Ung, 1902. július-december (40. évfolyam, 27-52. szám)
1902-08-10 / 32. szám
ben az alsóbb fokú iparhatóságok mellőzésével közvetlenül dönteni; ily kérdésekben határozni csak az esetben tartozik hatáskörébe, ha az érdekelt iparos fellépése következtében hozott első- és másodfokú iparhatósági határozatok ellen beadott felebbezések folytán az ügy harmadfokon leendő elbírálás végett elébe kerülnek. A jelen esetben azonban az ügy ily eljárás és felebbe- bezés alatt nem áll. Ezenfelül magánjogi tekintetekből sem tehetne eleget a városi képviselet abbeli kérelmének, hogy hivatali elődje 60,962/1895. számú határozatának megsemmisítésével Bobovszky Ilona reáljogát megsemmisítse. Mert Bobovszky Ilona hivatali elődje idézett határozatával — melynélfogva reáljoga elismertetett — s ennek alapján Ungvár város területére nézve a kéményseprő-ipar gyakorlatára feljogosittatott : jogszerűen jutott, illelve erősittetett meg egy értékes jognak birtokában és használatában, mely tőle más alapon, mint csakis az ipartörvényben, erre nézve megállapított feltételek beállta esetén -— el nem vonható. Ezek után kijelenti a miniszter, hogy a módosított kéményseprési szabályrendeletnek érdemleges tárgyalásába nem bocsátkozhat, mert a felterjesztett iratok tanúsága szerint a város képviselőtestületének múlt évi deczember hó 16-án tartott rendkívüli közgyűlése — daczára hivatali elődje többszörös rendeletéinek — a 145. szám alatt határozat szerint a szabályrendelet módosításának kérdését újólag nem tárgyalta érdemileg. Utasitja ezután a törvényhatóság utján a várost, hogy a szabályrendelet módosításának már oly régen húzódó ügyét végleg befejezze s az ennek folytán felzaklatott kedélyek megnyugtatása érdekében, figyelemmel hivatali elődeinek vonatkozó rendeletéire, a kérdéses szabályrendelet szabályszerű módosítása tárgyában most már mielőbb érdemileg határozzon. Utazásaim a méhészet terjesztése ügyében. III. Az Ung- és Lyutavölgyön. Julius 21-én Nagybereznán megnézve Dudek erdővéd méhesét, az előbb hasznavehetetlennek tartott s eldobott Dzierzon-kaptárakból már 5 újat találtam benépesítve; örömmel hallottam, mily kedvvel nézi a a méhek szorgalmas munkáját a keretes kaptárban; most már van kedve ilyennel méhészkedői. Délután Sztavnáig mentem, ott Rotharidesz erdővédnek csak deszkaköpüi lóvén, rajzban is megmutattam neki, miként lehet kereteket bele alkalmazni s igy teljesen használhatóvá tenni. Innen elmentem Fábry jegyzőhöz, kinek sok Dzierzon-kaptárja van, de csak 6-ban találtam mehet, szánalmas rendetlenségben; egy kaptárból még csak kiszedhettem a kezdet nélkül beadott felső sor keretet, de a további munkálatot az esteli sötétség miatt másnapra kellett halasztani, este az elméleti dolgokat mondtam el. 22-én reggel 8 óráig egy kaptárban — a régen befogott rajnak kevés építménye lévén — az anyát megkerestem, mivel vén, kicsiny és igen lassú járó, kevés hasítása hézagos volt, az anyát megöltem, a kevés méhet a mellette levő rajzhoz tettem. Megmutattam, hogy a penészszel borított kezdés nélküli kereteket a méhek nem is foglalták el, azokat kiszedtem, aztán a középtérben levő építményt kiszedtem, megigazítva, üres, bevágott lépes keretekkel felváltva berendeztem; megmutattam, miként kell a keretet viasznyommal ellátni, a sonkolyt a keretbe ragasztani. 