Ung, 1904. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)

1904-12-25 / 52. szám

2. oldal. 52. szám. XT IST ej­tettek büntetve lettek-e, az nem tartozik az ő hatás­köréhez. Igaz, hogy a közigazgatási bizottság határozata az ő erkölcsi reputáczióját is megtámadja, holott ő köte­lességének mindig eleget tett. A szóban forgó határozat létrejöttéből azt veszi ki, hogy ez azon súrlódásnak lehet az eredménye, ami a város és a vármegyei kormányzat között amiatt élesedett ki, mivel a város a csendőri szolgálat behozatalát megtagadta. Különben 2 detektiv alkalmazása végett hónapokkal ezelőtt a tanácsnak javaslatot is tett, a terv azonban a nagy költség miatt abbanmaradt. A közgyűlés a polgármesternek és a rendőr- kapitánynak az interpellácziókra adott válaszaikat tudo­másul vette Az elnöki előterjesztések során a polgármester közli, hogy a kultuszminiszter Ungvár városának egy vak gyermeknek Szegeden elhelyezéséhez vállalt évi 240 K költség viseléséért köszönetét kifejezte. A villany­világítás ügyében kiküldött bizottságba Fejér Emánuel lemondása folytán Szuchanek József megválasztatott. Bejelenti a virilis képviseleti tagságra jogosult erkölcsi testületek és nők megbízottjait. Miután a törvényható­sági bizottság a kórház deficitjének viselésére felveendő 32,000 K kölcsön megszavazását jóváhagyta s a kölcsön­összeg ennek alapján megérkezett, elfogadtatott Mérő Vilmos könyvelőnek a hitelezők kielégítésére vonatkozó fizetési terve. E szerint a kifizetések a polgármester által lesznek teljesitendők. Bejelenti Stahlberger Mór képviselőtestületi tagnak halálát. A napirend során a következő elhatározások történtek : Özv. Romzsa Istvánná részére a köztérből 23 LH-öl terület eladása fölött, mivel ma a tagok határozatképes számban meg nem jelentek, január 11-én tartatik meg a névszerinti szavazás. A köztemető részére szükséges terület vételügye fölött a névszerinti szavazásra újabb határnapul január 20-ika kitüzetett. A rendőrség és tűzoltóság részére szükséges ru­házat szállításával Schulman Ignácz kereskedő bízatott meg. Hevesi Mihály és Reismann Henrik felszólalására kimondatott, hogy jövőben a ruházati vállalatnál a szabómunka vállalata a szövetszállitástól elkülönítve helybeli iparosnak adandó ki. A lábbeli szükséglet szállításával Csolinszky András csizmadia iparos lett megbízva. A csapatkórház deszkakerítésének vállalata 8% árfölemeléssel Dani Pál ácsiparosnak adatott ki. A húszéves kövezetvámszedési jog engedélye­zésének már 1898-ban tervbe vett kieszközlóséhez eddig készült előmunkálatok a polgármester közlése szerint hasznavehetetlenek. A tanács és a képviselet a miniszter által kívánt adatokat rosszul készítették elő s a szavazások­nál is mellőztettek a törvényes kívánalmak. A képviselő- testület ezek alapján az ügynek újra előkészítését ren­delte el s a névszerinti szavazásra január 20-át kitűzte. A vállalatra tett legkedvezőbb ajánlatok joghatálya azon­ban érvényben marad. A Kadubecz-patak eredeténél 536 korona költ­séggel védfal építése elhatároztatott. A püspöki kertből a Szóchenyi-tórre irányuló résznek haszonbérbe vétele tárgyában a szentszéknek határozata súlyos föltételeket tartalmaz. A polgármester megbizatott, hogy az ügyben most már közvetlenül Firczák Gyula püspökkel inditsa meg a tárgyalást. A helyre élelmi czikkek árulásához bódék építésére lenne szüksége a városnak. Az 1906—1910. években újonnan épülő házak­nak 10 évi községi pótadómentessége kimondatott. Bukovinszky Gyula és Kivák Imre ungvári illető­sége megtagadtatott. Schwarcz Herman és Anfang Meilch Max a város kötelékébe 20—20 K dij fizetése mellett fölvétettek. Gönczi János fiainak ungvári illető­sége megállapittatott. A fogyasztási adók kezelése ügyében alkotott szabályrendelet elfogadtatott. A helypénzbérletből eredőleg Halpert Bernát volt bérlő részére kártérítés czimén a törvényszék a város ellen 4295 koronát ítélt meg az általa 10422 koro­nára tett követelésből. Az ügy most a Curia előtt van. Halpert egyezségi ajánlatában követelésére 5211 koro­nát volt hajlandó elfogadni. A jogügyi és pénzügyi bizottság az egyezséget nem javasolta. A közgyűlés az egyezség megkötését mellőzte. Ezzel a 20-iki közgyűlés véget ért. Másnap a Bercsényi-utczai csatorna felülvizsgá­latáról szóló mérnöki jelentés tárgyaltatott. A pénzügyi bizottság javaslata alapján kimondolta a közgyűlés, hogy vállalkozónak a jelzett hiányok pótlása után a bánat­pénz kiadandó. Ezt megelőzőleg a jövő évi képviselőtestületi tagválasztásokra való tekintettel, a választók névjegy­zékének összeállítására a polgármester elnöklete alatt Gaar Iván, Mérő Vilmos, Thirmann Samu tagokból álló bizottság küldetett ki. Majd tudomásul vétetett, hogy a Széchenyi-kerti jégverem 3100 s néhány K költséggel elkészült, s kimondatott, hogy a jégveremért a vendéglős évi 100 K bért tartozik fizetni. A városi pótadó szaporodásokat és leírásokat feltüntető számvevői jelentés tárgyalásánál elhatározta a képviselőtestület, hogy felterjesztést intéz a várme­gye közigazgatási bizottsághoz aziránt, hogy az állam- adóknak törlésekor egyúttal határozatilag mondja ki, hogy a megfelelő községi pótadók hivatalból leirandók, illetve járuljon hozzá, hogy a leirt állami adók után járuló községi adók hivatalból, külön kérelmezés nél­kül, leírhatók legyenek. Az 1903. évi zárszámadások jóváhagyattak az­zal, hogy jövőben a város terhére történő megrendelé­seket csakis a polgármester eszközölhet, s hogy a jö­vőben a zárszámadások kinyomatandók s a képviselő- testület tagjai között kiosztandók. Következett ezután az 1905. évi költségvetés tárgyalása, mely a pénzügyi bizottság javaslataival ki­egészítve a 22-iki közgyűlésen letárgyaltatott és el­fogadtatott. Német állategészségi egyezményünk. A héten a napilapokat bejárta az a hir, hogy a magyar és osztrák kormány szakelőadói Berlinbe utaz­tak, hogy a német kereskedelmi szerződések tár­gyalásait, melyek a múlt hónapban Bécsben Posa- dowsky és Wedel nagykövet közt egyrészt, s kül­ügyi vezetőségünk, illetve kormányunk közt másrészt eredménytelenül télbeszakittattak, ismét megkezdjék. A hírek általában megnyugtatók, mert biztosra veszik a szerződés létrejöttét, a mennyiben eltérések már csak az állategészségügyi egyezmény terén vannak, de itt is kölcsönös engedmények kilátásba helyezik a vég­leges megegyezést. Az állategészségügyi egyezményt illetőleg a lcg- ellentétesebb hírek járták be a napilapokat, melyekből nehezen tudtunk eligazodni. Annyit azonban megérthe­tett mindenki, a ki e tárgyalások híreit figyelemmel kisérte, hogy az állategészségügy másodrendű tényező a kérdésben ; első helyen politikai és diplomacziai te­kintetek irányítják a nemzetközi állatforgalmat. Csak igy érthető, hogy a német agráriusok irányzata lát­szott egy ideig e kérdés megoldásában győztesnek, a mennyiben magas védvámokkal, azelőtt ismeretlen szi­gorral alkalmazott állategészségrendészeti intézkedé­sekkel iparkodtak a magyar állatbevitelnek gátat vetni; viszont mi mindenáron akarjuk magunknak e fogyasz­tó piaczot biztosítani Előre láthatólag mégis csak mienk lesz a győzelem, mert magas vám és szigorú német állategészségrendészeti intézmények daczára ér­dekeinket óvó kormányunknak sikerülend a német pia-, ezot biztosítani, melyre Magyarországnak feltétlen szük­sége van. Legyen szabad előre bocsátott néhány állításunk­nak részletesebben indokát adni. Hogy a nemzetközi állatforgalmat első sorban nem az állategészségügy irá­nyítja, már csak abból is kitűnik, hogy az állategész­ségügy Európa szerte javult, s bár a keleti marha­vész, állatállományunk e pusztító réme, már 2—3 év­tized óta kiirtatott hazánk és a nyugati államok terü­letéről, a külföldi állatforgalom nap-nap után mégis szigorúbb feltételektől tétetik függővé. Allategészség- rendészetünk az államosítás óta vetekedik a nyu­gati államok bármelyikéxel, modern, európai ni- veaun áll, állategészségügyi intézkedéseink — lel­kiismeretesen, pontosan hajtatnak végre, s igy azt várná az elfogulatlan szemlélő, hogy a külföld sorom­pói mindinkább megnyitódnak állataink előtt; pedig mindezt fordítva látjuk. De most legalább tisztán lát­juk azt, amit azelőtt sejtettünk. Mig állategészségügyi közszolgálatunk államosítva nem volt, rendezetlen ál­lategészségügyi állapotainkra való hivatkozással szigo­rították az export feltételeit, mert féltették állatállomá­nyukat a tőlünk behurczolható állati fertőző betegsé­gektől, sőt elárulták, ha állategészségügyünk a szerző­dések megújítása ideig rendezve nem volna, velünk egyáltalában nem szerződnek, magyarán mondva: szóba sem állnak. Előre látó kormányunk e kifogásuk alól kivonta a gyeként; mit ők nem hittek, megtörtént. Az állategészségügy államosítása egy varázsütésre euró­pai niveura emelte a szerintük ázsiai állapotokat. Allategészségrendészetünket szokatlan szigorral végre­hajtjuk és tárgytalanná tettük a németek aggályait, Mert a mire a tárgyalásoknál büszkén rámutatott kor­mányunk, hogy az államosítás óta egyetlen egy eset­ben sem hurczoltatott be Németországba magyar állat­tal betegség, megsemmisítette az utolsó aggályokat értsd ürügyeket és igy szint vallottak: azaz az agrá­riusoknak nem kell a magyar concurrens. Ez a szin- igazság! S erre megindult a becsületes alku. Minde­gyik fél mennél többet akar nyerni, s mennél keve­sebbet veszteni. Ok iparuknak, mi állatainknak akarjuk a piaczot biztosítani. Ne tessék elhinni, hogy meg lehetünk a német piacz nélkül Azt az árut, a mit Németországba vi­szünk, itthon egyszerűen nem helyezhetjük el. Minél fejlettebb a cultura, gazdagabb az ország, átlag annyi­val több húst fogyaszt egy-egy lakos. A hol fejlett húsfogyasztás van, ott meg is fizetik, mert a hús drága táplálószer. Mi egyszerűen nem tudjuk megfizetni a jó húst. Annál jobban Németország. Ezért keresi a ma­gyar termelő prima ökörrel Németországot, Bécset, mert ott megfizetik az árát. Mert tudni kell, hogy a saság óriási hahotája közt fejére a czigány kalapját, a magáét pedig Fátyol Ferke fejére mélyen lehúzta és ezzel elment. Fogata már az utczán várta, beleült és kihajta­tott a vásárra. Ott beszélt a gazdatiszttel, azután mind­ketten az egyik sátor alá tartottak. Keserves zene hal­latszott ki onnan, amint a sátrak között elhaladott, a szélesre kiöltözött polgárasszonyok mindenfelől ,hivgat- ták befelé. Ösmerték már, jó kuncsaftjuk volt. Csak­ugyan be is mentek az egyikbe és mikor a gazdatiszt már eltávozott, jó fonatos, homoki karcos és irgal­matlan rossz czigányzene mellett ott mulatott egész hajnalig, a böszörményi vasút indulásáig. Fátyol Ferke este hazament. Uton-utfólen ki­vel, ösmerős-ösmeretlennel csak találkozott, mind meg- hökkenve nézett a három vármegyében is hires czi- gányra és elmosolyogva ment tovább. A főispáni titkár, nyalka, mulatós gyerek meg is állította: — Ferke komám hó, hát te hol tettél szert erre a pompás kalapra ? A czigány befelé sandított. — J obbágy tekintetes úrral cseréltem el. — Mindjárt megösmertem, másnak nem is lehet oly ocsmány kalapja, válaszolt a titkár, és hangosan nevetve ment tovább. Az utczagyerekek a mikor Ferkét csodálatos di­szével meglátták, utánna rohantak és igy kiabálták: — Itt megy Fátyol a püspök süvegében. A boltosok az üzlet ajtajában állva hasukat fog­ták a nagy kaczagástól és a kalapos, kitől Ferke ka­lapját vette, meghökkenve bámult rá: — Te Ferke, mi történt a kalapoddal, rá nem ösmerek. Igazán úgy nézel ki, mintha az öreg Jobbá­gyot látnám. Ez már sok volt Ferkének, hirtelen a Szent Anna utczára kanyarodott be és kerülő utakon tért haza a Gólya utczában levő lakására, mely utcza nevére rá is szolgált, mert kilencz apró rajkó várta a családfő ha- zaérkeztét. A kis Peti rohant legelőször atyja elébe. Máskor fel szokott kérezkedni hozzá, hogy zsebeit átvizs­gálja, nincs-e benne ezukor (a kávéházból) vagy madár­látta kenyér. Most, hogy az apját meglátta, bőgni kezdett. — Te papa, milyen maskara van a fejeden? A sírásra az asszony is kijött. Első pillantása a kalapra esett. Igen dühös lett. — Hogy a devla verjen meg, már megint része­gen jösz haza, hát nem látod, mily csúffá vagy téve. — Csitt asszony, csendesedj, — és kivett öt da­rab százast a zsebéből, — ha. részeg volnék, nem hoznék pénzt haza. — De hol a pokolba szerezted azt az ocsmány kalapot és hová tetted a magadét ? Ferke elbusulva vakarta meg a füle tövét. — Jobbágy tekintetes ur cserélte el az enyémet a magáéval, egy borjas tehenet Ígért, ha egy hétig hordom a kalapját. — Az már más, régen vágyom már egy borjas tehénre. Újra helyre állt a béke, a csend, de Ferke ne­héz gondok közt hajtotta éjjel nyugalomra a fejét. A kalap az asztalon hevert ......... Szállt, szállt ezalatt a városban a hir a Jobbágy kalapjáról. Egyik ember a másiknak adta át, mig végre eljutott egy szemfüles riporterhez (csakis főiskolai hall­gató lehetett), aki kiszerkesztette a „Debreczen-Nagy- váradi Értesítő“ vasárnapi számában. A lapnak óriási kelete lett és Fátyol Ferke harmadnap azt vette észre, hogy az utczán mindenütt ujjal mutogatnak rá. Jött a gordonkás, a banda legrégibb tagja és ötölt- hatolt. — Már ides pajtáskám, ne haragudj rám, ha én elmegyek a bandától. — Mi ütött az eszedbe, bántottalak én ? — Világértsem, szeretlek is, jó prímás vagy, de kérlek bocsáss el. — Meg vagytok bolondulva, mi ütött belétek ? Tegnap a klarinétos ma te . . . Korda Gyuri akadozva felelt: — Hát pajtás, mióta azt a kalapot hordod, annyi gúnyolódást kell kiállanunk, hogy még egy czigánynak is sok. Fátyol Ferke búsan tartott hazafelé. Felesége kedvetlenül fogadta : Mi az asszony, meg se ölelsz. Az asszony kiment, Ferke utána sietett. — Szólj, baja van talán a gyerekeknek ? — A jegyző ur irt, hogy anyám beteg men­jek haza. — Hát erigy. És mikor jössz haza ? Az asszony nem felelt, csak köténye szélét rán­gatta, Fátyol dühbe jött és hevesen rácsapott a konyha- asztalra. — Felelj, ha kérdezlek, mikor jössz vissza. — Jobb lenne, ha vissza sem jönnék, suttogta az asszony. — Fátyol úgy érezte, mintha a szivébe tőrt döf­tek volna. Felorditott fájdalmában és az asszony ke­zét megragadta. — Hát nem szeretsz már! — Szeretlek Ferencz! szólt az asszony, konybe- lábadt szemmel. — Mit acsarkodsz akkor. — Nem tudom már elviselni a szégyent, minde­nütt csak téged kaczagnak a kalapod miatt. Már nem merek sehova menni. Fátyol Ferke elképedve nézett rá, azutáu dühö­sen becsapva az ajtót elrohant. Még idejében érkezett az állomásra, a nánási vasút éppen indult. Jobbágy Hajdúböszörmény közelében lakott egy Sirolin, A legkiválóbb tanárok és orvosoktól mint hathatós szer: tüdőbetegségeknél, légzőszervek hurutos bajainál, úgymint idült bronchitis, szamárhurut és különösen láhbadozóknál influenza után ajánltatik. Emeli az étvágyat és a testsúlyt, eltávolítja a köhögést és a köpetet és megszünteti az éjjeli izzadást. — Kellemes szaga és jó ize miatt a gyermekek is szeretik. A gyógyszertárakban üvegenkint 4 kor.-ért kapható. Figyeljük, hogy minden üveg-------------------------------------------------------­- alanti czóggel legyen ellátva: —-----------------------------------------------------­F. Hoffmann-La Roche & Co. vegyészeti gyár Sasel (Svájcz). 731,52—18G /

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom