikor gyermekeinknek iskolákat csiuál! A csókot megígértem, komoly hangon, de . . . tréfából, mit csináljak, ha számon kéri? — Igaz, csak őszinte anyai esek lenne belőle, ha megadnám; aranyos kis babuskámért ígértem, érte adnám is, de hát — mégse adhatom meg — nem illik, s a férjem is . . . Tegnap megbeszéltem ezt a becsületbeli ügyet egy menyecskével, s ő azt a tanácsot adta nekem, hogy társaságban, férjem jelenlétében adjam meg a csókot, hogy pedig férjem fenyegetését be ne válthassa, a többi leányos mama is mind megcsókolja a tanfelügyelőt I Jó csattanós gondolat! Igaza van neki, ez lenne a tanfelügyelőnek fáradozásáért a legédesebb jutalma s a mamák hálájának legőszintébb kifejezése, de mégis csak azt gondoltam, hogy az ő házi békéjére is vigyáznunk kell, ezért a maga lapja utján küldöm *) Múltkori vezérczikkünket a csók megigérésénél jelen volt egyik munkatársunk irta, ki érthető irigységből nem emlité czikkéhen a tanfelügyelőt. Szerk. neki a magam és a fiatalabb mamák csókját, kis babus- kánknak pedig megmondjuk, hogy csókoljanak neki kezet, úgy se tudja, hogy milyen édes a kis ártatlan borzas angyalok ezuppantása. Kérem, i. t. Szerkesztő - Ur, legyen e dologban közbenjáró ! Ön is leányos apa s ha ezt a lovagias ügyet a női párbajszabályoknak megfelelően el nem intézi, feleségét is a mi táborunkba visszük ! Ungvár, 1904. augusztus 17-én. Egy babus ka mamája. Kánikulában. Tollrfljzok. A. szerep. Rátkay Marczival, az ifjú óriással történt meg ez a tragikomikus história. A vándorlegény első előadása után Gáthy rekedtsége folytán szükségessé vált Őtraubinger szerepének más áltál való betöltése. A színház vezetősége Rátkayra gondolt, ki már régen és hevesen vágyódott a kitűnő szerep után. Ezért többen elhatározták, hogy egy kicsit „beugratják“ a szerencsés kópét, ki egy véletlen folytán ily könnyedén jut a legpompásabb szerephez. Gere Zsiga és Vandory Guszti, az „elválbatatlanok“, sokatjelentő, rejtelmes mosolylyal közeledtek Rátkay felé. Gere Zsiga lehetőleg komoly ábrázatot erőltetve, igy szólt: Marczi, Straubinger szerepét a mai előadásra neked osztották ki. Vandory sunyi kifejezéssel tekintett végig a meglepett komikuson, mintha mondaná: — Ne higyj neki, hiszen csak be akar csapni! Rátkay Marczi cselt sejtett és felültetésnek vélvén az egészet, lépre ment. Dühösen rájuksipakodott: — Eredjetek a lenébe, Vándory szelíden: — De ha mondom Marczi! Straubinger neked született. Straubinger érted él, érted fog meghalni, Straubinger a tied, tied.. . örökkön örökké! Rátkay Marczi (hülyén): Engem be nem ugrattok, betyárok. Be nem ugrattok, ha a fejetekre álltok, és diplomatikusan mosolyogva hátat fordított a két dzsentlménnek. Később Czakó, a társulat derék és szorgalmas titkára mitsem tudva a Gere-Várdory-féle ugrató társasezég machinációiról, hivatalos kötelességéhez híven fölkereste Rátkayt: — Marczi, Straubinger szerepét te játszod el ma este! Rátkay (bizonyos fölénynyel, röhögve): Ugrasd be az öregapádat! És faképnél hagyta az ámuló titkárt, így esett, hogy este Straubinger kitűnő szerepét a rivális komikus, Ligety játszotta, ki boldogan vállalta el a szerepet. Szegény Ratkay Marczi pedig Nikkel udvarmester szegényes szerepében egész este öngyilkos- sági gondolatokkal foglalkozott, meg avval, hogyan robbanthatná fel a vadaskerti színházat Vándoryval, Gerével, Czakóval és az összes Straubingerekkel egyetemben. A «népszinmünadráff.» A kulisszák közt sokan mulat a következő eseten. — B., a kitűnő énekes uj és ragyogó „nép- szinmünadrágot“ (a francziák villogó gatyanak hívják) vett magára. És mikor megkérdezték tőle, mire való ez a nagy nekiöltözködés, ártatlan arczczal felelte : — Meg vagyok híva uzsonnára. Balázsy bátyánk, a ragyogó humoru színész beszélte el azt a jóizü apróságot nagyobb színész- társaság előtt és a hómén hahota, mivel a viczczet fogadták, arra bírta Balázsyt, hogy azt a hallgatók állandó derültsége mellett többször megismételje. Csak egy bájos színésznő fészkelődön a helyén és küzdött roppant zavarával. Arcza fehér volt, mint a hó és piros, mint a tűz, mikor végre kibökte : — Hozzám volt meghiva. És gyönyörű szemei elhomályosodtak, mikor meg- toldta a következő klasszikus kijelentéssel: — De azért ne tessenek rólam rosszat gondolni! Drusza. KÜLÖNFÉLÉK. Heti krónika. A sztavnai nagy tennis-verseny . . . Oh zajos ettől most a hét, Ki nem készül a matchre menten, A/, a sportszellem ellen vét. És az agilis rendezőnek, Kinek a dolga sokszoros, S küzd, hogy a versenyt összehozza, Biz’ Isten fájdalmat okoz. Neveztek páran és elküldi Bajnokát Szobráncz, Nagy-Mihály, Aki racketjét megragadva Gémért szaladva fuj, zihál, S ha három nehéz aettnek végén Majdan az izgalom elül, A pálmát oh hogy elragadná A többi versenyző elül. Csak Ungvár csendes, őt nem bántják A derék lapdaversenyek, A sportszellem még föl sem ébredt, S már hosszan, némán szendereg. A vadaskerti páti a árva A tennisnégyszög elhagyott . . . S a színházból is elrepültek Az ifjú, kedves angyalok. A kettő közt az összefüggést Tisztelt publikum ne keresd,