8 óra után indultam Voloszánkára, hol csak a segédlelkészt találva otthon, a méhesben talált hiányokat leírattam, valamint azt is, miként lehet a deszkaköpiit keretekkel ellátni s czélszerüen használni; mindent teljesen megértett s Ígérte, hogy a tanítóval együtt — kinek szinte sok méhe van — magyarázatom s a leírás után átalakítják deszkaköpüiket. kelés. Szájról-szájra adták, hogy Törökország ki akarja szabadítani Boszniát Ausztria-Magyarország karmai közül. Sőt az emberek már azt is tudták, hogy a fül- kelők vezetői a czártól leküldött muszka-tisztek. Az asszonyok s gyermekek sirtak-rittak; a gyávább családfők már pakoltattak is, mert ki tudja, holnap a városban nem tör e ki a fölkelés ? Fegyvereket, töltényeket vásároltak. Egy szóval iszonyú felfordulás volt. Délután mindenki a tábor felé sietett, hogy kiki saját szemeivel győződjön meg, vájjon elmennek-e csakugyan a katonák. Ez alatt nagy sürgés-forgás volt a kaszárnyában is. A legénységnek 5 napra való eleséget s fejenkint 80 drb. töltényt osztottak ki. Délután 4 órakor már készen állt a kis csapat. — Én is a mozgósított zászlóaljban szolgáltam s mint újdonsült hadnagy először vevén részt ilyen komoly expediczióban : meglehetős komoly arczot vágtam a bakák előtt, sőt már egy kis dicsőségről, hírnévről is ábrándoztam. A parancsnokságot maga az ezredes vette át. Alig indultunk el, megeredt az eső s egész éjjel oly sötétség volt, hogy alig lehetett látni. Csak nagy- nehezen mehettünk előre, mert a sziklás, meredek utón csakis egymásután mehettek az emberek. Sokszor meg kellett állnunk pihenés végett, meg hogy az oldalvédek — melyekről azt hiszem még az ezredes sem tudta hol vannak — előre mehessenek, nehogy az ellenség oldalról lepjen meg bennünket. Az ezredes is leszállt tömzsi bosnyák lováról; jobban bízott a saját-lábaiban. A milyen nagyon örvendtek a bakák a készülődésnek, az eső és rossz ut miatt Q-nnyira káromkodtak s iszonyú bosszút esküdtek az ellenségnek; már előre tudták, egyik-másik hány bosnyákot fog Mohamed kebelére küldeni. Egész éjjel másztuk a hegyeket. Reggel felé elállt Tovább nem lévén tér a működésre, visszatértem estére Sztavnára. 23-án délig még Sztavnán az elmaradt dolgokat bevégezve, az éppen kijött raj befogását és belakolását is megmutattam. — Délután Kosztrinán a tanító méhesében mondtam el, miként lehet a desz kaköpüket keretekre berendezni s a méhesben talált hiányokat megszüntetni. Szolyán a tanítónak még néhány utasítást adtam, estére Nagvbereznára érkeztem. 24- én reggel a mű raj-készítést mutattam meg, most már 9 Dzierzon van benépesítve, ezután Berez- nayhoz mentem el, kinek szépszámú méhe van; otthon levő nejének mondtam a legszükségesebbeket s átmentem Kisbereznára, hol a zárdafőnök nagy ürömmel fogadott. Régebben tartottak méhet, de egy kőfal ledöntötte a méhest, abbahagyták a közönséges méhtartást; most már ismét fognak mehet tartani, a méhesnek alkalmas helyet kerestünk. A főnök Ígérte, hogy Csapon keresztül utazva meglátogat; megnézi méhesemet, tervet készítünk és megnézi miként kell bánni a méhekkel. Innen a délutáni vonattal elmentem Dubrinicsra, onnan Kis Pásztélyba mentem át, ott négy tanító előtt mondtam el egy gazdaember méhesében, hogy helytelenül helyezte el mohéit csaknem a föld színén, mire kell vigyázni, kérdéseikre feleltem, a helybeli tanító is megígérte, hogy méheket fog szerezni, a méhes helyét kijelöltük. Itt is pompás nagy szalmaköpük vannak, tehát a méhészet nagy hasznot ad; igen nagy kár, hogy a szalmaköpük általában igen rosszul varrnak megkötve, annyira lazán, hogy a nagy súly alatt az első évben meghanyatlanak. Maguknak szalmájuk sincs, a köpüket más helyről készen kell hozatniok. Estére visszamentem Dubrinicsra. 25- én az iparvasuton felmentem Csornoholovára, ott a főerdész és erdővéd méhesét megnézve, a méhes hibáját elmondva, megmutattam miként kell a deszka- köpükkel elbánni, hogy használhatók legyenek; délután felmentem Lyutára, ott a tanítók jelenlétében a Bacsinszky Ödön méhesében tartottam meg az előadást. A méhes díszesen van építve, de három sorral, mely igen fárasztó kezelésű, az alsó sor igen alacsony, igen nehezen kezelhető s bár van vagy 40 Dzierzon- kaptára, csak kettő van használva, az is a kezdés nélkül beadott kereteken belül, rendetlenül építve. Itt is az a vélemény, hogy a keretes köpüből kivész a méh, no az ilyenből ki is kell veszni, mert a kaptár falát egy ezolos fenyődeszka képezi, az megrepedezik, a méh nem is dolgozhat benne, el kell pusztulnia. íme, hasztalan az akarat, tudni is kell hozzá ; elmondtam miként lehet beborítani, lépkezdetet adni, s a méhest fel kell emelni. Este az elméleti előadást megtartva, reggel korán kellett elhagynom a vendég- szerető kedves családot, hogy estére haza juthassak. Ezen utamban is meggyőződtem arról, hogy a vándor móhésztanárok hivatalos működésének kellő eredménye nem is teilet, mert elég nekik az, hogy egy kijelölt helyről a másikra utazzanak, nincs idő a hiányok megmutatása és kijavítására; a megjelentek előtt elmondják hivatalos beszédjöket és sietnek tovább, hogy a következő helyre idejében eljuthassanak. 5—6 éven keresztül Dzierzon-kaptárral bírók nem tudták, hogy kell a keretet kivenni! Az anya koráról fogalmuk sem volt, holott erre a legnagyobb figyelmet, kell fordítani. A vén, kimerült anya elvesz és ha nem segítünk, elvész az egész család a keretes köpüben is. Ahol megjelentem, mindenütt megszűnt a méhészet iránti kedvetlenség. Örömmel mondhatom, hogy nem volt hasztalan fáradozásom. Bncskay Sámuel, méhészköri elnök. ugyan az cső, de a nagy ködtől tiz lépésnyire sem láttunk. Szerencse volt, hogy a bakák jól ismerték az utakat. Egyszer ismét felhangzik az „Állj!“ vezényszó. A századokat harczvonalba állítják, mindenik első szakaszát rajvonalba fejlődtetik. A szerencsésen elveszett oldalvédek helyett újakat küldenek ki. A hegyi üteget a legmagasabb pontra vezényelte az ezredes. Szólni egy árva kukkot sem szabad ; minden szó ára 6 óra kurtavas annak, ki szólni s az ütközet után még élni mer. Négy hírszerző őrjáratot küld előre az ezredes. Egyik parancsnokságát reám bízta. Újból felhangzik a vezényszó „Előre!“ Még csak egy nagy hegyet kell megmásznunk s aztán fenn vagyunk a megtámadott őrháznál. Én siettem járőrömmel előre, hogy idejében pontos hirt adhassak ezredesemnek az ellenség állásáról. Már majdnem fenn voltam a veszélyeztetett őrháznál, de legnagyobb csodálkozásomra minden csendes volt. — Bizonyára neszét vették a ravaszok, hogy jövünk s elvonultak. Vagy talán lemészárolták volna az őrséget ? Ilyen s hasonló gondolatok czikáztak agyamon keresztül, midőn egyszerre csak egy hatalmas bakahang — „Halt wer dá“-t kiállt felénk. — Őrjárat — felelém. — Jelszó? — kérdi ő. Megadtam. — Passiert — volt a válasz. — Mi újság? kérdém kíváncsian. — Semmi — feleié ő. Most már igazán nem tudtam a történteket megérteni. Siettem az őrszobába a hadnagyhoz. Kopogtatás nélkül nyitottam be, ő reggelijénél ült s nagyot bámult, hogy kerülök én reggel 8 órakor arra az elhagyatott helyre. Fürdő levél Szolyva-Hársfalváról julius hó végén. A fürdő évad rossz auspicziumok közt kezdődött meg. Junius hó elején, hűvös, barátságtalan volt az idő s a mellett nap-nap után folyton esett az eső, napsugaras, verőfényes napot julius hó közepéig alig élvezhetett a szép számú előkelő közönség, a mely számra megközelíti a hatszázat; e hó közepétől azonban valóban szép és meleg nyári napokat élvezünk s remélhető, hogy az idő most már huzamosabb ideig ilyen marad. Szolyva-Hársfalva gyógyfürdő a Beszkidek alján, a Latorcza kies völgyében fekszik a budapest-lavoczne- lembergi vasúti vonal mentén s igy könnyen hozzáférhető ; minden oldalról dús erdőkoszoruzta hegyekkel van körülvéve, mi miatt levegője pormentes és ozondus s egyenletes is, a miért mint climatikus gyógyító hely a maga nemében páratlan s igy bátran kiállja a versenyt akár Gleichenberggel, akár bármely más hasonló fürdőhelylyel. Három kitűnő gyógyhatású forrásának vizét a betegek a fürdőorvos utasítása szerint fürdés és ivásra használják. A gyógyfürdő berendezése a legkényesebb igényeket is kielégítheti; hatalmas svájezi stílusban épült félkörös födött sétánya lehetővé teszi, hogy a gyógyulást kereső betegek még a legrosszabb esős időben is megtehetik szokásos sétájukat. Gyógyterme és olvasóterme eléggé nagy, tágas és kellő kényelemmel van berendezve, tekeasztal és kellő számú hírlapok se hiányoznak; négy tágas lakóházban 85 csinos és világos szoba áll a vendégek rendelkezésére; a szobák ára egy napra 1 K 20 f-től 4 K-ig váltakozik; két nagyr fürdőháza a hygienikus viszonyoknak megfelelőleg van berendezve kellő számú fürdő szobával; hidegvíz gyógyitó intézete sós és fenyő belélegző kamarákkal van összekötve és a legmodernebbül berendezve; egy gyönyörű park közepén áll a tejcsarnok, a hol a betegek részére a tehén és kecske tejet közvetlenül poharakba fejik a legnagyobb tisztaság és elővigyázat mellett; egy külön épületben vannak a fürdőigazgatóság, igazgatósági iroda, orvos lakása, rendelő szobája és gyógyszertár; posta és táviróhivatal, vasúti állomás az egy kilométer távolságra fekvő Szoly va mezővároskában van. Az egész circa 60 kát. holdnyi fürdő terület gyönyörűen parkírozott, fölséges virág és gyöp szőnyegek váltják föl egymást és hatalmas évszázas Rákóczy korabeli hársfák alatt kényelmes padok és ülőhelynek nyújtanak pihenőt az elfáradtaknak. A fürdő területén két nagy vendéglő van; a felső vendéglő tulajdonosa Szilágyi Lajos, a ki valóban kitűnő konyhájával és pinczéjével a leggurmandabb igényeket is ki tudja elégíteni, a mellett az árak is 'mérsékeltek s a kiszolgálat is kifogástalan; az alsó Haupt- féle vendéglőben is kifogástalan jó ellátásban részesülnek a vendégek. Az uj fürdőtulajdonosok Roth Ármin és veje dr. Guth Menyhért orvos, a kik f. évi márcziustól birtokosai a gyógyfürdőnek, a vendingek szórakoztatásáról minden tekintetben gondoskodnak, a miért dicséret és elismerés illeti őket. Julius hó 1-től kezdve aug. hó közepéig a derék Krémer Sándornak, a szatmári színház igazgatójának 45 tagból álló és saját zenekarral biró minden tekintetben kitűnő társulata működik itt a fürdő közönség és a közeli vidék intelligencziájának osztatlan tetszése és pártfogása mellett; meg is érdemli ezt Krémer, eltekintve attól, hogy a szinirodalom legújabb termékeit adja elő a legjobb előadásban a közönségnek, (Ocskay Brigadéros, Katalin, Pillangó kisasszony, Kis szökevény, Sasok, Páholy, Képviselő ur stb.), de ezenkívül 3 szór a szegény ruthén nép részére ingyenes népelőadásokat rendez, az előadásokat a nép szépen látogatja; úgy hallom, hogy derék Krémerünk ezért a belügyminisztertől pár száz K szubvencziót kap; meg is érdemli. — Hol az ellenség? kérdém, szóhoz jutni sem engedvén őt. Most még jobban bámult. Azt hitte megbolondultam. — Miféle ellenség ? — Amit jelentettél? — Én? . — Igen ... Alig hogy kimondtam e rövidke szót, már hallatszott künn az ezredes parancsszava: — Beim Fuss. Ruht! Nosza neked Kóbi, most lesz ne mulass, gondolám s igyekeztem kifelé a szobából, nem akarván fültanuja lenni a törtónendőknek. A helyzet csakhamar tisztázódott, a hadnagy aztán hazafelé menet gondolkodhatott a tévedés felett, mert utitársul vittük s egy főhadnagyot, egy csillaggal okosabbat hagyván künn őrházparancsnoknak. Útközben megkérdeztem a hadnagyot, hogy csinálhatott ilyen baklövést. — Szándékosan tettem — feleié; mert már majd megőszültem itt, annyira untam magam. De ha sejtettem volna, hogy benn nem veszik tréfára a dolgot, okosabbat találtam volna ki, hogy ne kellett volna ide kifáradnotok. Természetesen éveken át szekiroztuk tettéért; nem múlt el nap, hogy ne hallotta volna egyiktől vagy másiktól: *— Kóbi! Jabuká-t megtámadták a fölkelők. Eredj segítségükre.
