Ung, 1903. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)

1903-07-26 / 30. szám

2. oldal.

tanárok, közigazgatási tisztviselők a nép fiaival is megfogják a czéllövészetet kedveltetni s rajta lesznek, hogy a vezetésük alatt álló falu vagy város polgárai kitűnő lövők legyenek.

De ne higyjók t. olvasóim, hogy a czéllövészet nemes sportja csak ezt eredményezné; — korántsem, még nemesebb gyümölcsei is vannak ám. — És pedig az ifjúban neveli, a férfiban erősiti az akaraterőt, a bátorságot, az önbizalmat, a halált nem ismerő félelmet, tehát a férfi legnemesebb tulajdonságait. Ezekre pedig minden embernek szüksége van, nemcsak a háború, hanem a mindennapi élet veszélyei között is.

Hány, meg hány ember kerül veszedelmes helyzetbe tűzvész, árvíz, vasúti szerencsétlenség stb. esetén, s bizony nem egyszer szomorúan tapasztaltuk, hogy ilyen esetekben a legtöbb 'fejét veszíti, s ép az ellenkezőjét teszi annak, mit tennie kellene. Miért ? Csupán azért, mert nem volt már gyermekkorában szivébe oltva a bátorság, az önuralom, az akaraterő. Hány ember van, aki szerencsétlenségeknél hátat fordít a sebesülteknek, mert, mint ő mondja, irtózik a vértől. Hát férfi az ilyen ? Bizony nem !

De más üdvös haszna is van még ennek a nemes sportnak az eddig elmondottakon kivül. Elvonja a nép fiait a vasárnapi kofcsmázástól, kávóháztól, szeszes italtól, kártyától, megakadályozza az ezekből kifolyó haszontalan viszálykodást, gyűlölködést. A korcsma füstös dohos levegője helyett pedig a szabad ózondús levegőjét élvezi, mely testére, lelkére üdvös hatással lesz.

Nagyon természetes, hogy ezt az egész dolgot nem lehet máról holnapra megcsinálni, ebhez is, mint mindenhez idő kell. Mindenesetre első sorban a középiskolák növendékeivel kell a czéllövészetet megkedvelteim. Minden olyan városban, hol középiskola van, bizonyára katonaság is állomásozik. — A volt honvédelmi miniszter pedig már megigórte, hogy ingyen ád az ifjúság számára fegyvert és töltényt, s a katonai lóvéidét hetenként egyszer rendelkezésükre bocsátja. Mit Fejórváry megigért, Kolozsváry bizonyára meg fog adni, mert hiszen első sorban is nekik válik ez a mozgalom hasznokra. Mondanom sem kell, hogy mielőtt az ifjúság a czéllövészetet megkezdené, meg kell vele ismertetni a fegyver szerkezetét, s kezelését, előadást kell tartani a lövölde beosztásáról, a czélzásról, egy szóval mindenről, a mit okvetetlenül szükséges tudniok, mielőtt lőni kezdenek s hogy jő lövők legyenek. Mert nagy különbség ám az, ha valaki szajkó módjára lő, avagy proczis tud bánni a fegyverrel, tekintetbe veszi az időjárást, a nap állását stb.

A mi az oktatókat illeti, azok lehetnek a tanári kar közül azok, kik tartalékos tisztek, esetleg az állomás parancsnok néhány tisztet és altisztet vezényelne ki. A czéllábláknál a szolgálatot altisztek felügyelete alatt szinte az ifijuság teljesítené.

Minthogy pedig egy intézet minden növendéke nem vehetne részt, a czéllövészetben, részemről úgy oldanám meg a dolgot, hogy minden középiskola (s egyenrangú intézetek) VI. osztálybeli növendékei nyernének a czéllövészetben oktatást. Ezen osztály növendékei már elég nagyok arra, hogy komoly feladatukat megértsék és a tanulással sincsenek úgy túlhalmozva, mint a VII. és VIII. osztálybeliek.

Ott pedig, a hol esetleg nincsen katonaság, szobafegyverekkel lehetne az oktatást pótolni. Bizonyára a szobafegyvereket s ahhoz szükséges töltényeket, a töltény készítő eszközöket s a kis czéltáblákat is szívesen bocsátaná a honvédelmi miniszter gratis az iskola rendelkezésére.

Mondjuk 10—15 év múlva, ha ez az ifjúság már a közpályákon lesz, bizonyára nem fog megfeledkezni kötelességéről s falujában vagy városában terjeszteni fogja a czéllövészetet, ezt a nemes és hasznos szórakozást. Lövészegyleteket szerveznek, avagy a meglévőkbe uj lelket öntenek. A honvédelmi miniszter pedig minden esetben feltétlenül segítségükre lesz.

Ha ez igy lesz, meg vagyok győződve, hogy a következő nemzedék egész más kedvvel fog a harcz- ínozőre menni, hazája jövőjéért és boldogságáért síkra szállni, mint a mai. Mindannyian hősök lesznek ők, kikkel könnyen győz egy ügyes hadvezér hazánk ellensége felett. Erdőssy Vilmos.

A boritaladó leszállításáról

— A jelenleg érvényben levő boritaladó magassága, mint bortermelésünk, borkereskedelmünk és vendéglősiparunk válságos helyzetének egyik főtényezője. Irta : dr. Drucker Jenő. —

Azon képtelen helyzetet, hogy nálunk a fogyasztó igen drágán fizeti a bort és mégis a termelő alig kap érte valamit, aminthogy a kereskedő és vendéglős szintén csak keservesen tud mellette megélni, első sorban annak a magas adónak tulajdoníthatjuk, inelylyel törvényhozásunk a magyarok nemzeti italai, a bort sújtotta.

Erről a tárgyról jelent meg e napokban egy tanulmány dr. Drucker Jenő a „Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete“ igazgatójának tollából, mely nemcsak a szőlőtermelőkre, borkereskedőkre, vendéglősökre és a szőlőmivelés fellendülése által érdekeit iparosokra, hanem főleg törvényhozásunk tagjaira bir fontossággal. Szerző kimutatja, hogy mily szerepet játszik a jelenlegi magas boritaladó borfogyasztásunk csökkenésében, miképen terelte erőszakosan a magyar népet a pálinkafogyasztás erkölcs- és egészségrontó birodalmába, mik ennek következményei és miképen lehetne a bajon segíteni. A boritaladó leszállításával elérhető volna, hogy a termelő is többet kapjon boráért, a fogyasztó mégis olcsóbban jusson hozzá és viszont az emelkedett forgalom mellett a kereskedőnek is, a vendéglősöknek is csekélyebbek volnának üzemköltségei. Amellett pedig az állampénztár is csak legfeljebb átmenetileg járna rosszul, mert a felére leszállított adó mellett a fogyasztás 3—4-szeresre emolkodvén, az állami bevételek is

"CT 1ST <3növekeduének. A számos történeti és statisztikai adat, a külföldi példákra való hivatkozás, a bor nemzetgazdasági jelentőségének kidomboritása által ezen munka irodalmunkat oly röpirattal gazdagította, melynek elolvasását mindenkinek ajánlhatjuk. Ara 1 K. Megszerezhető a „Borászati Lapok“ kiadóhivatalában, (Budapest, IX., Üllői-út 25.) és minden könyvkereskedésben.

Drucker könyvéből — ismertetésül — közöljük a zárszót, mely igy hangzik:

... Az előadottakban talán sikerült kellő tárgyilagossággal kimutatnom azt az okozati összefüggést, mely a boritaladó jelen magassága és bortermelésünk válságos helyzete között fennáll és túlzás nélkül rámutatnom azon eredményekre, melyeket az adó részbeni törlése, részbeni leszállítása által elérni remélhetünk.

Az egész dolog nem oly szubordinált jelentőségű, mint a minőnek első pillanatra látszik. Itt nem arról van szó, hogy az a néhány fillér, melyről az állam minden liter bornál lemond, a fogyasztónak zsebében fog-e megmaradni, a közvetítő zsebébe vándorol-e, vagy pedig oroszlánrészben annak jut, ahová szánva van : a szőlő- termelőnek.

Ez az adómérséklés maga nem minden, de egyik legfontosabb gyűrűje azon lánczsorozatnak, mely hazánk bortermelését bóklyóbau tartja, ha ezt letörtük, a többi magától fog lehullani.

A fogyasztás fellendülése, a borkereskedelem bizonytalanságának megszűnése, a vendéglősipar tarthat- lau helyzetének megváltozása és elsősorban a szőlőmivelés jogos érdekeinek előmozditása külön is, de főleg együttesen oly fontos közgazdasági czólok, melyek az állami élet minden rétegére kihatnak és melyek elérése miatt még tartós anyagi áldozattól sem szabad visszariadni. Ez lebegjen íinánczpolitikusaink szemei előtt, nem pedig azon kérdés, hogy vájjon az állam szájá ból kiejtett sajton kik fognak osztozkodni.

Én sokkal jobban bízom a magyar borkereskedők és vendéglősök józan üzleti érzékében, hogy egy pillanatig is kételkedjem benne, miszerint ők azt az összeget, melyről az állam lemond, nem kívánják közvetítési hasznuk szaporítására fordítani, hanem ez alapul fog szolgálni arra, hogy a fogyasztás emelkedését ők maguk is minden tőlük telhető eszközzel előmozdítsák.

A mai áldatlan helyzet súlyosbítását ők legkevésbé akarhatják. A forgalom megnövekedése a bor iránti bizalom visszatérése, a borfogyasztás általánosítása az ő legfőbb érdekeik is és azért biztos vagyok abban, hogy ők a maguk részéről mindent el fognak követni, hogy a bor olcsóvá tételével ezeket a czélokat előmozdítsák.

De épen azért, mert az előbbiekben bőven kifejtett kívánalmak teljesítésük esetén nemcsak a szőlőini- velőknek, hanem a borkereskedelemnek és a vendéglős iparnak egyaránt fognak hasznára válni, ezért számítunk arra, hogy ezen erős társadalmi osztályok azt a mozgalmat, melyet mi gazdák kezdtünk, egész erejükből támogatni fogják. Csatlakozzanak hozzánk mindazok, a kik a szőlőmivelés és borforgalom fellendülése által közvetve vannak érdekelve és olyan fallanxa az egy- ugyanazt követelőknek fog az ellenkezők csekély táborával szemben állani, hogy győzelmünk bizonyossága minden kétséget kizár.

Mi szőlőtermelők pedig, kiket a magyar bor fogyasztásának térhódítása, a sokszor elsiratott régi jó idők visszavarázsolása, mikor még bor nélkül vigasság nem létezett, mikor a keresztelői lakomától a halottas torig minden jelentős eseményében az életnek nemzeti italunk szerepet játszott, — a legközvetlenebbül érdekel, a már egyszer kibontott zászlót addig ne göngyölítsük össze, mig azt, a mihez jogunk van, a minek elnyerése nélkül szőlőmivelósünk a legbizonytalanabb jövőnek néz elébe, ki nem vívtuk.

Vannak még megyéink és városaink, melyek ezen ügyben a képviselőházat kórvónynyel nem ostromoltak, vegyék fel ezek, de mielőbb, a petitionálás fonalát.

És ha az igazság serpenyője még akkor sem billenne, rendezzünk monstre-gyüléseket, szervezzünk küldöttségeket, nyerjük meg egyenkint az Írott és élőszó erejével ügyünk méltányossága és nagy jelentősége iránt mindazokat, akiknek a helyzet megváltoztatására döntő befolyásuk lehet és elfogjuk érni czélunkat, mielőtt késő lenne és mielőtt egy a legszebb reményekre jogosító gazdasági ág, az ellnbázott fináncz-politikának esett volna áldozatúl. Tartsunk ki igazaink hangoztatásában és jusson eszünkbe Eötvös József báró „gondolatai“ közül ez:

„Minden eszmének bizonyos időre van szüksége, hogy elterjedjen, s csak miután ez megtörtént s az uj eszme, úgyszólván közmondásossá vált, akkor hathatni vele.“

Csak tőlünk függ, hogy eszméink mielőbb köz- kincsesé váljanak és a közvélemény elemi erővel követelje azok megvalósítását . . .

Összegezzük kívánságainkat. Nem sokat kérünk, nehogy szerényteleneknek tűnjünk fel, de ezen kívánságokhoz annál kitartóbban ragaszkodjunk.

Ezen kívánságok a következők:

1. A boritaladó fizetésének kötelezettsége alól a termelők úgy a saját, mint a családjuk és háznépük által elfogyasztott bor után oldassanak fel.

2 A boritaladó lényegesen szállíttassák le, úgy, hogy annak hektoliterje után csak 4, legfeljebb 5 K adó számíttassák.

3. Az adó legyen egységes, vagyis azok a ma felállított igazságtalan adózási kategóriák, melyek épen a városok élelmezését drágították meg, töröltessenek el.

4. Helyeztessék hatályon kivül az a törvény, mely a városoknak és egyes községeknek jogot ad a bor után külön községi pótlékot is kivetni.

5. A törkölynek vízzel való felöntése által készített lőre, mely csakis házi fogyasztásul szolgálhasson és adás-vétel tárgyát ne képezhesse, mentessék fel az adó fizetése alól.

30. szám.

6. Szállíttassák le azon mértékegység, melyen alul a termelőnek bort elárusítania nem szabad, a jelenlegi 50 literről 20 literre (esetleg 2 K.-ás literáron felül 10 literre).

7 Mindazon törvények és rendeletek, melyek a boritaladó beszedése és igy a.borkészlet ellenőrzése czi -:en, a bor okszerű kezelését megnehezítik és megdrágítják, töröltessenek el.

8. És végül a boritaladó beszedése, valamint a többi fogyasztási adóké, ne legyen bérbeadható.

Kívánságaink, mint bőven kifejtettem, nem olyanok, melyek teljesítése elhárithatlan nehézségekbe ütköznék, nem méltánytalanok, nem idéznék elő az állam- kincstár lényeges megkárosodását, nem járnának más mivelési ág vagy társadalmi osztály megrövidülésével, sőt inkább a közjólétnek és a közegészségnek is tennének szolgálatot.

Ezek teljesitése

a) tetemesen fogja előmozdítani a borfogyasztást, a mi szemben a jelenleg elharapódzott pálinkafogyasztással, közegészségi és közerkölcsi szempontból kívánatos volna;

b) gátolni fogja a borhamisítást, mely most nagy részben az adó kijátszása miatt gyakoroltatik;

c) a pálinkafogyasztás átkait részben elfogja hárítani a magyar néptől, különösen ha a boradó leszállítása a szeszadó felemelésével karöltve fog járni;

d) a szőlőmivelés fellendülése részben gátat fog emelni a mind ijesztőbb mérveket öltő kivándorlásnak;

e) előnyös behatással lesz a kereskedelemre és mindazon iparágakra, melyek a szőlőmiveléssel kapcsolatosak ;

f) mindez pedig valószínűleg elérhető lesz anélkül, hogy az államkincstár megrövidüljön, mert néhány év múlva a bortermések jelentékeny emelkedése várható s a felére leszállított adótétel kétszer, sőt háromszor annyi hektoliter utáu lesz fizetendő, mint jelenleg.

És mindezzel szemben nincs egyetlen egy oly mérvadó szempont, mely a boritaladó leszállítása ellen latbavehető és okszerűen indokolható volna.

Ott egy fontos gazdasági ág újjászületése int, itt annak csődje, ott a közegészség, a közjóiét, a közerkölcsök megjavulása, itt mind annak romlása. A kérdés világos : tessék választani!

Nem zárhatom be tanulmányomat anélkül, hogy néhány szóval arra az újabban mindgyakran emlegetett tervre ne reflektáljak, hogy az állam a fogyasztási adók egy részéről (a bor- és husadóról) a városok javára akar lemondani.

Mintha a pénzügyi kormány erezné maga alatt inogni a talajt és azért akar egy annyi tám idásnak kitett adó kezeléséről lemondani, ellenszolgáltatásául a városok által teljesített mindennemű — szorosan véve államiaknak tekinthető — feladatokért.

Am legyen ! De ez csak azután történhessék meg, minekután a boritaladó leszállítása megtörtént Ezt az adót a mai teljes értékében átadni azoknak a törvényhatóságoknak, melyek túlnyomó része a boritaladó leszállítása érdekében már a kormányhoz és képviselő- házhoz felirt, nem volna méltányos. Ily Pandora-sze- lenczét városaink el ne fogadjanak I

Tessék a boritaladót is, a husfogyasztási adót is előzetesen a termelők és a fogyasztó közönség igényeinek megfelelően leszállítani, illetőleg reformálni, akkor és abban az uj értékben már elfogadhatják városaink, jól fognak vele járni.

De akkor is köttessék meg törvényhatóságaink keze, nehogy csakhamar ezeknek is kedvük kerekedjék mind bonyolultabb anyagi viszonyaik rendezését, — a fogyasztási adók felemelésével megkísérlem.

Ily előzmények után és kikötések mellett a tervezett adóátruházást mi szőlőtermelők csak örömmel üd- vözölhetnők.

Dr. Drucker Jenő.

A vetések állása

és a mezőgazdasági állapot 1903. év julius hó 15-éig Ungvármegye területén.

Junius hó utolsó harmadában végre kedvezőbbre fordult az időjárás, az éjjelek azonban még mindig eléggé hűvösek, a szól csaknem állandóan uralkodott, mindazonáltal a gabonafélék érlelését a nem túl meleg időjárás általában kielégítő módon elősegítette. Rozsda terjedéséről, habár az okozott kár általában nem mondható jelentékenynek, leginkább a dőlt vetések szenvedtek ; mig az álló vetésekben csak a levélzeten és itt-olt a száron mutatkozik. így tehát a termés jó minősége iránt a bizalom még mindig fokozódik.

Ez alkalommal tehát csupán azt konstatálhatjuk, hogy a kalászos termények általános javulásával némileg kedvezőbbre fordult az állapot, főleg a tavasziak, de legkivált a kapás növények fejlődése körül is, bár tagadhatatlan az is, hogy némely helyütt még mindig nem némultak el a panaszok a tengeri fejletlensége és sárga színe miatt.

Az őszi búza, bár fejlődése kissé megkésett, ma azonban már érik, sőt itt-ott már aratását is megkezdették, mindazonáltal az aratás főidénye a következő napokra fog esni, amikor is teljes bizonyossággal ki fog majd tűnni, hogy hol és minő mérvben szenvedett a búza szeme a rozsda, üszög, és egyéb káros tényezők fellépése miatt.

Ez időszerint az itt az általános vélemény, hogy úgy az őszi mint a tavaszi szalmatermés a rendesnél kevesebb, de mert a kalászok még az egész alacsony szárakon is eléggé nagyok és teltek, a szemkópződés pedig ritka helyen és részben csak a dőlt vetésekben nem kielégítő, ez okból a magtermós minőség tekintetében jobbára kielégítőnek, sőt jónak igérkőzik ; — másként áll azonban a termés mennyiség tekintetében, amennyiben az őszi búza csak gyenge közepes termést igér, főleg a kisgazdák termései igen ritkák és dud-