Ung, 1904. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)
1904-08-07 / 32. szám
2. oldal.-O' IST Gr 32. szám. továbbá hogy a víz csak az Ungban gyakori, a tűznél ellenben rendesen kevés, hogy a tűzi fecskendők a tűznél száraz köhögésben és vízhiányban szenvednek, tekintetbe véve hogy Harcsák főhadnagy a katonáival nincs mindig a városban, ellenben a tűzoltók rendesen ott vannak, ha későn is, csak a fejüket felejtik néha otthon, figyelembe véve azt is, hogy a lakosság a tűznél pontosan megszokott jelenni, és soha sem szokott segíteni, de mindig lábatlankodni — el nem feledve azt sem, hogy a szélirány igen megbizhatlan jóbarát, tehát nem lehet reá határozottan számítani, mindezen körülményeket s sok más egyebeket fontolásra véve. határozza el a tanács, hogy a város minden ivlámpája alatt, kivéve a nagyhid mentén, a radvánczi-utcza végén levő nagy tó méreteinek és tartalmának megfelelő vízgyűjtő medenczét létesít Mert 1. ez által megtakarítja a vízvezeték előmunkálataira szükségelt 10,1)00 koronát, nem is szólna a többi költségről. 2. Mert a vízvezeték költségeivel csak egy vízvezetéket lehet csinálni, ellenben annak előleges költségével 10 víztartó pocsolyát is létesíthetünk, sőt még kevesebből is kitelik, ha az utczák vizét levezető árkokat okszerűen felhasználjuk, sőt ha a gazdasszonyok a konyhai mosadékot is nem mint szokás, az utczára, hanem az utczaszéli árkokba öntik, még fölöslegünk is lesz — nem ugyan tiszta vízben, hanem moslékban, de tüzet oltani ez is jó, és ami fő alig kerül valamibe. 3. Mert tűz esetén nem kellesz a vizet a Fehérhajóból szállítani a radvánczi-utcza végére, ott lesz mindenütt kéznél és végre 4-szer nem kellesz Ungvár város lakosságának soha sem tapasztalt tűzoltói buzgő- ságát igénybe venni, egyszerűen bedobják a szívó tömlőt a helyi pocsolyába, egypár jóakaratu katona is csak akad a szolgálók jó voltából, a tűzoltó is csak előkerül s megragadja a tüzifecskendő csövét s a dolog megy mint a karikacsapás. — Ajánlom javaslatom elfogadását annál is inkább, mert igaz ugyan, hogy Ungvári akkor, ha tűzoltó pocsolyákat létesítünk és nem vízvezetéket, lesz mivel oltani a tüzet, de nem lesz viz, ez azonban csak javaslatom mellett szól, mert akkor az emberek bort lesznek kénytelenek inni, hogy bort ihassanak szőlőt kell ültetni, s ez által fellendül gazdaságunk egy igen fontos ága; — szóval tűz se lesz, bor is lesz, még annak a szegény katonának is fog talán jutni, aki helyettünk a tüzet fogja oltani, hogy mi meg ne égjünk. Nagyon uangosan találtam gondolkozni útközben, mert egy polgártárs rám szólott. — Mit morfondíroz az ur? — A vízvezetékről álmodozom atyámfia. — Micsoda ? Vízvezeték ? hát még mi a csoda? vízvezeték ? — Ungvárra ? — tán megbolondult az ur ebbe a nagy melegben ? — Mii Nagyon riadtan nézhettem rá, mert szelidebben folytatta. — Nem vízvezeték kell ide, hallja az ur, hanem ha már vezetni akar — vezessen ide bort, mert abban van a bölcsesség, aki tehátlan bort iszik, az bölcs lesz, aki pedig bölcs, annak úgy vagyon jól minden ahogyan vagyon, ezt ón mondom az urnák, aki pedig városi polgár vagyok. Hm ! hát ennek a legközelebbi tűzesetnek ennyi lenne a tanulsága ? Ungváron ugylátszik, a polgártársnak van igaza. j Színház. Szombaton zsúfolt ház élvezte végig a Tavasz fülbemászó zenéjét; mert ez az operett igazán bájos és magasabb igényű muzsikájával hat, szövege ellenben értéktelen tákolmány és szinte bosszantó, mennyire nem törődnek a szövegírók — mert ketten vannak — a logikai összefüggéssel és a közönség intelligencziájával. Bállá Kálmán szokása szerint művészettel alakított; derekasan állották meg a helyüket Lányi Edith k a. és Kantay Teréz. B. Csik Irén Anna szerepében kimondhatatlanul kedves volt és ennivaló szöbaleányt kreált, s úgy „megcsinálta“ ezt az alakot, hogy jobban sem lehet. Harmath Józsa k. a. is napról-napra több tiszteletet ébreszt bennünk; erős, ambíciótól duzzadó tehetséget sejtünk a kisasszonyban, ki jó utón halad a dicsőség felé. Ezt a véleményünket mai játékával is beigazolta. Szép és kedves volt Almássy Lola, mint Staffage, Dalich Mariska jól énekelt és sikkesen tánczolt; a férfiak közül szép alakítást produkált Czakó, jók voltak Péchy, bziklay, Barna. Rátkay egy pinczért játszott túlzott realizmussal, minden részletében megrajzolva, pedig jobb lett volna ezt az alakot nagyobb vonásokban, vázlatosan visszaadni. Szívesen koncze- dáljuk, hogy a szerep ilyetén való megjátszása az ő tehetségének és tudásának gyönyörűség; de reánk bántóan hatott — egy operettben. Vasárnap a Tavasz került színre másodszor. A közönség ezúttal is teljesen megtöltötte a színházat és sokat tapsolt a szereplőknek, kik friss kedvvel és a nagy melegben: becsülésre méltó igyekezettel játszottak. Ez az altalános dicséret szól a karnak is Fehér Bertától Kérv Jolánig. Hétlön Barrie Egyenlőség-e került színre, az a fantasztikus darab, mely a Nemzeti Színházban óriási sikert aratott és amely — őszintén szólva — nem tudott bennünket sehogysem megkapni. Lehet, hogy ha az előadás erősebb, mi is jobban élveztük volna ezt a bizarr, minden izében újszerű angol darabot, de igy, sajnos, kielégítetlen érzésekkel hagytuk el a színházat. Először az egész idényben! Kellemetlen, hogy ez épp Tarján Irma k. a. és Baghy Gyula föllépésével esik egybe, kiknek első szereplését nem nagy siker koronázta. Ez azonban el ne csüggessze ősét Mindaketten sokkal tartalmasabb színészek, semhogy egy-két balsiker ártana művészi presztízsüknek. Baghynak az első és harmadik felvonásban volt egy-két jól megjátszott jelenete, mely tapsokra ragadta a közönséget. Tarján kisasszonynak kellemes orgánuma van és jó színpadi megjelenése, szívesen várunk, hogy egy megfelelőbb darabban bizonyítsa be tudását A többi szereplők közül említésre méltók Almássy Lola, kinek különben remek és jól kivágott toilettjei voltak, Harmat h Józsa, ki mint mindig, ezúttal is tehetsége legjavával küzdött és Dnlich Mariska, ki Eliza szerepét sok bájjal és invenczióval játszotta. Megérdemelnek egy-két dicsérő szót Kantay, Balázsy, Gere, Ván- dory, kik külön-külön többet értek, mint az összjátk keretében. Kedden Fiíin; szemenszedett ostobaságok lán- czolata ez az operett. Mesét vagy szellemet legalább, ami a mesét pótolná, aranyért sem lehetne benne találni; az alsóbbrendű fővárosi közönségnek készült. A Magyar Színházban adták, hogy egy egész szépségkiáliitás keretéül szolgáljon; felvonulások, tánczok, tablók rendezésére kiválóan alkalmas: de hogy tartalmasabb lelkeket szórakoztasson, arra nem született ez a darab. Muzsikájában sincs se ötlet, se komolyság, se melódia, se eredetiség: tódott-fódott potpourri az egész, kölcsönkért motívumokkal. Fifin különben Bállá derék társulatának is módot nyújtott, hogy egész gazdagságában bemutatkozzék. 'A pompás tánczok és szingazdag fölvonulások csak úgy váltakoztak és kellemesen szórakoztatták a közönséget. A rendezés pedig egyszerűen mesteri volt. Jó estéjük volt Lányi Edithnek és Rátkay Mártonnak; mindakettő elemében volt és színpadi készségük minden leleményét elővették, hogy a közönséget szórakoztassák, ami könnyen sikerült. Harmath Józsa k. a, Dalich Mariska jókedvükkel elárasztották a színpadot és felvillanyozták a hallgatóságot. Jók voltak Barna, Czakó, Pécliy. Szerdán Gorkij Éjjeli menedékhely-e került színre oly mesteri előadásban, amilyenre eddig példát se láttunk. E világirodalmi darab művészi interpretálását lehetetlennek tartottuk kis színpadon, vidéki társulat erőivel. Hisz oly nagy személyzetre és annyi művészre van szükség, hogy minden egyes alak — mely mind világirodalmi jelentőséggel bir — megját- szassék, hogy nagyon magas színvonalú társulat legyen az, mely