Ung, 1903. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)

1903-07-05 / 27. szám

2. oldal. TU" 1ST <3­27. szám. sadalom tagjaihoz simulni a legfőbb törekvé­sük, úgy minden tekintetben a társadalom jó­létének fognak szolgálatot tenni. A munkaszünet körül ne hivatkozzanak arra, hogy mert szombaton tartják a szünetet, a törvény által biztosított vasárnapi munka­szünet reájuk hátrányos. Tiszta és háboritlan, egyben szigorúan végrehajtott vasárnapi munkaszünetet kívá­nunk ! Az árvapéuzkezelés uj szabályzata A belügyminiszter a községek és városok gyám­pénztárának kezeléséről, az árvapónzek gyümülcsözte- téséről és a gyámügyi számvitelről uj redeletet bocsá­tott ki, mely julius hó 1-én lépett életbe. A községekre vonatkozó 55.300/1903. B. M. számú rendelet főbb elvi intézkedései a következők: 1. szakasz. A községi gyámpénztár. A közsógbeli kiskorúak és gondnokoltak készpénzének és pénzérté­keinek kezelésére az 1877: XX. t.-cz. 285. szakasza alapján belügyminiszteri engedélylyel felruházott közsé­gek gyámpónztáraikat az e rendeletben foglalt szabá­lyok szerint kezelik. 2. szakasz. Rendes és letéti kezelés. A községi gyámpónztári kezelésnek két ága van : 1. a rendes, 2. a letéti kezelés. A rendes gyámpénztári kezelésbe azok a pénzek és pénzértékek tartoznak, amelyek kiskorúak vagy gondnokoltak, vagy a gyámpénztár részére állandó ke­zelés végett vétetnek át; letétileg pedig azokat a pén­zeket kell kezelni, amelyek kézbesítés vagy továbbítás végett, avagy egy közös hagyaték részére további be­utaló intézkedésig ideiglenesen őrizetbe vétettek. Minden beérkező összeget rendszerint azonnal és lehetőleg a rendes kezelésben végleg el kell számolni; letétbe csak oly összegek vehetők, melyek előírás vagy megfelelő számlalap hiányában véglegesen azonnal el nem számolhatók. A községi gyámpénztárba a kiskorúak vagy gond­nokoltak javára bármely czimen közvetlenül befizetett összegek az illetők javára bevételezendők és ezekre nézve a vármegyei árvaszék közvetítése vagy beutal- ványozása mellőzendő. 3. szakasz. A pénz és egyéb értékeket, úgyszintén a naplókat, főkönyveket és a számadási okmányokat a község házánál kell őrizni. A pénz és pénzértékeket kettős zárral ellátott, tűz- és betörésmentes vasszekré­nyekben kell elhelyezni. Az egyik kulcs a pénztár­noknál legyen, a másik kulcsot az ellenőr őrizze, aki a hü és pontos kezelésért a pénztárnokkal együtt első sorban egyetemlegesen felelős. A pénzszekrény kulcsainak másodpéldányait — a község pecsétje alatt — a vármegyei gyámpénztárt ke­zelő kir. állampénztár (adóhivatal) őrizetébe kell adni. A pénzszekrényben a gyámpénztárba tartozó pén­zen és értékeken kiviil idegen pénzt vagy értékeket tartani nem szabad. A pénzintézeti betétkönyveket, értékpapírokat és adósleveleket a főkönyvi lapok sorrendjében kell a pénzszekrényben elhelyezni. A drágaságot (aranyat, ezüstöt, ékszert) tartal­mazó csomagok a törvényes képviselő és a községi elöljáróság pecsétjével kell ellátni és ahhoz jegyzéket kell mellékelni, melyben a tartalom (darabszám, a drágaság rövid megnevezése és becsértéke) meg legyen jelölve. 4. szakasz. A pénztárnoki és ellenőri teendőkkel rendszerint a községi pénztár kezelőit kell megbízni. Ha ez bármi okból nem lehetséges: akkor a községi közgyám, mint gyámpónztárnok és a községi jegyző, mint ellenőr teljesitik a kezelést. Díjazásukat a község szabályrendeletben állapítja meg, ez a díjazás azonban a gyámpónztári tartalékalap terhére nem eshetik. Gyámpénztárnokul csak olyan községi lakos al­kalmazható, akinek megválasztása ellen az 1886: XXII. t.-cz. 75. szakaszában említett akadályok nem forog­nak fenn és a ki a pénztári naplókat sajátkezüleg vezetni tudja. 5. szakasz. A pénztárnok kezeli az árvapénztárt, átveszi a pénztárhoz érkező pénzeket és pénzértékeket, teljesiti ezeknek bevételezését és kiadását, vezeti a gyámpénztári naplót és a gyámpénztári letéti naplót. Befizetéseket a pénztárnok csak az ellenőr (jegyző) szám­fejtésével ellátott okmányokra és — különös utasítást kivéve — kizárólag a hivatalos helyiségben fogadhat el. Ugyanez áll a kiadásokra nézve is, melyek szintén csak szabályszerűen számfejtett okmányok alapján csakis a hivatali helyiségben teljesithetők. A postán érkező pénzeket és pénzértékeket a pénztárnok és ellenőr szintén együttesen veszik át és az átvételt együttesen aláírásukkal ismerik el; 6. szakasz. Az ellenőr kötelességei. Az ellenőr (jegyző) vezeti a kiskorúak és gondnokoltak követe­léséről és az adósok tartozásáról szóló főkönyveket, úgyszintén a letéti főkönyvet és a névmutatót. Az ellenőr teljesiti a bevételekre és kiadásokra vonatkozó pénztári számfejtést, figyelemmel az összeg helyességére, az esetleges levonásokra, bélyegre és egyéb kellékekre; aláírja a pénztárnokkal együtt a pénztári naplókat, a pénztár által kiálitott nyugtákat és a pénztár jelentéseit. Összeállítja a gyámpénztár évi számadását és a mérleget s a pénztárnokkal együtt aláírja. Az ellenőr figyelemmel kiséri az árvapónztárra szóló bevételi és kiadási rendeletek pontos teljesítését, különösen pedig a gyámpénztárba fizetendő kamatok, tőketörlesztési részletek és haszonbérek rendes befi­zetését. 8 szakasz. Helyettesítés. A pénztárnok és ellenőr helyettesítéséről az állás megüresedése, szabadságolás vagy betegség esetén a kspviselőtestület gondoskodik. A pénztár átadásáról, illetőleg átvételről a naplók le­zárása és az értékeknek részletes számbavétele mellett jegyzőkönyvet kell felvenni. 9. szakasz. Utalványozás. A bevételezéseket és a kiadásokat a pénztárnok a községi elöljáróság vagy a vármegyei árvaszék utalványozása és az ellenőr (jegyző) pénztári számfejtésével ellátott okmányok alap­ján teljesiti. Hogy a községi elöljáróság a gyámpónztárból köl­csönadott, vagy pénzintézetnél kamatozásra elhelyezett és az önjoguvá váltaknak kifizetendő pénzeken- és pénz­értékeken kiviil mily kiadásokat utalványozhat: ez attól függ, hogy az illető ügyben meddig terjed a községi elöljáróságnak megbízás alapján gyakorolt gyámhatósági jogköre. 10. szakasz. Amennyiben a községi elöljáróság az illető ügyekben gyámhatósági jogkörrel van felru­házva : a leltározási költségek, illetéktartozások, adók, közköltségek és tüzkárbiztositási dijak, minden utalvá­nyozás nélkül az ellenőr számfejtése alapján a megfe­lelő nyugtázásra kifizethetők. Utalványozás nem szükséges továbbá azokra a bevételezésekre sem, melyekre nézve a községi elől járóság egyszersmindenkorra már intézkedett. (Például a főkönyvben már nyilvántartott pénztári kölcsöntőkék és névre szóló magánkötvények tőkeösszegének egész­ben vagy részben való befizetésénél, valamint a ka­matok és késedelmi kamatok befizetésénél sem.) 11. szakasz. Utalványozás a tartalékalapból. A tartalékalapoól és jövedelméből kiadás csak a képvi­selőtestület határozata alapján és a belügyminiszter jó­váhagyása után teljesíthető. (1807: XX. t.-cz. 298. szakasz.) Az ilyen határozatokat a vármegyei árvaszék utján kell a belügyministerhez felterjeszteni. A rendelet többi fejezetei szólnak a naplókról, a főkönyvekről, azok vezetésének szabályairól. Fontos a gyámpénztárban lévő pénzek gyümöl- csöztetéséről szóló IV. fejezet, amelynek lényegesebb intézkedései a következők: 53. szakasz. A községi képviselőtestület szabály- rendelettel állapítja meg, hogy az összesített pénzke­zelési rendszert, avagy az egyénenkinti kezelési rend­szert alkalmazza-e? 55. szakasz. Összesített pénzkezelési rendszernél a kiskorúak és gondnokoltak részére bármily czimen befolyó készpénzösszegek erejéig a községi gyám­pénztár lesz adósa az illetőnek. Viszont: a gyámpénz­tárból jelzálogi kölcsönökre vagy pénzintézeti betét­képen elhelyezet pénzekről szóló adósleveleket a pénz­intézeti betétkönyveket a községi gyámpénztár nevére kell kiállítani. 56. szakasz. Összesített kezelés alá nem jutnak azok az értékpapírok és magánkötvények, melyek az 1877: XX. t.-cz. 272. szakasza értelmében az egyes kiskorúak és gondnokoltak részére természetben meg­tarthatók. < A leltározás alkalmával talált, vagy időközben a kiskorú vagy gondnokolt tulajdonába jutott, magán­adósleveleken vagy más okmányokon alapuló kövefe- lések, melyek biztosítva nincsenek, vagy törvényszerűen biztositandók, vagy behajtandók. (1877: XX. t.-cz. 272. szakasza.) A váltókon alapuló követelések behajtása iránt minden esetben intézkedni kell. 57. szakasz. A gyámpénztári tőkékből magán­adósoknak jelzálogi biztosítékra adható kölcsön kamat­lábát, a törlesztési évek számát, az ingatlan becsérté­kének meghatározásánál követendő eljárást, továbbá az egyeseknek adható kölcsön legnagyobb és legkisebb összegét, az adóslevél mintáját, valamint a kiskorúak és gondnokoltak kamatjövedelméből és a pénztár által beváltott kamatszelvények értékéből a tartalékalap ja­vára levonható jutalék tényleges százalékát a község képviselőtestülete a helyi viszonyok figyelembevételével a belügyminiszter jóváhagyása alá terjesztendő szabály- rendelettel állapítja meg. 58. szakasz. A községi gyámpénzlárból a kölcsö­nöket a képviselőtestület megbizásából a községi elöl­járóság szavazza meg. A kölcsönügy előadója a közgyám. Egyebekben a „Gyámügyi ügyviteli szabályzat a községek s járások részére“ (I. Rész, II. Fejezet, 1. Czirn.) az irányadó. A község képviselőtestülete a megbízást bár­mikor visszavonhatja és a kölcsönzés iránt az intéz­kedést magának fentarthatja. A kölcsön fizetése alkalmával a legközelebbi ja­nuár, illetőleg julius hónap 1-jéig esedékes kamat levo­nandó és bevételezendő. 59. szakasz. A községi gyámpénztárból magán­adósoknak kiadott pénzekért első sorban felelős a köz­gyám, ha a kölcsön az ő előterjesztésére szavaztatott meg, másodsorban felelősek a községi elöljáróságnak azok a tagjai, akik a kölcsönt megszavazták, illetőleg ki előbb földi menyországunk, édes mindenünk, csupán azért, hogy aztán ördögi daemonuuk lehessen. Magához I köti, lánczolja a férfit, megismerteti vele a szerelem mézét, az öröm és boldogság fázisát, csupán csak azért, hogy aztán százszorosán éreztesse vele a jaj, a pokol ezerszuró töviseit. — Én magam is jól ismertem őt, hiszen én vol­tam szegény Feri egyetlen jó barátja. Én is azt hittem, hogy valóságos angyal. Tekintete, hangja, minden tette, mozdulata azt árulta el, hogy ez a nő csak szeretni s boldogítani teremtetett. Igen ! szeretni azzal az igazi, odaadó, határt nem ismerő szerelemmel, mely csak üd­vözíteni képes, mely kárhozatra sohasem visz; mely sohasem bánt, hanem mindég megvigasztal; mely soha­sem büntet, hanem mindég megbocsát; azzal a szere­lemmel, mely végtelen s igy örök, mely a síron túl is tud szeretni. — S lássák hölgyeim, az az asszony valóságos daemona lett szerencsétlen férjének, ki ezerszeresen csalódott benne. Csalódott benne mint hitvesben, csalódott benne mint anyában. Csoda-e hát, ha a csalódások között eszét veszítve, feledve mindent, mi a földhöz, a röghöz köt; feledve a szerető gondos édes anyját, imádott gyermekeit — látva, hogy számára itt e földön nincs egy szemernyi üröm, fájó szivére nincs gyógybalzsam, ünkezével vetett véget szenvedéseinek. — Hozzám intézett levelében ezt irja nekem: „Légy igazi atyja szeretett gyermekeimnek, vezesd őket erős kézzel az élet szenvedésekkel telt utain, ta­nítsd meg korán, hogy csak szenvedni, tűrni, nélkü­lözni teremtetett az ember, mert ha mutatkozik is néha- néha a boldogság fénysugára, az csupán csalóka fény, melyet ha követni találnak, a csalódást kétszeresen fogják érezni. Kérd őket, ha felnőnek, bocsássanak meg nekem, hogy az apai szeretet nem győzedelmeskedett bennem az asszonyi kísértések felett; megpróbáltam élni, küz­deni, szenvedni ő érettük, de mindannyiszor elestem az ő daemoni hatalma alatt s ma már nincs erőm föl­kelni, a küzdelmet felvenni vele szemben. Meghalok, magammal viszem a szerelem, a boldog­ság csalóka, fényét, — mely eltántorított— ép úgy, mint la bút, a szenvedést, a kétségbeesést.“ — Szegény, szegény barátom, ma már ott fekszik ő is künn a temető csöndes ölében, hol — ugymondják — nem bánt senki, odalenn már nem fáj semmi. Bizony magam is azt hiszem, ha a sírján nőtt virágok beszélni tudnának, ha elmondhatnák, mit érez az ő csöndes halottjuk, azt mondanák : ő már boldog. — De hát mit tett az asszony, hogy férjét olyan boldogtalanná tette? — kérdé a mély csendben a kiváncsi szőke kis doktorné. — Igaz ; el kell azt is mondanom, hogy az egészet megérthessék, s ítéletet mondhassanak. Tóthné rábeszélése, a leány igéző szépsége teljesen elkábitották barátom fejét.—A Royalbani véletlen talál­kozás után többször ellátogatott a családhoz, majd együtt mentek színházba, a szigetre, később naponta együtt voltak. A leánynak is megtetszett a daliás, csöndes természetű huszárfőhadnagy. Tóthné pedig oly ügyesen kovácsolta a szerelem lánczait, hogy egy napon azon vették magokat észre: nincs menekvés, egymáséinak kell lenniök. — A leány családja azonban hallani sem akart erről a házasságról, mert szerintük minden ka­tonatiszt léha, könnyelmű; de különösen a huszár. — Tóthné és a szerelmesek azonban erősen küzdöttek a család konoksága ellen. — Mindhiába : a kautiót nem akarták letenni. Káváscy azonban már annyira bomlott a leány után, hogy elhatározta, kerüljön bár a rangjába, de a leány az övé lesz. Gyomorbaja alapján nyugdijaz- tatta magát s mint nyugdíjas tiszt a tórparancsnokság- nál nyert alkalmazást. — Terve sikerült, a leány az övé lett. Az esküvő előtt azonban őszintén feltárta a leány előtt a helyzetet, elmondotta neki, hogy a főhadnagyi fizetésből csak nagyon szerény igények mellett élhet­nek meg. — De a leány biztatta : majd csak megbékül- nek az öregek, s akkor remélem segíteni is fognak bennünket 1 — Bízva a jó sorsban, egymáséi lettek. Első évben nem is volt baj. — Meghúzódtak a kaszárnya két szobájában, a tiszti étkezdéből hordattak kosztot, igy hetenkiut egyszer-kétszer még színházra, hangversenyre is telt. — Sem leírni, sem elmondani nem lehet ezt a földi boldogságot, melyben ők éltek. A szó szoros értelmében leste egyik a másik gondo­latát s milyen örömünk volt, ha sikerült nekik. — A mikor a férj lement az első emeletre a hivatalos helyi­ségbe, tízszer is elbúcsúztak egymástól, százszor úgy mint egyszer össze-vissza csókolták egymást, mintha legalább is egy hónapra válnának el egymástól, pedig alig telt bele másfél óra, Feri már ismét felszaladt a lakásba megnézni az ő aranyos kis feleségét, hogy foglalatoskodik a konyhán. Élénken emlékszem még vissza arra a napra, mikor szabadságra mentem Budapestre s a jelentkezés alkalmával vele találkoztam. Teljes két órán át beszélt a feleségéről s az mind csupa jó, csupa szép volt. — Túlboldogan mondotta el, hogy irigyli tőle azt az asszonyt az egész főváros, hogy bámulják őket az utczán, a színházban, egy szóval mindenütt. — Meg­hívott magokhoz ebédre s két hétig, mig a főváros­ban időztem, naponta együtt voltunk s mondhatom önöknek hölgyeim, hogy soha életemben olyan szép s olyan boldog házaspárt én még nem láttam. Valódi gyönyörűség volt őket látni, mennyire imádják egymást, s milyen boldogok. Boldogságuk betetőzője egy aranyos kis fekete szemű baba lett. — Beszélni sem lehetett velők más­ról, mint gyermekükről, az ő szemük fényéről. — A gyermek születése után már nem is egymásnak, hanem gyermeküknek éltek. — Bámulattal töltött el, hogy az én kényes főhadnagy barátom milyen közönséges fleg­mával hurczolgatta karján leánykáját, mit sem törődve az etiquet szabályaival. Ekkor láttam csak, hogy mi mindenre képes az apai szeretet s a férj szerelme együttvéve. — Mondhatom, magam is boldog voltam, ha néha abban a túlboldog kis családi körben időz­hettem s nem egyszer gondoltam : ennyi boldogságért talán én is képes lennék pályámat ott hagyni Sajnos azonban, ez a nagy boldogság és édes szerelem nem tartott sokáig. A második házassági évforduló meghozta a má­sodik babát is, s a gond a kiadás nőttön nőtt. — A fizetésből nem telt, az öregek pedig segíteni nem akartak. — Mi régi tiszttársai rendeztük adósságát, giráltunk neki. Az öregeknél közbe vetettem én is

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom