Ung, 1904. július-december (42. évfolyam, 27-52. szám)
1904-11-20 / 47. szám
XLII. ÉVFOLYAM. Un 5 vár, 1904, noramber 20. 47. SZÁM. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér 1-ső szám. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvnyomdája. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak viasza. Előfizetési feltételek: Csak az „Ung“ lapra : Egész évre . 8 kor. Félévre ... 4 kor. Negyedévre 2 kor. Egyes szám 20 fill. Nyllttér aoronhint 40 fillér. magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvnyomdájába küldendők. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ az „Ung“ mellékleteként megjelenik minden csütörtökön. „Ung vármegye Hivatalos Lapjáíí-val együtt: Egész évre 12 kor. —• Félévre. . 6 kor. Hirdetések úgy az „Ung“, mint „Ung vármegy; Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá A Tiszahát érdeke. Ha valaki megfordul Németországban, és látja azt az élénk hajózási forgalmat, mely a Rajnán, vagy bármely más német folyón és a csatornákon az év minden időszakában folyamatban van, önkéntelenül eszébe jut a Duna, ez a hatalmas vizi út és a Tisza, amely hazánk legdúsabb gabonatermő vidékeit szeli át. Az első benyomás, amely az összehasonlítás nyomán tamad: a megdöbbenés azon óriási arányok fölött, amelyeket német vizi forgalom fejlődése mutat. Nyomban követi ezt a keserűség és — valljuk meg egész őszintén — az irigység érzete, látva a gazdasági életerőnek azt a hatalmas lüktetését, amely minden téren megnyilatkozik, mert eszünkbe jut a magunk szegénysége és az a mondhatnónk kezdetleges állapot, amelyben a magyar hajózás és általában a vizi forgalom nálunk tengődik. Nem szólok most a Dunáról, amely nemzetközi viziút, tehát nem kizárólag a magyar érdekek szolgálatában áll, de itt van a Tisza, amely a szinmagyarság gazdasági életének lehetne legfőbb ütere, teljes kihasználatlanul hömpölygeti habjaiban azt a nagy gazdasági tőkét, mely okszerű és czéltudatos értékesítéssel az egész Tisza-vidék gazdasági életét regenerálhatná. Milyen más lenne itt az élet a mi vidékünkön, a Felső-Tiszahaton, ha mezőgazda- sági terményeinket hajóra rakva a Duna—Tisza csatornán at szállíthatnánk Budapestre, vagy akár Bécsbe, a fogyasztási és kereskedelmi forgalom nagy emporiumaiba. Ha a takarmányszénát, szalmát stb. olyan időben, mint a mostani is, olcsó vizi úton tudnék elszállítani és értékesíteni. Ha az útépítésekhez szükséges kőanyag, a fa, a szén, a műtrágyák, melylyel a belterjesebb gazdálkodás ezer áldásait élvezhetnék, ugyanazon hajókon, melyeken gabonanemüin- ket elszállítottuk, visszrakományképen potom olcsó szállítási költségen lenne beszerezhető. El nem képzelhető és le nem irható forrása a vagyonosodasnak, a gazdasági jólét fokozásának az olcsó viziút, amely természetadta összes előnyeivel itt folyik el a kertek alatt, anélkül, hogy bárkinek eszébe jutna foglalkozni vele és legalább megkísérlem, hogy miképen lehetne azt a gazdasági tőkét, melyet magaban foglal és amely ma teljesen kihasználatlanul hever, a Felső-Tiszahat gazdasági gyarapodásának és jólétének fokozására értékesíteni. Pedig e kérdés megoldása nagyon egyszerű : Hajózhatóvá kell tenni a Tiszát Csapig, vagy ha lehet, tovább, jól felé. Ezzel a fontos kérdéssel első sorban az érdekeltségnek, nekünk magunknak kell foglalkozni es minden rendelkezésünkre álló eszközzel odahatni, hogy az mindaddig felszínen maradjon, mig illetékes helyen kötelező ígéretet nem nyerünk arra, hogy a Felső-Tisza hajózhatóvá tétele a közel jövőben megoldandó kérdések tovább felvétettek. Ha milliókat tud a kormány áldozni köz- útak építésére egyes vidékek érdekében, ha hajózhatóvá tudja tenni a Bégát, a Marost, a Kőrösöket, hogy egyes nagy vidékek gazdasági érdekeit szolgaija es előmozdítsa, akkor mindezeknél fokozottabb mértékben jogunk van nekünk, a Felső-Tiszahat erdekeltsegeinek megkövetelni, hogy a kormány tegyen értünk valamit, mert ha végig nézünk a Tiszán Csaptól Tokajig, mindkét oldalon 20-tól 30 kilométer távolságra van a vasút a Tisza pártjától, közútaink hasznalhatatlan állapotban vannak, ha tehat valaki az ország adófizető polgárai közül reá van utalva arra, hogy a közvagyonból létesített közlekedési útvonalak áldásaiban részesüljön, azok elsősorban mi vagyunk ! De még ha lennének is vasutaink és közútaink, melyek jó karban lennének, akkor is reá vagyunk utalva a Tiszára, mert a mai nagy közterhek mellett csak úgy tudjuk magunkat tovább is fönntartani, ha jövedelmeinket egyfelől belterjesebb gazdálkodással, másfelől pedig terményeink jobb értékesítésével fokozni tudjuk. Ezt a két czélt pedig csak olcsóbb viziúttal érhetjük el, mert a közterhek inkább szaporodnak, semhogy fogynának, a belterjesebb gazdálkodáshoz szükséges műtrágya fajokat be nem szerezhetjük, mert drága a vasúti szállítás költsége, terményeink értékesítésénél pedig óriási teherkent nehezedik reánk szintén a nagy vasúti szállítási költség. Hogy milyen nagy különbségek állanak elő a szállítási költségekben a vasút és a viziút között, erre nézve csak azt említhetem föl, hogy a Duna—Tisza csatornára vonatkozólag végzett előmunkálatoknál tett megbízható számítások szerint egy tonna (1000 kg.) tömegárunak vizi szállítási költsége például Csongrádtól Budapestig P5 korona lenne a Duna—Tisza csatornán át, mig ugyanannyi arunak mai szállítási költségé vizen le a Tiszán Titelig és föl a Dunán Budapestig 7 korona, a vasúton pedig g-4 korona. Ez az egy számadat teljesen megvilágítja, hogy mit jelent a Felső-Tiszahát gazdasági érdekében a Tisza hajózhatóvá tétele ! .'. . Teljesen megvilágítja, hogy milyen gazdasági erdekek forognak itt a koczkán, ha minden egyébtől eltekintve, csak azt az egy eredményt vesszük figyelembe, hogy mezőgazdasági terményeinket, mondjuk csak 5 koronával, vagyis méter mázsánként mondjuk csak 5o Erzsébet királyné emlékezete. Emlékbeszéd a m. kir. állami polgári leányiskolának nov. 19-én tartott gyászünnepélyén. Hat évvel ezelőtt, 1898. szeptember 10-én »Egy szó nyilallott a hazán keresztül, Egy röpke szóban annyi fájdalom ; Ereztük, amint e föld szive rezdül, És álvonaglik róna, völgy, halom, Az első’ hir, midőn e szo't kimondta, Önön hangjából visszadöbbene, Az első rémület kétségbe vonta : Van-e még a magyarnak Istene ?« Búsan kongtak a harangok a Kárpátoktól az Adriáig; az őszi szél gyászlobogókat lengetett s milliók szemében gyászkönnyü ült, mert „sírba szállott szemünk fénye“, Nagy Asszonyunk, hazánk reménye, földi őrangyalunk, Erzsébet királyné. Hat éve immár, hogy a kapucinosok bécsi rideg sírboltjában örök álmát alussza, de a magyar nemzet nem tudja feledni, emléke itt él közöttünk, nem veszett el, »S nem veszhet el, mig az ezüst Dunának Nagy tükörén egy honfi szem pihen, S magyar lakik a parton s a hazának Csak egy romlatlan gyermeke leszen.« Miért fájlaljuk annyira királynénk elvesztését ? Hiszen volt már sok magyar királyné, aki elhunyt. Mert talán egyik sem érezett annyira velünk, nem viselte annyira szivén sorsunkat, mint Erzsébet királyné. Ő velünk örült, velünk ünnepelt, velünk busult, velünk gyászolt. Idegen, bajor származású volt, de magyarrá lett szivében, lelkében. Távol hazánkból, Németországban született s német volt neveltetése is. Magyarország adott egyszer egy nőt, II. Endre király leányát Németországnak, ki férje népére annyi áldást hintett, hogy még ma is szent előttük emléke. Talán azért viszonzásul küldött a Gondviselés nekünk egy másik Erzsébetet Németországból, ki oly sok jót árasztott a magyar nemzetre, mint egykor szent Erzsébet Türingia lakóira. 1854-ben esküdött örök hűséget Ausztria hatalmas császárjának, Fereucz Józsefnek. Nehéz idők jártak akkor Magyarországon. Beborult liazank ege, puszta, kietlen volt az ország. Letiporták, porig alázták a nemzetet. A jobb hazafiak kibujdostak a hazából, nem mintha féltek volna a haláltól, mert a magyar mindig kész volt és kész még ma is meghalni hazájáért, hanem mert úgy szerették e hont, edes anyjukat, hogy „tovább nem nézhették sápadt arczulatát és könnyező szemét.“ A költők elhallgattak. A nemzet állapota lassú haldokláshoz hasonlított. Kétség gyötörte az országot, nem hitt többé senki egy jobb jövőben. »De, mely a népnek álmait virrasztja. Elhagyni a szelid ég nem kivánt; Erzsébetet küldé végtelen malaszija E holttetembe érző szív gyanánt, Hogy lenne életösztön a halónak, Bénult idegre zsongitó hatás, Reménye a remény nélkül valónak : Önérzet, öntudat, feltámadás.« Megjelont közöttünk Erzsébet, mint egy szebb jövőnek hajnalliasadása. Gyászba, fájdalomba borult nemzetet talált, mikor először hozzánk jött, de levette rólunk a gyászt, megszerettette velünk az életet. Attól az időtől kezdve, hogy felséges férje nejévé lett, arra törekedett, hogy eloszlassa gyászos idők sötét emlékeit s közelebb hozza az uralkodó szivét a mélyen sújtott nemzethez s uj korszakot nyisson hazánk történetében. Pártját fogta az elnyomott, sokat szenvedett magyar nemzetnek, mert érezte, hogy ez a nép, mely mindig ra raszkodott királyához s ha kellett, érte életét is feláldozta, nem érdemli meg, hogy oly borzasztóan sújtsák. Már esküvője napján sok gyászba borult magyar családra boldogabb nap derült fel. Ekkor osztott először amnesztiát az uralkodó azon politikai foglyoknak, kik a szabadságért harczolva, sötét börtönbe kerültek. Megsajnálta a nemzetet s változtatni kivánt sorsán. Erzsébet igazi királynénkká akart lenni, meg akarta ismerni a népet, nyelvét, szokásait, múltját, hogy megértse gondolatvilágát s együtt órezzen velünk. Éppen ezért udvarában magyar hölgyekkel vette magát körül s hazánk egyik kiváló tudósától, Fáik Miksától magyarul kezdett tanulni, még mielőtt királynénk lett volna, hogy hozzánk édes anyanyelvűnkön szóljon. Hazánk dicsőséges történetét s a 48-iki szabadság- harczot meghatva hallgatta Horváth Mihály történettudós- tói. S mikor a királyné lettéinek hire ment az országban, öröm töltötte el a hazafiak szivét s bizva, remélve tekintettek a jövőbe. Majd elhatározta Erzsébet, hogy eljön országunkba is. 1857-ben lépett először hazánk földjére, hogy beutazza az országot s megismerje azt a földet, hol oly sok vér folyt a szabadságért. Diszmagyar ruhában jelent meg először közöttünk, melyben még jobban kitűnt fenséges alakja s bájoló szépsége. Fején csillogó az egyedül elismert kellemes ízű 882 .10 2 természetes hashajtószer. VEGYES TELESTÜL ILIM! TV HETILAP. Megjelenik minden vasárnap.