ezt a darabot legalább közepesen megjátssza. Bizton állíthatjuk, hogy a mai előadás jobb a Krecsá- nyiénál, ki az Éjjeli menedékhely-et először mutatta be a budai színkörben. Vasiját ott Hadrik Anna játszotta, ki azonban nyomába sem érhet Markov ics Margitnak, aki kolosszális alakitó erőnek bizonyult. Csak szuperlativusokban beszélhetünk róla és nem csalódunk, ha azt gondoljuk, hogy legközelebb ott látjuk, ahol már most helyet foglalhatna, a budapesti Nemzeti Színházban. Rátkay bárója szintén fenomenál alakítás és jól esett látnunk, hogy ez a fiatal művész nem esett az utánzás bűnébe, mint annyi különben jó színész, kiket a németek klasszikus játéka érthető, de nem méltányolható okokból elcsábított, hanem önálló egyéniséggel újat tudott alkotni ebből a nehéz szerepből. Harmath Józsa Annája finom és poéiikus, rokon- szenvünket fokozza e derék, igyekvő színésznő iránt. Baghy Gyula Satinja, Balázsy színésze, Czakó Klecs- tesje, Sziklay Lukája, Barna Andor kitűnő Butnowja, Gáthy Kálmán és Tarján Irma pompás alakításai, ki tudná felsorolni azokat a részleteket, melyek minden szereplő játékában bennünket megragadtak. Terünk nem engedi, hogy részletezzünk, de hálánkat fejezzük ki az érdemes művészembereknek a mai előadásért. Csütörtökön volt a bemutatója Vidor Marczi A szobrász ez. dramolettjének. Annál a közeli viszonynál fogva, melyben e sorok írója a darab szerzőjével áll, nem nyilatkozhatunk. Csak az előadásról kell konstatálnunk, hogy az tökéletes volt*) és a szereplők nagyon a szerző kezére jártak a siker esetleges kivívásában. Különösen Marlcovies Margit játéka tündökölt. Tarján Irma, a sokoldalú és nagytehetségü Gáthy Kálmán, Balázsy Sándor minden erejükkel és tudásukkal közrehatottak, hogy a szerzőt diadalhoz segítsék. Még a Szép Galathea is szinrekerült, ez a klasz- szikus opera, melynek örökbecsű zenéje van.j A czim- szerepben B. Csik Irén ragyogtatta istenáldott tehetségét és gyönyörű hangját. Mint szobor szép és tökéletes volt; jók voltak Lányi Edith, Barna Andor; de különösen pompás alakítást produkált ,Sziklay Miklós Mydas szerepében. Pénteken Az aranyember került sziure fél- helyárakkal. szombaton A vándorlegény. Ezen előadásokról jövő számunkban fogunk referálni. Heti műsor: Vasárnap d. u. „Méltóságos csizmadia“ énekes bohózat, este: „Vándorlegény* (2-szor.) Hétfőn „Loute" Almássy Lola jutalomjátékául. Kedden „Niniss" operette Sziklay Miklós jutalomjátékául. Szerdán „Első vihar“ először. Csütörtökön „Aranyvirág" (2-szor) Pénteken zónaelőadás „ Vasgyáros" színmű. *) Maga a darab is általános tetszésben részesült Szerk. Európa éléstára. Még egy negyedszázad előtt rendkívül hizelgett a magyar kebelnek, ha azt hallotta és olvasta, hogy Magyarország „Európa éléstára.“ Ma rangvesztetten állunk az exportáló országok sorában és ha sajnálni lehet is, hogy a megváltozott viszonyok, különösen az újabb nyugat-európai vámpolitika miatt buzakivetelünk csökkent, semmi okunk sincs az állapot felett búsulni, mert merjük állítani, hogy a kisebb búza, illetve gabonakivitel daczára, ma gazdagabbak vagyunk, mint egy negyedszázad előtt. Milyen lamentacziót idézett elő az időjárás ked- vezőtlensége pár hét előtt, pedig ma már megállapítható, hogy tett ugyan kárt ez az időjárás, de hogy pusztított volna, az nem felel meg a valóságnak. Egyesek minden esetre károsodtak — sajnos, különösen a kis emberek — de a nagybirtokok túlnyomó részében igen szép eredménye volt a búzatermésnek. Hát az bizony megdöbbentő, hogy a kistermelőket sújtották leginkább az időjárási viszonyok, de bármennyire sajnálkozunk is a felett, nemzetgazdasági szempontból mérlegelve, azt kell konstatálnunk, hogy a kivitelnél a kistermelés úgy sem jön tekintetbe. Itt mérvadó a nagybirtokok termése és ez — ismételjük, még pedig teljesen hiteles forrásból — különösen a nyugati részeken, néhol kitűnő is volt. De ha az időjárás még annyira kedvezett volna, ha ismét jó búzatermés lett volna az országban, vájjon ez lényegesen lendített volna-e a kivitelen ? Azt hisszük, hogy nem, mert nem vagyunk többé Európa éléstára, nem is lehetünk, mert mezőgazdaságunk — hála isten — teljesen átalakult és szóttagolódott. Ma már termel a mezőgazdaság kereskedelmi czikkeket, de intenzív a gyümölcstermelés és a kertészet mive- lése is. A gabonakivitel egyre csökken; a múlt évben — pedig két jó aratás után voltunk — az összkivitelnek már a felét sem tették a gabonafélék, ellenben majdnem tizedrészére emelkedett a hüvelyesek kivitele és egyre nagyobb mérveket ölt a gyümölcs- és zöldség- kivitel. Csemegeszőlőért, almáért és körtéért 10—12 millió korona folyik be az országba a külföldről. Nem szabad tehát többé minden reményt és kilátást a búzaterméshez fűzni, sőt ellenkezőleg: örvendeni kell, hogy a buzakivitel természetszerű csökkenése bőséges rekompenzácziót nyer egyéb czikkek kivitelében. És az időjárást sem szabad többé egyoldalúan megítélni, mert ha árt is a gabonaféléknek, előnyös lehet sok más terményre. Ha sikerült a mezőgazdasági termelést széttagolni, az időjárás feletti felfogásunkat is reformálni kell. Hogy Magyarország nem éléstára többé Európának, annak nagy oka saját belfogyasztá- sunk ürvenedtes emelkedése is, ezen pedig nem kell siránkozni. Városi képviselet. — Augusztus 5. — Szó, szó, szó ! Ha inkább cső esnék annyi, mint amennyi szó lepereg a városi gyűléseken, az bizonnyal áldásthozóbb volna. Pedig nehezen gyülekeztek össze a forróságtól elhalt polgárok ; három órakor még alig lézengtek a teremben, csak egy-két szorgalmas bácsi hallgatta a tanfelügyelő érdekes csevegését az ő tátrai élményéiről. A városi mérnök nagy léptekkel mérte fel a közgyűlési termet, mások szundikáltak és édes álmukban látták Özvegyi hűs szaletlijét, ahol Viliiké tán épp e pillanatban mond be egy uhus rekontrát eredeti makkból. Hja! Özvegyi olyan messze van a városházától, mint az északi sark a déli sarktól. Végre beballag a polgármester és hoz magával olyan aktacsomót, hogy ember legyen, aki megbirkózzék vele és ... és kezdődik a birkózás. Van vagy húsz városatya a teremben, később megszaporodnak, jeléül annak, hogy nincs még veszve Hunnia. Tárgyalnak, hallgatnak, bólintgatnak, morognak csöndesen unalmasan. Mérő olvassa az átiratokat a főjegyző helyett, legalább kibeszéli magát, otthon úgy sincs alkalma reá. Majd fölemelkedik Spohn, az ifjú várospapa és kivágja a szüzbeszédét; nem olyan hosszú ugyan, mint egy virstli, de még olyan se, mint a szafaládé, mindösszevéve ennyiből áll: Tisztelt Képviselőtestület ! Tekintetes polgármester ur 1 Savanyu-vizi hid . . . vége. Hát hiszen eleg ebben a kánikulában. Részletes tudósításunk a következő: Előterjesztés. Elnöklő polgármester a gyűlést %4 órakor megnyitja. Jelenti, hogy a tárgysorozatban a számvevő kesedelme folytán egy igen fontos ügy nem nyert helyet: az 1904. évi költségvetés, melyet a vármegye jóváhagyott. A földadó után 50%, általában 64% lesz a városi pótadó. Tudomásul vétetik. A jegyzőkönyv szerdán d. u. 4 órakor való hitelesítésére fölkéri Komjáthy Gábor, dr. Reisman Arnold, Spohn Ferencz és Vidor Mór tagokat. A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, | W 0 úgymint idült bronchitis, szamarhurut és különösen lábbadozóknál influenza után ajánltatik. M fgfO* B m || Emeli az etváqyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga x J B g B] B B VB és jó ize mjat{ a nvermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 kor.-ért kapható. Figyeljük, hogy minden üveg ^1WwM 4/ w wMBG\ __________________________ __________ alanti czóggel legyen ellátva: -------------------------------------------------------^ r. Hoffmann-La Roche Se Co. vegyészeti gyár Basel (Svájcz). ______________731,52-3G
