Ung, 1904. január-június (42. évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-31 / 5. szám

2. oldal. "CT ÜST <3­5. szám bútorgyár teljesíteni nem volna hajlandó, úgy kimondotta, hogy a kérdéses izzólángok után az ivlámpáknak egy- időben történő áramfogyasztásáért a jövőben mitsem fog űzetni. Bemutattatott ezután a katonai raktárakban levő állványok miként való értékesítése ügyében javaslat­tételre kiküldött bizottság jelentése, mely bizottság java­solja, hogy a katonai raktárhelyiségek bérbeadása esetén az állványok nyilvános árverésen feltétlenül értékesí­tendők, minthogy azok szétszedés esetére elkallódásnak vannak kitéve. Ezzel kapcsolatban olvastatott a bútor­gyár ajánlata, mely szerint hajlandó a katonai raktár egyrészét szintén 1200 koronáért bérbe venni, úgy azonban, ha a város megengedi, hogy a gyárheiyisóg- böl a laktanyaépületen és annak udvarán keresztül a raktárokig keskeny vágányu vasút létesittessék. — Minthogy azonban az ügynek tárgyalása alatt kitűnt, hogy a bútorgyár a már eddig bérbe vett lak­tanyai épületben a képviselő testületnek határozata ellenére, a bérleti szerződés aláírása nélkül már öt családnak adott lakást, valamint 48 ágyat rendezett be, holott e laktanyai rész neki kizárólag raktárhelyiségekül adatott bérbe, a bútorgyár ajánlata a pénzügyi és gazda­sági bizottságnak adatott ki újabb javaslattétel végett, valamint annak megvizsgálására, hogy a bútorgyár mily mérvű átalakításokat tett már a laktanya épületben, daczára, hogy a szerződést még alá nem irta, sőt azt úgy, hogy a bérelt részt csakis raktárhelyiségül használhatja, alá Írni sem akarja. Ungváron negyedik gyógyszertár felállithatása ügyében adott be kérvényt a belügyministerhez Tom- csányi Ödön oki. gyógyszerész. E kérvény a belügy­minisztertől szabályszerű tárgyalás végett leérkezett Ungvár város képviselőtestületéhez, melynek közegész- ségiigyi bizottsága a kérelmet elutasítani javasolta. A kérvény, s a javaslattal egyidejűleg felolvastatott Vaszkó József oki. gyógyszerész kérvénye, aki szintén negyedik, s szintén a Savanyuvizi részen felállítandó gyógyszer- tár engedélyezését óhajtja. Fejér Emanuel, Komjáthy Gábor, Hevesi Mihály, Mocsáry Béla és Dubro Jó­zsef a negyedik gyógytár engedélyezése mellett, Rákosi János, Tüchler Sándor dr. és Mihalkovich a meg­adás ellen szólották. Névszerinti szavazással 36 szóval 26 ellen (7-en nem szavaztak) a képviselőtestület ki­mondotta, hogy a Savanyuvizi részen gyógyszertárra szükség van, s igy a negyedik gyógytár engedélyezését javasolja. Több kevésbbé közérdekű ügynek elintézése után a képviselőtestület kimondotta, hogy a jövő tavasztól kezdve a hidontuli rósz úgynevezett Kavicsosán (Ung meder) ingyenes sertés-legelőt nyit, valamint Hers- kovics Májer kövezetvám- és Lang Mór honvédkantin- bérlőt bérleengedós iránti kérelmével elutasította. A városi laktanya értékesítése. Ungvár város adófizető közönségének legnagyobb gondját képezi most az üresen álló laktanya értéke­sítése. A képviselőtestület igyekszik is a közönség e súlyos gondját eloszlatni s a laktanyát oly módon ér­tékesíteni, hogy legalább a veszett fejsze nyeléből egy darabka megmaradjon. így történt, hogy több helyiséget bérbe adott lak helyiségül, többet pedig kizárólag raktári czélokra Raktári czélokra legutóbb (múlt év októberében) az ungvári bútorgyár részvénytársaság vette ki a Zugó- utczai résznek 7 nagy termét, 6 kis szobáját, 3 folyo­sóját és egy konyháját évi 1150 K bérért. E bérbe­adásnál a város képviselőtestülete világosan kikötötte, hogy a bérlemények lakhelyiségül nem, hanem kizáró­lag raktárhelyiségül használhatók. Mindeme kikötés mellett ma a bútorgyár által öt család helyeztetett el a helyiségekben, nőtlen munká­sok részére 48 ágy állíttatott be, a várossal pedig a képviselőtestületi határozat szerinti szerződést megkötni vonakodik. Mindez pedig kiderült az e hő 27-iki közgyűlé­sen, amikor a bútorgyár ismét újabb bérleti ajánlatot tett, de csak azon kikötéssel, hogy a zugó-telepi részt lakásokul használhassa fel; s vele a bérszerződés ily módön köttessék meg. Eltekintve attól, hogy egyáltalán nem. illő dolog valakinek ingatlanát elfoglalni, abban átalakításokat tenni, s azzal, mint a sajátjáéval rendelkezni mind­addig, 'amíg a bérszerződős meg nem köttetett, s a bér­lemény hivatalosan át nem adatott, — ez ügyben a bútorgyár eljárása már csak azért sem helyes és nem menthető, mert tudta azt, hogy néki csakis raktárhe­lyiségekül adattak ki a helyiségek, s ő mégis bekvár- télyozott oda egyelőre öt családot, s 48 nőtlen munkást. Az e hó 27-iki képviselőtestületi közgyűlésen reá is mutattam erre, de reá mutattam arra a veszélyre is, mely a várost az esetben fenyegeti, ha a laktanyai helyiségek munkáslakásokká- fognak átalakíttatni. Minthogy azonban e gyűlésen nem voltak jelen az összes képviselőtestületi tagok, de különben is a laktanyahelyiségeknek miként' való értékesítése nem­csak a képviselőtestületi tagokat, de a város pótadó­fizető közönségének minden rétegét közvetlenül érdekli, és pedig erősen zsebbevágólag érinti, jónak látom e helyütt is e kérdéssel bővebben foglalkozni. A laktanya megüresedósétől kezdve a mai napig erős meggyőződésem, hogy a laktanya-épület a város tulajdonában nem adható lakhelyisógekül bérbe, mert ha azok ily czélokra adatnak ki, megürositi nemcsak a Bercsényi, Hajnal-, Zugó-, Honvéd-, Drugeth-utczák kisebb lakásait, de még a Váralja-utczáót is, minthogy a laktanyaépületben megnyíló uj lakásokat nem ide­genből ide telepitett, de azon közönség foglalná el, mely most a fentemlitett utczákban fizeti a háztulajdo­nosoknak a házbért. Minthogy pedig a laktanyába bevonuló s ott tán némileg jutányosabban lakást nyerő közönség által el­hagyott kislakások tulajdonosai újabb lakót nem nyernének, amint nem is nyerhetnek, mert a lakossá­got nem az üresen álló lakások szaporítják, hanem igenis a lakásokat szaporítja, az építkezést előmozdítja a lakáskereslet, — ennélfogva nemcsak az üresen ma­radt lakások tulajdonosai veszítenék el a házbért, s igy a megélhetésnek egyik föltételét, de elvesztené maga a város is e lakások bére után járó községi pótadó jövedelmet is, elvesztené pedig oly módon és mérvben, mely sehogy sem állana arányban azon ösz- szegekkel, melyeket a lakásokká változtatott laktanya- épületek után bérjövedelmül nyerne s igy az igy elő­álló pótadó-kevesblotet — a sok üresen álló lakás tulajdonosai helyett — azon háztulajdonosok és egyéb községi adót fizetők lennének'kénytelenek kiegyenlíteni, akik — tán épen leszállított bér mellett — még elég- szerencsések lakóval bírni. előző nap ülést tartott, Szepesi ajánlatát tárgyalandó, amikor is aggályok merültek fel aziránt, vájjon Szepesi Aladár nagykorusitott-e már. Ez aggályokat Farkas Ferencz közigazgatási tanácsos, árvaszéki előadó sze­mélyesen eloszlatta azzal, hogy Szepesi már nagykoro­sává van, s mi sem áll útjában a vele való szerződés- kötésnek. E kijelentés folytán ajánlotta a bizottság Szepesivel a szerződés megkötését. Fincicky felszóla­lása tehát bombaként hatott, s minthogy Farkas Fe­rencz tanácsos által a pénzügyi bizottság s ezáltal a képviselőtestület megtévesztetett, egymásután keltek fel a képviselőtestületi tagok, megbotránkozásuknak adván kifejezést Farkas eljárása felett, s kérve a megtorlást. Spiczer Sándor dr. a fegyelmi eljárást kérte, Gaai Iván pedig még a vagyoni felelősséget is kimondatni akarta az esetre, ha az immár most ötödször me ;tar- tandó árverés oly eredménynyel nem fog járni, mint volt a negyedik. Farkas Ferencz azzal mentegetőzött, hogy ő a pénzügyi bizottságban nem jelentette be Szepesi nagy- korusitását. Ezzel szemben Felíöldy István tanácsos és Mérő Vilmos könyvelő az ellenkezőt bizonyította Fejér Emánuel és Dortsák Gyula indítványára, Spiczer Sándor dr. hozzájárulásával a fegyelmi eljárás elrendelése elejtetett, de jegyzőkönyvbe vétetni rendel­tetett a képviselőtestületnek megbotránkozása afelett a megtévesztés felett, melynek ma részese volt. Egyúttal a helypénzszedésí jognak újabb árverésen való értéke­sítése is elhatároztatott. Az utczai szemét, tüzoltószerek és egyéb városi fuvarozás elvállalására vonatkozó árlejtés megtartatván, Sichermann Lajos volt a legelőnyösebb ajánlattevő. A pénzügyi bizottság méltányossági okokból a volt vállalkozót, — magasabb összegű ajánlata daczára — ajánlottta. A képviselőtestület 32 szóval 10 elllen Si­chermann Lajosnak adta 3 évre a szemétfuvarozási vállalatot. Ország Jakab dr. t. orvosnak adott azután négy heti szabadságot a képviselőtestület, s helyettesítésével Rácz Herman drt bízva meg. Minthogy a t. orvosnak adott szabadság folytán helyettes polgármesterről is gondoskodni kellett, a gyengélkedő polgármester he­lyettesítésével február hó 1-től Mocsáry Géza t. ügyész bízatott meg. A január 27-iki ülésen első sorban a helypénz- szedési jognak bérbeadása ügyében megtartott ötödik árverés eredménye került napirendre. A 26-án megtar­tott árverés ugyanis meglepő eredmény nyel járt, arneny- nyiben Ungvárra érkezett Dick Péter miskolczi lakos, aki írásbeli zárt ajáulatában 18,400 K évi bért aján­lott Herskovics Dávid 15,800 K-s ajánlatával szemben, egyúttal kötelezvén magát országos vásárokon az ál­latorvosi dijakat is fizetni. A képviselőtestület egy szó kivételével egyhan­gúlag és örömmel fogadta Dick ajánlatát. Február 1- től tehát már ő lesz a helypénzbérlő. Majd következett az ivlámpák szaporítása tár­gyában hozott tanácsi javaslat, mely szerint a Drugeth- tóren, az Özvegyi előtt levő térén, a Radvánczi-utczán és a Kaposi utcza torkolatánál uj ivlámpa felállítása javasoltatott azon kikötéssel azonban, hogy az ivlámpák körül levő izzólángoknak az ivlámpák égése alatt vilá- gitaniök nem szabad s igy azok külön huzallal látan­dók el. Horvat Ignácz bútorgyári igazgató a külön huzal felállítását lehetetlenségnek mondja, s inkább, a gyár nevében, arra nyilatkozik hajlandónak, hogy az izzó­lángoknak az ivlámpákkal egyidőben történő áram­fogyasztásáért mitsem fog számítani, vagy pedig hogy minden ilyen izzólángot külön kapcsolóval fognak ellátni, de a ki és bekapcsolást a város tartozzék teljesittetni. A képviselő testület megmaradt a külön huzal felállításának kötelezettsége mellett, ha. ezt pedig a András éjszakáján. Együtt voltak mindnyájan a hivatottak, hogy elköltsék a rejtelmes Lucapogácsát és szerencsés jövőt jósoljanak az ólomból öntött szövevényes figurákból. (A gör. András- nap és róm. Lucanap egy napra esik.) Nagy volt a sürgés-forgás, de nem a szalonban, ha­nem a barátságos ünnepi díszt öltött konyhában. Ide gyülekezett a társaság fiatalja, öregje, itt folytak le az érdekesebbnél érdekesebb jelenetek. Itt gyúrja az egyik fiatalember, szörnyű ügyetlenséggel a derejének való tésztát, mig a másik izzadva nyújtja, legalább any- nyira, hogy a kedves neveket rejtő cédulákat bele szo­ríthassa. Amott guggol, a vizes dézsa mögött egy har­madik fiatalember, pedig terhére van e helyzet, mivel jóval túl nőtt a határon, ő már bontogatja a maga gombócát, a benne rejlő nevet a világért megnem mutatná senki­nek. De azzal ugyan rosszul számitott, mert máris kéz­ről kézre jár a cédula. Miért nem maradt állva? Ott fönn el nem érte volna egyikünk sem. Hosszú nyelű kanálban, izzó parázson olvasztja az ólmot az egyik Adonis, majd reményteljes várakozással emeli ki a ragyogó figurát a vízből. „No ez remek! Ez gyönyörű!“ hangzik fel minden oldalról. „Mily szép koszorú,“ mondja az egyik leány. „Kosár biz az, nem koszorú“ kiáltja valaki csupa irigységből. De ezalatt már ott pirítja magát egy lány a tűznél, hátha most hamarjában az ő ólmából is koszorú formálódna. Amott számolgat egy pár: vájjon páros-e a fa, a mit behoztak ? Az egyiknek páros, a másiknak páratlan. Ah! egy pillanatra elkomolyodik nevető arcuk. Ha legalább egyformán páratlan lett volna mindkettőjüké. ... No de annál jobban örül ennek az egyik szőke lány, mert ő is páratlan fát szedett. Ebből még lehet valami! Neki is nagyon tetszik ez a szép barna fiatalember, szívesen vár érte a jövő András napig. Így pezseg a jókedv a konyhában, mig bent egy sa­rokba huzva a kerek kis asztalt, mint mindenütt, úgy itt is a kaláber járta. „Úgyan mi lett azzal a mackóval, mely oly hősiesen küzdött a vaddisznóval ma reggel?“ kérdi a falu jegyzője, megkeverve a kártyát. „Miféle mackóval?“ vág szavába egy szenvedélyes va­dász, — a szomszédfalu papja. „Hát te nem is tudod? Pedig ott küzdöttek a ti falu­tok határában. Eleinte nem tudtam elgondolni, miféle tömeg gomolyog ott a havon, csak a midőn megállt a kocsi, vettem ki, hogy ott bizony egy hatalmas vadkan egy hozzáillő medvével birkózik. Ide-oda henteregve, hol az egyik kerül felül, hol a másik, mig egyszerre csak eltűntek szemeim elől. Egy mély szakadékba gurult le mindkettő. „Ah! mily pompás alkalom lett volna kettőt egy csa­pásra teríteni le," kiált föl a pap. „Magam is azt sajnálom, hogy sürgős teendőim miatt el kellett szalasztanom e jó alkalmat;“ feleié a jegyző. „Tehát erről beszéltek nekem is ma favágóim,“ mondja az eközben belépő erdész, a kin máris felülkerekedett a vadászszenvedély. „Uraim ! ki tart velem? Gyerünk néz­zük meg mi lett belőlül.“ „Ugyan hova gondolsz? „figyelmeztető szelíden az öreg jegyző,“ hisz meghívott vendégek vagyunk itt; mégsem illenék most csak úgy szó nélkül itt hagyni a társa­ságot.“ „De hisz egy óránál tovább nem időzünk, és a házi­asszonytól engedelmet kérünk, a többiek pedig észre sem veszik távollétünket.“ Ebbe aztán mindnyájan beleegyeztek. Még egy kém­lelő pillantás a konyhába asszonyaik felé s azzal nekivág­tak a hóvilágos erdőnek. No, az asszonyok felől mehettek bátran, ott most fon­tosabb volt az, hogy melyik név előtt áll meg a tál vizén dióhéjban úszó égő gyertyácska, vagy hogy a visszafelé dobott £ipő hegyével ki, vagy befelé esik e. A nagymamák is elővették leánykori emlékeiket, ne­hogy unokáik túl tegyenek rajtuk. Vidám megelégedés sugárzik a leányok arcán, ha egyik vagy másik kedvére valót jósol nekik. No, még csak egy van hátra. Gyerünk ki a sertésólhoz 1 De, csitt 1 csak lábujjhegyen szabad, nehogy kelleténél előbb röffentse el magát a megháborgaott sertés. S ez volt a legnehezebb munka, mert itt nagy csöndnek kell lenni, hogy igazságos legyen a jóslás. — Megtörtént ez is. Egyiknek toppantására morgott egyet, vagy kettőt, a másikat némán fogadta. Az volt legboldogabb, kinek csak egyet mordult, mert az még abban az évben megy férjhez. Mindnyájan visszamentek a meleg szobába és élén­ken vitatkoztak a jóslások fölött. Ezt felhasználta a házi- kisaszony arra, hogy e próbát egyedül tegye meg a so­kat mondó ajtón. Észrevétlenül lopózik ki a társaságból, de alig van pár

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom