Ung, 1904. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)
1904-12-18 / 51. szám
XLIL ÉVFOLYAM. Ungvár, 1904, deczember 18. 51. SZÁM. Szerkesztőség-: Vármegyeház-tér 1-ső szám. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvnyomdája. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. Nyilttér aoronkint 40 fillér. Előfizetési feltételek: Csak az „Uug“ lapra : Egész évre . 8 kor. I Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. | Egyes szám 20 fill „Ung vármegye Hivatalos Lapjáéval együtt: Egész évre 12 kor. — Félévre. . 6 kor Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvnyomdájába küldendők. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ az „Ung“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. Kártya és emberszeretet. Vármegyénk közigazgatási bizottságának legutóbbi ülésen napirendre került a városunkban már hosszabb idő óta folyó hazárdkártya- játék, melynek differencziái egy-egy este ezrekre rúgnak. A közigazgatási bizottság, véget vetendő e hazárd-játékoknak, úgy határozott, hogy a játékosok megfigyelése és leleplezése czéljából fővárosi detektiveket fog kérni a belügyminisztertől. így hát — ha csak a játékosok idejekorán félre nem vonulnak — kilátás rá van ra, hogy a törvény emberei nem sokára elvégzik kötelességüket azokkal szemben, akik a kartya utján egymás vagyonára törnek. S ezzel az ügy felett napirendre térünk. Ám a törvényen kívül van még egy más itélőszék: az erkölcs. S a finom értékű, pontosan mérlegelő erkölcsiség nem térhet e dolog felett oly könnyen napirendre, mint a törvény. Nem a varosunkban folyó őrült kártyajáték egymagában késztet az elmélkedésre. Ez csak egy jelenség, csak egy kóros tünet ama sok körül, mely tönkreteszi az emberek jóllétét, elrontja munkakedvüket, megmételyezi erkölcsiségét. Miért ne mondjuk ki nyíltan az igazságot? Csak a gyáva félhet attól, hogy ha az igazat mondja, beverik a fejét. Szívesebben járnék- kelnék bevert, mint hazug fejjel. Azért tehát bátran merem állítani, hogy minden fillér, melyhez nem becsületes munka vagy kétség- bevonhatlan juss utján jutunk: szegyenpénz, mely nem érdemes arra, hogy becsületes ember kezébe kerüljön és áldás nem kisérheti. Akár kártyán, fogadáson, akár lóversenyen, akár pedig sorsjegyen, vagy bármi más utón jutunk pénzhez: ez szerezhet örömet, de nem boldogságot. A mit saját erőnkkel kerestünk, a mit saját szorgalommal szereztünk, a mit takarékosan egymás mellé raktunk, olyan vagyon ez, a melyre büszkék lehetünk, a mit önérzetünk legcsekélyebb megsértése nélkül erkölcsi sikernek tekinthetünk. Sajnos, a harminczkét rétü biblia sokat forgatott könyv hazánkban. Mar rég időktől fogva szereti a magyar a kártyát keverni, osztani. De nekünk úgy tetszik, mintha az idők folyamán a játék természete is változott volna. Előbb csak a gazdag főurak engedtek meg maguknak olyan kártyajátékot, melynél egy-egy vagyon forgott koczkan. A jóllét, az anyagiak bősége könnyelműkké tettek az embereket, elannyira, hogy élvezetekben duslál- kodva, már mi sem izgatta fel idegeiket, csak a meresz koczkázat. Ma mar a nagy gazdagság keveseket bánt, a vagyon nem nyomja az embereket, s még a jobbmóduaknak is küzdeniük kell az életért. Nem a koczkázat ösztökéli az embereket a játékra, hanem a nyereseg- vagy — nem is a telhetetlen nyereszkedesi vagy, hanem csak az az igyekezet, hogy — ha lehet, vagyis ha a szerencse kedvez — megkö ínyitsek a kenyerkereset küzdelmeit. S ennek a kedveert tesznek koczkára mindent: vagyont, boldogságot, erkölcsöt, becsületességet. Azt mondjak, hogy kártyázásnál két tél közül az egyik nyer, a másik vészit. Nem igaz ! Mindaketten veszítenek. Az egyik a pénzét, a lelki nyugalmat, a másik a moral iránti érzekét. Ugyan gyönyörködhet-e jó érzésű ember abban a pénzben, amelyet mástól minden faradsag nélkül csak azon a czimen eltulajdonít, hogy szerencsétlen esetben ő vesztette volna el a pénzét? Nézzünk csak körül városunkban, — nézzük, hogyan kínlódnak az emberek, hogy imigy-amugy tengethessék életüket. Hogy tovább ne, csak menjünk ki az utczára és figyeljük meg embertársainkat. S aki látni akar, látni fog. Én Istenem, mennyi alak sürgölődik, forgolódik itt, a munka izzó hevében kovácsolva nehány, a megélhetéshez szükséges filléreket. Hány toprongyos, tehetetlen, beteges ember húzódik meg a csendesebb zugokban, akiknek sorsa a lemondás, táplálója a szükségesség, istápolója a lassan bandukoló ember- szeretet. Odabenn pedig a kávéházban a buta pappendekli elrabol tőled egy pillanat annyit, amennyinek egy kis részével talán egy egesz család rövidebb-hosszabb ideig elélhetne! Keressük itt az erkölcsiséget, de nem találjuk, ám találunk helyette olyan vétkes könnyelműséget, melyet eléggé ostorozni nem lehet. Talán az itt hevenyében vázoltakból rá fog tapadni valami a jólelkü emberbarátokra, kiknek csak meg kell mutatni a jóhoz vezető utat, hogy haladjanak rajta. Tálán kártyázás közbe eszébe jut egyiknek-masiknak, hogy ime itt a tel, fagyoskodva, dideregve törik magukat a szegények egy darab kenyér után es gondjuk lesz e nyomorult embertársaikra. Ha csak tizedrészéi adnak, ahany koronát tesznek betétül, már enyhülne a gyámoltalanok sorsa. Erős a bizodalmunk, hogy szavunk nem vész a pusztába. Adjatok, mert adni boldogság, adjatok, mert nemesbül a szivetek, ha megesik a szegények nyomorán, adjatok, mert nincs a földön tökéletesebb lelki megnyugvás, mint eleget tenni emberi kötelességének! Dobjatok tüzbe az ördög képeit és adjatok! Sz. Dr. Cholnoky Jenő egyetemi tanár előadásának kivonata. Közli : Dr. Juszkovits Mór. A kínai írás 40000 jegyet tartalmaz s 40,000 szót ír le; ehhez képest a mi nyelveink gyermekkorukat élik. Shakespeare 16,000 szót használ, legnagyobb szótárainkban 20,000 szó van. 180 egyszerű jegyből tevődik össze ez írásmód s lehetetlenné teszi a dialectusok fejlődését. Az a 425 millió ember, mely egy nyelvet beszél, rég szétvált volna nyelvjárásokra, törzsekre, nemzetekre s államokra, épugy, mint a latin nyelvből 5 nyelvcsalád ágazott szót. A kinai nyelv ragozhatatlan; a szavakat egymás után teszik és ezzel jelzik a módot és időt. E jegyekkel, ez Írással minden nyélvet le lehet Írni, így pl. Két láb szögalakban jelzi a férfit, nagy kör, egy kiskör s ez alatt két láb jelzi a nőt, ha a két láb az alsó nagykort átszeli, az a jel gyermeket jelent, ha ennek kalapot tesznek a fejére, ez a jel alacsony rangú családból szármázó gyermeket jelent. Elvont fogalmakat is zseniálisan jeleznek ; ha a nő jele le van takarva burával, ez csaladot jelent; a nőnek cseléd jele egymás mellett lármát, perpatvart jelent. A teljes boldogság jele a nő, gyermek s a rang jelének egymás mellé álbtasa. Ezt a rangot megszerezni fölötte nehéz. Csak elemi iskolák vannak; ezekben azonban ingyen tanítják a gyermekeket: Írás, olvasás, történelem és erkölcstanra ; bizonyítványt az elemi osztályok befejezéséről nem adnak, ez semmire sem jogosít, sőt általános iskolakötelezettség sincs. A magasabb képzettséget mindenki ott szerzi, a hol tudja, de vizsgát csak az erre megbatározott helyen lehet tenni. Az első vizsga a megyei székhelyen történik, aki azt elnyeri, írnoknak alkalmazható; azután következik a kerületi vizsga, mely az érettségi vizsgával egyenlő; ezek az alaosuuyabó rangot adják. A tartományi székhelyen az egyetemi vizsgáknak megfelelő vizsgák tartatnak; végül a Pekingben elnyerhető vizsga a doelorátusnak lelel meg. A vizsga igen nehéz. A Hallgató egy czeliában marad, mig a vizsgát le nem teszi. A jelöltek számot kapnak s később a táblán kihirdetik, hogy hányadik szám nyerte el a bi- zonyitvauyt; olvastam egy ily táblát, mely szerint 4U,U0U jelölt közül csak 80-at képesítettek. Aki azonban sikerrel állotta ki a vizsgát, azonnal kap állást, de mindig szülőföldjétől távol, hogy a nepotizmus el ue harapuúzek. Így ott incompatibilitás nincs. A hivatalnokokat a ruházatukról, ,de különösen az azon levő gomb színéről lehet megkuiömböztetni; a kristály, kea, arany s piros gomb a lemmetes, nagyságos, méitósagos és exceiieutias urnák felel meg. A kiuai inteiligentia nagyon hasonlít a mi gen- trinkliez. Eleinte tartózkodó, rideg, de ha egyszer megismert, megszeretett valakit, vegtelen jó barat, mindent áldoz ide. A mandarinok eugemet is nagyon szívesen fogadlak, óaratsagnküa vettek, mindig adtak nekem ajauto leveleket, melyekben megírtak, hogy bat- ran^fogadliatnak baratsagukba s hazukba. Megérkezvén valamely varosba, a szerint, amint nagyobb vagy kisebb rangú a mandarin, kisebb vagy nagyobb névjegyet kell beküldeni. Ha a mandarin alacsonyabb rangú, a beküldött nagyobb névjegyet az ő sajat kis névjegyével küldi vissza. Ha megakar látogatni, szolgám az előudvarban kiterít vörös posztót, én bő köpenyt vagy téli kabátot veszek fel, mert hisz ily vékonyan, ily kivágott ruhában hogy is lehet egy ember? A második udvar elején varom meg vendégemet, bevezetem a szobába s minthogy vendégem mar előre értesítve van arról, hogy ón alkalmazkodni akarok a kinai szokások s viszonyokhoz, szembe állunk egymással a szoba közepén, s reszkető összetett kézzel hajolunk egymás felé, majd európai szokás szerint kezet nyújtunk egymásnak. Ha a mandarin magasabb rangú, a beküldött kisebb névjegyre az ő nagy veres névjegyével felel, mire én a kettőt visszaküldöm. A szobába érve, nagy körülményességgel foglalnak helyet bambuszból készült bőrülések, melyek közül mindegyik más-más alakú. A szoba közepén áll az asztal, melyen nincs abrosz, de széle van az asztalnak, hogy a raömiött folyadék róla a földre ne kerüljön. A legmagasabb széket a vendég kapja; a vendéglátó mandarin közvetlen közelében egy kis székre ül. Az ételt éppen úgy főzik mint nálunk, dúsan zsír s paprikával, nagyon kedvelt ott a mi speczialis etetünk: a gulyás. ,Az ételt fakötőtű formájú s nagyságú pálczikákaai eszik ; minden étéi tehat úgy van elae- szitve, hogy kés nélkül és pálezikákkai ehető legyen ;-^ZEGFSriES HETILAP. Megjelenik minden vasárnap.
