Ung, 1904. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)
1904-12-11 / 50. szám
XLIL ÉVFOLYAM. Ungvár, 1904. deczember 11. 50. SZÁM. Szerk esztőség-: Vármegyeház-tér 1-ső szám. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvnyomdája. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. Ny 11 ttér soronkint 40 fillér. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra : Egész évre . 8 kor. Félévre ... 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fill „Iliig vármegye Hivatalos Lap.já“-val együtt: Egész évre 12 kor. — Félévre. . 6 kor Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegy : Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvnyomdájába küldendők. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESULET HIVATALOS KÖZLÖNYE. „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ az „Ung“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. A magyarság* térfoglalása. Az uj népoktatási törve ny ismét több jogot ad a magyar nyelvnek. A magyar faj szupremácziája győzedelmeskedik a széjjel- huzódó nemzetiségek fölött, igazságot szolgáltatván annak az elvnek, hogy Magyarország a magyaroké. A kulturhaladás leghívebb mérlege: az időszerinti állapotokat bizonyos e'őbbeni időszakban uralkodott állapotokkal összehasonlítani. A haladás vagy visszaesés e két időpont közti állapotok és viszonyéi pontos összemérése mellett világosan kitűnnek. Valamint minden kultui munkában a népek természetes ösztöne, az írtelem, az ügyek iránti felbuzdulás adja meg a lüktető erőt, úgy abban az ügyben is, m;ly minden igaz magyar embernek leginkább fekszik szivén: a magyarosodás is attól a visszhangtól függ, amelyet a nemzet egyes lelke; vezetőinek kezdeményezése magában a népben talált. Kezdetben — alig három-négy évtizeddel azelőtt — amikor a nemzet megszabadult attól a li- dércznyomástól, melylyel visszafojtották lélegzetet és amely szabad, friss, egészséges élet- funkeziónak útját vágta, alig hogy a nemzet lerázta magáról béklyóit, néhány rajongó lelkületű hazafi legelsőbben is v ssza kívánta hódítani a nemzet legdrágáab kincsét, azt az arany utat, amelyen a hazafi é'intkezik a hazafival : az édes anyanyelvet. Minő vállalkozás! Lesz-e lehet-e eredménye ? Ismét azon a nyelven ÍDgja-e a nemzet összessége kifejezhetni óhajait, reményeit, azon a nyelven fogja-e előadhatni sérelmeit, panaszait, amelyen a pusztaszeri gyűléstől a mohácsi vészig és később, amikor a török rabiga alól felszabadult, egészen a pozsonyi országgyűlésekig intézte ügyes-tajos dolgait. Úgy látszott akkor, hogy a szó el fog hangzani a pusztában s nem lesz, aki meghallja. Pedig dehogy nem hallották meg. Kevesen értették és beszélték ugyan a magyar nyelvet, — ezeknek is hiányzott a gyakorlat, mert hiszen ama rémes időszak alatt csak sut- togva-dugdosva lehetett nehány magyar szót kiejteni. S amikor azok közül, akik tudtak magyarul beszélni, nehányan megtették az első kísérletet, hogy a magyar nyelvet ismét jogaiba léptettessék: nemcsak szokatlannak tetszett ez, de szinte nevetségesnek tartották a csaknem lehetetlennek látszó törekvést, hogy magyarul beszéljen mindenki, aki magyar. A régi Pest utczáin nem egyszer hallhattunk hangos kaczagást válaszul a magyar szóra. S ime, a lehetetlen lehetővé vált, a nevetséges törekvés lelkünkre tapadt, legszentebb érzelmünket képezi. Ezt a polyglott nemzetet a magyar nyelv tartja össze. Az idegen anyanyelvűek gyermekei magyarul beszélnek szülőikkel, akik igyekeznek őket megérteni és magyarul válaszolni. Legalább így van nagyobbrészt. Ahol pedig még nem foglalhatott tért ennyire a magyar nyelv, ott megfelelő törvényekkel, minő az uj népoktatási törvény is, iparkodunk otthonossá te ini a magyar nyelvet. Annyira már vagyunk, hogy azok, akik igazán magyarok akarnak lenni, magyarul beszélnek és nem rajtunk, magyarokon múlik, hogy egyes néptöredékek a magyar nyelv alkalmazását fel nem karolják. Reméljük azonban, hogy helyes és tapintatos intézkedéseinknek sikerülni fog ezeket is nehány évtized alatt a magyar nyelv használatára indítani. De már igy is, összevetve mai viszonyainkat a nehány évtized előtti viszonyokkal, örömmel tapasztalhatjuk, hogy magyarosodunk és a magyarosodás szakadatlanul terjed. Nálunk, hol még 10—15 év előtt ritka volt a magyar szó, a gyermekek nagy része már magyarul beszél. A románok közt szaporodik a magyarul beszélők száma, a szászok ellenben még most is szívósan ragaszkodnak őseik nyelvéhez. Viszont a svábok előszeretettel tanulnak magyarul, ami arra a reményre jogosit, hogy megjő még az az idő, amikor majd az uszak bérczeitől a Dél tengeréig csak magyar szót lehet hallani mindannyiunk közös földjén: szeretett hazánkban. y A közművelődés haladása. Közművelődés tulajdonképen collectiv elnevezés, mely magában foglalja a kultúra terjedelmes ágait, melyek hasznos gyümölcsöztetését és hasznossá tételét az országokban általában, de hazánkban nagyobb mérvben a létesített, úgynevezett kuituregyesületek tűzték ki czólul. A 48/49. után bekövetkezett szomorú időszakban, az elnyomatás e korszakában, parlagon hevert minden. A haza sorsa foglalkoztatta az elméket és ennek folytán háttérbe szorittatott a tudományok ápolása és a köz- művelődés terén- vajmi kevés haladás mutatkozott sanyargatott hazánkban. Az akkori rémuralom, a beözönlött idegen elemek garázdálkodása, az ország elnémetesitésére törekvő hivatalsereg jó időre passiv ellentállásra kónyszeritette a nemzetet, várva egy szebb és kedvezőbb hajnalhasadást. Szép nyelvünk eltiprását tűzték ki feladatul: a népiskolákban a német nyelv dominált, a középiskolákban a latin nyelven tartott előadások kinjait kellett a hallgatóknak átszenvedniök, sőt a magyar egyetemen is a latin nyelvű előadások nem hiányozták. Az orvosi egyetemen például a chemia-, vegytan-, physio- logia-, élettan-, anatómia-, boneztan stb. latin nyelven adattak elő. Ezek az anomáliák késztették az akkori fiatal nemzedék nagy részét, hogy tudásszomjuk kielégítése végett leginkább külföldi egyetemeket kerestek fel. Hogy ezen ifjak ezen. elhatározása hazánk hasznára vált, mutatták a következmények. — Hiven megőrizték magyar nyelvüket, magyar érzésüket, magyar jellegüket, ottan szabadon ápolhatták, a spiczlisereg ellenőrzését könnyen kikerülhették. — A mellett azonban ápolhatták a tudományt hatványosabban és hazájukban aztán értékesítették is. Az elnyomott magyar szó ismét feléledt az uj éra bekövetkeztével és ennek hathatósabb támogatása czéljából támadtak és alakultak a számos kuituregyesületek. — Első és legíobb feladatuknak tartották a magyar nyelv ápolását, terjedését, kultiválását. Csak másodsorban terjeszkedtek ki egyóbb tudományos szakok kiművelésére. És tagadhatatlan, hogy czélukat, ha még nem is mindenütt, de nagyobb részt elérték. — A magyar nyelv óriásán hódított, még a nemzetiségek lakta vidékeken is. — Népiskola, középiskola, egyetem stb., mindenütt csak magyar szót hallani. A magyar szó kiszorította a többieket, a közművelődési körök megnyugvással tekinthetnek vissza áldásos működésükre és első és legfőbb feladatuknak eleget tettek. Nem állottak meg. Ezen elért siker nem vakította meg őket, nem tette elbizakodottakká, hanem haladnak tovább és pedig az általános közművelődés terén igyekeznek terményüket értékesíteni. Az Ungmegyei Közművelődési Egyesület sem maradt tétlenül, igyekszik kitűzött czéljának és feladatának magaslatán állani és maradni. A szakosztályok érdemes elnöke, Románecz Mihály igazgató, arról meg vagyunk győződve, lendületet fog adni e szép és hasznos intézménynek és miután ez igy van, kétséget sem szenvedhet, hogy ő az ottani viszonyokat ismerve, nagyon jól fogja tudni beosztani az előadások és felolvasások számát és időpontját is. Haladjunk csak lassan, de annál biztosabban. Budapest, 1904. deczember hó 5-én. Dr. Thomán Dávid. A városok. — Ében Gyula orsz. képviselő könyvéből. — n. Áttérve most már az egyes városi közeges tevékenységi körébe utalt némely teendők jogi vonatkozására, legkomolyabb meggyőződésünk szerint kénytelenek vagyunk kijelenteni, hogy tekintettel az 18Ö9. évi IV. t.-cz. 1. §-ban kimondott azon nagy jogelvre, mely szerint: „az igazságszolgáltatás a közigazgatástól elkü- lünittetik“, most a közigazgatás általános rendezésénél lesz helye annak, hogy a közigazgatási eljárás jog- és hatásköréből elimináltassanak azon ügyek, melyek minden kétségen kivül jogszolgáltatási természetűek és igy a közigazgatási közegek elbánása alá már elvi szempontból sem tartoznak, de melyeknek közmegnyugvást nyújtó kezelése specziális szakismeretet és szaktudást is igényel. Ezen szempontokból vezéreltetve, legczélszerübb megoldást nyerne a jogkereső közönséget közvetlenül érintő ezen kérdés oly módon, ha városainkban „A magyar békebiró“ intézménye törvényhozási utón léte- sittetnék; mely törvényen alapuló gondoskodás által a városok közigazgatási közegei szakmájukhoz nem tartozó fontos és kényes természetű ügyek kötelességszerü ellátásától szabadulván, több időt és nagyobb gondot fordíthatnak saját hatáskörükbe eső ügyeiknek gyorsabb, pontosabb és lelkiismeretesebb ellátására. A bókebirói hatáskör kiterjesztendő a községbiró- ság elé utalt, de 100 koronáig terjedő polgári keresetekre, mégis a rendőrbiráskodási ügyekben való határozathozatalra. Ugyancsak 100 korona értékű ingatlanoknak határigazitasi és birtokháboritási eseteire; továbbá 100 koronát túlhaladó jogvitás kérdéseknek egyezségi utón való elintézésére és végül a bűnügyi előnyo- mozatokra. A városok uj rendezésének kérdésével egybefüggő bókebirói intézmény szervezésére vonatkozó javaslatunk a következő: 1. §. Városokban a lakosság számbeli arányához mérten békebirói állások szerveztetnek, kik az ezen vonatkozásban érvényben álló törvények keretén belül a községi- és rendőrbiráskodás tárgyát képező ügyekben eljárnak. A békebiró egyúttal az értékre való tekintet nélkül a város lakosai között felmerült jogvitás kérdéseknek egyezségi utón való kiegyenlítésében közbejár és fontosabb bűnesetekben illetékes helyről jövő megbízatás folytán előnyomozatokat is teljesít. 2. §. Békebiró csak a helyi viszonyokat ismerő ügyvédi vagy birói minősítéssel ellátott magyar honfi lehet. 3. §. A városi békebirót a képviselőtestület kijelölés alapján általános szótöbbséggel választja, kit ezen állásában az igazságügyminiszter erősit meg. 4. §. A békebiró hivatalos esküjét az illetékes törvényszék teljes ülésében teszi le, mely hivatalos cselekményéről felvett jegyzőkönyv hivatalos másolata köztudomásra hozatal czéljából a város közönségével haladéktalanul közlendő. 5. §. A kisebb polgári ügyek körét túlhaladó jogvitás kérdésekben bármelyik Helyben lakó fél megkeresésére a békebiró a feleket ügyvédek kizárásával személyes megjelenésre hivja és a mennyiben köztük békés megegyezés jött létre, kölcsönös megállapodásaikat jegyzőkönyvbe foglalja; mely ekként létrejött egyezség jogórvényes birói Ítélet erejével bir és végrehajtható. 6. §. Úgy a rendőrbiráskodás gyakorlása, valamint a bűnügyi nyomozatok teljesítése körül a béke- birónak illetékes helyen történt felhívására, a rendőrközegek segédkezni tartoznak. * * * A városok önkormányzati tevékenységében számottevő helyet foglal el a közgazdasági érdekeknek hathatós támogatása és oly kezdeményező lépések megtétele, melyek a helyi iparnak fellendülését és a kereskedelemnek prosperitását eredményezik. Ezen szem- tponoknál fogva szükséges, hogy a tanács kebelében „közgazdasági tanácsos" állás szerveztessék, melyet a VEGTES HETILAP.
