Ung, 1903. július-december (41. évfolyam, 27-52. szám)
1903-07-05 / 27. szám
XLL ÉVFOLYAM. Ungvár, 1903. julius 5. 27. SZÁM. Szerkesztőség: Vármegyeház-tér 1. szám. Kiadóhivatal: Székely és Illés könyvnyomdája. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Csak bérmentes levelek fogadtatnak el. Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. Nyíl tier soronkint 40 fillér VEGYES HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési feltételek : Csak az „Ung“ lapra : Egész évre . 8 kor. Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. Egyes szám 20 fill. „Iliig vármegye Hivatalos Lapjáíí-val együtt: Egész évre 12 kor. - Félévre. . G kor. Hirdetések úgy az ,,Ung“, mint „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ részére, — továbbá magánosok részéről az előfizetési pénzek a kiadóhivatalba, Székely és Illés könyvnyomdájába küldendők. AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. „Ung vármegye Hivatalos Lapja“ az „Ung“ melléki elvként megjelenik minden csütörtökön. A vasárnapi munkaszünet. A kereskedő-, iparos s általában a munkás-osztálynak, de főképen ezek alkalmazottjainak, akiket a napi 14—16 órás munka fölemészt, nagy érdeke volt, hogy a külföld módjára a vasárnapi munkaszünetet nálunk is törvény biztosítsa. A társadalmi jólét érdekeinek előmozdítását elősegítő ezen több mint tiz éves törvényt, életbeléptekor maguk a munkaadók is örömmel üdvözölték. A tapasztalat igen hamar azt mutatta azonban, hogy a kiskeresked k, meg a kisiparosok a maguk részéről megbánták, hogy oly könnyen lelkesedtek s a vasárnapi munkaszünet örömét apránkint kezdték visszavonni. A kereskedelemügyi miniszterek ajtait tiz év óta munkaadókból álló küldöttségek több Ízben nyitogattak és sikerrel. A munkaszünet szigorát enyhítették, a zárórát előre tolták s a vidéki városokban a kereskedéseket előbb reggeli 9 órakor, majd 10 órakor s később deli 12 órakor engedtek bezárni. A kisiparosok e közben segédeikkel és tanonczaikkal vasárnapokon át is vígan dolgoztattak, mert erre okot mindig találtak. Majd a nagyünnepeket, máskor az országos vásárokat használták föl, a miért a segédeket és a tanonczokat a munkaszünet napján a műhelybe kellett rendelniük. Az alkalmazottaknak pedig mindezt összetett kézzel, tehetetlenül kellett végig szenvedniük. Közben előállottak a trafikosok s a pénzügyminiszternél esedeztek, hogy a munkaszünetet reájuk is kiterjeszsze. A mikor pedig kérelmüket teljesitetiék, megbánták a miniszter figyelmét, s a trafikokat délutánonkint továbbra is nyitva tartották s tartják. Közelebb azután a kereskedelmi alkalmazottak folytattak küzdelmet a munkaszünet rendelkezéseinek módosításáért; Láng Lajos miniszter igazolta, hogy ő melegszívű barátja a vasárnapi munkaszünetnek, mert a munkaszünet órait kiterjesztette,. s az alkalmazottakra kedvező rendelkezéseket léptetett életbe. A pénzügyminiszter megadta a trafikosok részére a vasárnapi munkaszürietet, de még talán idejök sem volt ezt megköszönni, máris felkeresték őt azzal a kéréssel, hogy az izraelita vallásu lőzsdéseknek megengedje, hogy ne kelljen szombaton trafikot árulniok. Holott a miniszter az izraelita trafikosok vallási érzületét összhangba hozta a kincstár érdekeivel, midőn megengedte, hogy szombaton az üzlet főbejáratánál alkalmazott rekeszben árusíthassák a dohány- és szivarárukat. A miniszter ur jól fogja tenni, ha a beadott emlékirat daczára rendelkezéseiből egy jottát sem fog engedni a kincstár jól felfogott érdekében. Mert ha a vasárnapi munkaszünet behozatala magasabb sociális érdekből történt, akkor ennek végrehajtása körül felmerülő nehézségeknek el kell esniök s a kor haladása folytán egyes hitfelekezetbelieknek a vallási érdekeket a társadalmi érdekekkel összegyeztetniök, összhangba hozniok kell. Sajátságos összeviszszásság jelenségei merülnek itt föl a munkaszünet körül folyamatban lévő mozgalmaknál. Különösen kidomborodik ez az ország felvidéki városain, mint Ungvárt is, ahol az ipar egy része, a kereskedelem pedig csekély kivétellel egészen izraelita polgártársaink kezében van. A vallási érzület melege előtt meghajtunk, ámde mégis sajátságosnak találjuk, hogy ugyanazon vallást követő izraeliták amig az ország bensejében szombaton az üzletet zavartalanul gyakorolják, itt a felvidéken ellenben az üzlet, egyesek kivételével, szombaton teljesen szünetel. A miért is a vasárnapi munkaszünet megtartása reájuk any- nyiban kellemetlen és káros, mivel a hétből két napon át kell szünetelniük. De viszont azon izraelita vallásuakról, akik a vallásos érzület fejlesztését az üzleteknek szombaton nyitvatartásával összeegyeztetik, megint el kell ismernünk, hogy az ő vallásuk előttük is ép oly szent, mint azok előtt, akik az üzleteket szombaton zárva tartják. Hogy tehát a vasárnapi munkaszünethez csatolt nagy társadalmi érdeket zavartalanul előmozdítsák azok is, akiknek heti-ünnepük szombatra esik, a haladó kor követelményeivel ki kell egyezkedniük, s a társadalmi jólét előmozdítása teszi szükségessé, hogy a hétből csak egy napúk legyen a pihenő: a törvény áltál megállapított vasárnap. E mellett a vallásos gyakorlat és ájtatosság kifejezést nyerhet más napokon, tehát szombaton is a nélkül, hogy a heti hatnapi munkanap öt napra devalváltassék, ami bizony anyagilag káros és hátrányos. Ungvárt nehány kereskedő üzletét szombaton nyitva tartja, tehát e napon is keresethez jut, úgy, hogy a törvény által kijelölt vasárnapi munkaszünetet békésen és nyugodtan élvezi. De ezeken felül ismerünk több intelligens izraelita kereskedőt és iparost, akik szívesen adnak át magukat szombaton a munkának s várva-várják, hogy e részben kezdeményezés történjék. Ne várják ők másoktól a kezdeményezést, hanem szakítsanak az előítélettel s biztosra vesszük, hogy követőik száma rohamosan emelkedni fog — úgy, hogy egy év leforgása után alig lesz Ungvárt kereskedés, mely szombati napon zárva legyen Az izraelita vallásu iparosok is felhasználják majd, ezek példáját követve, a hatodik munkanapot, anélkül, hogy ez vallási érzületük megingatását maga után vonná. Egyeknek kell lenni a társadalom tagjainak a küzdelem minden terén s ha izraelita polgártársaink cselekedeteikkel demonstrálni fogják, hogy nemcsak élvezni akarják a társadalomnak jótéteményeit, hanem az össztárA bolygó főhadnagy halála. — Az »Ung« eredeti tár ez áj a. — Irta : Erdőasy Vil mos. Botfalva intelligencziája ismét a szép szőke Both- falvynéhoz volt hivatalos. Ott volt a svadron valamennyi activ tisztje, sőt a két tartalékos hadnagy is, kikről Beney cadot azt a hirt terjesztette, hogy igen gazdag bácskai gyerekek. Igaza volt-e vagy sem, nehéz lett volna megállapítani, mert a botfalviak közül egy sem járt Bácskában. A cadet azonban erősen megmaradt állítása mellett, lehet csupán csak azért, mert a két tartalékos igen gyakran pezsgős vacsorával traktálta, — igy ő egész más szemmel nézett reájok, mint a többiek. A két tartalékos iránt tehát csoda-e, ha a leányos mamák leányaikkal együtt érdeklődtek; ellenben a fiatal asszonyok most is csak az aranyszáju főhadnagy köré gyülekeztek. Bizton remélték, hogy valami érdekes történetet fog ma nekik elmondani, mert a múlt héten táviratilag hívták Budapestre egy barátja temetésére. A hölgyek nem csalódtak. Pusztay főhadnagy tényleg ma nem kérette magát, az első kérő szóra hajlandó volt a hölgyek szórakoztatására. — Szomorú történetet mondok el, igy most mu- lattatásról szó sem lesz, sőt magam is jobb szeretném, ha ma más valakit kérnének fel szórakoztatásukra. Szomorú dolog pedig nem magoknak való, meg aztán attól is félek, hogy a történtek behatása alatt nem fogok tudni uralkodni magamon s éles kritikát gyakorolok az asszonyi nem gyöngéi felett. — Csak mondja el — kérték a hölgyek — hátha mi is okulunk elbeszéléséből. Ez az érv hatott; Pusztay főhadnagy kész volt hozzáfogni az elbeszéléshez. A hölgyek a szokott kíváncsisággal lesték ajkáról a szót. * * Ismét a bolygó főhadnagyról mesélek önöknek, — talán utoljára, mert szegény feje a múlt héten fő- belőtíe magát. Táviratilag hivtak a temetésére s utolsó óhajai végrehajtására Még bizonyára emlékeznek rá, hogy bácskai Topolyai Margit másodszor is kikosarazta, s ő bolyongott tovább. Bolyongásában Budapestre is eljutott, hol a véletlen az utczán egy régi ismerősével, Tóthnéval hozta össze. — Mit csinál maga itt ? Ide helyezték ? — Nem. Pár napig maradok csak itt. — Kernelem meglátogat bennünket! Tudja, az uram is nagyon szereti magát; aztán most van egy kis kosztos leányom is, azt magának szántam. — Köszönöm ügyeimét, de semmi kedvem a nősüléshez. — Ej! mesebeszéd. Topolyai Margit igazán nem érdemli, hogy maga még csak egyet sóhajtson is utána. Higyje el nekem, azzal a szeszélyes leánynyal egész életére boldogtalan lett volna, míg igy . . . — Lehet, azzal a másikkal is az leszek. Köszönöm szives meghívását, de hallhatta már, hogy én kerülöm a társaságokat, különösen a nők társaságát. — No ne féljen, nem varrom én ezt a leányt erővel a maga nyakába, tehát bátran feljöhet az uramat meglátogatni. — Lehet, teszem tiszteletemet, de nem ígérem biztosan. — Már pedig én várni fogom. A kölcsönös üdvözlés után elváltak egymástól. A bolygó főhadnagynak esze ágában se volt Tóthékhoz fölmenni, bár naponta nem egyszer ment el körúti lakásuk előtt. A sors, az a szeszélyes valami azonban máskép határozott, mert hát hiába, a közmondás szerint: sorsát senki el nem kerülheti. Egy este a Royalbau vacsorázott s ábrándozva hallgatta Banda Marczi szebbnól-szebb kesergő nótáit, midőn háta mögött Tóthné ismerős hangja szólalt meg: — Ott ül Kávássy, az ő asztalánál van hely.jJó estvét. Megengedi ? Mit volt mit tennie, mint „igent“ mondani; óh pedig beli szeretett volna orkán lenni, mely a Royált mindenestől elsöpörte volna, semhogy Tóthékkal egy asztalnál üljön. Még fel sem ocsúdott a meglepetésből, ingerültségét még le se birta küzdeni, midőn Tóthné újra megszólalt : — Kávássy főhadnagy. Rokonom Kőrössy Tériké. Ekkor vette csak észre azt a szép barna leányt, ki fejedelemnői szépségével talán a legkonokabb nő- gyülölő férfiakat is meg tudta igézni. Kávássy főhadnagy is önkéntelen azt kérdezte önmagától: Hát angyalok is járnak már e földön? Mert hiszen ez a junoi termetű, rózsás arczu leány, azzal a tüzes fekete szempárral nem lehet földi lény, s ha itt is van e földön, bizonyára nem az a rendeltetése, hogy végigszenvedje az élet golgotháját, hanem hogy a szenvedőd, nélkülözők s kétségbeesettek vigasztalója, gyámola legyen. Úgy gondolta, hogy a hol ez a leány megjelenik, felszárad minden könnyű, feledésbe megy a bú, bánat, ott nincs nélkülözés, küzdelem; az ő léptei nyomán az avar helyén is nyíló virág, a jaj, s szenvedés helyén is öröm, boldogság terem. Úgy közeledett hozzá a sokat tapasztalt, bolygó főhadnagy, mintha tényleg égi lény lett volna s szinte szeretett volna hangosan kaczagni Tóthné szavaira: Ezt a leányt én magának szántam. Nem, nem ! még gondolatnak is merész, hogy ez a leány egy emberé legyen — töprengett magában — bizonyára sok szenvedő vár az ő könyörületessógére, az ő szeretetére. — Lássák hölgyeim — monda az aranyszáju főhadnagy — ilyen őrült szenvedély az az úgynevezett szerelem; mert ugyan minek is nevezzük másnak, mint őrült szenvedélynek? Szegény barátom azt hitte, égi lény ül mellette, pedig asszony volt csupán. Asszony, Lapunk mai száma 6 oldalra terjed.
