Ung, 1903. január-június (41. évfolyam, 1-26. szám)
1903-02-08 / 6. szám
XLI. ÉVFOLYAM. Ungvár, 1903. február 8. 6. SZÁM. SZERKESZTŐSE®: Dsgvár, Vármegyehoz-ttr 1. szám. A szerkesztőhöz intézendő minden közlemény, mely a lap szellemi részét illeti. Levelek csak bérmentesen fogadtatnak el Semmit sem közlünk, ha nem tudjuk, kitől jön. Kéziratok nem adatnak vissza. A lap megjelen minden vasárnap. VEGYES TARTALMÚ HETILAP. KIADÓHIVATAL: Székely és Illés köuyvnyomdája. Előfizetési feltételek: Egész évre . 8 kor. j Negyedévre 2 kor. Félévre ... 4 kor. í Egyes szám 20 fill. Hirdetések. előfizetések, valamint a lap anyagi részéi illetők a kiadóhivatalba (Székely és Illés könyvnyomdájába) küldendők Ny Utter sor önkin t 40 fill. UM VARMEGYE ÉS AZ UNGMEGYEI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Ungvári benyomások. Dr. Herrmann Antaltól. Harmadszor és utoljára: az iskolák. (Vége.) Lássuk először Dortsák igazgató urnák „Reáliskola — polgáriskola“ czimű czikkét, mely igy kezdődik: „Az „Ung“ ma egy heti számában" stb. Ez lehetetlen szerkezet; valószínű, hogy „ma egy hete“ időhatározó szólamnak jelzősitése akar lenni. — D. ezt irja: „Herrmann Antal dr. budapesti állami polgár- iskolái rendes tanár és tudományegyetemi magántanár.“ Hát először az nagyon lényegtelen, hogy ki az, aki valamit mond; fontos az, amit mond. Másodszor, én egyáltalán nem szenvedek czimkórságban és semmivel sem érezném magamat értéktelenebb embernek, ha polgári iskolai tanar volnék. És csak a D. ur alaposságának jellemzése czéljából árulom el, hogy én a budapesti állami Paedagogiumnak, a polgári iskolai tanitóképzőintézetnek, igazgatói czimmel és jelleggel kitüntetett rendes tanára vagyok. Abba az intézetbe, ahol én tanitok, reáliskolából még jeles bizonyitványnyal sem fogadunk be szivesen hallgatót. A különbség lényegileg olyan, mintha én D. igazgató urat végzett förealiskolai tanulónak titulálnám. De ismétlem, a hivatalos rang egészen közömbös az eszmék uáiczcibáu. lás éppen ezen teljesen felesleges volt D. urnák az én hivatalos állásommal előhozakodnia, pláne, ha nem volt tiszta fogalma róla. Talán már czikkelye elején feltűnővé akarta tenni, hogy magasan áll felettem rangban. Alább azonban mintha mégis sejtené mivoltomat, mert megemlíti, hogy az ungmegyei kin tanfelügyelőnek tanára voltam a „polgári tanitóképzőintézetben.“ Ezt azonban azért említi, hogy ironizálhasson a tanfelügyelő szorgalma iránt kifejezett elismerésem fölött. I). „nyomtatott véleményemmel“ szemben hivatkozik személyes érintkezéskor tanú előtt tett — állítólagos — szóbeli kijelentésemre. Pár nappal azután, hogy első czikkemet megírtam és a nyomdába adtam volt, nála való tisztelgésem visszonzásául — meglátogatott engem D. ur szállásomon. Hogy miféle udvariassági közhelyeket váltottunk akkor, arra bizony nem emlékszem. Az talán csak magától értetődik, hogy ilyen diszlátogatás alkalmával tanuk előtt nem szólhattam igy hozzá: „Belátom, hogy Ungvárt nagy szükség van főreáliskolára. De csak egyetlen emberre nézve. Ez pedig természetesen az igazgató ur maga!“ Két momentumra azonban meglehetős biztossággal emlékszem. Arra, hogy megemlítettem, hogy írtam a reáliskoláról s a polgári iskola mellett; és arra, hogy azt semmi esetre sem mondottam, hogy „megcsináljuk a főreáliskolát.“ Ilyen szerénytelen nem vagyok. Nem tartozik ez rám, s ha rám tartoznék, akkor sem csinálnám meg. E helyen azonban meg kell jegyeznem, hogy közügyi nyilvános vitába etikettjellegü magánbeszélgetésnek önkényesen kiszakított és alakított részleteit keverni: ellenkezik az irodalmi tisztesség elemeivel. D. ur azt irja továbbá, hogy nincs szava és nem fűz megjegyzést ahhoz, hogy az én czikkelyem részben más tartalommal jelent meg, mint ő a kefelenyomatban olvasta s hogy a kéziratban törléseket rendeltem el, miután elolvastam az ő értesítőit. Hát ehhez nem is lehet szava az olyan embernek, a kinek fogalma van az irodalmi illemről. A kefelenyomat a'corrector *-,ga;; épeszű ember nem polemizál kefelenyomat ellen. Ha a nyomdász illetéktelenül nfcgmutatta a keíelc- nyomatot D urnák, nagy indiscretiot követett el, a melyért őt megfenyíteni: a felelős szerkesztő dolga. Ha pedig D. ur maga az „Ung“ correctora, akkor ez esetben rutul visszaélt bizalmi állásával. De tisztázni akarom ezt a mellékkörülményt is, melyet D. ur alattomosan az én gyanúsításomra használ fel. Budapestről nyilt lev. lapon tényleg arra kértem az „Ung“ t. szerkesztőjét, hogy egyet-mást módosítson czikkemben. De ezek nem vonatkoztak lényeges dolgokra. Mert D. ur „Komoly teendőinek“ és jobb ügyre érdemes vaskos értesítőinek az | elolvasásából, sajnos, nem sokat okultam és I az abban talált uj adatok vagy tények semmiben sem módosították az en felfogásom lényegét. Töröltettem az egyéves önkéntességre vonatkozó mondatot, mint teljesen lényegtelen dolgot. És kértem, hogy az építkezést illető kifejezést egyeztessék meg szabatosan az akkori tényálladékkal. De ebben nem volt lényeges eltérés. Az is meglehet, hogy a mint D. ur később említi, tüzetesebben megjelöltem az ottani gimnázium jellegét is. De nemzeti, paedagogiai, tantervi tekintetben és czikkem tartalma szemp«* iübóL_söt a tanárok hivatalos jellegére nézve is, magyar állami és kir. kath. gimnázium lényegileg teljesen, de teljesen mindegy, és ezeken rágódni czéltalan szőrszálhasogatas. D. elszörnyülködik és az én „legsajátságosabb énemnek“ tulajdonítja, hogy én azt irtani az ungvári reáliskoláról, hogy „külső viszonyokra nézve legszegényebb az országban“, mielőtt az igazgatót láttam és az intézetbe benéztem volna. Ebben nagy tévedés és nagy valótlanság van. Az igazgató nagybecsű személyét igaz, még nem látl am volt testi szemeimmel. De kérem szépen, csakugyan az a meggyőződése D. urnák, hogy az ungvári reáliskolánál az igazgató a külső viszonyokhoz tartozik? Én azt gondolom, hogy az igazgató ott is, mint máshol, az iskola éltető lelke, vezető szelleme, legbensőbb tényezője, nem pedig csak olyan „külső viszony,“ mint pl. az elhelyezés, a tantermek stb. Ez tehát a tévedés. A valótlanság pedig az az állitás, hogy én nem néztem be a reáliskolába. Az utóbbi időben többször megfordultam Ungvárt. A vasúti állomástól gyalog szoktam bejárni, oda gyalog kijárni Szemembe tűnt a reáliskola felirata. Ismételten bementem az udvarra. Jól szemügyre vettem a helyzetet. Az ablakokon at benéztem a tantermekbe és a tantermekkel szemben az udvaron láttam azokat a silány magánlakásokat s elgondoltam, hogy milyen alkalmas milieu, milyen üdvös környezet eza reáliskola szamára. Én ezt a szemléletet euphemis- mussal igy fejeztem ki: „külső viszonyokra nézve a legszegényebb.“ És D. ur ezt a kifejezésemet előbb burkoltan majdnem jellem- telenségnek nevezi, később pedig azt irja, hogy igazam van, ha ezt a rossz elhelyezésre értem? Hat lehet ezt másra is érteni? Ez a rpnda állapot pedig nem az én legsajátlagosabb énemet illeti, hanem inkább az igazgatóét, mert nekem semmi közöm sem volt ez állapothoz. Az igazgató pedig daczára annak-, hogy hat év alatt roppant nagyképűsködéssel egy egész könyvtárt irt a reáliskoláról, nem tudott ezen segíteni; ez azt mutatja, hogy nem volt kellő tekintélye, meggyőző hatása és hogy Halpert ur szava talán többet nyomott a döntő helyeken, mint az igazgatóé. Igazán mulatságossá válik D. ur, mikor nyelvészkedik. Bizony, nem jó lábon áll őkeme a nyelv logikájával s a magyar grammatikával s mégis másokat leczkéztet. Azt mondja: csonka állami alreáliskola — non sens. Persze, de az a non sens benne, hogy ilyen iskola Ungvárt tényleg létezik. — Azt állítja, hogy csonka állami reáliskola ezt jelenti: a csonka állam reáliskolája. D. ur értesítőinek czimlapján ez áll: „Az ungvári állami reáliskola “ fájjon azt akarta D. ur mondani: az ungvári államnak a — reáliskolája ? Bizonyára nem, hanem ezt: az nllamnak ungvári reáliskolája. Tehát az én kifejezésem is azt jelenti: az államnak csonka reáliskolája. Lám, ilyen elemi dolgokat kell D. ur számára bizonyítani. A D. ur stilusá^-n szép számban akad ilyen nyelvbogA1' 1 ez- az egyet mutatóban tűztem fel feKunőbb módon. De ez megérdemli, hosy még közelebbről is megnézzük. D. u'-- megjegyzi, hogy tulajdonképpen a törvény értelmében nincs se csonka, se alreáliskola. (Ő maga azonban elég gyakran haszó álja mind a két kifejezést.) De megengedi. >hogy lehet vagy csonka, vagy alreáliskola, tie a kettő együtt, t. i. csonka alreáliskola nem lehet. D. ur talán azt gondolja, hogy ez a két jelző kizárja egymást; pedig synonymok; az alreáliskola egyúttal csonka és a csonka reáliskola is rendszerint 4 osztályú, azaz alreáliskola. Ez a kifejezés tehát legfeljebb pleonosum, vagy tantologia, olyan, mint: piros hajnal. Vannak ugyanis megkülönböztető, meg diszitő jelzők. Ilyen d i- szitő jelzője az ungvári reáliskolának a „csonka“. És itt egy füst alatt emlékezzünk meg D. urnák még egy másik nyelvészeti bravúrjáról. Leczkéztet engem, hogy nem „polgári iskola“, hanem „polgáriskola“. Pedig az 1868 : XXXVIII. t.-cz. 67—79. §-ai, az ösz- szes miniszteri rendeletek, az orsz. polgári iskolai egyesület kiadványai mind úgy használják ezt a szót, amint én irom és nem úgy, amint azt D. ur tartja helyesnek. Nyomatékosan megjegyzem, hogy D. urnák mindenben ilyen igaza van. D. ur bóknak tartja, hogy a reáliskola tanári karát jelesnek, a vezetést jónak mondottam, és azt visszautasítja. Talán keveselte a jót a jeles mellett? De hiszen ez nem iskolai osztályozás. Nem is ez a kifogása, hanem az, hogy én előzőleg nem láttam az ő szinét, nem hallottam az ő hangját. No, ha ebben a szem- és fül-élvezetben elébb részesülök vala, alkalmasint kitűnőnek találom a vezetést! Úgy látszik, D. ur nem tart senkit jeles embernek, a kit személyesen nem látott, nem hallott. — Nem tudja D. ur, hogy ismereteket nemcsak tapasztalásból lehet szerezni, hanem olvasás és hallás, sőt okoskodás révén is. Én mar ismertem egyet-mást a tanárok irodalmi dolgozataiból. Beszéltem is róluk, bírálásra illetékes, szavahihető ottani emberekkel. Kijelentésemnek tehát meg volt a kellő alapja. Azt mondották ottan, hogy az igazgató ugyan idült szóbőségben szenved, mely gyakran kellemetlenül akuttá válik, de egyébként igen tanult és müveit ember, a közjóért buzgó lelkes hazafi, kiváló tanár. Az igazgató ugyancsak rajta volt velem szemben, hogy megczáfolja ezt a jó véleményt, de őszintén biztosíthatom Lapunk mai száma 6 oldalra topjad,
